VIP

Napokig azt hittem en vagyok a faszagyerek, de kiderult hogy ez csak reszben igaz. Folyamatosan vip vendegkent vagyok Delhi legfelkapottab klubbjaiban, nehol meg itatnak is gratis. Ehez egyreszt kellett az hogy megismerjem a megfelelo embereket, masreszt viszont itt Indiaban presztizst ad egy helynek ha vannak kulfoldiek, szoval gyujtik oket. A kalapom ha lehet itt meg nagyobb attrakcio mint otthon es persze a lebilincselo szemelyisegem is sokat nyom a latban :-)

Package, you know

Tessék, pont most akartam hiánypótolni, erre Péter is posztol :) Azért ez a Delhi logisztikai gyöngyszem megér egy képet, talán még az általánosan javasolt 50 rúpiás baksist is:

Agra képekben

A híres Taj Mahal, a kevésbé híres mini Taj Mahal, Agra fort, cuki mókusok, éhes Márk, koszos utcák, vidám gyereksereg. Mi kell még?
link

Hazai ízek

Alapvetően sem vagyok válogatós az ételek terén, az indiai kaját meg kifejezetten szeretem. Még szerencsés is vagyok, bírja a gyomrom, semmi bajom nem volt eddig. Ami meglepő, mert itt ahol most lakom mindenkinek volt már valami gyomorbaja, de még tegnap az állomáson az Ausztráliába emigrált indiai is azt mondta állandóan rossz a gyomra amikor hazalátogat.
Ez mind szép, de van egy árnyoldala is az indiai kajának. Egyszerűen nincs annyi fehérje az étrendben mint otthon. 2 hét alatt már egy lyukkal szorosabbra kellett húznom az övemet, azóta már így is lötyög, de már nincs lyuk. Pár napja találtam végre egy nagy rakás hentest egy piacon és sikerült disznóhúst vennem. A hentes önmagában is egy élmény volt, mutatok is nektek néhány vidám füstölt kecskefejet:


Tegnap csak kevés időm volt, gondoltam gyorsan összedobok valami egyszerűt a serpenyőben (hagyma, hús, gomba, köretnek krumpli). Rég rontottam már ennyire el kaját, szépen sikerült ropogósra pirítani a húst benne, valahogy nem sikerült összebarátkoznom a serpenyővel. Ennek ellenére nem tudtam betelni az ízzel, annyira jól esett végre valami ismerőset és táplálót enni. Hamarosan újra próbálkozom.

Két nap múlva szabadulok

December 20.-án megpróbáltam vonatjegyet venni 23.-ára Delhiből Mumbaiba. Nem kaptam, itt ragadtam. Azóta többször is megpróbáltam elmenni innen, például Varanasiba pár napja fürödni egyet a Gangeszban, de sosem jött össze. Tegnap voltam megint az állomáson, jegyet akartam venni elsejére Jaisalmerbe. Természetesen nem kaptam, 5.-e lett volna az első lehetséges dátum.
Már nagyon mehetnékem van, fázom itt Delhiben, mert sehol nem fűtenek. A megoldás az lett, hogy mondtam a fickónak adjon egy jegyet mindegy, hogy hova csak el innen. Szóval Jodhpurba megyek elsején, a többit majd meglátjuk. Állítólag az is szép hely.

Mumbai chai

Parszor szobakerult mar a fuszeres indiai tea, a chai, rengeteg ilyet ittunk a napkozbeni kerekcserek alatt. Meg Mumbaiban, a palyaudvar elott lekaptam az elkeszites folyamatat:

Egyedul II.

En sem mertem megkockaztatni, hogy a vilag erjen veget hamarabb, mint ahogy Peter tenyleg egyedul nekiall a vilagnak, mar 21-en delelott fogtam a cokmokot, es leleptem a repterre. Valoban nem volt egy konnyes bucsu, de eleg hulye erzes volt ezutan a ket het utan, es plane az elmult nehany honap utan "otthagyni" Petert a futes, ablak es melegviz nelkuli szobaban, hogy kikuralja a megfazast, mielott kiderul, mennyire lesz hol tokegyedul karacsonykor :) Kozben, ha jol ertem, megoldodott a problemak nagy resze, bar a negyedik emeleti szobanal nem erzem praktikusnak, hogy a recepcion keresztul kellett megnyitni a melegvizet :)
A repteri ut meg adott egy utolso kultursokk-loketet. Valahogy ugy indult, hogy elvileg van kozvetlen metro a kozeli palyaudvarrol, de azt nyaron az osszeomlast megelozendo lezartak egy atfogo felujitasra - igy jar az, aki 10 ev alatt 5 metrot is felhuz, nalunk ilyen tuti nem lesz. Masodik korben a repteri buszra szavaztam volna, de ez kicsit "tu a szenakazalban" jellegunek tunt, es igazabol a szallodas is utbaigazitas helyett a sajat taxijukat ajanlotta. Vegulis magyar arszinvonalra visszaszokashoz meg ez a 350 INR (~1400 HUF) taxi is keves volt, szoval bevallaltam. (A metro kb 10 INR (~40 HUF) lett volna, a buszra tippem sincs, mert bar buszoztunk egyet, nem jottunk ra, hol lehet jegyet szerezni). Mikor megjott a "morning driver" (ez kesobb - neki - meg fontos volt), meg minden jonak tunt, aztan mikor a vezetest megelozo kormanyelengedos imadkozast az osszes 40-es temponal eszrevett templomnal megismetelte, mar kevesbe voltam nyugodt :) A repterre erve eloszor megprobalt levenni 200 INR (~800HUF) plusz "adora", en ennek ellenalltam, erre elkezdett borravalot kovetelni, hiszen o kulon az en kedvemert kelt fel mar 8 elott. A last minute hulyesegekre felretett penzt inkabb megkapta a UNICEF, ennel meg nekik is jobban hiszek.
A repteren veletlenszeruen beengedtek a lounge-ba is, valszeg arcra ment :D Viszont a felhulye checkin-ember mindket jaratra a tokutolso sorba adott helyet, ami miatt egyreszt az kepembe donthette az elottem ulo a szeket, masreszt kulon izgi volt Helsinkiben a 25 perces atszallashoz szaladni.
Ugy alakult, hogy ket napot (na jo, 36 orat) meg Koppenhagaban is toltottem a hazajutas elott, aminek kapcsan egy helyi karacsonyi hazibuliba is volt szerencsem elkeveredni. Ez valami egeszen elkepeszto volt, egyreszt a 100 negyzetmeterre bezsufolt 60-80 ember miatt, masreszt az Indiat kovetoen meglepoen oszinten baratsagos tokidegen danok miatt. Ja, es ha mar kultursokk - egy egesz nap turistaskodas soran nem kellett atugranom egy felig megevett patkanyt sem az ego szemetkupacok mellett, sot, meg csak nem is akart nekem senki eladni semmit, hacsak kifejezetten nem ragaszkodtam hozza :) (BTW Peter, tudtad, hogy a danok is esznek steaket? :) )

Zaraskent: ilyen hatassal volt ram a nagy kaland :)

Egyedul

Az iment Markot elvitte egy taxi a repterre en meg felvonszoltam magam a 4. emeletre. Egyikunk sem az a fajta, hogy hosszura nyujtott erzekeny bucsut vettunk volna, de fura lesz nelkule, egyedul. Nem csak azert mert egyedul eleve fura lesz hanem azert is mert az elmult honapokban eleg sok idot toltottunk egyutt, tarsasaga a szokasosnal is jobban reszeve valt mindennapjaimnak.
Itt ulok hat most, probalok felepulni a megfazasbol amit pont ebben a jegveremben szedtem ossze. A szobat kifizettem meg egy napra, aztan meglatjuk mi lesz. Visszafekszem meg egy kicsit, abbol baj nem lehet :-)
Btw Mark, miutan tavoztal kiderult, hogy a melegviz bekapcsolasat kerni kell a portan. Innentol csak azt nem ertem, hogy amikor egyszer veletlenul volt az hogy tortent.

Mumbai képekben

Márk most szólt, hogy még a mumbai-i képekkel is adósok vagyunk. (Ott korábban jártunk mint Jaipurban) Ez az adag meg aztán pláne nincs válogatva.
link

Jaipur képekben

Az összefoglalóval még adósok vagyunk Jaipurról, addig is nézegessetek képeket: link
Vigyázat rengeteg kép, leválogatni még nem volt időm!

Mocskos pénzügyek

Hej, ha még egy ötös is lenne, meglenne a teljes kártyapakli!

Marha kebab Delhiben

Mondjuk le is kellett merulni az alvilagba erte.

Tuntetesbe keveredtunk

Tegnap este elmentunk megnezni a presidential palace-t, ami egy gyonyoru es hatalmas epulet, fantaziadus ejszakai kivilagitassal. Sajnos kozel menni nem lehet, hatalmas kert veszi korul es csak a kert keriteseig lehet menni. (Az utikonyv szerint korabban 418 szolgat tartottak itt csak kerteszkedni, ebbol 50 gyereket csak azert hogy a galambokat riogassak a kertben.) A palota mellett ket szarnyban a kozponti titkarsag helyezkedik el beleertve tobb miniszteriumot is. Az egesz resz egy kisse megemelt reszen helyezkedik el, egyetlen szeles ut vezet fel, amit rendorok es katonak oriznek.
Hogy miert irom le mindezt? Epp tavozoban voltunk a nezelodes utan, mikor azt latjuk, hogy a katonak kordonokat huznak ki elottunk keresztbe az utra. Micsoda szerencse - gondoltuk - pont most zarnak, mi meg ugyis megyunk. A szembe rohano Allah akbar-t uvolto tomeget csak pillanatokkal kesobb vettuk eszre. Eddigre minket elozekenyen kiengedtek a pillanatok alatt felallitott kordonon, ott altunk a tomeggel szemben. Ezt egy ujabb furcsa felismeres kovette, ilyen vidam tunteto tomeget meg nem lattunk. Mire eszbekaptunk elszaladtak mellettunk es valahogy a kordonon is atjutottak, igy jobb hijan egy nagyon segitokesz am az angolt csak toro katonat kerdeztunk meg mi tortdnik itt. Ha jol ertettuk csoportos eroszakot kovettek el a napokban valakin aki muzulman volt, a tomeg pedig gyorsitott eljarast es kotelet kovetelt az elkovetoknek.
Kesobb a varosban tobb helyen is belefutottunk demonstraciokba, mindegyik bekes volt. Eleg nagy volt a felhajtas, az egyik helyszinrol legalabb 20 tvtarsasag kozvetitett eloben.

Room service

A szállodai konyha - mondjuk ahol az utcán eszünk, az rosszabb látvány :)

Feelingvideo

Közepes méretű káosz egy belvárosi metróállomásnál, bónusz turistaorral: klikk

Üzleti úton

Ma egész nap ez a rosszarcu biznicmen fog követni, de a cuccait cipelhetem én, mert zakoval hülyén néz ki a hátizsák. Ó, vadregényes India!

Lefagyott az ablak

Ezt már becsukni nem fogják, éljen a Delhi szállodakultúra.

Ülünk a vonaton

Na, az éjszakát végül tuleltuk, nem ettek meg sem a bedbugok, sem a katonák. Utobbiakrol végül kiderult, h nem is ránk vigyáztak, sőt még csak nem is tőlünk védték a várost, hanem valami gonoszt oriztek, akit később kotofeken vezettek a vonatjahoz. Pályaudvar mellett alvasbol mindketten jók vagyunk, de azért konkrétan palyaudvarban mégis más, pláne, ha hajnal 3kor jön egy vonat, amit fél óráig eljenez a tömeg. Tömeg egyébként van, az éjszaka közepén egy csucsidos Nyugati pályaudvar szintjét súrolja, talán csak a peron arusai reszegebbek a szokásosnál. A hajnal 6os vonatot végül elertuk, de egyelőre nem derült ki, jó - e rá a jegy, és valszeg a kalauz már nem fog felferni a vonatra. Most egy 2*3as ulos részén vagyunk, tízen, szerencsére az indiaiak csak egymás ölében ülnek, igy legalább a futessel sincs gond. Ez így 60 rúpia volt, a felszolgalos-sajatszekes vonat 400 vagy 800 lett volna, attól fugg, kitől kérdeztük, kb 350kmre. Majd ha a tömegek nem asszimilalnak, még jelentkezünk.

Közepesen vacak minőségű videó, amennyire a konyokok engedték: klikk
Sajnos függőleges lett, meg a tömeg olyan nagyon nem is látszik, de legalább a zajszintbol kaptok ízelítőt.

This is the fresh sheet!

Az egesz ugy kezdodott, hogy a segitokesz neni a jegypenztarban kozolte hogy mar nincs jegy az esti vonatra amit kineztunk, de tud egy trukkot amivel megis felszalhatunk. Vennunk kell egy jegyet az allomas masik vegen levo penztarban helyjegy nelkul, majd a mindenhato kalauzzal meg kell beszelni hogy a kulonbozet kifizetesevel engedjen fel a vonatra. Az utikonyvben is olvastunk ilyesmit, elhittuk hat.
A megadott jegypenztarban nemi maceraval sikerult is szerezni ket jegyet. Volt meg fel orank elmentunk hat a helyi restibe ami ugy nezett ki, mint egy otthoni onkiszolgalo gyoskajalda. Az onkiszolgalo resz stimmelt is. Miutan fizettunk elore, kozoltek hogy varjunk turelemmel mig elkeszul a kajank. Vartunk is, eloszor turelmesen, aztan kevesbe turelmesen, aztan tobb korben reklamaltunk egyre hatarozottabban, mindezt reg azutan, hogy jeleztuk inkabb elvitelre kernenk a kajat.
Mark kiprobalta milyen teljes menetfelszerelesben futni ket adag kajaval a kezeben. Hosiessegenek hala pont elertuk a kalauzt, aki szenvtelen arccal, az empatia legkisebb jelet sem mutatva kozolte velunk, hogy tenyleg lehet ilyet csinalni, csak nem azzal a jeggyel amit kaptunk. Ezzel ott is hagyott minket.
Gondoltuk mentjuk a menthetot, visszamentunk a kajaldaba megenni az elhozott kajat. (az enyem meg finom is volt!)
Probaltuk kideriteni megis mire lehet felszallni a jegyunkkel, de nem derult ki. Konszenzusnak eppen nem neveznem, de ket kulonbozo ember is allitotta, hogy a 22:30-as vonat jo nekunk, de a hajnali 2:30-as erkezes nem volt annyira csabito.
A valsagterv elso lepesekent ugy dontottunk megnezzuk az allomason kiveheto retiring room-okat, annak ellenere, hogy keves dologrol probal az utikonyv lebeszelni, de ez koztuk van. Az emeleten fegyveres orok vigyaztak meg a dormot is belulrol. Fegyveres felugyelet mellett meg ugysem aludtunk, nagyon csabito, de inkabb kiado szoba irant erdeklodtunk. Az ar 350, ez meg teljesen ok. A latvanyt leginkabb ugy tudnam leirni, hogy ezert a szobaert rablas meg ez az ar is. Nem baj, erre a par orara jo lesz, reggel 6-kor indulunk. Az agy ugy nez ki mint amin helyi napszamosok tancolnak mar vagy ket hete. Gondoltam kerek a bacsitol legalabb friss lepedot, arra talan ra merem teriteni a halozsakom:
- Can we have fresh sheets?
- This is the fresh! - hagzott a bacsi haragos valasza.

Pályaudvari szállás C terv

- Sir, do you have fresh bedsheets?
- This is the fresh! (láthatóan vérig sértve)

Esti program

Az izgulók kedvéért lelovom a poént: nem trukkoztunk eleget, így nem lett vonat, a kalauz szerint egy negyedik rendszer működött volna az általunk próbált három helyett. Pihenéskeppen korbeszaladgaltuk a pályaudvart egy nagy csomag indiai szoszos kajaval, amiből csak ketten koldultak, következő legyozendo akadalykent pedig a menetrend kisilabizalasat választottuk. És nem a kifuggesztett táblázat a kihívás, hanem az azon kívül létező eltitkolt vonatok.

Úttalan kalauz

Kalandjaink Agra és Fatehpur Sikri után Delhi irányában folytatódnak, ha az égiek és a vasúti jegypénztár is úgy akarják. Jelen állás szerint venni kell valami kb. jó jegyet, aztán a vonaton alkudozni a kalauzzal, hogy tényleg felszallhatunk-e, ha eléggé lefizetjuk. Kis nehezites, hogy két külön pénztárban kell biznicelni és egyelőre egyikünk sem járt sikerrel az általa választott oldalon, most cserélünk, hátha a változó kalap/alszakall kombináció megzavarja őket. Van alternatíva is, 5szoros áron auto vagy harmadaron vesekő-zuzo busz, illetve kb. azonos áron afgán hasis szárnyán is repulhetnenk - ezeket mind ugyanaz az ember árulta a pályaudvar előtt. Gyanús, hogy ez utóbbival itt is inkább csak az Örsig vinnének :)

Feltöltődés minden szinten

Mit csinál a leleményes magyar mérnök , ha lötyög a mobiltöltő a falban? (Na jó, valójában a műmenedzser csinálja, de ez talán látszik is :))
Klikk

Nyomor es hatartalan gazdagsag, kozte csak egy fal

Nem is mertem visszaolvasni ezt a több körben összetákolt maszlagot, mert javítani, szerkeszteni nincs energiám. Fogyassza így akinek bírja a gyomra, legközelebb talán összeszedettebb leszek.

Nem tudom ez hogy lehetseges, de talan en magam vetettem fel, hogy a hajnali vonattal menjunk Jaipurbol Agraba. A vonaton szokas szerint teat, ujsagot, etelt is kaptunk, holott ez nem halokocsi volt. A reggelit azert nem sorolnam egyertelmuen a pozitivumok koze, de legalabb volt.
Ezuttal nem foglaltunk elore szalast gondoltuk hatha olcsobb ha rabizzuk magunkat a tuktukosra. Kezdodott minden a menetrendszerinti alkudozassal, amelynek soran megprobaljuk betippelni a helyi turistaszorzot. Ez esetben 200-rol indultunk es 50-ben egyeztunk meg. Kesobb ugyanezt a tavot megtettuk 40-ert is, de nem tudom az mar az alja-e. (Egy rupia kb 4 Ft)
A szalasert alkudozni is erdekes dolog, mert a legolcsobb szobabol lehet egesz sokat alkudni, de az egyel dragabbol mar nem, mert akkor mar tudjak, hogy van ra penzed. Vegul nem tudom hogyan, de sikerult lealkudni a legdragabb szobat a kozepes arra (850 -> 650), de az esti cseh beszelgetopartnereink pl. 900-at fizettek ugyanezert szoval lehet hogy pofara is megy. Ezert az arert melegviz wifi es egy db hasznalhatatlan helyen levo konnektor jar, de a tetoteraszrol ralatni a Taj Mahalra, aminek a kapuja mintegy 300m-re van. (A wifi meseszeru volt, hol volt, hol nem volt. Amikor volt, akkor sem feltetlenul jart hozza internet is, amikor megis, akkor is lassu. Ez egyebkent elegge altalanos eddig, skype-ra mar nem nagyon alkalmas.)

Mire idaig eljutottunk mar elmult del es meg csak a vonatos reggeli volt bennunk ugyhogy elindultunk ebedet keresni. En magam sem hiszem el milyen helyeken keszitenek es fogyasztanak itt kajat, leirni meg vegkepp nem tudom. Legyen eleg annyi, hogy aki valaha reklamalt a cirmos-wc miatt, az gondoja ujra. Az ezzel kapcsolatos eloiteleteinket mostanra mar levetkoztuk, baratsagos hazigazdakra es remek etelre leltunk egy aranyos kis koszfeszekben. Ezuttal nem felejtettem el a szakacsot es a konyhat is lefotozni.
Az ebédet az emeleten fogyasztottuk el, így volt lehetőségünk szemlélni az alattunk lüktető életet. Az utcák (amik inkább sikátorok) koszosak és büdösek. Nem kis mértékben azért, mert szemetes mint olyan nem létezik, a szemetet ott dobod el ahol éppen eszedbe jut. Próbálom a gondolataimat szavakba önteni, de nem állok vele valami jól. A kosz, a bűz és a szegénység valami egészen megfoghatatlan szintje jellemzi az egész országot. Ez a felismerés nem itt ebéd közben jött, viszont itt tűnt fel a kontraszt, hisz mindeközben rá lehetett látni a Taj Mahalra.

