2013. május 6., hétfő

Kenyszerpiheno

Ha optimista akarok lenni azt mondom nyertem ma egy vezeteatechnika treninget,  de ennyi optimizmus a vilagon nincs. Szoval maradjunk inkabb annyiban,  hogy megszivattam magam eleg tisztessegesen. Meg reggel is sokat gondolkodtam rajta,  eszakra induljak-e a tengerparton,  a forgalmas 1-es uton,  vagy probalkozzak inkabb a hegyekkel,  ami hosszabb,  de varhatoan kellemesebb. Vegul az utobbi mellett dontottem,  de hat nem mind arany ami fenylik! Az elso 30km meg renben volt,  kesobb hoszabb-rovidebb szakaszokon murva valtotta az aszfaltot,  majd volt foldut illetve buckas murva is neha,  az aszfalt vegul teljesen eltunt,  csak azert van belole nehanyszaz meter idonkent,  mert a katyuk azon utnek igazan.
A nehezitest az adja,  hogy rengeteg teherauto jon szembe,  altalaban az en oldalamon annyira a padkara huzva,  hogy felre kell allni. Es akkor azt meg nem is emlitettem,  gogy indulaskor kiszamoltam, 50-es atlagot kene hoznom,  hogy idoben odaerjek. Gondolom azt mer mindenki kitalalta,  hogy ez nem megy. En hulye, meg arra pazarolom az idom,  hogy ucsorgok a szerelonel amig kicsereli a lyukas gumit!
Tortent ugyanis,  hogy kezdtem kicsit nyulosnak erezni a motort,  gondoltam megnezem mi van. Nagy szerencse,  mert amikor a gumi eleresztette a nyomast,  meg 20-rol is nehez volt eses nelkul megallni. Szerencsere hamar talaltam egy hazat ahol kaptam egy pumpat. Komoly dilemma volt,  hogy ezutan,  hogy a szereloig milyen tempoban menjek. Ha tul gyorsan megyek,  konnyen eses lehet belole,  ha hirtelen elmegy a guminyomas,  ha tul lassan,  talan nem erek oda a szerelohoz egyaltalan.
Vegul talaltam szerelot,  kavat is adtak es a maradek kekszemet elcsereltem mangora a katonat jatszo kissraccal. Az idillt csak az zavarja,  hogy nem ertik miert nyomkodom ezt a vagodeszkat :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése