Vientiane, a főfalu

Vientiane, vagy magyarra céltalanul átírva Vientián, ami kiejtve kb. Viencsán, ha esetleg a megértés is cél, Laosz fővárosa. Maga az ország kb 6 millió lakost számlál, a főváros pedig egyik legjobb barátom, Wiki szerint 750 ezres. Én már hozzászoktam ugyan, hogy a sarki vegyesboltban is többen vannak ennél, de ez még magyar viszonylatban sem egy megapolisz. Na ide futott be barátságos kisbuszunk fényes délben szűk 48 órányi vakáció-befejezés céljából.  A kisbusz több okból minősült barátságosnak, egyrészt nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem az a rozsdahalom visz minket 150 km-t, ami utóbb a buszpályaudvari transzfernek bizonyult, másrészt nekünk még jutott hely az üléseken, nem a lehajtható kis sámlikon kellett zötyögni. A busz kellemetlen tulajdonságai közé tartozott a jégkamrából átalakított légkondi, de ekkor ez még nem tűnt fel.
Megérkezéskor viszonylag hamar sikerült papaja-salátát és pad thai-t találni, ami mellé ingyenwifit szolgáltak fel, így hirtelen sort is kerítettünk a második hiba elkövetésére, az agoda.com-os review-k alapján történő szállásfoglalásra. Végülis ez is pont egy szobányi volt, de simán kifizettem volna kétszer ennyit egy kicsit kevésbé rohadó szocreál panzióért, így utólag :)

Luang Prabang kepekben

Hataratkeles

Laoszba a lenti aranykapun lephet be a szerencses turista, miutan megfizetni a turisztikai illeteket, a vizumdijat, a vizumkiallitasi illeteket, esetleg a vizumkiallitok tulorapotlekat, illetve ha kinai, akkor az egeszsegugyi igazolas dijat valamint a "ha mar ennyit kikohogtel, pont a hataror ne kerne meg egy huszast?!"-atalanyt.