A megbeszelt idopontra visszajott a tuktukunk hogy elvigyen vegre turistaskodni. Megneztunk egy kis small Taj Mahal neven futo helyet majd a folyo tuloldalarol az igazi Taj Mahal latvanyat elveztuk a naplementeben. Sajnos a dolog nem olyan festoi mint lehetne, mert a hatalmas szmog sokat ront mind a latasi, mind a fenyviszonyokon.

A varosba visszaerve valami alkoholhoz akartunk jutni mert mar fogytan volt a fertotlenitesre tartott keszlet. Ket boltnal is voltunk, mindket helyen at akartak verni az arakkal, a masodikon vegul beadtuk a derekunk mert a szukseg nagy ur. Mellesleg az elso helyrol azert jottunk el, mert a helyiek kozotti heves szovaltas verekedesse kezdett fajulni es az nem szerepelt a napi terveinkben. Kulon jo volt hogy a nagy ijedtsegre es faradtsagra hivatkozva viszonylag konnyen le tudtuk mondani a vezetett tura utolso pontjat, ami altalaban abbol all, hogy elvisznek egy "nagyon jo" boltba, ahol azt mondjak, hogy csak vendegul akarnak latni mert nekik fontos a jo karma de ha mar ott vagy nezd a szep portekejukat. Miutan mindent udvariasan vegigneztel nagyon megsertodnek ha megkoszonod a sziveslatast meg a teat es vasarlas nelkul tavozol. Ezt is csak ugy lehet ha megigered, hogy masnap visszajossz. A jaipuri taxisok meg mindig hivogatnak, hogy vegul voltunk-e mar vasarolni ott ahova vitt es ha nem, mikor megyunk vissza. Nyilvan szeretnek tudni mehetnek-e mar a jutalekukert.

Hazafelé sétálva ettünk (tali 40 rupiáért fejenként), ittunk (chai-t azaz teát két helyen is) és egy boltba is benéztünk, ahol nem kellett vásárolnunk. Ez mind kellemes élmény volt.
A szálláson kiültünk a tetőteraszra ahol végre megtört a jég: találkoztunk és beszélgettünk más turistákkal. Üdítő változatosság volt. Az információcserének ezúttal a kevésbé hasznos végén voltunk, de a beszélgetés így is jól esett.

Márktól lestem el, hogy a blogban is le lehet adni "a következő rész tartalmából" című részt, hát íme. A következő napon kiderítjük hogy lehet belógni a katonákkal őrzött Taj Mahalba a hosszú sor kihagyásával és hogy egyáltalán megéri-e, új lehetőséget találunk a meggazdagodásra és kipróbáljuk érdemes-e helyi buszjárattal utazni vidékre...

Valahol el kell kezdeni

Az elmult heten osszesen annyit sikerult hozzatennem a bloghoz, hogy Markot felvettem szerkesztonek, igy legalabb o irt ra.
Eleg suru itt az elet en meg jol rakeszultem vagy 2 hetnyi nem alvassal igy jelenleg egy kicsit futok az esemenyek utan. Gondolom ha mark hazament lesz lehetosegem lassitani egy kicsit.
Ugy dontottem belevagok a kozepebe ahol most tartunk es nem probalom meg egyenlore osszeszedni az eddigi benyomasokat. ami kesik nem mulik, az is meg lesz valamikor. Az ekezetek hianyaert es a gepelesi hibakert elnezest, de most is telefonrol irok, egy olyan buszuton, hogy kiesik az apro a zsabembol az ugratokon.

Ha elindul a vonat...

Kalandok a mezítlábas ékszerek földjén: klikk

Globalizáció és pagoda

Mi a közös a világ legnagyobb tartóoszlop nélküli kupolájában, egy hagymás omlettben és egy három fős indiai családban? Hát ez, csak angolul: Klikk

Egy kis piheno

Az elso presso (macchiato) Indiaban, es meg jo is. Mellesleg a kilatas se kutya.

Mászka Mumbaiban

Második nap, angol összefoglaló : katt

Persze azóta csak gyűlnek az események, de hátha a következő vonatozáson utólérjük magunkat is :)

Első nap alatt a Föld körül

A BBC Mumbaiba akkreditált tudósítója jelenti:
Katt

Az MTI kis színesei között csak ennyi: hőseink rövid alvás és hosszú repülés után Indiába érkezvén minden kultúrsokkot legyőzve meghódítják a szubkontinenst, első felvonás.