tag:blogger.com,1999:blog-7201783763285322692024-03-05T18:12:33.701+08:00VándorútonPeterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.comBlogger314125tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-3553620786362503242022-11-27T12:48:00.000+08:002022-11-27T12:48:36.074+08:00KaveszunetVegre kisutott a nap, el tudtam indulni delnek.<div>Megalltam egy kavera. Nem volt csak instant. Mondom akkor kerek sort. Latom a tablat, hogy van csapolt, akkor mar adjanak azt. Eloszor csak egy ures jirsot kaptam, nem ertettem mi ment felre. Aztan megjott a sor. Igy mar ertem ok miert ertetlenkedtek.</div><div style="text-align: left;"><img src="https://drive.google.com/uc?export=view&id=1QjcXzxG1ImamHlki909o1xBSivbyWeNF" alt="https://drive.google.com/uc?export=view&id=1QjcXzxG1ImamHlki909o1xBSivbyWeNF" style="max-height: 80%; max-width: 80%; height: auto; width: auto;"><br></div>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-70814990130217356382022-11-26T14:00:00.000+08:002022-11-26T14:00:02.557+08:00Életjel<p> Talán az elmúlt néhány posztból érezhető volt, hogy elkezdtem egy kicsit befelé fordulni az elmúlt időben. (Szerencsére nem a kifejezés negatív értelmében.) Ez lehet az oka annak, hogy egy ideje nem írtam. Most igyekszem részben bepótolni az elmaradást. Csak részben, mert annyira nem veszem már komolyan ezt a blogolást, hogy olyanról írjak ami már nem érint, nem érdekel. Az viszont kicsit érdekel engem is, hogy mi történt velem az elmúlt talán két hétben mióta nem írtam.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>Végül nem adtam fel olyan könnyen mint terveztem. Kis önvizsgálat után rájöttem, hogy már megint a többség szabályai alapján játszom. Talán az egyik legnagyobb belső vívódásom az életben, hogy rettenetesn szabálykövető szabálytagadó vagyok. A tagadás belőlem jön, a követés tanult. Ez azért hozza a belső feszültséget rendesen. Szóval elengedtem, hogy mit kéne csinálni és hagytam hogy sodorjon az ár.</p><p>Pár napot lófráltam egy Máltai sráccal Japán fürdőiről (onsen) híres hegyvidékén. Jó érzés volt végre nem tudni délben, hogy hol fogok aludni este, meg vezetni és arra menni amerre akarok. Sajnos a probléma ettől nem tűnt el csak átalakult. Ugyanúgy hosszú és macerás volt szállást találni. Ami szabadságot az auto adott azzal, hogy bárhova mehettünk, azt a hegyvidék elvette a lényegesen kevesebb szállás opcióval. Josef is csak rövid ideig volt szórakoztató társaság, így pár nap után búcsút mondtunk egymásnak.</p><p>Ha más nem arra jó volt a dolog, hogy kicsit felfrissültem és újra lelkesen vetettem bele magam a város - ezúttal Tokyo - felfedezésébe. Sajnos igen hamar újra szembesültem a problémával, hogy hétvégére nincs értelmesen elérhető szállás egész Tokyoban. Így csütörtök este hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy újratervezés van, megyek Vietnámba pihenni. Volt rengeteg opció a fejemben, de különböző okokból kiestek. Vietnámmal az egyetlen probléma az volt, hogy jelenleg előre kell vízum, azt meg hivatalosan 15 nap alatt adják ki. Nem bíztam a csodában, hogy ez a probléma megoldódik magától, így inkább kerestem az interneten megoldást a folyamat megsürgetésére. Szerencsére az állami szervek korrupciója Vitnámban is hasonló módon bejáratott mint Balin. Mindössze 100 dolláromba került a teljes szolgáltatás. És micsoda szolgáltatás! Rosszul adtam meg a megsürgetendő vízumigénylés azonosítóját, de 10 percen belül az összes kontaktomon jelentkeztek és segítettek kibogozni a problémát. Maga a vízum is meg lett egy óra alatt.</p><p>Nem vagyok benne biztos, hogy van olyan, hogy egy hely egzaktul nyugodt, vagy feszült, de azt gondolom, hogy Hanoit kevesen írnák le nyugodt helyként. Ezen a második napon gondolkodtam el, mikor az tucán sétálva párás forróság és kakofón dudakoncert vett körül, miközben látszólag mindenki megpróbált elütni, aki meg nem motoron ült az e szemével megölni, én pedig mindeközben olyan belső nyugalmat éreztem mint már rég.</p><p>Szerintem a szabadság érzése az amire ilyen hatással van rám. Kereshetném hosszan a választ, hogy miért, de megelégszem Weöres Sándor válaszával:</p><p style="text-align: center;">Természetes igények</p><div style="text-align: center;">A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.</div><div style="text-align: center;">A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.</div><div style="text-align: center;">Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.</div><p>Érdekes módon úgy ézem élni már éltem eleget, jöhet a nyugalom, de a szabadság valahogy beakadt.</p><p>Vietnám hamar megmutatta, hogy az élet itt sem csak játék és mese. Bérelt motorommal egy napnyira jutottam Hanoitól. Nimh Bin szép hely. Állítólag… Én nem tudom, mert napok óta esik az eső. Így továbbmenni nem tudo, cserébe a környékben gyönyörködni sem nagyon, mert valahogy benne vagyunk a felhőben. Egy kicsit új értelmet nyert számomra a kifejezés, hogy egy “szép napon elmegyek innen”. :)</p><p>Nincs itt semmi ami igazán tetszene, mégis jól érzem magam. Ezzel egy kicsit ráerősít a korábbi gondolatra, hogy nem az kell nekem, hogy jó legyen, csak feszültség ne legyen.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-48411293805014667812022-11-12T13:40:00.003+08:002022-11-12T13:40:43.752+08:00Tanulom magamat<p> Egyszer réges régen, egy fiatal legény elindult szerencsét próbálni. Hetedhét országon és a nagy vizeken is túl, varázslatos helyen találta magát ahol rácsodálkozott mindenre ami gyönyörű és más mint otthon, de azt is érezte, hogy azért ennél tud még másabb is lenni a világ.</p><p>A fiatal legény én voltam egyszer, a varázslatos hely pedig Új Zéland. Ott született meg bennem az a koncepció, hogy az utazás remek módja önmagunk megismerésének. Most valahogy időszerűnek tűnik, hogy számotvessek az elmúlt 20 év tapasztalataival.</p><p>Új Zéland sok szempontból hagyon más mint Magyarország, de azért alapvetően egy hasonló nyugati tipusú kultúra. Még ez a kevés különbség is sok magammal kapcsolatos felismeréshez segített hozzá. Azt gondolom azóta is, hogy pusztán csak az, hogy a megszokott környezetünktől eltérő közegben figyeljük saját viselkedésünket nagy mértékben hozzájárul a jobb megértéshez. elválik egymástól a saját működés/preferencia és a megszokott környezetben berögzült működés. Ezen elmélet alapján döntöttem úgy, hogy minél inkább a megszokottól eltérő helyeken érdemes nézelődnöm. El is határoztam, hogy elmegyek ahány helyre csak lehet mielőtt visszamennék Új Zélandra, mert annyira tetszett a hely, hogy ha egyszer visszamegyek, tuti ott maradok.</p><p>Azóta nem vagyok ennyire mohó, általában nem sietek halmozni az országokat. Kicsit aggódtam is, hogy nem lesz-e nekem sok 3 ország egy hónapra. Végül 2 lett belőle és de, sok. Mint kiderült ennek is van előnye. Nem gondolom, hogy ezzel vagy bármi mással kapcsolatban tudnám az általános igazságot, de azt el tudom mondani, hogy nekem mi a megélésem.</p><p>A jó helyeken tanulok a legkevesebbet. Egyrészt talán annak köszönhető, hogy már egész sok dolgot szeretek és bár a változatosság gyönyörködtet, de jól érezni magam egész sok dologtól tudom. Ráadásul a jó dolgokat könnyű nem észrevenni, mert nem rontanak ajtóstul a házba.</p><p>Aztán ott vannak azok a helyek ahol valami diszkomfortom van. Nem akarom ettől még rossz helynek nevezni, mert attől, hogy nekem nem jó, lehet, hogy másnak igen. Így hirtelen 3 hely ugrik be ahol ezt megéltem és most így belegondolva van közös bennük. Valahogy mindig a turizmus a hibás.</p><p>Thaiföld amit mindenki szeret, de én nagyon rosszul értem meg, hogy rádtesznek egy turista cimkét és terelnek mint a marhákat. Valahogy ott ebből sokkal nehezebb kilépni mint a régió többi országában, mert minden ponton megpróbálnak visszarángatni.</p><p>Aztán ott volt Kuba. Azóta is irígykedem, hogy Daniéknak milyen jó élmény volt 7 évvel korábban mint hogy én ott voltam. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy díszletek között mászkálok, mert turistaként csak egy bizonyos részt láthatok. Ott nem a keselyűk, hanem maga az állam terembett olyan körülményeket ami nagyon megnehezíti, hogy másfelé nézz mint szeretnék. Erről az élményről írtam is a blogon. Bár hasonló a két jelenség, de míg Thaiföldön a turizmus mint túlburjánzó iparág, Kubában a képembe hazudás és a rendszeres megvezetés okozott feszültséget bennem.</p><p>Egész friss élmény Bali, ahol ráadásul 3 hónapig szivattam magam. A vicc az, hogy ha csak egy hónapot maradok, valószínűleg jó élményekkel és érzéssel távoztam volna.Biztos vagyok benne, hogy Bali valaha egy csodás hely volt. Ezért odajött egy csomó turista és a jelenlétükkel pont azt rontották el amiért odajöttek. Erről most nem akarok hosszan puffogni :) Balit lehet szeretni és szerintem aki 1-2 hétre megy, az tuti fogja is. Itt viszont tanultam valami újat is magamról. Nyilván az senkit nem lep meg, hogy szeretem a jó kajákat, de az engem meglepett, hogy mennyire szenvedek, ha nem kap megfelelő táplálékot a szervezetem. Itt nem is finom kajáról beszélek, egyszerűen a megfelelő tápanyag nem volt meg az ételben. Lényegében észrevétlenül leszoktam az evésről. Előfordult olyan hogy egy nap elfelejtettem enni. Végül elkeztem főzni magamnak és rájöttem, hogy mennyire fontos a jó minőségű tápanyag is az íz mellett. Talán ez korábban azért nem tűnt fel, mert sosem hiányzott. (Még Kubában sem!)</p><p>Szóval amikor kizökkentenek a komfortzónámból, az arconcsap és rögtön érzem. Erre egyébként nem ma jöttem rá. Régóta vallom magamról, hogy nekem fontosabb hogy mennyire nem rossz, mint, hogy mennyire jó. Azt még nem tudom, hogy mennyire zavar, hogy így hivatalosan is unalmasnak tartom magam. Ettől még ezt vettem észre az elmúlt években, hogy ha valami folyamatos stressz vagy diszkomfort forrás van, akkor teljesen mindegy, hogy mi van a mérleg másik serpenyőjében, nem fogom jól érezni magam.</p><p>Na és itt jön képbe a harmadik tipusú hely, ami egyszerre jó és rossz de nagyon. Szerintem itt lehet a legtöbbet tanulni. Ha más nem rögtön megerősíti az iménti megállapításomat. Van rá egy jó gyakorlati példám épp tegnapról. 1 óra 22 percet álltam sorba egy ebédért. Mert itt Japánban azt sokszor kell egy jó ebédért. Milyen volt a kaja? Nem tudom. Rossz nem volt az biztos, sőt valamennyire jó volt. De mire beengedtek és leültem az elég kényelmetlen székre, annyira fájt a hátam a hátizsáktól, hogy nem tudtam igazán élvezni amit elém tettek. Ez az egész élmény valahogy kiterjeszthető Japánra. Rengeteg dolog tetszik itt és sok dolog nem.</p><p>Ha csak két hétre jöttem volna akkor valószínűleg elkötelezett rajongója leszek Japánnak és tervezek mihamarabb visszatérni. Lehet, hogy mégis jó dolog az a turizmus. Elmész valahova egy-két hétre. Először úgyis a jó dolgokat veszed észre. Tetszik minden, boldog vagy, hazamész, akarsz visszamenni. Most, hogy ezt leírtam jövök rá, hogy Az elején minden helyet élveztem ahova mentem. (Na jó Balit nem, de azt meg később igen…) Szerintem nagyon meggyőződéses elégedetlenkedőnek kell lenni ahoz, hogy egy teljesen új helyet ne élvezzen az ember egy rövid ideig legalább.</p><p>Tanulságokat ígértem aztán csak locsogok itt. Ma azt gondolom, hogy fontos tudni és tudatosnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mik a preferenciáim. És lehetőség szerint elkerülni az olyan helyzeteket amik tartósan zökkentenek ki a komfortzónámból. Rövid időre még kell is, abból is épülök, de van az amikor elég. Így jártam Japánnal is. Tegnap képzeletben összegyűrtem a tervet és a szemétbe hajítottam. Még elmegyek megnézem a Fujit, mert anélkül azért nem mennék el (épp oda tartok). Aztán elhúzok melegebb éghajlatra. Minek szívassam magam? És, hogy mi váltotta ezt ki? Nekem itt túl sok a szabály és a tervezettség. Tudom, hogy én az extrém végén vagyok ennek a skálának, de én itt, így bezárva érzem magam. Nekem ne mondja senki, hogy du. 3 és 5 között nem lehetek éhes!</p><p>Félreértés ne essék, Japán (ahogy Bali is) egy csodálatos hely. Csak nem nekem való. Elfáradtam már másmilyennek lenni, akartam egy kicsit egyforma lenni. Sajnos nem így működik.</p><p>Nyilván ez az egész nem csak az utazásról szól és nem csak utazás közben tanulok ilyen okosságokat. Egy dolog valamit felismerni és egy másik változtatni is ennek szellemében. Én a magamrészéről megpróbálok majd figyelni rá, hogy minél hamarabb felismerjem azokat a helyzeteket amikben nem érzem jól magam és változtassak ha tudok, vagy kilépjek belőlük ha nem. Valami azt súgja, hogy nem lesz olyan egyszerű mint leírni.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-1233843752407500972022-11-11T15:06:00.001+08:002022-11-11T15:06:16.251+08:00Tiszteljétek, óvjátok a nőket…<p> …mert különben baj lesz.</p><p>Azt hiszem eddig egy kicsit szemellenzősen álltam hozzá a témához, talán érdemes egy-két dolgot újragondolni.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>Mindenki magából indul ki. Én szeretem a nőket, tisztelem, becsülöm, elismerem és egyenrangúnak tekintem. Talán pont ezért van, hogy mindig úgy éreztem ezek a nő témák túl vannak lihegve. Általában fogékonyabb vagyok arra, mikor átesünk a ló túloldalára. De most nem erről akarok beszélni és a mondanivalóm szempontjából teljesen mindegy, hogy ez igaz-e.</p><p>Annak ellenére, hogy ez ellen (sajnos) sokan ágálnak a nők a világ egy jelentős részén a nők jogai főként a szempontjaik preferenciáik egyre hangsúlyosabban megjelennek a mindennapokban. Nem gondolom, hogy ezen kell, vagy akár lehet változtatni. Érdekes módon arra több hatásunk van nekünk férfiaknak, hogy mik ezek a szempontok és preferenciák.</p><p>Lassan egy hónapja keseríti meg az életemet, hogy amikor a környező országokban hétvégente lehetetlen szállást találni, akkor állandóan female only opciókat dob csak fel a booking. Mert a nőknek igényük van ezekre az opciókra, a világ meg reagál. Én meg vakságomban csak morogtam rajta, hogy miért egyenlőek a nők. Male only dorm ritkán van, csak female only meg mixed. Aztán meg azon morogtam, hogy a mixed dorm nőkkel van tele, a female üres, engem meg utcára tesznek, mert nincs szabad ágy.</p><p>Először azt vettem észre, hogy a nyugati lányokat nem zavarja, sőt preferálják a mixed dormot, az ázsiaiak viszont mind a csak nőibe mennek. Aztán most, hogy egyre többet olvasgatom a review-kat a szállásokról látom, hogy az ázsiai lányok még azon is reklamálnak, ha nem elég nagy lakattal van bezárva a szobájuk. Meg alapvetően bármin amikor ki vannak téve annak a lehetőségnek, hogy akaratuk ellenére a közelükbe kerül egy férfi. De ez nem az ő hibájuk, hanem azoké a férfitársadalmaké akik ilyen félelmet keltenek bennük.</p><p>Japánban a vonatokon, de néha a metrókon is van female only kocsi. Ez már végképp túlzásnak tűnt egészen addig míg fel nem világosítottak, hogy elég gyakori volt a nők zaklatása a tömegközlekedésen. Ezért vannak most külön kocsik azoknak akik így érzik biztonságban magukat.</p><p>Talán mégsem baj, hogy a nyugati világban hangosabban verik a tamtam dobokat. Közös érdekünk, hogy ne féljen senki a szálláson, a metrón, vagy éjszaka hazamenni. Mert akkor ők is nyitottabbak lesznek felénk és szebb hely lesz ez a világ.</p><p>Én nem gondolom, hogy valaha tettem volna valamit ami okot ad a nőknek, hogy jobban féljenek. Ellenben visszautasítottam a “hisztit” ezzel kapcsolatban. Egyrészt nem mértem fel, hogy ha én nem is, mások valóban nem becsülik a nőket, másrészt nem gondoltam bele, hogy vétkesek közt cinkos aki néma. Sokszor hallgattam csöndben ahogy férfiak büszkén mesélik nőket megalázó vagy lealacsonyító történeteiket, csak mert nem láttam semmi értelmét a konfliktus felvállalásának, mert min változtat az. Most úgy érzem, hogy ez egy olyan téma ahol kevés ha én rendesen fiselkedem, mert az a sok barom elrontja nekem is a nőket és a világot. Tegyünk hát ellene amikor csak tudunk, mert nekünk lesz szar ha nem!</p><p><br /></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-30396873693532721922022-11-09T14:16:00.007+08:002022-11-09T15:25:24.417+08:00Engedj járnom az én utamon<p><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt;">A világ valamivel öregebb mint én.</span></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Az elmúlt 10 évben, az utolsó ázsiai kóborlásom óta sokat változtam, érdekes módon úgy érzem a világ még többet. Kész szerencse, hogy legalább ugyanabba az irányba.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"><br /></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Nem szeretek én előre tervezni. Amikor megpróbálom végtelenül körülményes leszek. Olyannyira, hogy nem csak a körülöttem lévőket, de még magamat is tudom idegesíteni. (Találkozott velem valaki abban a 4-5 évben mikor épp miatát akartam venni?) Egyszerűbb ha nem is csinálom, csak sodródom amerre a szél fúj. Azt még élvezem is, így bóklásztam nagyrészt utazásaim során. Ma már kicsit máshogy van, néha van rá igényem, hogy legyen valami koncepció. A világ (úgy tűnik Ázsia kiváltképp) sokat változott a lehetőségeket illetően. Anno ha már kezdett esteledni, néztem a szállás táblákat, bementem megkérdezni van-e szoba, általában volt, így megalkudtunk az áron. Ma ott kezdődik, hogy sokszor táblák sincsenek és akkor is nehéz megtalálni a szállást ha előtte állsz. Csak úgy beesni és szabad ágyat találni szinte esélytelen. Még olyan helyeken is ahol jelenleg nincs is érdemben turizmus. Nyilván sok hely csődbement a covid alatt a maradék kevés hely meg fullon van. Olyan már rég nincs, hogy bejelentkezel valahova és maradsz amíg nem szólsz hogy most már mennél. Többször jártam úgy, hogy mire megérkeztem és körbenéztem, addigra már nem lehetett meghosszabbítani az eredetileg is 2-3 napos foglalásom.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">A másik nagy változás, hogy minen neten történik. Ez gondolom nagy előny annak aki még otthonról előre tervezi a nyaralás minden etéjét. Én viszont azért jöttem, hogy nézelődjek, nem azért, hogy naponta órákat töltsek a képernyő előtt szállást keresve és több lépésnyit (városnyit) előre gondolkodva. Egyre frusztráltabb vagyok tőle. Ezért döcög a blogírás is, mert mire végeztem a napi kötelező internetezéssel és a duolingos nyelvleckéimmel már egyáltalán nincs kedvem tovább ülni a képernyő előtt. Ez a bejegyzés lassan egy hete van a fejemben, de most van rá úgy alkalmam, hogy nem zavar. A vonaton ülés az a kivételes eset amikor lehet városnézés közben blogot írni.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"> </p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Mindennek az az eredménye, hogy egyre frusztráltabb vagyok minden nap amikor úgy kelek fel, hogy holnap reggelig van csak tervem, szóval megint ki kell találni valamit. Rendszeresen csalok és ahol lehet próbálok hosszabbítani ezzel kitolva a tervezést. Pedig ötleteim vannak, csak amint eszembe jut valami, jár hozzá 13 kérdés amire leginkább az interneten tudnék választ találni.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"> </p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">És akkor itt jön a csavar a történetben. Egyet én is terveztem. Egy dolog volt biztos amikor elindultam otthonról, hogy Karácsonyra hazamegyek. Akkor legalább ez könnyű, azt a jegyet meg is lehet venni előre, mi? Hát nem. Lassan egy hónapja szeretném megvenni a jegyet haza, mert egyre drágább. Még a dátum lefixálása sem okoz gondot, pár nap ide vagy oda nem sokat számít jelenleg, aztán meg majd alkalmazkodom. Ebben még a jegyek is tudnak rugalmasak lenni. Amiben nem rugalmasak az az, hogy honnan megyek.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Pár hete volt valami tervem hogy hova megyek majd mennyi időre. A vége az volt, hogy Szingapúr, Kuala Lumpur, Hong Kong közül valahonnan megyek majd haza. Az nagyjából “egy környék” nem lehet nagyot hibázni. Aztán Korea tetszett, kicsit többet maradtam. Japán is tetszik, már többet maradtam mint terveztem és még tulajdonképpen semmit nem csináltam amit igazán akarok is.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Az elmúlt hetekben először a tervezett fülöp szigeteki pihenőt, majd a Maláj túrát húztam ki a képzeletbeli utitervből. Most épp ott tartok, hogy Szöulból egész olcsón van jegy haza és Busanban egy szakács néni igért nekem egy személyes főzőtanfolyamot ha visszamegyek, ez jó opciónak tűnik. Előtte még belefér Taivan ami biztos tetszeni fog, bár most épp nem egy újabb városias országra vágyom. Mennék inkább a fülöpökhoz a lábam lógatni és inni az olcsó sört.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"> </p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Azt hiszem kár volt annyit lógni Balin amit nem is igazán szerettem. Hiányzik most az az idő. Kicsit azért is, mert most valahogy nem érzem, hogy hamar visszatérnék a világnak erre a felére, bár ki tudja.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Gondolom, hogy aki otthon van és minden nap melózik, annak bicskanyitogató lehet azt olvasni ahogy valaki azon nyafog, hogy nem tudja sushit egyen Japánban, vagy Tanduay rumot igyon a fülöpöknél, de a törpök élete sem csak játék és mese.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Néha mikor valaki a blogot olvasva távoli tájak felé vágyakozik, én éppen arról az életről álmodozom amiből ő épp tart pár perc pihenőt.</p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"><br /></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"><i>Gyanús, hogy ez keveseknek van meg, a cím egy Piramis utalás.</i></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-76796216283173690042022-11-03T20:09:00.003+08:002022-11-03T20:09:30.083+08:00Bizonytalan eredet<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh64WoXD3GrmFYmxYqgKD12_sYLxNT80i8f3z89Q1qFW3Q6YGV8SYVF0cUqRz84RZ6Dw7NhB-pBvWBj8tYHlXDMztaWnnUWduWt3GbCfTvKodY7EJFN-tCu2_peLletERbW53yksFy0iy-lWz0zfydcRfBzLB0p7_UJl1o6_VjlMgMVE49iFO1KaMp36A/s4032/IMG_2699.HEIC" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh64WoXD3GrmFYmxYqgKD12_sYLxNT80i8f3z89Q1qFW3Q6YGV8SYVF0cUqRz84RZ6Dw7NhB-pBvWBj8tYHlXDMztaWnnUWduWt3GbCfTvKodY7EJFN-tCu2_peLletERbW53yksFy0iy-lWz0zfydcRfBzLB0p7_UJl1o6_VjlMgMVE49iFO1KaMp36A/s320/IMG_2699.HEIC" width="320" /></a></div> Egyszer egy pár fiatal nagyon beszívott és úgy döntöttek, hogy nem külön külön fognak mindent megkóstolni ami otthon van, hanem összekeverik az egészet és kisütik egy serpenyőben. A kísérletet sikernek minősítették és hagyomány lett belőle. Szép lassan terjedt a módszer ahogy egyre több ember ismerte meg, végül bár szűk rétegnek, de amolyan nemzeti étel lett belőle, mára már egyes eldugott helyeken árulják is…<br /><span><a name='more'></a></span><p></p><p>Egy egyetemi bulin kicsit elfajult a truth of dare játék. Valaki végül bevállalta, hogy bármit megeszik amit a többiek összekevernek neki a fellelhető hivatalosan is ehetődolgkoból. A dolog annyira bizarra sikerült, hogy fogadást is kötöttek rá megeszi-e. A dörzsölt üzleti hallgató dupla vagy semmiért megtette, hogy rávesz embereket arra, hogy még fizessenek is érte, hogy ehetnek ilyet. Ő már járt Japánban, tudta, hogy ott bármilyen hülyeségnek van helye…</p><p>Volt egyszer egy oszakai vaslapos grillezős kis vendéglő. Ment is az üzlet, néha mind az öt asztalnál egyszerre ültek a vendégek. Egyszercsak a környéken gombamód szaporodni kezdtek a faszenes koreai barbeque helyek, ezekkel pedig sem ízben, sem hangulatban nem lehetett versenyezni. A leleményes tulajdonos úgy döntött, hogy ha jobbat nem tudunk, akkor nyújtunk valami érdekesebbet…</p><p>Vagy a fenti történetek valamelyike igaz, esetleg mindegyik egyszerre, vagy valami teljesen más természeti csoda eredményezte azt az ételt amit ma ettem. Én már rég kezdtem a főzőcskézést és az első 15 évben szinte kizárólag a hűtőben talált maradékokból ütöttem össze valamit, néha még ma is megteszem. Soha nem jártam bizarságban közlelében sem ennek az élménynek.</p><p>Egy konkrét helyre indultam vacsorázni ajánlás alapján, de oda zárt körű rendezvény miatt nem engedtek be, találomra bementem hát egy érdekesnek kinéző helyre. Nehezen átlátható kékes füst terjengett a helységben a hallhatóan elkeseredetten próbálkozó szagelszívó ellenére. A telefonommal fordítottam a japán étlapot angolra, hamar kiderült, hogy ez bizony olajfüst, mert a telefon képernyőjén kentem szét az azt finoman beterítő olajpernyét. Nem jegyeztem meg az étel nevét amit kértem, de talán nem is érdemes. Előkészületként egy kis tányért, egy pár eldobható pálcikát és egy kis spaklit kaptam a vaslaphoz amit bekapcsolt a felszolgáló mikor felvette a rendelést. Kicsit megszeppentem, hogy itt majd nekem kell csinálni valamit valami olyan étellel amit nem ismerek.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6FM6s7Zc2dY2naWgCJ49kScHYOh0LiDvwMO8FAsZxrMN_T7BIDAj951Dj-fIfBy2aOjy9bgy_Vv1FeKZOtKXVbKqLEez4gkBg4Y7BHVMh6dwMotIHqEeIJoWX7p3a4Nl9JPfLIDr0zRnsdoPawCh2ZuImd7UPLG3spIwjMUBwr8nUCS5IhB2xyOc0CA/s4032/IMG_2700.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6FM6s7Zc2dY2naWgCJ49kScHYOh0LiDvwMO8FAsZxrMN_T7BIDAj951Dj-fIfBy2aOjy9bgy_Vv1FeKZOtKXVbKqLEez4gkBg4Y7BHVMh6dwMotIHqEeIJoWX7p3a4Nl9JPfLIDr0zRnsdoPawCh2ZuImd7UPLG3spIwjMUBwr8nUCS5IhB2xyOc0CA/w400-h225/IMG_2700.HEIC" width="400" /></a></div><br /><p></p><p>Megpróbálom leírni mit kaptam, de annak ellenére, hogy én kostoltam is, nem járok sokkal előrébb mint ti, lehet a képekből is tippelni. Egy nagy adag tészta tuti volt benne, meg tojás. Szerintem ezt forgattákk a grillen míg lepénnyé nem sült. Aztán adhatták hozzá a tetejére a tintahalat amit az opciók közül választottam, majd arra mindenféle szószokat és valami papírvékony halízű szárított cuccot vastagon. A tintahalválasztásnak úgy érzem nem sok jelentőssége volt ezen a ponton, a világ összes íze jelen volt ebben az ételben.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRHaMKwvi_rzmPtE5gzG9XqKhg_e5Fn5xqRc4Lz8yW68W4JeLoSHVMHitK6iAGCGuz9sQ_8u14lRhEz0zx1LoeO4_eCrq09Q_4E2mFfANcHf30ROOc1nEJxeEdGZrHvuCj3lnWM6JpHlvXpyejfjVveztUKspLkGQCpk56M3XhaZgzseuYX0whoeBKkA/s4032/IMG_2705.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRHaMKwvi_rzmPtE5gzG9XqKhg_e5Fn5xqRc4Lz8yW68W4JeLoSHVMHitK6iAGCGuz9sQ_8u14lRhEz0zx1LoeO4_eCrq09Q_4E2mFfANcHf30ROOc1nEJxeEdGZrHvuCj3lnWM6JpHlvXpyejfjVveztUKspLkGQCpk56M3XhaZgzseuYX0whoeBKkA/s320/IMG_2705.HEIC" width="320" /></a></div><br /><p></p><p>Én végül úgy döntöttem, hogy a kis spakli arra való, hogy felvágjam, majd az egyes már pálcikával is elfogyasztható darabokat a kis tányérkára tettem hülni. A grillapnak az asztal közepén két “értelme” volt. Egyrészt így lehet nem csak az elején, hanem az egész étkezés alatt megégetni a szádat, másrész mindegy hogy mennyire volt megsütve az elején a végére tuti diszkréten odaég. (Hacsak nem eszed nagyon gyorsan, de akkor meg a szádat égeted meg még jobban.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghERHq6-hOdqHtcrab9tpllrvcPIazcDox6etoAUJgdbUt7izHqvIVuNyZJ03Zy8ylI13M3UUiRdA5sO8HhYrxo6_5vQpPFrk6jT9todgkarULX8B44KxnRB89p8OkOQnExNsOdD2NQDJDu2qo2Jxi1Uo2lOjpYw44YbS03EBOlkxYpCfeNbrwrIfwBw/s4032/IMG_2704.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghERHq6-hOdqHtcrab9tpllrvcPIazcDox6etoAUJgdbUt7izHqvIVuNyZJ03Zy8ylI13M3UUiRdA5sO8HhYrxo6_5vQpPFrk6jT9todgkarULX8B44KxnRB89p8OkOQnExNsOdD2NQDJDu2qo2Jxi1Uo2lOjpYw44YbS03EBOlkxYpCfeNbrwrIfwBw/s320/IMG_2704.HEIC" width="320" /></a></div><br /><p></p><p>Mindezek után próbáltam videot csinálni arról, hogy hogyan készül ez a csoda, de utána valami mást csináltak, ami bizonyos szempontból sokkal hihetőbb volt. Már-már gondoltam volna, hogy csak a fehér fiút szivatják, de a végére a hely egész megtelt japánokkal és a szomszéd asztalnál is azt ették amit én.</p><p>Végülis a mai napot az érdekes/bizar japán dolgokkal kezdtem, kiadja ez így, hogy estére rögtön tudok überelni.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-82756591479182697722022-11-03T14:34:00.005+08:002022-11-03T14:34:40.820+08:00Japán furcsaságok elsőre<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPxB1RogzR-2kPhTkXvlZ41bVojNia_eM07yNDtINe3yZNpqef9D6ibwyY55mUwSYGQKYodw6U2lOvJvF0xnXg54xtoX1noXnZnhBjgFxQm76KOXeHynOtomOlJjblAKW1p37qP5_TIbqGeSMlIzPTUjSt-hlrk3Yjt8WOvIMUJnfCFBETg24ethLkoA/s4032/IMG_2554.HEIC" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPxB1RogzR-2kPhTkXvlZ41bVojNia_eM07yNDtINe3yZNpqef9D6ibwyY55mUwSYGQKYodw6U2lOvJvF0xnXg54xtoX1noXnZnhBjgFxQm76KOXeHynOtomOlJjblAKW1p37qP5_TIbqGeSMlIzPTUjSt-hlrk3Yjt8WOvIMUJnfCFBETg24ethLkoA/w113-h200/IMG_2554.HEIC" width="113" /></a></div>Összegyűjteni a fura dolgokat japánból egy teljesen lehetetlen kihívás. Itt több a fura dolog, mint bárhol máshol. Néha úgy érzem több a fura dolog mint a nem fura. Szóval náhány dolog a teljesség igénye nélkül:<br /><p></p><p>Férfi retikül</p><p>Itt minden olyan táskát amit otthon csak nők hordanak, hordanak a férfiak is. Erről külön nem csináltam képet, de átnéztem a képeimet, mert gondoltam valahol csak akad egy a háttérben. Aztán kiderült, hogy van kevésbé háttérben is. Mondjuk ez az úriember más módon is színezi a megjelenését, de egyébként teljesen átlagosan öltözködő férfiak is hordanak ilyesmit.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>It store</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ldPv2getks0grNZA016bwQ8JeO3rMuQQiGnwcTEWQ_p-OftCnecZy1a2rBDvkAQ5CGV8l1Rc7S6ZycZPHfvxQbIeiY3e7CGc_UnfN1TMfvtv2IRZZ6Bx19KdzBvYDQd_y5pRw6r33wwv-u2P42lLZihVsgduLJHRoEX3LhevrVMAAe-4xu8piAZ6aA/s4032/IMG_2623.HEIC" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ldPv2getks0grNZA016bwQ8JeO3rMuQQiGnwcTEWQ_p-OftCnecZy1a2rBDvkAQ5CGV8l1Rc7S6ZycZPHfvxQbIeiY3e7CGc_UnfN1TMfvtv2IRZZ6Bx19KdzBvYDQd_y5pRw6r33wwv-u2P42lLZihVsgduLJHRoEX3LhevrVMAAe-4xu8piAZ6aA/w320-h181/IMG_2623.HEIC" width="320" /></a></div>Márk után én is elhittem, hogy ennyi utazás után már semmi nem lep meg. Pár órával később helyretett az élet. Elmenni itt egy elektronikai “boltba” komoly sokk. Már szó szerint. Az összes érzékedet túlingerlik, hirdetésekkel, információkkal, akciókkal ami egyszerre ömlik rád vizuálisan és a hangosbemondóból. Képen meg tudom mutatni mennyi mindent látsz egyszerre, de azt maximum leírni tudom, hogy hallani is pont ennyi különböző dolgot lehet hallani egyszerre. Szerintem nekem nagy szerencsém, hogy angolul csak néha szólalnak meg, a többit könnyebb nem meghallani.<br /><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig9gvX0g_ZT1CkHm2nshM2EDAGfEwAtmZ8t0YCSXSFHZJgGi_AzfaNO050_U2FlFNnw7o9xYJdDKSIGu0bQHayLchZU7vmFq3hYAfsVocCOpw3nw_PP9Z1kqgC_qOYX4P-KydR3bV7IeDhI2pPcTZrftm-7HtaI0rWS1EMY6EGwaxASU8syWVGfXhCXg/s4032/IMG_2626.HEIC" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig9gvX0g_ZT1CkHm2nshM2EDAGfEwAtmZ8t0YCSXSFHZJgGi_AzfaNO050_U2FlFNnw7o9xYJdDKSIGu0bQHayLchZU7vmFq3hYAfsVocCOpw3nw_PP9Z1kqgC_qOYX4P-KydR3bV7IeDhI2pPcTZrftm-7HtaI0rWS1EMY6EGwaxASU8syWVGfXhCXg/w320-h181/IMG_2626.HEIC" width="320" /></a></div>A másik kifejezetten érdekes dolog, hogy mindent kapni. Mindenből mindent. Engem idén az út miatt foglalkoztattak a fényképezőgépek és emiatt elég sokat nézegettem őket neten. Mivel általában elég egyedi igényekkel tudok előállni, otthon lényegében semmit nem találtam meg sehol megtapogatható formában. Aztán Szingapúrban különböző helyeken már volt alkalmam egyet-egyet megnézni. Itt meg minden ki van rakva kipróbálhatóan amire valaha gondoltam és még gyártják. És olyan érzésem van, hogy ez minden egyes termékből így van. Táskából találtam 5 sornyit abból a koncepcióból amiről eddig mindig azt gondoltam, hogy lenne értelme, de senki nem csinálja, vagy csak én nem találom. Hát itt találtam. Mondjuk hely van a kínálatnak, mert ez a konkrét bolt például 4 teljes emelet volt egy plázában. A kínálat érzékeltetéséhez egy kép a fotósállványokról. Ez csak a kínálat fele, mert kb középen álltam.<p></p><p>Tömegközlekedés</p><p>Jártam már több olyan országban, ahol tucatnyi busztársaságból lehetett választani adott útvonalra. Vonatokkal ugyanezt még nem láttam. Ami még ennél is nehezebb, hogy a városon belül is különböző társaságok üzemeltetik a tömegközlekedést. Így első körben Osakában meg se próbáltam valami feltöltőkártyát venni, mert akkor állandóan próbálhatnám kitalálni, hogy melyik metróra érvényes. Inkább veszek jegyet az automatából. Ez azért komoly váltás Korea után ahol egy kártya volt az egész országra.</p><p>Teák készülnek porból</p><p>Nemrég játtam az “After Yang” című sci-fi drámát amiben a főszereplő apuka teaboltot üzemeltet a jövőben és mérgesen zavar el mindenkit mert poros teát akarnak, pedig az igazi teát teafűből kell készíteni. Én akkor azt hittem, hogy a teapor is egy sci-fi elem. Hát itt kérem porból készül a standard zöld tea és nem is felháborítóan rossz. Egyes helyeken egyenesen automatából kapod.</p><p>Az kifejezetten kedves, hogy bárhova bemész ennyi, kapod alapból ingyen és töltögetik is lelkesen újra ha megiszod.</p><p>Mozgólépcső</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinK49Yvo_XGDR__6kYyHFi_bznwNbC9rpEBsczk3uuFKRPLIH1RwnY7j95a-PYO96h4z9LeqGvDxcRVVcAb2fOBOlDF6U8zE5HwVzaMQcLCBPg38XF8Kktiu-6IzzhzRxLzH5jIzLLQ8khTHOqaEYJUfMFcmD2vL47kSqtp2MJcnaO-TWx_gwKwG5GzA/s4032/IMG_2622.HEIC" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinK49Yvo_XGDR__6kYyHFi_bznwNbC9rpEBsczk3uuFKRPLIH1RwnY7j95a-PYO96h4z9LeqGvDxcRVVcAb2fOBOlDF6U8zE5HwVzaMQcLCBPg38XF8Kktiu-6IzzhzRxLzH5jIzLLQ8khTHOqaEYJUfMFcmD2vL47kSqtp2MJcnaO-TWx_gwKwG5GzA/s320/IMG_2622.HEIC" width="320" /></a></div>Engem sokszor bosszant, hogy ha egy plázában fel vagy le akarsz menni sok emeletet, akkor állandóan kerülgetni kell a mozgólépcsők körül, mert mindig a másik oldalról indul. Nagy ritkán van hogy nem így van és tudsz folyamatosan felfelé menni, de akkor meg visszafordulni nehéz. A japánoknál nincs ilyen gond, mindenhonnan megy minden mindenfelé. Ez az egyetlen kellemes dolog az egyébként mentálisan megterhelő plázákban. Na jó, ez meg a vízautomaták.<br /><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoEmegWHZkkJw2mSTMbYVm90bver4NBg6KKWRHJriaTB921PpJ3IyQ0EaoYNdqIgc5zp4ryefnFfhVzvFPXiPUIsfChbtxBPv9tMs-mOa467ZZNXXQxONyHNFVGTuT4SUwPRA4gvnDM3wfOqocL_j-44AADZvJBkoQzUyPKt6R9rJkSoWdmRCKpF4vUw/s4032/IMG_2644.HEIC" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoEmegWHZkkJw2mSTMbYVm90bver4NBg6KKWRHJriaTB921PpJ3IyQ0EaoYNdqIgc5zp4ryefnFfhVzvFPXiPUIsfChbtxBPv9tMs-mOa467ZZNXXQxONyHNFVGTuT4SUwPRA4gvnDM3wfOqocL_j-44AADZvJBkoQzUyPKt6R9rJkSoWdmRCKpF4vUw/s320/IMG_2644.HEIC" width="320" /></a></div>Műanyag kaja<p></p><p>Sok helyen az éttermek kirakatába ki van rakva a teljes étlap műanyag változata, hogy el tudd képzelni milyen az amikor ők tálalják. Ez egyébként nem egyedi, ilyen volt Koreában is.<br /></p><p>Netto árak</p><p>Engem már az USA-ban is zavart, hogy nem az van kiírva amit fizetni fogsz, hanem a nettó ár mindenhol. Nem értem ez miért jó, az számomra mint vásárló számára lényegtelen. Ez Japánban is így van, de itt lényegesen több az áfa, így már jelentős a különbsét. Mondjuk attól függ honnan nézzük, az otthoni 27%-hoz képest ez a 10 szinte semmi.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmkYvtB94DKUR9VDBZiN40sHfBnSSOYb4lZYPZwTHc27ucUuIk_hfJnD8BYjz2JRI9-IVzMYK4BXb9l9XwpuMtfkAaR8Iyjx_cyLg6bm6tU-Xic4yQJ9TaGA25kKc0SfdHSBHp46srmR1yM3bz2vAD9YoIIz3S-maI3C2JEFlOz9YOlDhxeQaP45lAw/s4032/IMG_2667.HEIC" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmkYvtB94DKUR9VDBZiN40sHfBnSSOYb4lZYPZwTHc27ucUuIk_hfJnD8BYjz2JRI9-IVzMYK4BXb9l9XwpuMtfkAaR8Iyjx_cyLg6bm6tU-Xic4yQJ9TaGA25kKc0SfdHSBHp46srmR1yM3bz2vAD9YoIIz3S-maI3C2JEFlOz9YOlDhxeQaP45lAw/w113-h200/IMG_2667.HEIC" width="113" /></a></div>Esernyőkölcsönző<p></p><p>Nem nagyon kell, hogy legyen saját esernyőd. Vannak közösségi esernyő lerakatok ahol egy app segítségével felvehetsz egyet aztán lerakod máshol. Nem tudom, hogy itt hogyan van de Szingapúrban ugyanez ingyenes volt. Gondolom itt is, mert még a hostelben ahol törölközőt is csak nagy durcásan adnak ki van téve egy nagy rakat esernyő, hogy vigyél egyet ha esik az eső.<br /></p><p>+1 apróság</p><p>Miközben írom ezt a bejegyzést zenét hallgatok (youtube music). Mivel lassan én is unom a saját kedvenceimet, gondoltam megnézem a toplistákat. A magyar nem volt rossz, de elég egyhangú. A global nem csak egyhanú volt, de már alapból is baromi unalmas. A top 40 bármelyikén el tudtam volna aludni. Hirtelen jött az ötlet, hogy megnézem a japán toplistát és háttérnek is tökéletes, de ha odafigyelek is jó.</p><p>És akkor most néhánydolog amit a japánokról nem gondoltam volna:</p><p>Mosógép számláló</p><p>A mosodákban/szállásokon apróval működő mosó és szárítógépek vannak. Ezek kiírják mennyi idő van még hátra. Én ilyenkor elindítok egy általában 1-2 perccel hosszabb visszaszámlálást a telefonomon, majd miután komótosan visszasétálok a jelzés után még mindig jár gép pár percig. Az hogy van hogy a Japánok gyártanak mindent a világban ami elektronika és precíz, de az óráik pontatlanok?</p><p>Szabálykövetés</p><p>Lehet, hogy én gondoltam rosszul, de bennem az élt, hogy a japánok szabálykövetőek. Ez a prekoncepcióm megdőlt. A kötelező beltéri maszkviselést sokkal lazábban értelmezik mint a Koreaiak, a zebrán simán átmennek pirosban, de még a biciklisek az úton ha nem jön senki. Most épp nem jut eszembe több példa, de volt más is.</p><p>Wc</p><p>Még gondolkodom rajta, hogy akarjak-e külön írni a japán WC-k működéséről, mert az méltán világhírű, de tapasztalatom szerint az emberek semmilyen formában nem kíváncsiak semmire ami a wc-ajtó túloldalán van. Viszont rögtön a reptéren volt néhány kedves apróság ami nagyon jól tud jönni.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgxiqQoxvEVVXUkrZVc6JwvOqB6DYtohYkYXxmpouOTe_Cem6oPlZOFY2AWsLYluxVaZJNraQSYlcT82Ba6QEwWwEVUn4IYVKPiBz4U0f98xAIcwMwftDJfWc04oPu6UHbbNyB69eu8MKZKzo1iYMIO0bHfqAECBCg9JlkSD_wQcrciXOlsTsmJR0alA/s4032/IMG_2549.HEIC" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgxiqQoxvEVVXUkrZVc6JwvOqB6DYtohYkYXxmpouOTe_Cem6oPlZOFY2AWsLYluxVaZJNraQSYlcT82Ba6QEwWwEVUn4IYVKPiBz4U0f98xAIcwMwftDJfWc04oPu6UHbbNyB69eu8MKZKzo1iYMIO0bHfqAECBCg9JlkSD_wQcrciXOlsTsmJR0alA/s320/IMG_2549.HEIC" width="180" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-dFFaq-F6PWwlWafB6Ud9C3JL19RhLw2SPDY1bXPuzv9KmK92htEg3r1zZ9A3nGz3xhGW_rSiHIY_cuXjy6gvhtyjfXqADTNr5FEyVWB_ymBlrcvdvwr0iN2iT8JJjWzoduEhAHHzDVy029Z2t6bLiXPR8oU6H7bfKQF9R_8wDFEZvspv_z9frdQy-g/s4032/IMG_2550.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-dFFaq-F6PWwlWafB6Ud9C3JL19RhLw2SPDY1bXPuzv9KmK92htEg3r1zZ9A3nGz3xhGW_rSiHIY_cuXjy6gvhtyjfXqADTNr5FEyVWB_ymBlrcvdvwr0iN2iT8JJjWzoduEhAHHzDVy029Z2t6bLiXPR8oU6H7bfKQF9R_8wDFEZvspv_z9frdQy-g/s320/IMG_2550.HEIC" width="180" /></a></div><br /><br /><p></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-80123965093103858942022-11-02T15:03:00.001+08:002022-11-02T15:03:23.614+08:00Japan “kifozde”<p> Szerintem Japan ugy vagy annyira nem draga mint ahogy azt mondjak vagy en elkepzeltem. Ez pl. egy nagyon finom egy kis helyrol ami kb a kifozde japan megfeleloje. Csak itt sokfele van belole kulonbozo kinalattal, de csak itt is volt vagy huszfele valasztas. Ja, es hogy miert nem draga? Ez itt 1730 Ft. A tea nem is latszik, de azt amugy is ingyen adjak mindenhol.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSLPLfxz1pW_0UToQBTxVNA8IrCR4wWluwgoSJYGHiFHE-W0erKTAjavcfO80KIn7-8-_epHemcohvQxTGufEsaIP9Yds0Llz-RMdAqtKoIiowNZxnaO2Qi4OiReiSXW8D9k3zhReP4TzT7p5qrMl0NkeFDQBFdYOdygRB7ZeVHfLDgTyKwDhmMTg2UA/s4032/IMG_2632.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSLPLfxz1pW_0UToQBTxVNA8IrCR4wWluwgoSJYGHiFHE-W0erKTAjavcfO80KIn7-8-_epHemcohvQxTGufEsaIP9Yds0Llz-RMdAqtKoIiowNZxnaO2Qi4OiReiSXW8D9k3zhReP4TzT7p5qrMl0NkeFDQBFdYOdygRB7ZeVHfLDgTyKwDhmMTg2UA/s320/IMG_2632.HEIC" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-50243212393682749452022-11-02T12:05:00.003+08:002022-11-03T10:43:30.786+08:00Étvágygerjesztő - Korea<div><p> </p><p> Megnéztem mi az amiről van képem és említést érdemel. Öveket becsatolni, ez hosszú lesz.</p><p>Kezdjük az egyik kedvencemmel, egyúttal meglepő módon az egyetlen főétellel a listán ami nem feltétlenül tartalmaz húst. Ez a bibimbap. A koncepcióval már találkoztam Ági jóvoltából, mert egyszer készített nekem miközben és is ott sertepertéltem segítés címén. Ennyi év távlatából nyilván lehetetlen lenne összehasonlítani, de ott rögtön megkedveltem a műfajt és koreában sem okozott csalódást. Érdekes módon itt most Osakában látszólag egy koreai környéken lehetek, mert egymást érik a koreai bbq helyek. Az egyik helyen láttam is a reklámtáblán bibimbapot. (Mint kiderült így két hét után ha nagyon akarok már tudok koreaiul olvasni.) Szerintem majd bemegyek megkóstolni, mert ahogy Márk nagyon találóan megjegyezte "ha a japánok valamit meg akarnak csinálni rendesen, akkor azt meg is csinálják jól". Szóval egy összehasonlítást megér.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD77Y2HB2in4mr5A3Wqz67eEeBTYuFCUWKZKrWiFXcUychOFl2b_SY0ANugx4ao5psUL1uyS26I2MOsPMRhK2JxmuDpypnrA8PRZZbBylL8mSr-0XiM0CY00FW70uTGAV2PJzzFWbbD__ZSGUIJ55HClHqCNqYfGjJ00fy9mDeHHpAr6AIfcFJeHa-VQ/s4032/IMG_2205.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD77Y2HB2in4mr5A3Wqz67eEeBTYuFCUWKZKrWiFXcUychOFl2b_SY0ANugx4ao5psUL1uyS26I2MOsPMRhK2JxmuDpypnrA8PRZZbBylL8mSr-0XiM0CY00FW70uTGAV2PJzzFWbbD__ZSGUIJ55HClHqCNqYfGjJ00fy9mDeHHpAr6AIfcFJeHa-VQ/s320/IMG_2205.HEIC" width="320" /></a></div><p></p><p>Jaa, tudom a bibimbap. Mindenféle zöldségek vannak leginkább szálasra összevágva. Alá vagy mellé külön tálkában rizst kapsz, tetejére tojást vagy valami húsféléből mutatóba. Elengedhetetlen kellék az enyhén csípős vastag piros szósz. Bár rendkívül esztétikus módon külön-külön vannak a zöldségek és így a színek tálaláskor, az instrukciók szerint fogyasztás előtt jól össze kell keverni az egészet. A Michellines verzióról már mutattam képet korábban, ez itt egy másik egy random kajáldából.<br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvcFdaFdkduklsyl3_F6mJYj6jCSp1B5iZYCV6y-GsMkGYMTOnFVboovOS1tJq2NC3hsxGKO4Um8BVgkTHTkRyHyrmxM74CIumnU0Y5GUQjVapvGAGCQtV6g2K5WEePIkb4Hao9b4PwndTgCd2UHu1Vl_HfJPUgIykW3S1mx5_vjyCMHgoog78_GuGzg/s4032/IMG_2255.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvcFdaFdkduklsyl3_F6mJYj6jCSp1B5iZYCV6y-GsMkGYMTOnFVboovOS1tJq2NC3hsxGKO4Um8BVgkTHTkRyHyrmxM74CIumnU0Y5GUQjVapvGAGCQtV6g2K5WEePIkb4Hao9b4PwndTgCd2UHu1Vl_HfJPUgIykW3S1mx5_vjyCMHgoog78_GuGzg/w320-h180/IMG_2255.HEIC" width="320" /></a></div> A koreai barbequet már részben említettem. Ez egy közösségi kaja, 3 főnyi adag alatt szóba se állnak veled. Az külön érdekes, hogy ez a minta valahogy ismétlődik a folyamatban. Voltam olyan helyen ahol többféle húst kínáltak az étlapon, disznót, marhát vegyesen, az árak /adag voltak megadva, de rendelni csak 3 főnyi adagonként lehetett. Kész szerencse, hogy ott épp felháborítóan kicsi adagokat adtak, könnyedén ettük meg 4-en a 3x3 főnyi adagot. Az alapkoncepció az, hogy adott egy asztal aminek a közepébe be van építve egy fazék formájú faszenes grill, felette meg van egy teljesen hangtalan és könnyen fel-le állítható elszívó rendszer. Így télen nyáron tudnak grillezni zárt helységben mindenféle füstszag nélkül. A rendszer kicsit kaotikus, de alapvetően a húsért fizetsz a mindenféle más dolgokat meg van ahol szeded magadnak a pultnál, van ahol adnak valamennyit, aztán így jártál. Érdekes módon hiába rendelsz még több húst a zöldségekből, savanyúkból nem hoznak többet, azt mintha létszámra osztanák és nem lenne része az árazási struktúrának. A húsokkal nem viccelnek. Én még élőben ilyen szép márványos húsokat nem láttam. (Azért majd még megnézem Kobe-ban mit tudnak ehez hozzátenni.) Minden elég vékonyra van szelve, figyelni kell, hogy ne süsd át nagyon. Az ize mennyei! Túrtam a képeimet, de nem találtam olyat amin még húsok is vannak, úgy tűnik nem a fényképezés volt az első gondolatom...<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHC25duKrA_yOcR1wKYk3klJUVW2T6LNeaTPG7ir9Bu9elCKsGFnC0DUg7pDqHMRBdnH2KeQDOzlRtfyeeD38Q21tmhIGs2rotPI3heYApWLI8q3qZmXKxcpc5Wg_Rf6_xGjdMICohM6K4_A7zecnUzOXJAN1r6R7OM7RWq4FvdUSGuUIVOYHIFyW_Jw/s4032/IMG_2345.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHC25duKrA_yOcR1wKYk3klJUVW2T6LNeaTPG7ir9Bu9elCKsGFnC0DUg7pDqHMRBdnH2KeQDOzlRtfyeeD38Q21tmhIGs2rotPI3heYApWLI8q3qZmXKxcpc5Wg_Rf6_xGjdMICohM6K4_A7zecnUzOXJAN1r6R7OM7RWq4FvdUSGuUIVOYHIFyW_Jw/s320/IMG_2345.HEIC" width="320" /></a></div>Külön említést érdemel a fishcake (most döbbenek rá, hogy nekem mindig angolul mondták, koreaiul nem tudom, hogy van, halsütire fordítani meg nem esik jól). Ahogy a neve is mutatja halat kevernek sóval liszttel tojással és azt sütik ki. Az íze alapján halat csak nyomokban tartalmaz. Sokféle formában fogyasztják, van amikor kifőzik levesben, máskor még valami pörköltalaphoz hasonló ízű szósszal is leöntik és olyan is van, hogy panírozva vagy anélkül olajban sütik ki. Egy érdekes szokás is kötődik hozzá aminek a hideg Szöulban nagy rajongója lettem. A levest amiben kifőzik az utcai árusok abból ki lehet szolgálni magad, a mellette lévő papírpoharakba. Először messziről azt hittem valami teát iszogatnak, de kiderült, hogy az a fishcake leve ami valójában egy kellemes leves. Az igazán érdekes, hogy ezért sehol nem kérnek pénzt csak úgy elveszed magadnak. Amikor a képet csináltam még nem tudtam a rendszerről, így a poharak nincsenek a képen, de azzal a merőkanállal veszel magadnak a kondérból.<br /><br /><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ9iQuHMPBa96Mq8rLPpE1zVvmXeTuk1UqE59NkTNZP8J_5BYnYdDliYjg7PRG4OO_VpxdNHXYqHUOXvhmeHpeSkcor2mUXEmIe8GmwyZ51RnAd3H_d8LN_j1pkEN1xj0Rv43RInuv6ecbwxouRzNCY42D8f7UqPf1agyVI1dAo1QBCbAGGhRl5GKhFw/s4032/IMG_2534.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ9iQuHMPBa96Mq8rLPpE1zVvmXeTuk1UqE59NkTNZP8J_5BYnYdDliYjg7PRG4OO_VpxdNHXYqHUOXvhmeHpeSkcor2mUXEmIe8GmwyZ51RnAd3H_d8LN_j1pkEN1xj0Rv43RInuv6ecbwxouRzNCY42D8f7UqPf1agyVI1dAo1QBCbAGGhRl5GKhFw/s320/IMG_2534.HEIC" width="320" /></a></div>Még Szöulban a pörköltszószos verziót (ha jól értem ez Márk kedvence) kóstoltam és el is raktam a semmi különös pocra. Aztán Busanról az volt a reklám, hogy ott mennyivel jobb a streetfood mint Szöulban, de ennek én nyomát sem találtam. Végül az utolsó nap kiderül, hogy a fishcake a helyi specialitás, így adtam neki még egy esélyt. Elmentem a két leghíresebb (az egyik az internet a másik a helyiek szerint) helyre és bevásároltam, majd a szálláson a helyi szakácsnénivel összehasonlító tesztet végeztünk. A busani valóban lényegesen jobb a szöulinál, már-már ennék is ilyet néha. Ebben a tesztben nekem a kedvencem a sajttal töltött rántott verzió volt, ami azért túlmegy a klasszikus fishcake értelmezésen, de talán nem szentségtörés, ha árulják.<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHlnMZZ8jzaVYJ9dtD0MjpZPp9qVaT3Z3UU6H8-RjJ5hXNPfZNBsIsEQixCDLJ9b8hbqruXta-bduAjNYFklIqOpjxWIQ9rh-zjTR5IaeAQpqZYoc8GAHinZzrcrZySQ7WVtfqk33z0H9XFb6GMQxKvM0Vk1K7MLe9J6OK86tmEodO_vlzUjC6cud6HQ/s4032/IMG_2285.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="Ki találja meg a rántotthúst a képen?" border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHlnMZZ8jzaVYJ9dtD0MjpZPp9qVaT3Z3UU6H8-RjJ5hXNPfZNBsIsEQixCDLJ9b8hbqruXta-bduAjNYFklIqOpjxWIQ9rh-zjTR5IaeAQpqZYoc8GAHinZzrcrZySQ7WVtfqk33z0H9XFb6GMQxKvM0Vk1K7MLe9J6OK86tmEodO_vlzUjC6cud6HQ/w320-h180/IMG_2285.HEIC" title="Ki találja meg a rántotthúst a képen?" width="320" /></a></div>Egyszer csak úgy beültem egy kisvendéglőbe, mert már éhes voltam. Elémtolták a szokásos koreai jegyzettömböt amin rendelni lehet. A telefonom ugye valamennyire lefordítja a dolgokat, de ez alapján maximum valami homályos elképzelésem van arról, hogy polipot vagy palacsintát fogok kapni. Végül találomra választottam valamit aminek a nevében szerepelt a menü, mert gondoltam akkor nem járok úgy, hogy mondjuk véletlenül csak savanyúságot rendelek. Épp csak be akartam kapni valamit, mert már lebeszéltük a közös vacsorát a szállótársakkal. Ehez képest jól teletömtek. Említést a rántotthús érdemel, ami Ági szerint egy tipikus koreai dolog. Rándotthús mivoltát azzal leplezi, hogy vastag édeskés szósszal takarózik, azt nem tudom miért. Jelentkezzen aki megtalálja a rántotthúst a képen!<p></p><p>Busanban elmentem a halpiac melletti utcában a halsütőkhöz. Talán nem lesz meglepő, hogy nem csalódtam. A halakat sajnos befaltam és nem csináltam róla képet. Ellenben képem két érdekességről. A bal oldalon valami gyümölcs ami rettenetesen finom volt, de fogalmam sincs, hogy mi lehet, aki be tudja azonosítani ne tartsa magában. A jobb oldalon pedig egy hatalmas osztriga. Ez még két falatra is sok volt, pedig eddigi tapasztalataim alapján az inkább amolyan félfalatnyi szokott lenni. Egyébként az íze nem volt annyira intenzív.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqK0LKUEg5TcywKDjNEqhGYJOieYnw56m4kfebsEa0AIO0ChFz4VGhztvhaFD-epRGFuRsr9S6_o0LopmcSVrf8C10LI3YvoOSa2G_pLIQh7e6U341J5K1PFPAR-F2GNbBNP2mQQnkjTltTk8Ohu-0xzxtaWoVhNJ1v_MRyHyxRvWIUYO0oGQDKawpcg/s4032/IMG_2478.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqK0LKUEg5TcywKDjNEqhGYJOieYnw56m4kfebsEa0AIO0ChFz4VGhztvhaFD-epRGFuRsr9S6_o0LopmcSVrf8C10LI3YvoOSa2G_pLIQh7e6U341J5K1PFPAR-F2GNbBNP2mQQnkjTltTk8Ohu-0xzxtaWoVhNJ1v_MRyHyxRvWIUYO0oGQDKawpcg/s320/IMG_2478.HEIC" width="320" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHvD5G0g5s7uC1ShyMvr9DEeyCwlYGpBYO07vXJmnJxQJn6SeSjEu4y0C0-wG7HCIARIPI_x6WV9WJGeEHQVd4c5DIDzVMPvKYhlYuvERn0_zcKrmtv1co6GsflVWlneipc8C9OvEfH7qkqEfN6E68e06oW7HXd834uFLs36LcEw4piwJtDicUyaxatw/s4032/IMG_2479.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHvD5G0g5s7uC1ShyMvr9DEeyCwlYGpBYO07vXJmnJxQJn6SeSjEu4y0C0-wG7HCIARIPI_x6WV9WJGeEHQVd4c5DIDzVMPvKYhlYuvERn0_zcKrmtv1co6GsflVWlneipc8C9OvEfH7qkqEfN6E68e06oW7HXd834uFLs36LcEw4piwJtDicUyaxatw/s320/IMG_2479.HEIC" width="320" /></a></div><br />Na mostantól csak címszavakban mert elfogynak a betűk aztán japánról már nem fogok tudni írni.<p></p><p>Sajnos a hely zöld fényei rendesen eltolták a fehéregyensúlyt és ez már a valamennyire korrigált verzió. A képen egy három személyes koreai sashimi vacsora látható.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7uXhAc6_eylXZgu1nKpxhuCB2vpEcg2DMiLr2k_12aGcrH__XbY7DPE63W4hQmHF9cs2Uaw1qBH1YFOiUntIZ8FniRuFVHmmff-U3DtR27FCz7hW9wsppc2qSU0vy6zO3i5DTns8owU4rJLjJ7PJtZMd32N-Q24ONgWTJ90P3Bn53ltRxSomhLcSGg/s2048/IMG_2230.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7uXhAc6_eylXZgu1nKpxhuCB2vpEcg2DMiLr2k_12aGcrH__XbY7DPE63W4hQmHF9cs2Uaw1qBH1YFOiUntIZ8FniRuFVHmmff-U3DtR27FCz7hW9wsppc2qSU0vy6zO3i5DTns8owU4rJLjJ7PJtZMd32N-Q24ONgWTJ90P3Bn53ltRxSomhLcSGg/s320/IMG_2230.JPG" width="240" /></a></div>Szerettem volna mindenféle koreai desszerteket kipróbálni, mert az internet tele van érdekességekkel, de nagyon érdekes dolgokat nem találtam. Az egyik legnépszerűbb dolog a valóban izgalmasan elkészített gofri.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJngUPs8PazmZD1bkJlFaw-SPhMR30zWjiNV4qPxGOTUYQ0lfZYObeysKJsi045j_4mPh9qejfAG0ECOKI5iKub2ZP9F3UF22ctIZC0Hr8wjJPukph8rXt-19a_67wSUu0W5MPcZLHtBUHbVSHb7c9b3t-YdECb-DPm6cUIayQXB-gEFJiASZ5uRF8qQ/s4032/IMG_2257.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJngUPs8PazmZD1bkJlFaw-SPhMR30zWjiNV4qPxGOTUYQ0lfZYObeysKJsi045j_4mPh9qejfAG0ECOKI5iKub2ZP9F3UF22ctIZC0Hr8wjJPukph8rXt-19a_67wSUu0W5MPcZLHtBUHbVSHb7c9b3t-YdECb-DPm6cUIayQXB-gEFJiASZ5uRF8qQ/s320/IMG_2257.HEIC" width="320" /></a></div>A piacokon lehet kapni töltött palacsintát, általában mézes, sajtos vagy babos változatban. A mézes töltelékkel garantáltan megégeted a szád, mert még akkor is forró mikor a palacsinta már rég kihült, cserébe hallottam, hogy van olyan, hogy le is csöpögteted vele a frissen mosott nadrágodat. Pedig a mosás nem feltétlenül egyszerű koreában utazva. A sajtos meglepő módon sokkal jobb, mint amit egy sajtos palacsintától vársz, a babosat nem kóstoltam, mert azért az mégiscsak túlzás mint édesség.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4P6GOabF-0Xf78MkzTEQLnvYzpShIpRn0KBI5cpNK8Jxc1BJkBC0i1poRVynFDmXTRyigSLcvs-nFkiYvqyLJksjJLvAF-pP3pXpmIP3jotAVkrpCJyTyWCqsYKoxjBWvTrL5HghAU21pIzqi-wYo4P6rVxsjAs8bMDHmMlHuw_LuG3gTw3pqlQIiHA/s4032/IMG_2318.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4P6GOabF-0Xf78MkzTEQLnvYzpShIpRn0KBI5cpNK8Jxc1BJkBC0i1poRVynFDmXTRyigSLcvs-nFkiYvqyLJksjJLvAF-pP3pXpmIP3jotAVkrpCJyTyWCqsYKoxjBWvTrL5HghAU21pIzqi-wYo4P6rVxsjAs8bMDHmMlHuw_LuG3gTw3pqlQIiHA/s320/IMG_2318.HEIC" width="320" /></a></div>Aztán végül beadtam a derekam és megkóstoltam egy krémes, babos péksütit. Sajnos nem tévedtem a bab mint édesség hülyeség. Nem is lenne baj, ha itt nem azt töltenének mindenbe. Félbeharapva már nincs kép, kénytelenek lesztek elképzelni a babpépet benne.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9WHNF-3_SKQ7a6M5gUD8hxl947fCW--spqIFg5WQ7z00WrFBnvOuvenGJmPfTrMxGaC8MnVYz7QJzq0ii7SzcqFvXXHo-5Mx7Z-_CvNR9w7nDVpC9P27lnpaO6SRHfb1ftpgbI57yG3DFk3H0pd1scXw_5lexuhiSRp_IyjtZPgEwjEIwWYYvW4ynwA/s4032/IMG_2458.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9WHNF-3_SKQ7a6M5gUD8hxl947fCW--spqIFg5WQ7z00WrFBnvOuvenGJmPfTrMxGaC8MnVYz7QJzq0ii7SzcqFvXXHo-5Mx7Z-_CvNR9w7nDVpC9P27lnpaO6SRHfb1ftpgbI57yG3DFk3H0pd1scXw_5lexuhiSRp_IyjtZPgEwjEIwWYYvW4ynwA/s320/IMG_2458.HEIC" width="320" /></a></div><br />Ez egy random hely random kajája volt. Lényegében egy édeskés barnamártás szerű tokány. Nagyon finom volt.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3qp6I2nDzMhUcSEnwpN5CtrCs-kLosV6_YnmXIG5sTyflH-simL8F7wI4G1ydKabO5nwWQt7uyZVLf7TlnVrYr_UllbxjujfE_iLqDZL2sAtLYldwjeN6ASSi2saP_U2GPB8L5xEY_6WXZeT4NNg8fy51skIOiPyGZAcUlaXPBP2hCuYKzsKJ8SC7JA/s4032/IMG_2322.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3qp6I2nDzMhUcSEnwpN5CtrCs-kLosV6_YnmXIG5sTyflH-simL8F7wI4G1ydKabO5nwWQt7uyZVLf7TlnVrYr_UllbxjujfE_iLqDZL2sAtLYldwjeN6ASSi2saP_U2GPB8L5xEY_6WXZeT4NNg8fy51skIOiPyGZAcUlaXPBP2hCuYKzsKJ8SC7JA/s320/IMG_2322.HEIC" width="320" /></a></div>Az egyetlen amit végül nem próbáltam pedig szerettem volna, az a piacon a reggelire tömegesen fogyasztott szója alapú lepény. Ők omletnek hívják, de leginkább olyan mint egy tócsni krumpli helyett darált szójababbal. Az a képeken nem látszik, de az alap verzió mellett, mindenféle dolgokat (zöldség, szalonna, rák) is sütnek bele igény szerint.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFpA9mMxR4kFfIpZRmFxGfpz4SR8FtW4ZOwvNAjKfBk-Ty2xHFguYL7kNbDa5r6-Ta61KP8-Ol1VmdCsVRA1ifX9AXJDQNp181IU29IgNk-YBQ9hh39jvTgkkMTq_XN01y-A990W7NPTtth_hK83FKVNXzNXHIU8lDuFlMQwm1F1_1PF3Z7dB_CzGTXg/s4000/IMG_0375.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFpA9mMxR4kFfIpZRmFxGfpz4SR8FtW4ZOwvNAjKfBk-Ty2xHFguYL7kNbDa5r6-Ta61KP8-Ol1VmdCsVRA1ifX9AXJDQNp181IU29IgNk-YBQ9hh39jvTgkkMTq_XN01y-A990W7NPTtth_hK83FKVNXzNXHIU8lDuFlMQwm1F1_1PF3Z7dB_CzGTXg/s320/IMG_0375.JPG" width="240" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ITMY0FVeymTwEfvxK6Q4sUQRoCVk7sHJoKJ4Avk0hUc-O3s6_VwR2YW9Gl8dA0CMOooJoQ915ofpiEa-_6Q2TgWuZJfH3n9oKDjVSz389p_Eo0VPrsPjW2g1i_iM_vZFZMjTrlXDTlreEyfkyUZWHDcdUaE4Mk8oFG21QMXgnivgsbae6WKJt5YUOw/s4032/IMG_2391.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ITMY0FVeymTwEfvxK6Q4sUQRoCVk7sHJoKJ4Avk0hUc-O3s6_VwR2YW9Gl8dA0CMOooJoQ915ofpiEa-_6Q2TgWuZJfH3n9oKDjVSz389p_Eo0VPrsPjW2g1i_iM_vZFZMjTrlXDTlreEyfkyUZWHDcdUaE4Mk8oFG21QMXgnivgsbae6WKJt5YUOw/s320/IMG_2391.HEIC" width="320" /></a></div><br /><br />Levesek, minden mennyiségben. Külön az ököruszály levest emelném ki, ami az egyik legdrágább egyszemélyes koreai kaja volt, de muszáj volt kipróbálni. Nem akarnám jobbnak vagy rosszabbnak minősíteni az otthoninál, mert elég más a karaktere.<br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga-KtP8iPE-XsUllBB-zfiEL143J1YfOCZ8oluzS7q1X-mfdn65ojb4MNo3Ox9UxEdjrHVf4UjcxsECUaYHlrFd3Uq3Um4L7viFzzheXd0lZ38QFq7bH83vfNEjOEOa8NAa2eNRJiKNuaYYCJh5fvUE7ic6YNIrEgCwprTaw112PPd8GFVBHGkAFxJIw/s4032/IMG_2423.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga-KtP8iPE-XsUllBB-zfiEL143J1YfOCZ8oluzS7q1X-mfdn65ojb4MNo3Ox9UxEdjrHVf4UjcxsECUaYHlrFd3Uq3Um4L7viFzzheXd0lZ38QFq7bH83vfNEjOEOa8NAa2eNRJiKNuaYYCJh5fvUE7ic6YNIrEgCwprTaw112PPd8GFVBHGkAFxJIw/s4032/IMG_2423.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl0fAe9BBXTWdGsDLj3VW903wqHJtEUrJVzN4P91LfiXDf5IM64sRtFOCR0-9yKt7NQjEJliklsxrHBzOkn340cNAUBl35sU2neD_UdYWGEXsKmnG5kbD6oZN9DEV0C3On84C9QACVlJC8RiePoBvlPJbe0qPh506jWpSQynVTACY0gEZkFpRsckiy1g/s4032/IMG_2426.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl0fAe9BBXTWdGsDLj3VW903wqHJtEUrJVzN4P91LfiXDf5IM64sRtFOCR0-9yKt7NQjEJliklsxrHBzOkn340cNAUBl35sU2neD_UdYWGEXsKmnG5kbD6oZN9DEV0C3On84C9QACVlJC8RiePoBvlPJbe0qPh506jWpSQynVTACY0gEZkFpRsckiy1g/s320/IMG_2426.HEIC" width="320" /></a></div><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga-KtP8iPE-XsUllBB-zfiEL143J1YfOCZ8oluzS7q1X-mfdn65ojb4MNo3Ox9UxEdjrHVf4UjcxsECUaYHlrFd3Uq3Um4L7viFzzheXd0lZ38QFq7bH83vfNEjOEOa8NAa2eNRJiKNuaYYCJh5fvUE7ic6YNIrEgCwprTaw112PPd8GFVBHGkAFxJIw/s320/IMG_2423.HEIC" width="320" /></div><div style="text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNQ6LqypP9wY555kBVwgMIzksaUTmRqIO8cBzVoCak6xO-vjO9ZgjrE72O-CFNG7ptt_g-q0RSfd3YgUDEucAH0_M5g5uzvO5QWGID8g06NUfXn9GAp3ycVoS9eICbsUxvbKlvRRM4DHYZkvCIHde-FAWXScLZ8WGstCPBVS6H9nmLpE2Te5d9psiyNg/s4032/IMG_2501.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNQ6LqypP9wY555kBVwgMIzksaUTmRqIO8cBzVoCak6xO-vjO9ZgjrE72O-CFNG7ptt_g-q0RSfd3YgUDEucAH0_M5g5uzvO5QWGID8g06NUfXn9GAp3ycVoS9eICbsUxvbKlvRRM4DHYZkvCIHde-FAWXScLZ8WGstCPBVS6H9nmLpE2Te5d9psiyNg/s320/IMG_2501.HEIC" width="320" /><span style="color: black;"><br /></span></a></div></div>És akkor végül a kakukktojás az étvágygerjesztő rovatban, de ezzel a reklámmal muszáj volt megkóstolni. Egyébként ez végre nem egy félrevezető hirdetés, tökéletesen megfelel a valóságnak. Szerintem egy mekinél jobb volt.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-5cm_IucidhsGTquvCZ1GzvDi-C5QsArxdfDVobBAlQqJ-F_oLQiJZfrmjm730lWBRmjAMBEJcoAffkBdkH6HrOJZfQcWPqvb5FTK7pKgtUmwGfrjdtKps17Wm0ZsKpcMVxd_VmuUBtcqVBE52oDzbHDBH2rbXiw0odY90AyfJyW4qncAauNrp5J6AA/s4032/IMG_2532.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-5cm_IucidhsGTquvCZ1GzvDi-C5QsArxdfDVobBAlQqJ-F_oLQiJZfrmjm730lWBRmjAMBEJcoAffkBdkH6HrOJZfQcWPqvb5FTK7pKgtUmwGfrjdtKps17Wm0ZsKpcMVxd_VmuUBtcqVBE52oDzbHDBH2rbXiw0odY90AyfJyW4qncAauNrp5J6AA/s320/IMG_2532.HEIC" width="320" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKkkI8KZtPizoF64VFXz6gSk2X4f9lOZzY7G67qddK01EnNZ42TjK6i24gLDuqUAggfI03pM93vwakElUBBWfnA4u404DJauBgCkxlSDJvgc8x0nSgnNBvD46HFwoEcCCQgPlz2Ky2_XY_EceOkv3_X1zJfV2CN6ixNSpuK1QklDbV-DjTwTQ-2M5KxA/s4032/IMG_2291.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKkkI8KZtPizoF64VFXz6gSk2X4f9lOZzY7G67qddK01EnNZ42TjK6i24gLDuqUAggfI03pM93vwakElUBBWfnA4u404DJauBgCkxlSDJvgc8x0nSgnNBvD46HFwoEcCCQgPlz2Ky2_XY_EceOkv3_X1zJfV2CN6ixNSpuK1QklDbV-DjTwTQ-2M5KxA/s320/IMG_2291.HEIC" width="180" /></a></div><br /><br /><div><br /><br /><p></p></div>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-9851155877403175322022-11-01T14:53:00.001+08:002022-11-02T20:47:45.037+08:00<p>Naplementekor érkeztem a felkelő nap országába.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjydb2Mb6Q-Y3x5Dv9CpaB7X8njZzUy3SY1MWHreF3zaTDHzdulgb0_FC8VkWzqgKJbrQichTTVluLjtcRowQqllBauL5GbvJRlY8T77Au0OpX60Rg6I1rt6zqZBSmpEsp4dgzoVeB8XxWc3JAannq8JddXUsg6AkSse40exKairytQkF2XiFEOhpv6mA/s4032/IMG_2546.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjydb2Mb6Q-Y3x5Dv9CpaB7X8njZzUy3SY1MWHreF3zaTDHzdulgb0_FC8VkWzqgKJbrQichTTVluLjtcRowQqllBauL5GbvJRlY8T77Au0OpX60Rg6I1rt6zqZBSmpEsp4dgzoVeB8XxWc3JAannq8JddXUsg6AkSse40exKairytQkF2XiFEOhpv6mA/w113-h200/IMG_2546.HEIC" width="113" /></a></div><p></p><p>Ennek meg volt az a hátránya, hogy mire vonatra szálltam, már nem sokat lehetett látni a környezetből. Papíron nehéznek tűnik az eligazodás a tömegközlekedés rendszerében. Míg Koreában dícsértem, hogy egy kártya jó az egész országban, itt még egy városon beül is több társaság van. Így elsőre az tűnt legegyszerűbbnek, hogy megtervezem a legegyszerűbb útvonalat a térképpel és veszek külön jegyeket. Ez még mindig nem feltétlenül lenne egyszerű feladat a fáradt utazó és a japán automata között, de szerencsére a japánok végtelenül segítőkészek. Az a jelenség itt is meg van, hogy sokan nem beszélnek angolul és inkább tovább sétálnak, de a metróban az állomásfelügyelő bácsi pl. szó nélkül bezárta az irodáját és eljött velem jegyet venni az automatából. Szóval kedvesek na!<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>Mint kiderült a szállás amit a reptérre rohanva kutyafuttában foglaltam egy kapszulahotel (szerűség). A szolgáltatás kicsit fapadosabb mint koreában. Már az meglepett, hogy a recepción közölték, hogy ők semmit nem adnak amit általában szoktak, de van egy hosszú listájuk arról, hogy mit mennyiért vehetek. Aztán végül csak kiderült, hogy törölközőt nagy durcásan adnak, meg egy papír papucsot is, ha már a cipőt levetetik.</p><p>Mostanában egyre kevésbé érkezem felkészülten egy országba. Így eléggé meglepődtem, hogy semmimet nem tudom bedugni tölteni, mert itt is amerikai tipusú konnektor van.<br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV_lvTcdMsfUt9nV46Wp3H9D5T5Lk-a1C6bnZMCOO00hDbbtu0G0uUHScE7JfnkIBeeD1AG5n58oJHGKjgEU-10moa3oBvXC3LgpxCpi4F-nVoTCrSi2Q8t9kF5jJiTlJLNJlryRDvdng72Uf7PqdoUmnr-ES5Q1kFiI4nM2aTIci8AZga7h-2_IsN_w/s4032/IMG_2557.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV_lvTcdMsfUt9nV46Wp3H9D5T5Lk-a1C6bnZMCOO00hDbbtu0G0uUHScE7JfnkIBeeD1AG5n58oJHGKjgEU-10moa3oBvXC3LgpxCpi4F-nVoTCrSi2Q8t9kF5jJiTlJLNJlryRDvdng72Uf7PqdoUmnr-ES5Q1kFiI4nM2aTIci8AZga7h-2_IsN_w/w320-h181/IMG_2557.HEIC" width="320" /></a></div>Elindultam vacsorát vadászni, de már elég késő volt, így szinte minden zárva volt. Pár napja átváltottam duolingon koreairól japánra, de attól még messze vagyok, hogy bármit el tudjak olvasni, így hangulat alapján válsztottam kajáldát. Így utólag még az is lehet, hogy egy kocsmába mentem be. Nehéz megmondani, az egész akkora volt mint egy cipősdoboz. A szakácsból és a felszolgálóból álló csapat kb annyit beszélt angolul mint én japánul, szóval eltartott egy darabig mire rendeltem valamit. Elképesztő, hogy milyen jól működik már az élőkép alapú fordítás a telefonon, de a japán ákombákomot kicsit nehezebben olvassa még a google is.<p></p><p>Végül ha jól értem a (fő)szakács ajánlatát és egy nyers sört választottam. A sört volt alkalmam előbb megkóstolni. Én attól az első kortytól ledöbbentem. Nem vagyok egy nagy sör rajongó és már hónapok óta nem ittam semmit amit ízében megérné értékelni, nemhogy méltatni. Ez a véletlenszerűen kiválasztott japán sör alképesztően jól esett. Simán nem sajnáltam a 3 deciért 1600 Ft-ot.<br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEityeQlfzngeKhl1T5f1tkwL7kevUmsSNSlJRFRCrdIUcVdBMPFjCX2tgbYVX_qKaHxpt-Nm3awivfUvgvfdaFH85NxSzEx7iwo_aTWAQkswE7PkkU0kIkMHitwq_kmY__Ug1IiBU0n6II5p8t-daA-7ftJn3r048TeFuFsHUIcEj5PBgOVj6ux1NFU1g/s4032/IMG_2558.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEityeQlfzngeKhl1T5f1tkwL7kevUmsSNSlJRFRCrdIUcVdBMPFjCX2tgbYVX_qKaHxpt-Nm3awivfUvgvfdaFH85NxSzEx7iwo_aTWAQkswE7PkkU0kIkMHitwq_kmY__Ug1IiBU0n6II5p8t-daA-7ftJn3r048TeFuFsHUIcEj5PBgOVj6ux1NFU1g/w200-h113/IMG_2558.HEIC" width="200" /></a></div>Először egy kis tálkán néhány kiterített majd meggrillezett csirkeszívet kaptam. Tudom, hogy ezzel nem mindenki van így, de én szeretem a szívet, még a csirkéjét is. Nagy ritkán előfordul, hogy csinálok is. Még emlékszem biológia óráról, hogy a szívizom azért speciális, mert nagy erőt fejt ki, azt viszont folyamatosan és ő az egyetlen iszom ami ilyet csinál, a többiek vagy-vagy. Pont ezért olyan szívós, hogy csak hosszú órák puhítása után múlik el keménysége, addigra viszont valamennyire szétesik a textúra. Na ennek itt nyoma se volt. Kb. 10 perc alatt készült puha volt, még lédús és friss. Ez a 4 pici falat a legjobb szív volt amit életemben ettem.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCqQC8JJjwkyoSQGJmFFtFswXRWhniMiqAb_z2cuvz9yDPiqYodQFfXdowaFiThCQPUBrO-p4F8gep063Qpao6bIY3wciJL6j_MljUZ5Baf8vBT8UIhAc0AZ1YlSq2nPsmNNEl1a12AXtoGGaWsi08gudHhrGyj9m6qaCnfb48-O6MEzJ5prJLD-eV5A/s4032/IMG_2560.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCqQC8JJjwkyoSQGJmFFtFswXRWhniMiqAb_z2cuvz9yDPiqYodQFfXdowaFiThCQPUBrO-p4F8gep063Qpao6bIY3wciJL6j_MljUZ5Baf8vBT8UIhAc0AZ1YlSq2nPsmNNEl1a12AXtoGGaWsi08gudHhrGyj9m6qaCnfb48-O6MEzJ5prJLD-eV5A/w200-h113/IMG_2560.HEIC" width="200" /></a></div><p></p><p>Másodjára egy tálkányi csirkenyakat kaptam. De nem ám úgy leszopogatósnak mint a levesben, hanem kicsontozva, szintén grillezve, híg szójaszósszal megöntözve. Az elfogyasztása nem ütött annyira mint a szívé, de baromi kíváncsi lennék, hogy hogyan filézik ezt így ki. Következőnek pár darab püspökfalat jött, ami inkább érdekes volt mint jó.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqCTL9EM5U4ccmh7OvxGwS0hDBCoCcAgvMA0M58721pbUTI8qWsDK2bGTPOrKmc1oxsFiBOeh52hVxWi1C8IfmoG9iIEmpdFQ-kJz9oFLw_e3VxRb5hKB13Sdn_PBuAmOQU8A7_THNpeQYCW0wv_iVKRAV4w9s58ukKRQHO0uq3VI0JwY8hyFxrwk9_w/s4032/IMG_2561.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqCTL9EM5U4ccmh7OvxGwS0hDBCoCcAgvMA0M58721pbUTI8qWsDK2bGTPOrKmc1oxsFiBOeh52hVxWi1C8IfmoG9iIEmpdFQ-kJz9oFLw_e3VxRb5hKB13Sdn_PBuAmOQU8A7_THNpeQYCW0wv_iVKRAV4w9s58ukKRQHO0uq3VI0JwY8hyFxrwk9_w/w200-h113/IMG_2561.HEIC" width="200" /></a></div><p></p><p>Vártam türelmesen, mert ez előételnek sok volt, vacsorának viszont kevés. Előbb a söröm fogyott el, aztán a remény. Kifizettem hát az érdekes vacsorát és elindultam vissza befeküdni a dobozomba.</p><p>Így elsőre jó helynek tűnik ez a Japán.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-21495958372983988022022-11-01T14:41:00.003+08:002022-11-03T10:44:06.852+08:00Alkohol - véleménybejegyzés<p>Ma lényegében rántott húst reggeliztem rizzsel és tojással amihez miso levest és zöldteát is adtak. Mindezért kevesebbet fizettem, mint tegnap este három deci sörért. Most, hogy csupa olyan helyen járok ahol akár minden máshoz képest is drága az alkohol, elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért van ez. Egy meglepő gondolattal kezdeném. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez jó.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>Az olcsó alkohol arra jó, hogy gyakran/állandóan igyunk. Nem meglepő módon ez kedvez az alkoholizmus kialakulásának. Na de miért akarunk állandóan inni? Mert az alkoholtól jobban érezzük magunkat? És alkohol nélkül miért nem érezzük jól magunkat? És ha anélkül nem jó, akkor miért nem az ellen teszünk? Ha már itt tartunk kinek kéne ez ellen tenni? És ki dönti el, hogy mennyire legyen olcsó vagy drága az alkohol?</p><p>Leszögezném, hogy a folytatás a személyes meglátásaimat és véleményemet tükrözi, nem célom igazságként feltűntetni. Továbbá én is észrevettem, hogy egész összeesküvés elmélet jellegű, de határozottan nyitott vagyok a párbeszédre a témában.</p><p>Kezdjük az utolsó kérdéssel. Úgy általában alkoholt előállítani nem drága. Ha ott meg tudják csinálni olcsón ahol olcsó az alkohol, akkor a világ más részein sem okoz gondot, pláne, hogy műfajtól függően viszonylag alacsony az élőmunka igénye. Ez tulajdonképpen még a minőségi alkoholra is igaz. Drága akkor lesz az alkohol, ha az adott ország vezetése úgy dönt, hogy magas jövedéki adót (és/vagy egyéb adókat) vet ki rá.</p><p>Miért tesz ilyet a hatalom? Nem hiszem, hogy a nagyobb adóbevétel miatt. Ha tippelnem kéne még nagyobb is az adóbevétel azokban az országokban ahol bár alacsonyabb adótartalom mellett de lényegesen többet isznak az emberek. Azt gondolom inkább azért, hogy ne legyen mindenki állandóan részeg. Mert az egyébként nem jó, de ezt inkább ennyiben is hagyom, vitatkozzon velem aki szerint jó egy állandóan részeg társadalom.</p><p>Várj, várj én tudom… Azoknak a kormányoknak jó az állandóan részeg társadalom, ahol egyébként nem volnának boldogok/elégedettek az emberek. Ha isznak</p><p>a.) kirúgnak a hámból és szebbnek látják a világot,</p><p>b.) el vannak a sarokban és mindegy, hogy jó a kedvük, vagy az életüket siratják, nem sok vizet zavarnak</p><p>c.) néhányan esetleg hőborögnek, de kit érdekel egy hőbörgő részeg, majd kialussza, nem?</p><p>Ezen így el is gondolkodtam és nem jutott eszembe olyan ország ahol kifejezetten olcsó és könnyen hozzáférhető az alkohol, de anélkül is minden szép és jó, elégedettek az emberek. Ha esetleg valaki tud ilyet írja már le, kíváncsi vagyok.</p><p>Elkezdtem leírni azt a mondatot, hogy nekem sincs jobb ötletem mivel lehetne ópiumos mámorban tartani a népet… El is gondolkodtam rajta mi a baja ugyanezeknek az államoknak a drogokkal, de a drogokkal annyi baj van. Egy része tényleg veszélyes, azokat nem lehet csak úgy megengedni. Egy másik része nem tompítja az agyat mint az alkohol, az is veszélyes, még a végén gondolkodni kezdenek az emberek, na azt nem lehet. Azt már nem biztos, hogy értem, hogy mi a baj a közérzetjavító könnyűdrogokkal, az működne mint az alkohol. De hát az alkoholnak már meg van a társadalmi beágyazottsága. Ha kiderül a szomszéd informatikus srácról, hogy néha elszív egy füves cigit, az eddig fess fiatalember máris csak egy mocskos drogos fiatal, ez se viszi semmire… Közben az apjuk ott fekszik a kanapén eszméletlenül, de az ok, majd kijózanodik. A híradó büszkén játsza a felvételeket amin a TEK nem kérdez, csak földre teper mindenkit aki ugyanabban a büfében van ahova egy “drogdílert” jöttek elfogni. Mindeközben az egészségügyi statisztikáinkból preventív módon nem is rögzítik, hogy hány megbetegedés és haláleset függ össze a túlzott alkoholfogyasztással. Mondjuk nehéz is lenne megmondani egy olyan országban ahol a túlzott alkoholfogyasztás nemzeti sport. A látszat ellenére nem akarom én a drogfogyasztást reklámozni, csak az álságosságra rámutatni.</p><p>Ne értsetek félre én is megiszom az adagomat rendesen és ezen nem tervezek változtatni ezen. Ugyanakkor kezdem látni az előnyét annak amikor az alkohol pont annyira kevésbé hozzáférhető, hogy ne bonts ki egy sört csak azért mert épp semmi más nem jut eszedbe.</p><p>Vicces módon amikor ezt tegnap megírtam, még nem tudtam, hogy Japánban tulajdonképpen az alkohol olcsó, csak a kocsmázás drága. Ez persze a véleményemen nem változtat. <br /></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-65111736957482032542022-10-31T17:25:00.002+08:002022-11-03T10:44:31.049+08:00Vándorúton<p>Már nem emlékszem pontosan hogy jött ezúttal ez a gondolat, mert epp a zuhany alatt álltam és ott nem tudtam elkezdeni írni. Rájöttem, hogy rosszul csinálom én ezt a blogolást, de ez valószínűleg műfaji sajátosság. Márk is én is megpróbálkoztunk már személyesebb hangvételű írásokkal de a statisztikák alapján az olvasót inkább a távoli tájak különleges csillogása érdekli, mint az író belső útkeresése. Pedig a vándorút sosem az érdekes helyekről szólt az csak a külcsíny az érdekesnek szánt beszámoló meg a szemfényvesztés. Számomra az egész blog egyik legjobb bejegyzése Márk máig utolsó sosem élesített rövid elmélkedése. Csak én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szerkesztőként tudom olvasni a piszkozatokat is.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>Tartunk is egy nemzeti konzultációt a témában, a szokásos műfaji kellékekkel. Titeket a kérdések nem foglank érdekelni engem meg a válaszok, kivéve ha elsöprő mértékben alátámasztják a szándékaimat, mert akkor majd lelkesen hivatkozom rá. (Ha nem, akkor csak azt mondom.)</p><p>Akarja-e ön hogy felületes távoli országokat megtévesztő módon promótáló propaganda helyett inkább arról szóljon a blog, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés és az ember nem lesz automatikusan boldog attól ha máshova megy?</p><p><br /></p><p>Ezen az úton a szokásosnál is jobban foglalkoztat a helyem a világban és kevésbé ihlet meg hogy éppen hol járok. Talán ez is hozzájárult ahoz, hogy 3 hónap telt el mire először írtam valamit. Balin valahogy elvoltam, mint egy kád langyosvízben ami már kihűlt annyira, hogy jó ne legyen, de annyira még nem, hogy ki is szállj belőle. Nem éreztem jól magam ott, nem az én helyem volt. Japánba sosem akartam menni, Korea meg még eszembe se jutott, hogy legyen lehetőségem nem akarni. Van az a közhelyes (a közhiedelemmel ellentétben nem Einstein) idézet, hogy bolond az aki ugyanazt csinálja és más eredményt vár. Én már jó ideje ugyanazt csinálom amikor utazom. Elmegyek valami kellemes jó éghajlatú országba ahol kevés pénzért jól el lehet lenni, nem csinálni semmit, csak élvezni az életet. Jól hangzik, nem? Hát nem! Ez így ebben a formában maximum időhúzásnak jó, esetleg kicsit megpihenni. Előbbinek nem sok értelme van, időből van a legkevesebb az életben.</p><p>Anno a fülöp szigetekre azért mentem, mert egyszer ittam egy jó fülöp rumot és volt egy hónapom mielőtt Márk Kínába ér. A legnagyobb meglepetés és az egyik legjobb élmény volt Dél-kelet Ázsiában. Baliról már nagyon mentem volna, de képtelen voltam kitalálni, hogy hova. Egyszer épp az n-edik rossz sushizó kipróbálása közben gondolkodtam ezen és szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy Japánba jó sushit adnak, mejünk oda. Ennél nagyobb hülyeség nincs is a világon, szerintem annyi pénzből amibe egy japán út kerül bárhol lehet jó sushit enni. Ettől még megfogott a gondolat. Valahogy pont azért mert nem volt semmi értelme, legalábbis az alapján ahogy én gondolkodni szoktam. Két hét Korea (útbaesett, de most nem ez a lényeg) és két nap kevesebb mint 24 óra Japán után egész biztos vagyok benne, hogy ez így volt jó.</p><p>Balin az önként választott magányomban leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ki vagyok én, hogyan működöm és miért futok rendszeresen ugyanazokba a zsákutcákba az életemben. Jó lenne, ha erről is tudnék írni, de azt még nem tudom hogyan kell, úgyhogy egyelőre megússzátok. Sok újdonságra nem jutottam, úgy érzem ezt a kérdést az elmúlt 20 évben már alaposan körbejártam számtalanszor. Ezért van egy nagy eredmény, megtanultam elfogadni azt is, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyol viaszt, más (néha okosabb) emberek, sokszor már megtették. Talán azt is jobban értem kicsit, hogy mi az amiben én kicsit máshogy működöm és ha tetszik, ha nem kénytelen leszek a magam útját megtalálni és nem másoké után ácsingózni.</p><p>Az elmúlt két hétben újra inkább az került a fókuszba, hogy vajon hol a helyem a világban. Erre továbbra sem tudom a választ. Mindenesetre az meglepett, hogy két olyan ország is felkerült a lehetőségek listájára ahova korábban még ellátogatni sem terveztem.</p><p>A felreertesek elkerulese vegett, mostanaban mindenhol jol erzem magam. Azt a kis mintan nehez eldonteni, hogy jo helyeken jarok, vagy nekem tetszik minden.</p><p>Ez végül pont nem olyan lett mint szerettem volna. Ennyire azért nem akartam személyesre venni, de azért kiteszem, megkockáztatva, hogy elijesztem az 5 rendszeres olvasó valamelyikét :)</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-66902669743145830782022-10-31T09:33:00.002+08:002022-11-03T10:45:05.157+08:00A koreai kajáról<p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">Balin 3 hónap alatt 9 kilót fogytam, pedig a végén már inkább főztem magamnak. Koreában az első 5-6 nap alatt visszahíztam ebből 4-et. Így talán nem meglepő, hogy a személyes véleményem az, hogy koreát érdemes végigzabálni. 13 nap alatt nagyjából sikerült is, de azért ehhez süríteni kellett az étkezéseket. Végül úgy jöttem el, hogy csak egy tétel maradt amit szerettem volna megkóstolni, de kimaradt. Sebaj, egyel több ok, hogy visszajöjjek egyszer.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG6vUiniQ2lA-S-LrMGMG2axos4gQtUlQmyISSvod4P5JAM8uqADEkt4VfC_UOar35BrmABRrq9RYTrceaLh2varDh5A7Jhf8siJBpYKJIyCH7QrD4tBVplqi5k2rPneTdJdDCyM1L9-PcRp2TTjrkyBsnT6fEnbeKXnmcKbClLcIhbqAdEs6FguEvdA/s4000/IMG_0365.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG6vUiniQ2lA-S-LrMGMG2axos4gQtUlQmyISSvod4P5JAM8uqADEkt4VfC_UOar35BrmABRrq9RYTrceaLh2varDh5A7Jhf8siJBpYKJIyCH7QrD4tBVplqi5k2rPneTdJdDCyM1L9-PcRp2TTjrkyBsnT6fEnbeKXnmcKbClLcIhbqAdEs6FguEvdA/s320/IMG_0365.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p><span><a name='more'></a></span><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"><br /></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9AIpya-ggPr568RK9tcMWfrl3KU4O_IjsR_lO2Qrm5uaSymXkg7-cNhvFUFHnEeDnRb73xgAP092Unh-FnFw481d0M_LHIb-xzltzY9g04YMTpmqLfTRsE8HaNGIE8iT7kNBNpGvvu4-VedSfrUQjA0ZHHUwymv3RkLclOZwG0AK5JBN3uURyaztxFw/s4032/IMG_2396.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9AIpya-ggPr568RK9tcMWfrl3KU4O_IjsR_lO2Qrm5uaSymXkg7-cNhvFUFHnEeDnRb73xgAP092Unh-FnFw481d0M_LHIb-xzltzY9g04YMTpmqLfTRsE8HaNGIE8iT7kNBNpGvvu4-VedSfrUQjA0ZHHUwymv3RkLclOZwG0AK5JBN3uURyaztxFw/w113-h200/IMG_2396.HEIC" width="113" /></a></div>Nehéz eldönteni hol kezdjem, de legyen a hol/hogyan. A blog olvasóit nyilván nem lepi meg, hogy Ázsiában erős a strett food kultúra, de Koreában ez valahogy egy kicsit máshogy van mint az eddig bejárt helyeken. Először is szigorú értelemben véve az utcán csak kevés fajta és inkább egyszerűbb dolgokat kapni. A piacokon már emelik a tétet, itt kiegészül a kínálat nehezebben/hosszabban elkészíthető dolgokkal is. Végül vannak az éttermek, vendéglők. Mindhárom kategóriára elmondható, egy hely általában egyféle dologra specializálódik, kevés étel közül lehet választani, azok inkább csak különböző verziók. Van ez alól kivétel, az éttermekben néha van szélesebb kínálat, de ott is inkább 6-10 különböző dolog csak. Én olyan helyen nem jártam, ahol a kaja után mondjuk desszert is van, azért tessék átmenni egy desszertes helyre. <i>(Jobbra a képen egy tipikus ét-/rendelőlap. Csak teszel egy x-et oda amit kérsz)</i><br /><p></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"><br /></p><p lang="en-US" style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrFsfXTHEmq4EkU0kuVoqEDvLUjW4yUZGQcTu5Wy36LekKLf9aLXzniybR85yFHWihXQ8g_6vz0km8Ynvm7uwEgdtvwNiR1H3zmV4YuwsSu95Xarzs0OGAHSxJzWb36zPtG4mtF3z8mvc__L0WtHi9YF40Mb1sznMv3LzOfKRmrAlZhZFhBZmIjpJ0Dw/s4032/IMG_2255.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrFsfXTHEmq4EkU0kuVoqEDvLUjW4yUZGQcTu5Wy36LekKLf9aLXzniybR85yFHWihXQ8g_6vz0km8Ynvm7uwEgdtvwNiR1H3zmV4YuwsSu95Xarzs0OGAHSxJzWb36zPtG4mtF3z8mvc__L0WtHi9YF40Mb1sznMv3LzOfKRmrAlZhZFhBZmIjpJ0Dw/s320/IMG_2255.HEIC" width="320" /></a></div>A másik ami egy kicsit más az a miért. A melegebb országokban szerintem a streetfoodnak meg van az a nagy előnye, hogy nem kell otthon főzéssel tovább melegíteni a lakást. Az emberek sokszor az utcán vett kaját hazaviszik és otthon eszik meg. Itt kifejezetten azért járnak el az emberek enni, hogy találkozzanak az ismerőseikkel. Ez amolyan elvárás is, nem illik kimaradni. Legalábbis beszéltem olyannal aki inkább elvárásnak érezte és jelezte is, hogy nem mindig szívesen megy. Gondolom részben ennek köszönhetően sok helyen eleve csak csoportosan lehet enni, ami nem könnyíti meg a magányos utazó helyzetét. Rögtön az első napon belefutottam abba, hogy a csülökből amit a piacon kinéztem, kb 3 fős adag volt a legkissebb. Mindezt akkor mikor még egy adagot is nehezen fogadott be a Balin összeszűkült gyomrom. Még ha van is az adott helyen valami egy fős adag, a legjobb amikor társasággal mész és mindenféle dolgokat, vagy nagyobb tálat rendeltek amiről aztán mindenki kedvére válogathat. A kategóriában kihagyhatatlan a koreai barbeque amit a legtöbb helyen 3 fő alatt nem is adnak.<br /><p></p><p><span style="-webkit-text-size-adjust: auto; font-family: Calibri; font-size: 11pt;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0elfEAQhEbwtxDRHsjcSHUsUIACYX4gx_BlMwdqNAsN8Mddgc7EFQP9Ly5bpur22Cc30oLuC7nNK67iJm2bf7JbBG1ZsFBbHleonTfhX_xMobMXiIJWA93omvBIS6J1WQsoc8KuZG08Isfbwql_QRzUwGIzp-M240djlUX6YMUAmnFsHOVg-LciBnYA/s4032/IMG_2427.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0elfEAQhEbwtxDRHsjcSHUsUIACYX4gx_BlMwdqNAsN8Mddgc7EFQP9Ly5bpur22Cc30oLuC7nNK67iJm2bf7JbBG1ZsFBbHleonTfhX_xMobMXiIJWA93omvBIS6J1WQsoc8KuZG08Isfbwql_QRzUwGIzp-M240djlUX6YMUAmnFsHOVg-LciBnYA/w113-h200/IMG_2427.HEIC" width="113" /></a></div>Talán külön szót érdemel még a savanyúság (vagy inkább csípősség). A legtöbb helyen, általában a hús alapú ételekhez, 2-8 külön kis tálkán hoznak ki mindenféle dolgokat amiket a kajához eszel. A kimcsi koncepciójával gondolom sokan találkoztak. Ahhoz hasonló módon savanyított/csípősített dolgokbó elég sokféle van. Még olyat is láttam amikor a zöld chili paprikát készítették el így. (Biztos kevés volt, hogy csak egyféle módon csíp) A dolgok másik fele valami hagyma. Viszonylag gyakran adnak nyers hagymát és egy vödör fokhagymát is egy sima adag kajához. Én egy nagy családos vacsiba nem tennék annyit, amennyit itt tudnak adni nyersen, hogy told be. Mondjuk most, hogy belegondolok, volt mindenféle rémség a halloween partyn, de vámpírt egyet se láttam. <br /><p></p><p>Vegánnak lenni szerintem nehéz lehet koreában, nem hiszem, hogy ettem bármit ami belefér ebbe a kategóriába. Húsokat viszont a nyerstől a tizenórákon át puhítottig, minden formában és ízben készítenek. A legtöbb étel hús vagy hal alapú, persze van kivétel. Aki kevésbé, vagy nem mindig szereti a csípőset, annak jó hír, hogy a csípősség a már elmített formában jön, a konkrét kajába nem feltétlenül tesznek. Amikor igen, az sem olyan mint egy tisztességes indiai vagy thai csípős, szóval abszolút az élvezhető sávban marad.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCHk88mefwIzLD4tVXs1GX3A_yIbyNVPuDiXUA7tw1GDYNb--lAQhoLAWcPuBqMOcUE0gb89Tl4ZgNGQWoMZj-48V6t5osNnMcNpWWgH2JzThXX7AKqRVv6YoUUyF_EIKNQGKzHrW9G2XhqFnxpvl7ofLyUcFf7_VXwYreGH3DOj-E-zncFcVMqk7n5Q/s4032/IMG_2448.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCHk88mefwIzLD4tVXs1GX3A_yIbyNVPuDiXUA7tw1GDYNb--lAQhoLAWcPuBqMOcUE0gb89Tl4ZgNGQWoMZj-48V6t5osNnMcNpWWgH2JzThXX7AKqRVv6YoUUyF_EIKNQGKzHrW9G2XhqFnxpvl7ofLyUcFf7_VXwYreGH3DOj-E-zncFcVMqk7n5Q/w113-h200/IMG_2448.HEIC" width="113" /></a></div>Az érdekességes bejegyzésből valahogy kimaradt az evőeszközfiók. Minden étkezdében ahol valamennyire saját asztalhoz ülsz, van az asztalba oldalról beépítve egy fiók. Ott találod a pálcikát, kanalat és szalvétát, szolgáld ki magad. Nagyon hamar hozzá lehet szokni és valahogy jó érzés. Kicsit otthon érzed magad tőle az étkezdében. Turistaként annak demonstrálására is jó, hogy te már ismered a járást valamennyire, így sokkal kevesebb bizonytalanul méregető pillantást kapsz.<br /><p></p><p><br /></p><p><i>Ez már így is hosszú lett, a konkrét kajákról majd külön számolok be.</i></p><span><!--more--></span><span><!--more--></span>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-21197449757028183922022-10-27T15:59:00.002+08:002022-11-03T10:45:44.097+08:00Koreai érdekességek<p>Általában első nap lep meg a legtöbb dolog egy országban és ezek nagy részét utána már megszokom és ha ütnek sem tudom megmondani mi volt fura elsőre. Eszembe is jutott első nap, hogy le kéne írni a dolgokat amik érdekesnek tűnnek, de túl fáradt és luta voltam. Persze, hogy nagy részére nem emlékszem. Szerencsére korea bőkezű a furcsaságokkal. Ezekből következik egy gyűjtés. Aztán majd rezidens Korea szakértőink jól megmondják, hogy mi az ami nem is úgy van, esetleg kiegészíthetik saját tapasztalataikkal a kommenteknél.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p><u>Nyelv/írás</u></p><p>Az összes ákombákomos írás közül mindig a koreai volt a leg átláthatóbb a szememnek. Egyesek kifejezetten állítják, hogy könnyű megtanulni. A hangult mint írásformát 1443-ban dolgozta ki Sejong király, azzal a céllal, hogy könnyebben tanulhatóvá tegye az írást ezzel növelve az írástudást országában. (Előtte kínai írást használtak) Ezzel az egyik legújabb ismert írásfajta és azon kevesek közé tartozik aminek ismert a “feltalálója”.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnJWkuZaSN0J940yhVD9T2Jl0JQZDx3s0h7PNTZnxlVs1-67Us9TDz2BzKMbAJ6XxYeZOJg_pmfOldtXGVNTJ55cW9DhETz5OkXLmcl3Jzkjr7EaGZYjZVd9zkZ6BbMZEBdR4Sera0cEg5PMi7FksZK346iUJaYTdFbXmBBjaMUf_R4TQMcUhnlc3OcQ" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="" data-original-height="466" data-original-width="658" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnJWkuZaSN0J940yhVD9T2Jl0JQZDx3s0h7PNTZnxlVs1-67Us9TDz2BzKMbAJ6XxYeZOJg_pmfOldtXGVNTJ55cW9DhETz5OkXLmcl3Jzkjr7EaGZYjZVd9zkZ6BbMZEBdR4Sera0cEg5PMi7FksZK346iUJaYTdFbXmBBjaMUf_R4TQMcUhnlc3OcQ" width="320" /></a></div>Azt gondolom, hogy könnyűnek nevezni komoly ferdítés. 24 alap és 27 komplex írásjelből áll. Persze ez sem igaz teljesen, mert egyes írásjelek máshogy néznek ki attól függően, hogy hol helyezkednek el az írási blokkon belül. Ha ez nem lenne elég, egyez írásjelek teljesen más hangot jeleznek attól függően, hogy a szó elején vagy a végén helyezkednek el. Néha egyéb írásjelek is bekerülnek a blokkba amikhez nem tartozik hang, de azért ott vannak biztos ami biztos. Nem azt mondom, hogy egy idő után nem lehet hozzászokni, de azért egyszerűnek nevezni erős túlzás.<br /><p></p><p>Egyébként egész sok szavuk van a koreaiaknak amire azt gondolnám, hogy erős akcentussal próbálnak angolul beszélni, de kiderül, hogy valójában ez koreai. Néhány példa fonetikusan írva: kávé: ‘kopi’, sajt: ‘csízö’</p><p><u>Térkép appok</u></p><p>Se a google maps se az apple maps nem képes navigálni koreában maradéktalanul. Előbbi gyalogos és autós útvonalat nem hajlandó tervezni, utóbbi a tömegközlekedést nem ismeri. Engem ez eléggé meglepett, mert rég nem találkoztam ilyennel. Természetesen van helyi térkép app ami működik.</p><p><u>4-es szám</u></p><p>Valószínűleg a kínaiaktól ered, de a koreaiak is babonásak a 4-es számmal. (Ha jól emlékszem pont úgy hangzik a 4 kínaiul mint a halál, ezért inkább nem használják) A végeredmény az, hogy pl. a liftekben a 4. emelet gombján nem szám van, hanem egy F-betű ami ráadásul az angol four-ra utalhat, koreaiul ugyanis “sa” a 4.</p><p><u>T-money</u></p><p>A tömegközlekedéshez Érintéses feltöltőkártyát kell használni. Le kell csippantani az út elején és a végén is. Egy út kb. 1100-1250 wong, ami kb. Budapesti buszjegy ár, de ha nagyon hosszút utaztál, akkor néha hozzácsapnak párszázat. Cserébe ez amolyan átszállójegy, szóval ha mindenhol csipogtatsz rendesen, akkor ennyiből megúszod az egész utat. Ezzel a tömegközlekedés az egyetlen dolog ami olcsóbb itt mint otthon. A jó híreknek itt nincs vége. Ugyanaz a kártya használható az egész országban bárhol és nem csak a tömegközlekedésen, de szinte bárhol lehet vele fizetni. Gyanús nekem, hogy ugyanaz a cég csinálja mint a szingapúri rendszert, mert pontosan ugyanúgy működik mindkettő.</p><p>Igaz ez a rendszer egyetlen furcsa fogyatékosságára is, a kártyát feltölteni csak kp-val lehet. Ami viszont egyedi Koreában, hogy telefonos NFC-s megoldás csak androidra van. Újabb bizonyítéka annak, hogy Samsung/LG országban nem kedvelik az almás dolgokat.</p><p><u>Magasság</u></p><p>Úgy általában mind a férfiak, mind a nők alacsonyabbak mint a nyugati világban. A nők sokkal, a férfiak viszont egyáltalán nem mindig, sőt akadnak kifejezetten magasak is. Így aztán nem ritka olyan párokat látni az utcán ahol a lány szó szerint befér a fiú hóna alá. Bár írhattam volna inkább nő/férfi-t. A fiatalok mintha valamivel magasabbak lennének, főleg a lányot. Ha jól sejtem ennek köze van a jól pörgő plasztikai sebészet iparághoz is.</p><p><u>Víz</u></p><p>Nem is tudom mivel kezdjem, legyen az egyszerűbb. Csapvizet nem isznak, mindenhol víztisztító gép van. Más hasonló országokkal ellentétben viszont viszonylag felesleges vizet cipelni magaddal, mert bárhova beülsz rögtön adnak vizet inni kérdés nélkül. Szimpatikus szokás.</p><p>Nem gondoltam volna, hogy zuhanyzás témában lehet még újat, sőt meglepőt mutatni nekem, ez komoly tévedés volt. Engem még víz így nem simogatott. Meg is néztem a zuhanyrózsát, hogy mi a franc történik. Rengeteg egészen apró lyukkal érik el ezt az eredményt. Egy ilyen zuhanyfej otthon két nap használat után válna használhatatlanná a vízkőtől. Körbe is néztem a konyhában és sehol semmi vízkő, minden eszköz belseje úgy néz ki, mintha ma csomagolták volna ki. Én nem tudom mit csinálnak a vízzel, hogy így folyik a csapból.</p><p><u>Boltok</u></p><p>Itt valahogy más a bevásárlás. Éjjelnappalik, 7eleven és hasonló jelleggel működő társaik vannak szép számmal. Aki esetleg nem tudja ezek annyival tudnak többet mint egy átlag éjjelnappali, hogy kávé/tea és helyben fogyasztható étel is van. Utóbbi olyan formában, hogy az instant dolgokat amiket megfeszel a vízforralóval és a mikróval el is készítheted magadnak.</p><p>Szöulban muszáj volt ruhát vennem, ami elsőre nem tűnt egyszerűnek. A kisebb utcákban rengeteg butik volt, sokszor úgy tűnt, mintha ezek használt ruhát és cipőt árulnának új áron. De az is lehet, hogy csak most az a divat, hogy használtnak nézzen ki a ruha, nem lepne meg. Ezen kívül a hatalmas piacokon lényegében mindent lehet kapni, közte ruhát is. Amikor mindez valami bevásárlóközpont jellegű épületben történik, az még mindig tud úgy hatni mint egy nagyon zsúfolt piac szűk utcácskákkal és átláthatatlan kínálattal. Klasszikus ruhaboltot viszont nehezen találtam. Végül muszáj volt a térképen plázát keresnem (amiért ki kellett metrózni a peremvidékre), hogy legyen esélyem úgy vásárolnom, hogy ki is igazodjak.</p><p>Hasonlóan reménytelen volt valami DM szerűséget találni, pedig állítólag a szépségipar itt nagyon hasít. Olyan mintha a koreaiak szeretnék ezt a zsúfolt piacos stílust.</p><p><u>Angol</u></p><p>Angolul kevesen és nem túl jól beszélnek. Lényegében meg szoktam lepődni amikor valaki egy egész mondatot össze tud rakni. A szállásokon valamivel jobb a helyzet, de hát ők ebből élnek. A vonatjegy-pénztáros néni aki jól megvezetett, na ő meglepően jól beszélt angolul.</p><p><u>Apokalipszis</u></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU9XioSuh4yvxvFKUg8pNa6s9a9IYqOsBRjHXSjf3PjOdE1zf5oDmepmBfxSeZte8P5k9CT4eFPBFe2zD38LbPvzDKQVQnBrzOCaB3SOx83OoCnzw_SK9vMgYshFX02S_aYpOnIUscJYWTrZljzZtmwdXrQgek3z2Ic9YpJ6Wjh5DbD0oA7cAcGg16PQ/s4032/IMG_2438.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU9XioSuh4yvxvFKUg8pNa6s9a9IYqOsBRjHXSjf3PjOdE1zf5oDmepmBfxSeZte8P5k9CT4eFPBFe2zD38LbPvzDKQVQnBrzOCaB3SOx83OoCnzw_SK9vMgYshFX02S_aYpOnIUscJYWTrZljzZtmwdXrQgek3z2Ic9YpJ6Wjh5DbD0oA7cAcGg16PQ/w113-h200/IMG_2438.HEIC" width="113" /></a></div>Bárhol járok olyan mintha a koreaiak az összes létező katasztrófaforgatókönyvre fel lennének készülve. Gondolom, hogy ennek van némi köze a sosem szűnő konfliktushoz északi testvéreikkel. Ettől még meglepő a metróban a gázmaszk és a hozzá járó oktató videó, a piros színű elemlámpák a falon mindenhol (metró, hotel folyosó étterem), a részletes kifüggesztett tájékoztató mindennemű vészhelyzet esetére.<br /><p></p><p>A legújabb kedvencem a minden szobába beépített ablakon leeresztő csörlő a hostelben. Ez ki is próbálnám szívesen, de sajnos játszani vele nem lehet. Az épület egyébként csak 6 emeletes, szóval nem arról van szó, hogy itt aztán már nem lehet leszaladni a lépcsőn.</p><p><br /></p><p>Majd, ha lesz több időm játszani vele, igyekszem képekkel színesíteni a felsorolást.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-88198885429817768692022-10-26T15:36:00.006+08:002022-11-03T10:52:08.397+08:00Egy szépen induló nap<div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpjLr9ZNyRxIFy4FEYuzym9Cv1mVMtGxCf079A71jp4Y4kpTh6u5aA6GFazCcygFgISR-lEufTSa-8FPpZq7DpoEPZku49KCrFH-dMcvz_SlsG7NBWzf4e-C4qfZtICxJeWqvyXN_Re1I4cO-ypGMOMy5datUQVzhOqlxfCeq_Ot_ST49cT54cmbjd-w/s4032/IMG_2394.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="362" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpjLr9ZNyRxIFy4FEYuzym9Cv1mVMtGxCf079A71jp4Y4kpTh6u5aA6GFazCcygFgISR-lEufTSa-8FPpZq7DpoEPZku49KCrFH-dMcvz_SlsG7NBWzf4e-C4qfZtICxJeWqvyXN_Re1I4cO-ypGMOMy5datUQVzhOqlxfCeq_Ot_ST49cT54cmbjd-w/w640-h362/IMG_2394.HEIC" width="640" /></a></div></div><span><a name='more'></a></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_0fmikJi5FE-WrSOAiaktxgwyZqqEPGHZzPq5kN9XQiMpWVEpEAqaYjjYi7Vew2Q4kKE912ngceDU5yOxt1k6As3oDuTd5Ig0MUUjEeXJn5Hpri-fXJ3CGa8NAOTxCrduaItxuWJFKvXKCjDEg87zw6TLzSrPupPNTu_PC5Pz22XFYBqGVugYPNhZ_w/s4032/IMG_2349.HEIC" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_0fmikJi5FE-WrSOAiaktxgwyZqqEPGHZzPq5kN9XQiMpWVEpEAqaYjjYi7Vew2Q4kKE912ngceDU5yOxt1k6As3oDuTd5Ig0MUUjEeXJn5Hpri-fXJ3CGa8NAOTxCrduaItxuWJFKvXKCjDEg87zw6TLzSrPupPNTu_PC5Pz22XFYBqGVugYPNhZ_w/w113-h200/IMG_2349.HEIC" width="113" /></a></div><br />Tegnap egy néni csúnyán átvert a reggelivel. Jó semmiképp nem volt, de legalább felháborítóan sok pénzt kért érte. Ő az itt jobbra a képen. Csak a feléről van képem mert a másik felét nagy éhségemben már megettem mire rájöttem, hogy dokumentációs kötelezettség is van a világon. Az nem látszik a képen, hogy párszáz méterre a piactól ami tömve van friss tengeri cuccokkal, a néni mirelitet használt…<p></p><p></p>Olyannyira, hogy bosszankodtam rajta, hogy ha nem rohanok annyira akkor elmehettem volna a piacig ahol volt valami extrás tatarbeefsteak amit már kinéztem két napja, csak akkor a társaság többi tagja nem húst akart. Ráadásul ennyi pénzből még az is kijött volna, pedig az a piacon a drágább kaják között volt. Ez is közrejátszott abban, hogy maradtam még egy napot Szöulban, csak eszem valami rendeset búcsúzóul.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFYX-6h3Mnk_hx2R2nx59GWpd00T97gf66J1yAobQffgD2xkDBCAJyFB8PhadnbMQhOQYEAEAkR6Kr4YUs6qEJ76UqdMV_cV4kjc9C3PMsfQpo2z4jjrBpfV9FjQYAQi7jpkH3Cyi5sCE3f9--BwAb0j4jGpEV7RU3citFI7qaOYOPINJ3yykfV65Xg/s4032/IMG_2401.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFYX-6h3Mnk_hx2R2nx59GWpd00T97gf66J1yAobQffgD2xkDBCAJyFB8PhadnbMQhOQYEAEAkR6Kr4YUs6qEJ76UqdMV_cV4kjc9C3PMsfQpo2z4jjrBpfV9FjQYAQi7jpkH3Cyi5sCE3f9--BwAb0j4jGpEV7RU3citFI7qaOYOPINJ3yykfV65Xg/w320-h180/IMG_2401.HEIC" width="320" /></a></div>Szintén még tegnap de már éjjel, letöltöttem a telefnonomra valami koreai kajás appot ahol meg lehet nézni a környék kiemelkedő kaja élményeit. Láss csodát, megtaláltam benne a piacos helyet amit kinéztem. Így a képeken feltűnt amit korábban nem vettem észre, a sok michellin guide plakett 2017-től egészen az idei évig. Eddig jó, csak ne legyen nagyon drága és legyen nyitva “reggelire” is.<p></p><br /><br /><p></p><p></p>Nem is szoktam délelőtt enni. De ma még el kell jutnom Busanba, szóval nincs mit tenni, korán kell kelni és menni nyers húst reggelizni. Az első jó hír az volt, hogy nyitva van. A második, hogy csak kevesen akarnak nyers húst reggelizni, így ezúttal nem az egész piacon kígyózott a sor a helyig, hanem csak a kis sikátorban ahol a bejárat volt. (Egyszer ha végre nem az életemért küzdök olyankor és eszembe jut, akkor próbálok majd csinálni egy képet arról, hogy milyen egy ázsiai piacon egy “mellékutca/sikátor” amikor épp emberek is vannak. Amellékelt kép az üres állapot.)<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhewWAdzl9RyweUIMpXdj3bkrZnXBStAMLuuZgM1vdosiBpfLrceWxpTThw0W8pQwP6bRDO1SgMkRcpXwWVSS1ySyZ2300vUZ0xzA8GUfnv3glUWVID-DexJnaNncljysSgwqwXO7Hiidqhv4cSD563FnyaK891xz-cUBF4muWImkyDLAXnOUsRvlnr-g/s4032/IMG_2397.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhewWAdzl9RyweUIMpXdj3bkrZnXBStAMLuuZgM1vdosiBpfLrceWxpTThw0W8pQwP6bRDO1SgMkRcpXwWVSS1ySyZ2300vUZ0xzA8GUfnv3glUWVID-DexJnaNncljysSgwqwXO7Hiidqhv4cSD563FnyaK891xz-cUBF4muWImkyDLAXnOUsRvlnr-g/s320/IMG_2397.HEIC" width="320" /></a></div>Eddigi tapasztalataim alapján úgy általában a koreai kajákra igaz, hogy ha az igazi ínyencségeket akarod megkóstolni, akkor hoznod kell a barátaidat is, mert azokat 3-4 fős adagokban adják. Itt is ez volt a helyzet, így kénytelen voltam a bibimbap formátumot választani mert az volt az egyetlen egyszemélyes verzió. Azért panaszkodni nem fogok, finom volt.<br /><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-k3Ee5fDpYI22n05xvyqCXCOqbeXdfkFAR7PtNIqEDqWHW1lpfBuOjPThnQHXMeDPfxAUwk2I5I8V4ILKGmvXe5YpO4xf0-N2kqwjg0Vd5dXePlzdJdStvO6ajVcssU1zH_ozUlXQWb8xKeZDsmXE3GTi2dCkO0dGqM7n5xn83cttHZkRIwRIhelHjw/s4032/IMG_2409.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-k3Ee5fDpYI22n05xvyqCXCOqbeXdfkFAR7PtNIqEDqWHW1lpfBuOjPThnQHXMeDPfxAUwk2I5I8V4ILKGmvXe5YpO4xf0-N2kqwjg0Vd5dXePlzdJdStvO6ajVcssU1zH_ozUlXQWb8xKeZDsmXE3GTi2dCkO0dGqM7n5xn83cttHZkRIwRIhelHjw/s320/IMG_2409.HEIC" width="320" /></a></div>Kezdem azt gondolni, hogy nálunk európában túl szigorúak a michellin ajánlásokkal. Budapesten is tudnék én magam pár helyet mondani, ami megérdemelné az említést. Ezzel nem az ázsiai felhozatalt akarom leszólni. Van előnye ezeknek a kiemeléseknek. Szingapúrban konkrétan megkóstoltam a piacon a szomszéd pultnál is ugyanazt a kaját és semmivel nem volt rosszabb mint a kiemelt verzió. Amiért mégis jó, hogy ránézésre úgy tűnik ezeken a helyeken standardizáltabb a folyamat, tuti mindig az elvárt minőséget kapod, nem vagy annak kiszolgáltatva, hogy a szakácsnak ma nem volt kedve bejönni ezért ma a nagynéni főz mert ő úgyis itt szokott ülni.<p></p><p></p>Az árakkal kapcsolatban egy kicsit elszámoltam magam. Bőven nem kértek annyit a michellines reggelimért mint a tegnapi átverősért, ezért muszáj volt a maradékot sütire és kávéra elverni. Bár utálok sorban állni, de egymilliárd légy ugye nem tévedhet szóval megnéztem azt a kávézót ahova nehéz volt odaférni. Ez is bejött. A pitének nevezett süti csak addig tűnt elfogyaszthatatlanul hatalmasnak amig ki nem derült, hogy lényegében egy hatalmas levegős teljesen ropogósra sütött levelestészta-torta-szelet. Én kérem a croissant végét szeretem, mert ropog, de jóból is megárt a sok. Nem volt rossz ez a süti, de a franciák tudják mit csinálnak, a croissantnak van közepe is és ez így jó. Simán lehet, hogy úrrá lett rajtam a hurráoptimizmus, mert mintha még a kávé se lett volna annyira rossz mint itt koreában általában. (A rutinosabbak sejthetik, hogy erről fogok majd hosszabban is írni.)<br /><p></p><p>Széles mosollyal az arcomon sétáltam visszafelé a szállásra, hogy felvegyem a táskám és keressek vonatot Busanba. Na ez már szinte tényleg túlzás, nem belebotlottam egy asztalos műhelybe? Titkos vágyam volt, hogy mind Koreában mind Japánban megnéznék egyet, mert a tradicionális asztalos technikáik eltérnek a nyugati megoldásoktól, engem meg érdekel az ilyesmi. Egy kicsit nézelődtem, de nagy csodát azért nem láttam. Még búcsúzóul a hotel tulaja irígykedett egyet, hogy Busanba megyek, mert ő azt jobban szereti mint Szöult a jó streetfood miatt. Tulajdonképpen taktikus, hogy ezt csak most mondta, mert ha korábban mondja, nem maradok még egy extra éjszakát nála.</p><p>Ezen a ponton még írtam is Márknak, hogy kíváncsi vagyok jön-e valami meglepetéspofon ezen a szép napon…</p><p>Azért megyek vonattal, mert sajnos vidékre nem lesz időm menni, szerettem volna látni valamit abból is legalább útközben. Neten elvileg tudtam volna foglalni jegyet ablak mellé a következő szupergyors vonatra, de úgy voltam vele, hogy inkább a hús-vér embernek hiszek. Majd legközelebb máshogy csinálom. A jegyárus néni meglepően jól beszélt angolul, nem hiszem, hogy ez volt a gond. Szerinte csak a következő vonatra van ablak melletti jegy, de ez nem fájt nagyon, mert talán 4 perccel indult később.</p><p>Az első ami feltűnt, hogy háttal fogok ülni. Ez alapból sem ideális ha az ember nézelődni szeretne, de 305 km/órás sebességnél különösen kontraproduktív.</p><p>Aztán megkerestem a helyem és kiderült, hogy a panorámaablakokkal megszórt kocsiban a néninek sikerült az oszlop melletti “ablakos” helyet kiosztani nekem.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OB3z90ioo9C5gzWIy2JpzUYi9LNG9h1H5wyc7JpMFuvrEdFaHIS1H9tADFr9vmkU66SmM1HXJc23j26wL5k1qIBpxf60iEcpiMOIjStZhRVvll4du4-B3En3mMTCqt7phbzFipwDbkPAns-HctBnW2I8s1Gqvk3hQybybuVXCq7VW-wdJr7wYnmhbA/s4032/IMG_2416.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OB3z90ioo9C5gzWIy2JpzUYi9LNG9h1H5wyc7JpMFuvrEdFaHIS1H9tADFr9vmkU66SmM1HXJc23j26wL5k1qIBpxf60iEcpiMOIjStZhRVvll4du4-B3En3mMTCqt7phbzFipwDbkPAns-HctBnW2I8s1Gqvk3hQybybuVXCq7VW-wdJr7wYnmhbA/s320/IMG_2416.HEIC" width="320" /></a></div>Azt hittétek vége van, mi? Amint elindultunk az előttem ülő, aki mellesleg a panorámaablak közepén ül, lehúzta a függönyt, mert zavarta a fény a telefonja nyomkodásában. Így most ez a kilátás…<br /><p></p><p>Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ez a post lehet hogy nem jött volna létre, ha tudok nézelődni. Aztán, hogy ez jó-e azt döntse el ki-ki magának.</p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-7760765715660427912022-10-22T10:35:00.001+08:002022-10-22T10:35:20.284+08:00Csomagolas<p> Koreaban ha valamit nehez kinyitni akkor rosszul csinalod. Amikor megerkeztem meg a repteren vettem egy amolyan sushi szendvicset. (Van neve, csak most nem jut eszembe) Egesz komolyan megkuzdottem a kicsomagilassal es a rizses resz algaba juttatasaval, mert az egy kulon reszben volt. Mire vegeztem, latom mellettem a sracot, aki meghuz valamit a csomagolason, majd egyetlen mozdulattal hozzafer a mar osszeallitott szendvicshez.</p><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" dir="rtl" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi55M9AIU_u1icEg5r-u2l85k2lRuRF839e9lSpSLzalnN-Cf2w3xcWUiWIIrfChkS6VOG-8h7ATIw1qU9_GwjkCErAVvv9DRgdiMlNyJ2znNr2VMc6h1rHhgP5rulBW59qj44RJNBeNubzd3yklRIn1m5CjCl45bXhENNBRcjs-qJBABpLrNPMy8_aZg/s4032/IMG_2128.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi55M9AIU_u1icEg5r-u2l85k2lRuRF839e9lSpSLzalnN-Cf2w3xcWUiWIIrfChkS6VOG-8h7ATIw1qU9_GwjkCErAVvv9DRgdiMlNyJ2znNr2VMc6h1rHhgP5rulBW59qj44RJNBeNubzd3yklRIn1m5CjCl45bXhENNBRcjs-qJBABpLrNPMy8_aZg/w181-h320/IMG_2128.HEIC" width="181" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisqUWAuRD2BQVCfVyHIvj4ooQBEKrL2GDz3zi1wv6NfFSk23VzDiybnDE-3NurcYgLfLGEJHzgVPq0VeM1AwJ0LFqfkQdUCHaBuiPfukoILAxdxKkacoaGgHL4Om8U0aN-z3x0Etv1jampvKM0miSv4D0lP-ZJi0vNU55nx1x1YHx-DTTQ9pn6KJpZ2Q/s4032/IMG_2130.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisqUWAuRD2BQVCfVyHIvj4ooQBEKrL2GDz3zi1wv6NfFSk23VzDiybnDE-3NurcYgLfLGEJHzgVPq0VeM1AwJ0LFqfkQdUCHaBuiPfukoILAxdxKkacoaGgHL4Om8U0aN-z3x0Etv1jampvKM0miSv4D0lP-ZJi0vNU55nx1x1YHx-DTTQ9pn6KJpZ2Q/w173-h320/IMG_2130.HEIC" width="173" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuRIHskwLM1D3eVh8hiuwNmgBng23J8pP5cf_T426rNxznrg2AYO1sZ2JktiHkdOR-N1GvejJn8LIzELy0a5DZQUenT88KDqctXOWqYOfxf00dzfRdT8wCDG0L5ENBl2JgfrI9WoUF1OOWyhOoQsVEloAgJseroXBVAjdlzUovmitf32pUKI38jsK4EQ/s4032/IMG_2129.HEIC"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="2268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuRIHskwLM1D3eVh8hiuwNmgBng23J8pP5cf_T426rNxznrg2AYO1sZ2JktiHkdOR-N1GvejJn8LIzELy0a5DZQUenT88KDqctXOWqYOfxf00dzfRdT8wCDG0L5ENBl2JgfrI9WoUF1OOWyhOoQsVEloAgJseroXBVAjdlzUovmitf32pUKI38jsK4EQ/w181-h320/IMG_2129.HEIC" width="181" /></a></div><br /><br /><p></p><p>Tanultam belole. Ma a reggelihez adott dzsem csomagolasan fure pupra lettem figyelmes. Kulonben is nem gondolhatjak komolyan, hogy ez a kis csomag ket adag! Hat nem is. Itt kerem igy kerul a dzsem a kenyerre:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dw-c8zwtxV90Catb-p07yiw6EA2qotCGa_JqrDviOkDH3ypCyo1RSCCrRoPFLioSEnEKNRncDuofooZPKqKMA' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><p></p><p><span style="color: #999999;"><i>Elnézést az összehányt formátumért, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Mobilról a képek ott lesznek ahova éppen sikerült, mert mozgatni nem tudom, de még a laptopon se tudom oda tenni ahova szeretném. Ha valakinek van megoldása jelezze bátran, majd kitalálok valami jutalmat. </i></span><br /></p><p><br /></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-26187224479071055182022-10-21T13:16:00.002+08:002022-11-03T10:53:13.912+08:00Végül Koreában kötöttem ki, így telt az első nap<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZUhANshOH0Zqj7BTblUtDna584VluWmhRXE45vVZRrfI7b3lWkTw7l-XPf28OWMRA6wYNrCd3Ur-YhkyEtb4UA86vAAZWj_i4BPtovb0tjoMjincym2rwmPr7UwMb-5CjsmKqUpuM8P2bp8C_rJQldBbBySRh8clC-j2sA2TnfH2EC2CHSMhZoDpgg/s3088/IMG_2132.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3088" data-original-width="1737" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZUhANshOH0Zqj7BTblUtDna584VluWmhRXE45vVZRrfI7b3lWkTw7l-XPf28OWMRA6wYNrCd3Ur-YhkyEtb4UA86vAAZWj_i4BPtovb0tjoMjincym2rwmPr7UwMb-5CjsmKqUpuM8P2bp8C_rJQldBbBySRh8clC-j2sA2TnfH2EC2CHSMhZoDpgg/w113-h200/IMG_2132.HEIC" width="113" /></a></div>Akartam én korábban is írni, de valahogy nem jött. Később bepótolom, mert Baliról is akad mondanivalóm és Szingapúrt is szeretném megénekelni. A kezdést viszont nem akarom tovább halogatni, szóval mesélek arról ami épp történik.<span><a name='more'></a></span><p></p><p></p>Technikailag még meg sem érkeztem Koreába mikor meg volt az első pozitív benyomásom. Az elmúlt hónapokban az összes reptéri élményem valahol a kimerítő és a felháborító között mozgott. Ezzel szemben az incheoni reptéren kettőt pislantani nem volt időm, már ki is köpött a futószallag és ott áltam az érkezési oldalon még nedves pecséttel az útlevelemben. Mivel csak pár napja jött az ötlet, hogy akár ide is jöhetnék, ezért a szokásosnál is felkészületlenebb voltam (vagyok) pedig nem gondoltam, hogy olyat még lehet. Szállásom is csak azért van az első két napra, mert az online vizumregisztrációhoz meg kellett adni egy címet, így rányomtam az első szállásra bookingon ami jó ötletnek tűnt. (Erről még írok később)<p></p><p>Szóval reggel 6 van, ami nekem alapból is korán van. Bali idő szerint ez ráadásul még reggel 5. Még ez is eltörpül amellett, hogy már Balin is csak 3 órát aludtam az utolsó este, most pedig a két repülőn és közte a ho chi minh-i reptéren semennyit. Ezen a ponton még nem tudtam hogyan fogok a szállásra eljutni, de legalább az idő nem sürgetett, mert check in du. 4-től van, tehát még 10 órát biztos ébren kell töltenem. Felmerült bennem a gondolat, hogy elmegyek aludni egy szaunába amiről Ágitól sokat hallottam, de ez végül még nem történt meg.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDnaGR28zhN6iGOkiuIIw9z5TlGIapMoVadwoo0wqbXGXYOdrw0_olYXzO_lZnLPR_04TQra-VUY1fujNtLWTJ53TCukGCBV0zcjBbQSJCXvD1hthwxDehapO9Nxe55hlMtWmUYiP7tSQVAK-eFmnlItVLsPBAuH6WFONE-oYPWXThkzWou3tp5lwy-A/s4032/IMG_2141.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDnaGR28zhN6iGOkiuIIw9z5TlGIapMoVadwoo0wqbXGXYOdrw0_olYXzO_lZnLPR_04TQra-VUY1fujNtLWTJ53TCukGCBV0zcjBbQSJCXvD1hthwxDehapO9Nxe55hlMtWmUYiP7tSQVAK-eFmnlItVLsPBAuH6WFONE-oYPWXThkzWou3tp5lwy-A/w320-h181/IMG_2141.HEIC" width="320" /></a></div><p></p>Reggel 9 körül értem a Hongdae városrészbe. Joformán egy lélek nem volt az utcán, ami azért eléggé meglepett. Épp csak ébredezett a város ami nekem tetszik, passzol az én bioritmusomhoz. Később megtudtam, hogy ez inkább erre a városrészre igaz csak, mert ez amolyan partynegyed.<br /><br /><p></p><p>Végül ott tudtam hagyni a cuccom a szálláson és 10-11 körül megkezdtem céltalan bolyongásom a városban. Úgy döntöttem nem lenne korrekt ítélkezni, mert olyan fáradt vagyok, hogy biztos minden kellemetlen lesz. Nem pont ez történt. Szöul furcsán otthonosnak tűnt. Már nem úgy, hogy akár budapest is lehetne, inkább úgy, hogy nem kapkodtam a fejem az érdekességek láttán, minden részletét tapasztaltam már valahol máshol. Talán az egyetlen meglepő dolog a sok fenyő volt a városban. Nem azok a karcsú karácsonyfának valók, hanem a kicsit alacsonyabb lapos fajta. Szerintem fenyőt mint domináns növényzetet nagyvárosban még nem láttam. Összességében az volt az érzésem, hogy nincs itt semmi látnivaló.</p><p>Az idő kicsit csípős volt bár a nap szépen sütött. 3 hónap pólós idő után azért komoly váltás volt a 9 fok, pláne, hogy meleg ruhát nem pakoltam az útra, mert Balira minek. Ez tulajdonképpen segített ébren maradni. Az emberek nagy része az utcán is maszkot visel, bár szerencsére akad kivétel, így én róluk vettem példát. Zárt helyen viszont mindenhol kell a maszk. Részben ez is lehetett az oka (a kevesebb oxigén), hogy amint valami járműre szálltam rögtön elkezdtem bólogatni és öntudatlanul félálomban próbáltam leszállni a megfelelő helyen. Inkább sétáltam hát.<br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjImL0S-LBst2WS9AVTKT_dhkpQcN4gaHCsb5zJLHIpPGKO6pgPO6VwlW0VRReKUM8rqT5bCKvArNiV9SVjzxdM6ibPgBKr_Et5m3QvnDz6-89EbTWsZ5T9uZ7G1tYWsc5at6GI7O6P9YSzZ8iT8flkYef7aHGopDheEF2LAoNiHehygGuWy__NyZHIoA/s4032/IMG_2157.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjImL0S-LBst2WS9AVTKT_dhkpQcN4gaHCsb5zJLHIpPGKO6pgPO6VwlW0VRReKUM8rqT5bCKvArNiV9SVjzxdM6ibPgBKr_Et5m3QvnDz6-89EbTWsZ5T9uZ7G1tYWsc5at6GI7O6P9YSzZ8iT8flkYef7aHGopDheEF2LAoNiHehygGuWy__NyZHIoA/s320/IMG_2157.HEIC" width="320" /></a></div>Gondoltam keresek egy piacot, azok általában lázba hoznak, de ezúttal kicsit máshogy alakult. Nehezen találtam meg a kajákat és hiába néztem ki, hogy mit szeretnék enni, végül technikai okokból valmi egészen mást kaptam, amit megettem, de nem lette rajongó. Az ínycsiklandó csülök helyett amit kinéztem, az előállítása során keletkezett mellékterméket kaptam. Kicsit olyan volt mint egy forró kocsonya, sűrű zsíros leves fül és belsőségdarabokkal. Rossz nem volt, de nem a csülök amire vágytam.<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBD731KItypZjIAbsn1nFwhPij8GNoo7-OPjXxr-2lAhGfXNOGzK2KvWf46wYZ2zhaapBbdMKify0qkaibBXQzVdOn0sEoO84g1BRRHoOcVneazL_DOarg2zAgULWPt8GnmjwZnLhqxNI1EEspRAXMIS3mtKltXnwYkXejKawYJ6u-qO_QDsPcxJ1ceg/s2048/IMG_2235.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBD731KItypZjIAbsn1nFwhPij8GNoo7-OPjXxr-2lAhGfXNOGzK2KvWf46wYZ2zhaapBbdMKify0qkaibBXQzVdOn0sEoO84g1BRRHoOcVneazL_DOarg2zAgULWPt8GnmjwZnLhqxNI1EEspRAXMIS3mtKltXnwYkXejKawYJ6u-qO_QDsPcxJ1ceg/w150-h200/IMG_2235.JPG" width="150" /></a></div>Azen a ponton úgy voltam vele, hogy jobb feladni ezt a napot. 5-6 körül még nem akartam lefeküdni, de ha kihúzom 8-ig akkor talán holnap lesz egy értelmes napom. Épp lecsuktam a laptopom, hogy megyek aludni amikor megkérdezték a hostelben van-e kedvem csatlakozni, mennek vacsizni. Hát ha vacsizni nem is, de egy sört meginnék. Sört nem ittam, de a soju (ez az erősebbik helyi rizsbor az egyszerűség kedvéért) és a vacsi finom volt :)<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGS6x68mECc_SEtOKOkrNmCUZJoh8zmoWGNuRPx6LyqXR35gd5CI1YDutN8QmZDY_E7FPfttu8gCyA3ugd2i1eNRFTVgLjgEXX5UNm4ilf2S7RZcmuIhYM1QAN32XvsptNHv-D7sRhuGjvjH0gwCSw_i3vAUpgE4BIV0XEIYBiO7_GnIfMSEWy0OzrDQ/s2048/IMG_2232.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGS6x68mECc_SEtOKOkrNmCUZJoh8zmoWGNuRPx6LyqXR35gd5CI1YDutN8QmZDY_E7FPfttu8gCyA3ugd2i1eNRFTVgLjgEXX5UNm4ilf2S7RZcmuIhYM1QAN32XvsptNHv-D7sRhuGjvjH0gwCSw_i3vAUpgE4BIV0XEIYBiO7_GnIfMSEWy0OzrDQ/w150-h200/IMG_2232.JPG" width="150" /></a></div>Miután összefutottunk Frankel az egyetemi angoltanárból lett utcazenésszel még megkóstoltuk a gyengébbik rizsbort a nevére már nem emlékszem, de ez inkább valami szénsavas üdítőre hasonlít. Az alkohol is talán csak 4-5%, de azt se nagyo érezni. Gyors kutatás után kiderült, hogy sokféle helyi alkohol van és bár a fenti kettő mind rizsből van, ők még csak nem is ezeket hívják rizsbornak, csak angolra egyszerűsítik így. Majd végzek további gyakorlati kutatásokat és beszámolok az eredményről.<p></p><p></p><p>Végül csak volt vagy éjfél mire lefeküdtem.</p><p>Most így ránézve ez a post eléggé szedett-vedett lett, de talán jobb mint a semmi. Majd belejövök újra <br /></p>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-40583463947749585852018-06-25T23:45:00.001+08:002018-06-25T23:45:01.586+08:00A lenyeg<div xmlns='http://www.w3.org/1999/xhtml'>Sokminden kimaradt kozben, tervezem hogy majd potolom a hianyossagot. Addig is mutatom mi volt a lenyege ennek a 2 honapos kiruccanasnak.<br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj25_s0GfOMafNwhFbu0OghQwqBGRcqR7EexWjO9bCRJGzfgiNw7NgY1CBgK7FyvJWU04Tb7FxmM8hT-q0FZgdD3NQYMGQWSFMueQF62YHTtSIm6S6k-yUdc7wNolYVtkGN3mu-v4EbEJYs/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj25_s0GfOMafNwhFbu0OghQwqBGRcqR7EexWjO9bCRJGzfgiNw7NgY1CBgK7FyvJWU04Tb7FxmM8hT-q0FZgdD3NQYMGQWSFMueQF62YHTtSIm6S6k-yUdc7wNolYVtkGN3mu-v4EbEJYs/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Az ifju par es a happiest best man.</div>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-56979043499686232932018-06-12T10:18:00.001+08:002018-06-12T10:18:24.885+08:00A kubai kaja<div xmlns='http://www.w3.org/1999/xhtml'>Lassan itt az ideje, hogy elkezdjek összegezni. Kezdem a kajával, az régóta kikivánkozik. Ha röviden akarom összegezni, a kaja miatt senki ne jöjjön Kubába.
<br/>
Na de lássuk kicsit bővebben a lehetőségeket:
<br/>
<br/>
Házikoszt: iz: 7/10 állag: 7/10 minőség: 6/10
<br/>
A legjobb kaja kubában, amit otthon a háziasszony főz a családnak. Kár, hogy ehez alapból nehéz hozzájutni. Először talán az eső miatt a casa-ban ragadtam és kértem adjanak enni. Mondták, hogy most már nem tudnak nekem vacsorát késziteni, de végülis valamit tudnak adni. Messze jobb volt, mint bármi amit addig ettem. Különböző helyeken különböző kifogásokkal csaltam ki a családból, hogy a sajátjukból adjanak. No ezért sem kell ide utazni, simán csak olyan, mint a jó nagy főztje. Ezeket a kajákat csakúgy mint a nagyi, egész délután készitik, hogy estére kész legyen a hús puha, az izek összeérnek. Alapból azért nem adják, mert a vendégnek ennél "jobb jár".
<br/>
<br/>
Éttermi (helyi) kaja: iz: 7/10 állag: 6/10 minőség: 6/10<br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwTnERUI3kU8w6xyXVjS2TM9uN2chyAm8Bd6SyscqIF4QZAjw8PKObbhkdinEEqFjOVPlzdOjoLYTlvpg_JEbzUvR5f5uW0NNbzrYaJzpKyHJSqZ0xdSuSIGh6VsoDGD5rfm2HS9L7eqxI/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwTnERUI3kU8w6xyXVjS2TM9uN2chyAm8Bd6SyscqIF4QZAjw8PKObbhkdinEEqFjOVPlzdOjoLYTlvpg_JEbzUvR5f5uW0NNbzrYaJzpKyHJSqZ0xdSuSIGh6VsoDGD5rfm2HS9L7eqxI/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Ebben a kategóriában a jónak mondott de nem turista éttermeket teszteltem és általában a hely specialitását kértem, ha volt olyan, ha nem akkor azt amit a pincér javasol. Meglepő módon ez elég gyakran volt bárány, ami máshol nem nagyon szerepelt a lehetőségek között. Izre általában jó, állagra, minőségre elég nagy a szórás. Ettem egész jót is, de otthon meg se emlékeznék róla.
<br/>
<br/>
Éttermi (turista) kaja: iz: 5/10 állag: 5/10 minőség: 7/10<br/>
<br/>
<a href='https://lh3.googleusercontent.com/-xDvXXKj1-Qw/Wx8taimJNWI/AAAAAAAAcnc/OsK5XdCWfPEvNg1T8dfbbOf9VisOtB_5ACHMYCw/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://lh3.googleusercontent.com/-xDvXXKj1-Qw/Wx8taimJNWI/AAAAAAAAcnc/OsK5XdCWfPEvNg1T8dfbbOf9VisOtB_5ACHMYCw/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
A kubaiak valószinűleg látták képeslapont, hogy hogy néz ki a jó kaja. Kár, hogy az a szűk 10 év amióta pörög a turizmus kevés volt rá, hogy kitalálják hogyan kell elkésziteni. A legnehezebbnek az tűnik, hogy hogyan lesz a hús puha egy felszolgálásnyi idő alatt. Fűszereket nem nagyon használnak és sokszor még a sót is hiányoltam ami azért tőlem fura, bár tény, hogy itt sokat izzadok. A csirkén és a tengeri dolgokon kivül szinte minden rágós, egyszerűen nem tudják hogyan kell megcsinálni. Ha én ilyet tennék valaki elé egész este kérném az elnézést. A tálalás egyébként szinte mindig szép, bár egy idő után elég egyhangú. Valami hús, rizs, uborka, káposzta, paradicsom, elegánsabb helyeken egy kis kocka olajon piritott tök. Néha banán chips, azt szeretem!
<br/>
Ettem azért jót is. Főleg a hal és rákfélék tetszettek, mert abból otthon ritkábban jut, de pont ezért nem tudom megmondani hogy mennyivel lehetne jobban csinálni. A valaki Kubába jön, étteremben egyen homárt, itt egész olcsó.
<br/>
<br/>
All inclusive svédasztal: iz: 5/10 állag:6/10 minőség:6/10<br/>
<br/>
Mondanám, hogy hozza azt amit otthon is adnak a szállodákban vagy a konferenciákon amikor büféebéd van, vagy hogy hivják ezt. De lényegében az összes aspektusában elmarad mögötte. Főleg az állag az ami itt is gond, bár tény, hogy jobb mint az étteremben. Valószinűleg azért, mert itt több idejük van rá.
<br/>
Ettem pl enyhén ananászos izű marhafarok "tokányt". Pont nemrég hozta úgy a szükség, hogy marhafarokból kellett pörköltet csinálnom. Pontosan tudom, hogy szép kihivás puhára főzni. Ellenben nem lehetetlen, a hatalmas titok, hogy kell rá elég időt hagyni. Itt ha jól értem hetente legalább egyszer, de inkább kétszer csinálják ezt a kaját. Ha ennyi próbálkozás után még mindig ilyen, akkor azt kell, hogy gondoljam, hogy a kubaiakat egyszerűen nem érdekli, hogy rágós a hús.
<br/>
<br/>
Casa lista: iz:6/10 állag:6/10 minőség:7/10<br/>
<br/>
Majdnem minden Casa kinál reggelit, ebédet, vacsorát. Az egész jelenség nagyon hasonló az éttermihez. A különbség talán annyi, hogy itt egy kicsit több időt tudnak szánni az elkészitésre, ezért nem annyira botrányosan rágós minen.
<br/>
<br/>
Kifőzde: iz: 7/10 állag: 8/10 minőség: 5/10<br/>
<br/>
<a href='https://lh3.googleusercontent.com/-ZAeGNKTNZ9Y/Wx8tbjcarNI/AAAAAAAAcng/n7ZcCjy2TB0vUzFkwJUUKs3LB17LXohHwCHMYCw/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://lh3.googleusercontent.com/-ZAeGNKTNZ9Y/Wx8tbjcarNI/AAAAAAAAcng/n7ZcCjy2TB0vUzFkwJUUKs3LB17LXohHwCHMYCw/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Érdekes izekért oda kell merészkedni ahol a helyiek esznek. Nem egyszerű kérni, mert nem tudsz semmit. A listából csak rélig értem, hogy mit fogok kapni, nem tudom, hogy hol a sor vagy hogy egyáltalán kitől kell kérni. Az is talány, hogy mennyibe fog kerülni, bár ez a része általában kellemes meglepetés. Ettem például piacon amolyan disznópaprikást aminek volt egy-két nehezen beazonositható elem is az izében. Nem az a meglepő, hogy a rizs mellé banánt is adtak hozzá, hanem az, hogy ez pont igy volt jó. Az adagok hatalmasak, a kubaiak műanyag dobozzal jönnek, ami megmarad, azt eszik még 2 napig.
<br/>
<br/>
Street food Santiago de Cuba: iz: 6/10 állag: 6/10 minőség: ?<br/>
<br/>
Talán 10 pesoért ettem nagyon jó sült csirkecombot banánchipssel. Kis adag volt, de árban kiadja. Jónak tűnt, de minőségről nem merek nyilatkozni, mert másnapra lett hasmenésem. hozzáteszem, nem biztos, hogy ettől.
<br/>
<br/>
Street food Havana: iz: 3/10 állag: 6/10 minőség: 2/10<br/>
<br/>
Pizzát és hotdogot próbáltam Havanában. Ha kinoznak sem vagyok hajlandó újra.
<br/>
<br/>
A kommunizmus a magyar konyhát is megolte. A 80-as évek végére lényegében maradt a rántotthús meg a gulyás leves. Ha valamibe citromfű is került, azt már reformkonyhának hivtuk. Nekünk már volt rá 30 évünk, hogy magunkra találjunk és az irány jó, de még hosszú az út előttünk is. Kuba még el se kezdett járni rajta.
<br/>
Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet belefutni néha egy jó kajába. Inkább csak azt, hogy egyáltalán nem tervezhető a dolog. Az ártól biztos hogy független, azt inkább a helyért fizeted. A háromszor ettem igazán jót étteremben, 1,5(!)CUC, 8CUC, és 12CUC volt az ár amit fizettem érte. Az utolsó nem ér, az homár volt. Ugyanakkor ettem elegáns helyen 15CUCért kifejezetten rossz kaját. Ha valahol itt méginkább igaz, hogy nem tudatosan, hanem érzésre kell helyet választani. Nekem legalábbis azzal volt leginkább szerencsém.