Vang Vieng, ahova csak hanyni jar a lelek

Adva van egy aprocska varos a Nam Song folyo menten, ahol aztan a gyonyoru zolddel boritott meszkocsucsokon es az elfogadhatoan barnaskeken kanyargo sekely folyocskan kivul tenyleg semmi nincs. Ezt az allo-, pardon, folyovizet kavarta fel a "tubing" otlete a 2000-es evek kozepen. Bar hihetoen hangozna, de nem "csovezest" jelent a szo, hanem a felfujt traktorabroncs-belsokben a folyon lesodrodast (traktorbelsoing, ugyebar). Termeszetesen ez is, mint annyi minden mas, sokkal elvezhetobb sor-, extacsy-, opium- es/vagy yaba-mamorban, ezt a lehetoseget pedig veletlenul sem hagyta volna ki a szamtalan lelkes turista. Apro mellekhataskent evente tucatnyi aldozatot szedett a folyo, de az uzemeltetok valoszinuleg hittek abban, hogy ahol fureszelnek... Mindez eltartott egeszen 2012-ig, amikor az allapotokat megmutattak a laoszi fopotentatnak, aki egy cseppet elkampicsorodott, es gyakorlatilag az egesz drogos hobelevancot ugy, ahogy volt, bezaratta, ami tulajdonkeppen nem is volt szigoru, mert az ilyesmiert Laoszban eleg komoly bortonbuntetesek is jarnak. 2014-re a varos nagyjabol ugy nez ki, mint Balatonszabadi-Sosto egy esos oktoberi delutanon, amin az sem javit, hogy a kocsmakat hivatalosan fel 12-kor be kell zarni. Hogy mindebbol hogy lehet jol kijonni? Ez a kerdes bennunk is felmerult erkezeskor, tekintve, hogy a szallas is leginkabb ugy nezett ki, mint ahova csak ugy erkezik meg szivesen az ember, hogy mar csak egy puha agyat es egy olelesre kesz vecekagylot kivan. Mindez ugye a vilagorokseg resze, az oserdo gyongye utan, hat valamennyire csalodottan neztunk az eltoltendo ket nap elebe. Na de egye fene, beneveztunk mi is masnap a tubing maradekaba, miutan a lerazhatatlan szingapuri hazibacsi annyi minden mas mellett arrol is biztositott, hogy a mufaj meg mukodik. Az ember leszurkolja a belepot es a kauciot, kap egy szimpi kereket, es mar viszi is a tuktuk az alaptaborba, ahol rogton welcome drink es ittal-welcome-drinket-karkoto varja. Aztan nem tortenik semmi, szoval iszik egy sort, deszka-jengazik, iszik meg egy sort, beerpongozik, iszik meg egy sort, de azt mar csak azert, mert a kovetkezo ivos jatekhoz muszaj, aztan var. Megunja, es nekiindul, a nap persze tuz delutan haromkor, de nem baj, a folyo alulrol husit, a taj gyonyoru, szepen lassan lehet sodrodni - es az elso kanyar utan maris ott a "Bar 1", ahol lehetne tovabb uzni a bemelegito programot. Ez igy hirtelennek tunt, szoval az elsot ugrottuk, szerencsere a "Bar 2" sem varatott fel oranal tobbet magara. Welcome drink es karkoto itt is jart, ezen a ponton mar elkezdtem ertekelni azokat, akiknek nem latszott az alkarja a kis szalagoktol. Itt elbohockodtunk egy darabig (talaltunk egy adag gyapotot, kimerithetetlen humorforras, meg aztan a hulahoppozo bikinis csajok is nyugtatjak a szemet), aztan meg az eso elott indultunk tovabb. Ez kozepesen jo otletnek bizonyult, igy utolag, de legalabb mar tudom, milyen egy tropusi vihar kozepen egy tropusi folyo kozepen lenni :) Lelovom a poent, nem egy szaraz projekt. Valamennyi azas utan sikerult kikotni egy ujabb, immar kihalt barban, ahol kibekkeltuk a maradek oracskanyi esot, aztan irany tovabb. Sodrodgat az ember, ugye nem lehetunk olyan nagyon messze, de fene tudja, megis mennyire, a GPSt akar meg is nezhettem volna :) Aztan sotet lesz. Aztan elfogy a folyo, es csak csuszos sziklak maradnak. Na itt mar kiszalltunk, nekem sajnos a papucsom eddigre szinten elfogyott, szoval mezitlab gyalogoltam egy kilometernyit a foutig a kavicsban, szerencsere az egyetlen latott kigyo hamarabb megijedt tolem, mint forditva. A kedves tuktukos bacsi, akit az uton fogtunk, persze elore kerte volna a penzt, es az sem hatotta meg, h csak a kauciobol tudnank kifizetni, amit persze csak erkezeskor kapunk vissza - meg szerencse, h a tuktuk mar felig tele volt, es a tubingerek megszantak minket nemi gyorshitellel.
Mire visszaertunk, mar este 8, sotet, huvos, az ember egy meleg zuhanyon kivul nagyon mast mar nem is vart az elettol - de minden hulyeseggel egyutt egesz jo moka volt. Felfrissulve johetett a vacsi, amit hol mashol kolthetne el az ember, mint az egyik Jobaratok-barban, amibol szamtalan van. Ezeket arrol lehet felismerni, hogy folyamatosan megy a Jobaratok DVD-rol, es gyakorlatilag csak fekvohelyek vannak, ez igy egyutt valamennyire addiktiv a megfaradt turistaknak :)
Masnap sikerult boven delutan felkelni, szoval dietas programkent a kornyekbeli barlangok felkeresese maradt meg, biciklire pattanva. A csodalatosan karbantartott varosi biciklik mondjuk nem viseltek annyira jol a felazott foldutakat, es raadasul az egyik bereklamozott barlang zarva is volt, de aztan csak sikerult a kozepesen szorakoztato kerekparozas vegen egy kicsit szep cseppkobarlangot is latni. De a nap is sutott, az eg is kek volt, igazabol nagyon nem volt mire panaszkodni. Este megint fekvobarral inditottunk, de aztan 9-re vartak minket a Fat Monkey-ba az ingyenpia-akcioval, ami kulonbozo formakat oltott, volt csak ugy lao viszkikola, volt laoviszki kozvetlenul a barpultos altal az ember szajaba toltve, meg volt shotgun sor. Ez utobbi nekem uj volt, a mufaj ugy nez ki, hogy egy dobozos sor also harmadan csinalnak ovatosan egy kis lyukat, ezt meg ovatosabban a szajahoz szoritja az ember, aztan kevesbe ovatosan a hivatalos nyitoval bedurrantja a sort, ami ettol megharagszik, es belezudul a szajba. Ha gyorsabb vagy, mint a csapos, akkor ingyen ittal, es en mint elso magyar versenyzo meg a terkepre is feltuzhettem kis hazank gombostujet.
Ezutan persze meg tortent csomo minden, ugy meselik, talalkoztunk peldaul egy Feroer-szigeteki mukival, akit allitolag Almondnak hivtak, es ennek ellenere megsem orult, hogy mindenki "Small Nut"-nak szolitja :) Aztan persze menni kellett, mert zart a bar, meg a busz is ment reggel, de utolag belegondolva meg egy nap henyelest nagydurcasan ossze lehetett volna hozni itt is.

Ezuton szeretnek erzelmes bucsut venni a kemeny 800 Ft-ert vasarolt gyonyoru neonzold, eredeti Made in Italy RayBan napszemuvegemtol, amit kifejezetten erre az unnepi alkalomra ujitottam, de a Nam Song meg nalam is jobban kivanta. (Emlekeztetoul, o nem a pultoslany, hanem a folyo :P )

(Kepek a hajtas utan)

Luang Prabang négy napja

Laosz gyakran jelenik meg délkelet-Ázsia elfeledett gyongyszemekent utikonyvekben, ami talán annak köszönhető,hogy a környék többi országnak sokkal egyértelműbb látnivalói vannak, laoszban meg inkább csak sok kicsi érdekesség. Az ország fénykora a 14. Századig nyúlik vissza, amikor az ezer elefánt felett rendelkező uralkodók székhelyüket Luang Prabangba tettek, és innen ellenőriztek a vidéket. Többnyire thai és burmai támadásokat kellett visszaverniuk, aminek kapcsán az ország, ami egyébként is inkább törzsek szoros szövetsége volt, több külön kiralysagra esett szét, amik a környező nagyobb országok vazallusai lettek, változó felállásban. A következő egységes időszak akkor jött el, amikor a 19. Század elején  egy francia hadihajó csőre töltött agyukkal leparkolt a Mekongon a Luang Prabangi királyi palota elott, és könnyű választás elé állította a laokat: mit szeretnének inkább, francia fennhatóság alá tartozni, vagy egy nagyjából palota-méretű kőhalom újdonsült tulajdonosaiva előlépni. A következő 150 év relatív nyugalomban telt, a második világháború sem nagyon kavarta meg a lapokat, de azt követően a vietnami kommunisták és valamennyire Kína hatására a rojalista franciák teret vesztettek , és kialakult egyfajta háború a komcsi gerillák és a kiralypartiak között. Utóbbiakat az USA támogatta, ami a CIA titkos kiképzőtaborain kívül főleg a vidék rommá bombazasaban merült ki. Ebben a "titkos háborúban", ami nagyjából a vietnamival párhuzamosan zajlott, elképzelhetetlen mennyiségű bombát szórtak az országra, minek kapcsán nem is indokolt letérni a foutakrol vagy a kitaposott osvenyekrol. A látogatottabb helyeket bombamentesitettek, itt is figyelni kell azonban az "UXO" felirat kevesbe vörös oldalán tartózkodásra, ha az ember úgy általában elégedett a vegtagjai mennyiségével és minőségével. Ha nagyon akarom, ez ijesztően is hangozhat, de valójában ilyen jeleket nem nagyon lat az egyszeri turista, hiszen a nép jórészt belőlünk él, szóval vigyáznak is valamennyire ránk. Az ország egyébként továbbra is masszívan kommunista, de ez főleg a sarló kalapácsos zaszlokon látszik meg. Manapság Laosz komoly bevételét képezik mindenféle véletlenszerű allamok, mint az USA, Kína vagy japán segélyei és befektetései.
No, ide érkeztünk meg 24 óra közepesen megterhelő buszokat után, ez egyrészt hosszú volt a hataratkeles (Ázsiát jártak szamara ismerős leszállós/átgyaloglós), másrészt a kb 150 kilométernyi hegyi földúttal ritkitott kátyú után a Lao oldalon, ami turistabusszal valamennyi izgalmas volt vegigzotyogni, de semmi különös. Ellenben a tajjal, amit en tátott szájjal bámultam, a szerpentin minden kanyarjabol egy újabb dzsungellel töltött volgyre vagy mérges zöld hegycsúcsra lehetett ralatni, európai szemmel egész elképesztően meseszerű. Ebből az oserdobol nő ki az ország közepén Luang Prabang, a régi főváros, egyben a világörökség része, a Mekong partján. Az ékszerdoboz jelleget leginkabb annak köszönheti,hogy az egy főre jutó buddhista kolostorok szamat tényleg csak a zimmer ferik szarnyaljak túl, egyszerűen annyi van belőlük, hogy mikor négy nap után a szallas melletti utcában felbukkant egy (mármint kolostor, hirtelen kiugrott a bokorból), mar csak unottan visszafordultam a bivalyos pulthoz a piacon. Ugyanis mint minden rendes vidéki városban , itt is a piacon indul az élet, ahol huvelykujjnyi élő étkezési poloskatol kezdve a szőrös licsin keresztül a vereshurkaig tényleg bármi kapható volt. Lehet találgatni, melyik kettőt kóstoltam meg a fenti háromból, és melyik elől menekültem visitva :) egyébként nem mondok igazat, nem a piaccal indult a nap, hanem a szerzetesek alamizsnagyujto korutjaval: ennek kapcsán a városka buddhistabb része és egymilliárd turista összegyűlik minden reggel fel 6kor, és a körbejáró szerzetesek tatyójába egy marék ragacsos rizst vagy némi Gyümölcsöt helyez. Az persze zavaró, hogy van, aki egyik kezében ipaddel szelfizve adakozó, van, aki meg villogó quadkopter dronrol videózza az esemenyt, aminek így valszeg senki szamara nem marad spirituális jelentősége, de a sok narancssargaba bugyolalt muki azért jól mutat :)
Van meg nehány "kötelező" program, ha az ember eltolt itt pár napot, mármint a konstans henyelesen és mangodzsuz-hörpölésen kívül, ezek közül mi a kuang si vízeséshez autókaztunk el. Egyrészt ez szinten egy látványos dzsungeles részen van, másrészt gyönyör turkizkek vízben lehet fürdőzni, ha az ember szereti az ilyet amerikai egyetemistákkal csinálni, harmadrészt van egy kis medverezervatum is a vadorzoktol megmentett napmedvek részére. Ok olyanok, mint az örvös medve, van egy kis arany gallerjuk, és kb úgy néznek ki, mint egy oroszlán és egy nagy barna kutya keveréke. A nehány múzeumon meg templomon kívül tényleg csak a henyeles, haleves és gyumolcsleivas kombinációja zajlott, a meglatogathato elefántok őszinte sajnálatara, talán majd legközelebb... De negyven fokban, a száz százalék paratartalmat néha felváltó trópusi esőben mi többet kivanhat az ember fia? :)

A helyesírási hibákat és értelmetlen szavakat az Applenek ajánlom, és egyben kívánok nekik meg sok-sok év ipaden gépelést :)

Megérkezés

Kb. ilyen homályosan láttam a vacsit én is :)