<br/>
<br/>
+1
<br/>
Olasz kaja:<br/>
<br/>
Út tűnik a kubaiak nagyon szeretik az olasz kaját. A pizza lényegében nemzeti kajájuk és szinte minden sarkon van egy olasz étterem. Kiváncsi voltam, kipróbáltam hát egyet...
<br/>
Én az olasz konyha elkötelezett hive vagyok. Lényegében mindent szeretek abban ahogy az olaszok ételt és italt vesznek magukhoz. Kevésbé szerencsések már nyilván többszöt hallottak áradozni róla. Az olasz kajához viszont csak az olaszok értenek igazán. Pont ezért otthon nem is nagyon szoktam enni. Kiváncsian, de nem túl komoly elvárásokkal érkeztem az étterembe ahol foglalásom volt. Kb. 15 percet késtem. Nem akarom lelőni a poént, de az egész étteremben ez volt a legolaszabb dolog. Az már kevésbé, hogy ezen annyira fennakadta, hogy valami főnöktől kellett megkérdezni, hogy azért még ehetek-e. Azért azt is kell tudni hozzá, hogy a ránézésre 60-80 főt kiszolgáló helységben igy voltunk összesen 9-en, bár abból 4-en már pont mentek.<br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiekzBwaSAJMNwLMf-xvvD8T9_A39iEKaRyRXjIFzdYHL2vMnaTXfp1JHCBSSLeHhi1dEzhj9EPwy_Zm8EKlywZJJLgOJunYzprdNo5bUEOYUi7_Dq97n4IXpJAinrSQfbi2uIap7XDXG_e/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiekzBwaSAJMNwLMf-xvvD8T9_A39iEKaRyRXjIFzdYHL2vMnaTXfp1JHCBSSLeHhi1dEzhj9EPwy_Zm8EKlywZJJLgOJunYzprdNo5bUEOYUi7_Dq97n4IXpJAinrSQfbi2uIap7XDXG_e/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Az étlap igéretes volt. Megfelelő ételkategóriák a megfelelő sorrendben. Látszik, hogy ilyet már láttak valahol. Az mondjuk gyanús volt, hogy az egyik secondi tételnél köretként rizotto szerepelt, pedig ugye attól, hogy valami rizs még nem lesz rizotto. Amikor szerettem volna kikérni a klasszik menüt, akkor már jelezte a néni, hogy az úgy nem lesz jó, mert az egységárban, vagy tészta, vagy secondi van. Hát jó.
<br/>
Előkészitésnek a néni egy lapos tányérba öntött olajat majd a közepébe balzsamecetet. Akkor még nem tudtam ez mire jó. Később se jöttem rá. Az előételnek kért nyers érlelt marha nyers volt, érlelt nem, ellenben vastagon nyakon volt öntve balzsamecettel és megszórva parmezánnal. Simán csak értelmezhetetlen volt. Az utánna érkezett leves szót sem érdemel. A "főfogás" mellett viszont nem tudok szótlanul elmenni. Már mikor elém tették beigazolódott, hogy a rizottó tényleg a rizsköret. Ez is össze-vissza volt öntve mindenfélével. Ami viszont igazán felháboritott, hogy prosciutto-t igértek, helyette viszont valami zs kategóriás gépsonka volt a tányéron. Nem kérem, a prosciutto az nem a sonka olasz neve. Az egésznek maximum nevében volt köze az olasz kajához. Minden más szempontból leginkább olyan volt mint a turistás éttermek. Talán annyi különbséggel, hogy itt nem sótlan, hanem sós volt minden.</div>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-78799829239095698852018-06-11T09:04:00.001+08:002018-06-11T09:04:26.535+08:00Újabb gyomros északtól<p dir="ltr">Mikor az előző bejegyzést irtam, még nem is sejtettem mennyire beletenyereltem. A buszvezető minden faluban megállt bizniszelni valakivel valamit, igy elsőre fel sem tűnt hogy a szokásosnál hosszabban időzünk valahol. Inkább csak egy óra várakozás után tűnt fel, hogy milyen kellemes, hogy egy ideje nem megy a légkondi. Nézem a gps-t, nem csak úgy megálltunk az út szélén, hanem kihúzódtunk valami városszéli elhagyatott susnyásba. Aztán dudaszó, egy fickó közli, hogy vamos és majdnem(!) mindenki elindul az újonnan jött buszhoz. Akkor én még nem tudtam, hogy mi a szitu, csak statisztikailag döntöttem úgy, hogy megyek a többséggel. Van abban valami érdekes, mikor az éjszaka közepén félkómásan átszállsz egy buszra, amiről nem érted, hogy miért történik és reméled a legjobbakat. És valóban, rájöttem, hogy ez egy jó dolog! Úgysem voltam benne biztos, hogy hova akarok menni. A csomagom meg van, reggelre nyilván leszek valahol, aztán meglátjuk hogyan tovább. De a hatalmas dráma elmaradt. Mint később megtudtam buszunk megadta magát az új busz meg a cserebusz volt. <br>
<br>
Mindig mondom mindenkinek, hogy ha csinálsz valamit, csináld rendesen. Nos hát kérem én állom a szavam. Ha felszállok a szopórollerre, azt is megtekerem rendesen! <br>
3 napnyi hasmenés után egy rázópadon töltve az éjszakát érkeztem meg a kora délutáni hőségben Varaderoba. Hogy is fogalmaztam? Valamit elszúrtam. Még előző nap kikértem Vágó úrtól az emailes segitséget, már csak net kéne, hogy megnézzem történt-e valami. Ahogy felmálházva baktatok az utcán egy pillanatra megjelenik a hőn áhitott Wifi ETECSA felirat. Az utca túloldalán valami kajálda hivogat pesoban megadott kellemes árakkal. Átmegyek, a net közben eltűnt, de legalább nem fogok éhezni. Biztos ami kérdezem mennyi az annyi. Az árlistán 20 peso, fekete leány mondja, hogy 5 CUC. Mondom, hogy ne vicceljünk már, oda van irva, hogy 20 peso. Azt mondja az a kubaiaknak van, turistáknak 5 CUC. Mutatom, hogy nekem bizony csak pesom van (ez ezen a ponton igaz is volt), meg különben is ott az ár a táblán, azt szeretném. Konzultál a többiekkel, bólint, jó lesz. Kérek egy sört is. Kérdezik, hogy a maláta cucc jó lesz-e. Akkor most lassan mondom, hogy mindenki értse: MALÁTA IZÉT SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE IGYATOK! Esetleg Melinda megkóstolhatja :) Ilyen édes cuccot én még nem próbáltam, és még csak nem is ez az egyetlen hibája. Borzalom. Végzek a kajával. Kérdezem, hogy mennyi az annyi, mert az ok, hogy a csirke 20, de a maláta borzalom nem tudom. Mondja, hogy 5. 25? 5! 5 mi? Hát öt CUC! De hát ezt már megbeszéltük... Erre beszáll egy másik is, keresnek egy turista étlapot. Szerepel is rajta néhány 5 CUC-os tétel, de az hal meg rák, amit valószinűleg nem tudnak, mert az angolul van, mutatom, hogy a csirke az bizony még az átbaszólapon is csak 3. Mire kihúzza magát a nő és mondja, hogy a malátaméreg még 2. Na ennek már a fele se tréfa adok nekik két 20-ast, mire kihivják a szakácsot, meg körbeáll még 2 helyi és leszámoltatnak velem összesen 125 pesot. Ez kérem igy ebben a formában már nem átverés, hanem konkrétam rablás! <br>
Ezen a ponton egész morcos voltam. Leginkább azért fájt a dolog, mert szombat van, a busz lekéste a banki nyitvatartást, nekem meg összesen 11 CUC van a zsebemben. Mondjuk legalább ez a probléma megoldódott, mert talátam egy nyitva lévő bankot. Igy simán már csak fáradt voltam, meg nyűgös és zabos, de ez pont nem az a szitu ahol be lehet dobni a hisztikártyát. Megyek tovább net után kutatva. A bankból odébb küldenek 6 háztömbbel, onnan meg vissza 4-et. Megállok NY-i szabadságszobor pózban azon a járólapkockán ahol igy pont van wifi. Ezúton köszönöm segitőimnek a kapott infókat! Lényegében az első infora lecsaptam ami eljutott hozzám, különben is viccesnek találom a Solymar nevet. <br>
Persze mikor kéne sehol egy taxi. 2,5km, nem sok, de most nincs hozzá kedvem. Talán 500m séta után lassit egy taxis. Mondom, hogy Solymar, mondja, hogy 10 peso? Kérdezem tuti Peso, igen monda és mutatja, hogy ott a családja is (két fiatal nő, meg egy kislány). Beülök, elindulunk ismerkedem a családdal, majd ők pár háztömb múlva kiszállnak. Még be se csapták az ajtót mikor a fickó egyrtelműen a tudtomra adja, hogy a családot meg is lehet ám dugni, ha éppen olyanom van... Ez az összes létező szempontból bizar. Ha tippelnem kéne a két fiatal nő a lányai voltak az egyik ölében meg ott volt az unoka. Érdeklődésmentes mosollyal reagálok, elengedjük a témát. Odaérünk a hotelhez. Adom a 10 pesot, a fickó fel van háborodva, hogy az bizony 10 CUC lesz. Kérdezem, hogy ez most valami vicc-e? Család a kocsiban, 2km, és 2x kérdeztem rá, hogy ugye peso. Kiszáll a kocsiból, ordibál mindenkinek mint a fába szorult féreg, mondja, hogy rendőrt hiv. Mondom, hogy részemről az mehet. Többen bekapcsolódnak a túlfűtött vitába. Megtudom, hogy itt Varaderon kérem a peso az nincs is, itt minden CUC. A kedvencem egy rozzant francia öreglány, aki görnyedt ujjai között ottfelejtett füstszűrőig szivott ám rég kihűlt cigarettás kezével hadonászva magyarázza nekem a tények ismeretének teljes hiányában, hogy ne szarozzak, fizessem már ki a taxist. A rend kedvéért számoljunk egy kicsit. 2km Budapesten se lenne egy ezres sem. Cserébe itt állitolag szinte ingyen van a munkaerő a jármű amortizációja gyakorlatilag 0 egy literbenzin meg 1 dollár. Végül kiegyezünk 5 CUC-ban, mert engem már kicsit zavar az összecsődült tömeg. A helyi temperamentumot még szoknom kell. A balhénak vége, kézfogás, ölelkezés, mindenki megy a dolgára. <br>
A hotelben szabad szoba nincs. Helyben van egy Cubatour, intéznek nekem egy szobát egy másik, jobb hotelben. Kérdezem mennyi lesz a taxi oda, mondja, hogy az kb. 4km, szóval 3-5 CUC. Kimegyek, jön is az egyik taxisofőr aki az előző csetepatéban egész békepárti volt. Mondja, hogy oda bizony 10 CUC a dij, de látja, hogy volt ma már elég bajom, elvisz 5-ért. Istenadta rendes ember, meg kell becsülni az ilyet, hát van még tisztesség a földön. Kiderült, hogy én is tudok szinészkedni ha már nincs más. Hálásan megköszönöm a nagylelkűségét és elvitetem magam. <br>
<br>
Nagy kár pedig már épp kezdtem megszeretni Kubát. Úgy látszik itt is igaz: akik élnek azok délnek mennek.</p>
Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-18311372557423284962018-06-10T20:48:00.001+08:002018-06-10T20:48:15.388+08:00Varadero projekt ujraindul<div xmlns='http://www.w3.org/1999/xhtml'>Az előző történetből lemaradt a slusszpoén. Mire a dokihoz eljutottam, lényegében rendbejöttem.<br/>
Másnap reggel ha más nem az előző napokhoz képest tele voltam energiával. Fel is keltem 7-kor, mert most már azért csinálni is kéne valamit. A terv az volt, hogy gyors reggeli után elballagok a parkba megnézni megvan-e még az internet és gyorsan posztolok is egyet. Utána irány a Kubatour iroda, ahol mondjanak végre valami jó all inclusive csomagot Varaderora, mert még pont van két napom amit el tudok ott játszani, vagy adjanak egy repjegyet Havanába, akkor legalább nem kell 15 órát buszoznom. Ha ez meg van, már csak pénzt kell váltanom és egyém az egész nap, mert a busz Varaderoba csak este indul. Na persze...<br/>
A fentiekkel ellentétben a következő képpen alakult a napom: A parkban a net használhatatlan. A blog még elmegy, az elő van készitve, csak el kell küldeni a szöveget, de érdemben információt szerezni semmiről nem tudok. Irány a Kubatour. A jó hir, hogy beszélnek angolul. A rosszak: nincs hotel ajánlatuk, csak buszt tudnak foglani oda, repülőt nem tudnak foglalni, de mindez csak feltételes, mert nincs áram, most semmit nem tudnak csinálni. Tudnám, hogy minek kell egy utazási iroda 8 fővel ahol semmi mást nem csinálnak, csak egy konkrét buszra foglalnak jegyet, amit a pályaudvaron egy bácsi csinál. (Na mondjuk arról is lesz szó!) A bank előtt hosszú sor vár a tűző napon. Vagy már megtelt odabenn, vagy a bank is leállt az áramszünet miatt.<br/>
<br/>
Ezen a pontot kezd elegem lenni mindenből. Úgy döntök, hogy márpedig én este Varaderoba megyek, ott meg csak lesz valami, addig meg kihozom a napból amit lehet. Leintek egy motoros taxit és megalkuszunk az árban. Készültem, hoztam kendőt, hogy ne a kopasz csapzott fejemre kelljen feltenni a közösségi bilit. Pont délben érünk a pályaudvarra. Ebédszünet. Igen, a santiagoi buszpályaudvar jegypénztárában!<br/>
Semmi gond, ma nem szúrnak ki velem. Biciklis taxiba pattanok (mókás ahogy mondják: biszi-taszi), és irány a hősök temetője. Hanoiban kihagytam Ho Shi Minh apó mauzóleumát, itt csak megnézem Fidelt, meg a többi hőst. Amúgy régóta tervezek irni Kuba hőseiről, forradalmairól és hogy mindez hogy jelenik meg a pénzeken. Talán egyszer össze is jön. Most röviden legyen elég annyi, hogy a kubai nemzet Petőfije Jose Marti. Iró, költő, forradalmár, értelmetlen halált halt mártir. Ovatosan mondom, de a wikipedia cikk alapján ráadásul mindezekben sikeresebb a mi nemzetünk kincsénél. A hasonlóság abban is áll, hogy én még nem láttam olyan települést Kubában, ahol a fő út ne Jose Marti lenne és a kérdés csak az, hogy hány szobra van összesen a városban. Mellesleg ő van a különböző 1-es bankjegyeken is. Na neki van egy hatalmas mauzóleuma a temető legelőkelőbb helyén, benne hatalmas szoborral, meg minden. Mellette egy kavicsnak tűnő kisebb formázatlan kődarab, rajta egy tábla egyszerű felirattal: Fidel.<br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5x3f8vLnYx-bfu5WngGVZcuMV6npGNunlTKUyBjkgF2qu6qwb6Aw_ZwTGA5KVI1KFAOU_wIYQVYHlvQmRF6XcHg91u5YfNcLcEFeM2uyJR5WA9rhaZfMKh7JT95kLeFk7GaQR6GCUsgn/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5x3f8vLnYx-bfu5WngGVZcuMV6npGNunlTKUyBjkgF2qu6qwb6Aw_ZwTGA5KVI1KFAOU_wIYQVYHlvQmRF6XcHg91u5YfNcLcEFeM2uyJR5WA9rhaZfMKh7JT95kLeFk7GaQR6GCUsgn/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtC-VU8dm3SFczTLWMYBbC32ScdrnMa25dhpgOAZMm1mi64u4dKDQUML7lE1SJkH8cNVpS_ow8AF4EYTUDiCMQejtuw6KNASvAfVhoAthyphenhyphenW1lXo8RrvPhUoKLdaG42Z8sMd67txhxVHiT_/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtC-VU8dm3SFczTLWMYBbC32ScdrnMa25dhpgOAZMm1mi64u4dKDQUML7lE1SJkH8cNVpS_ow8AF4EYTUDiCMQejtuw6KNASvAfVhoAthyphenhyphenW1lXo8RrvPhUoKLdaG42Z8sMd67txhxVHiT_/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Ő akarta igy. Csak semmi felhajtás. Kuba egy végtelenül ellentmondásos hely, miért pont a történelme és nagyjai ne lennének azok. Egy nemzet él büszkesége miatt nyomorban, mégis bőven akad tiszteletre méltó részlet az ő történetében is. Azt hiszem egyébként pont ez a fantasztikus Kubában, hogy itt semmi sem egyértelmű.<br/>
Na jól elkalandoztam, vissza a történésekhez. Mire lejár az ebédidő, tisztes sor vár a bácsira aki a jegyeket adja. Egy órát várok rá, hogy végül felirja a nevemet egy papirra és közölje, hogy jöjjek vissza este egy órával a busz indulása előtt. Felsejlik egy mondat a közelmúltból, "remember, tihis is Cuba"<br/>
Újra motoros taxi, irány az étterem, amit még a nagy hasmenés előtt ajánlottak. Bátor vagyok, bevállalom a ház specialitását. Valami bárány.<br/>
<br/>
<a href='https://lh3.googleusercontent.com/-3PQUz8g9BhA/Wx0eCyoq0BI/AAAAAAAAcmc/k5xo_KQokZ4U_jEQxn6u5Ag3tnQEOlMYACHMYCw/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://lh3.googleusercontent.com/-3PQUz8g9BhA/Wx0eCyoq0BI/AAAAAAAAcmc/k5xo_KQokZ4U_jEQxn6u5Ag3tnQEOlMYACHMYCw/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Az ize egész jó. Ellenben az elkészités. Otthon még a bivajbasznádi kockásteritősben is üvöltve küldené vissza az ember, ha ilyen állagú kaját raknak elé. A rágós hús szilánkosra zúzott csontokkal azért nem jó kombináció, mert ha szerencséd van, akkor az izomból rágás közben harapsz rá a hatalmas csontszilánkra és nem a hatalmas nyelés közben hasitja a nyelőcsöved.<br/>
<br/>
<a href='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjamsOpNWbTdL2uEBE11eF8cc1Qjki0JArTUM7VVgjhOIthjsI20Tv2kUiFBgMmiuq9GJ5UeZn7vyV-sazeYax4oxkdQf8IDBy5WBojqXtV6BW2gVj3VHHWFPezVu1fS7SUWNhe8YXJmw/s2560/%255BUNSET%255D' onblur='try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}'><img border='0' src='https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjamsOpNWbTdL2uEBE11eF8cc1Qjki0JArTUM7VVgjhOIthjsI20Tv2kUiFBgMmiuq9GJ5UeZn7vyV-sazeYax4oxkdQf8IDBy5WBojqXtV6BW2gVj3VHHWFPezVu1fS7SUWNhe8YXJmw/s640/%255BUNSET%255D' style='display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;'/></a><br/>
<br/>
Vissza Raidához, szólok, hogy én pár óra múlva el Varaderóra. Mondja, hogy nem a legjobb ötlet, mert holnaptól oda csúnya esőt mondanak. Én már mindegy, most már ha belepusztulok is, elmegyek arra a rohadt Varaderora. Uff! Még van két és fél órám. Kéne egy taxi, ami elvisz az erődhöz ami a városon kivül van, megvár, visszahoz, megvár, kivisz a buszhoz. Egyet kértem, kettő lett belőle.<br/>
Fiatal srác visz motoron az erődhöz. Nem vagyok nyugodt. Én még akkor is félek valamennyire a motoron, ha én vezetem. Ez jól is van igy, valószinüleg ezért élek még. Na most amikor a poros utcákon elkezd szemerkélni az eső, emberünk meg erre úgy reagál, hogy még idegesebben cikázik, az nem az igazi. Persze rövidnadrág, vékony ing, meg a "sisak". Ez utóbbi megér pár szót. Nyilván kicsi a fejem, mert állandóan le akar repülni, még szerencse, hogy van rajta egy madzag, igy legalább nem veszik el ha leesik. Formára kb, mint egy lovagló kobak, ahogy igazgatom feltűnik, hogy bár a pereme is papirvékony, középen egyáltalán nincs kemény anyag, simán nyomogatom a fejtetőmet. Igy hirtelen nem tudok elképzelni semmi olyat amihez lenne értelme felvenni egy ilyet. Talán farsangra, ha simán csak hülyén akarsz kinézni.<br/>
Megyek az erődhöz, lesz-e belépő? Indiában a standard külföldi szorzó az ilyen helyeken 25x volt, a rekordot a Taj Mahal tartotta a maga 35x-ével. Hát kérem új rekorder született. Helyieknek 1 peso, külföldieknek 4 CUC. Segitek, az 100x! A néni már messziről nézi a fura idegent. Hozzá lépek és a frissen tanult nem is kubai hanem egyenesen santiagoi kiejtéssel köszöntöm. Megáll a levegő, patthelyzet, tanácstalanul néz rám. Ekkora lehúzásból nem akarok kimaradni, még akkor sem, ha a rossz végén kell lenni hozzá, különben miről irnék. Hogy fokozzam a helyzetet a jobb zsebemhez nyólok ahol a pesot tartom, gondosan sorban, a kis cimletek kivül. Átlaposom az 1 pesost és átadok a néninek 100at. Sokáig túrja a fiókot mire talál végre egy 4 CUC-os jegyet. Én se látok itt turistát, biztos nincs benne az utikönyvben. Nekem megért ennyit. A tengert is szeretem, meg az erődöket is. Ráadásul ez zseniális. A santiagói öbölbe tuti nem ment be olyan hajó, amit nem akartak.<br/>
<br/>
Érzékeny búcsút vettem Raidától majd taxi a pályaudvarra. A jegyvásárlás további gyönyöreit nem részletezem, de közben vagy kétszer elgondolkodtam rajta, hogy tényleg akarok-e én még Kubába jönni. És ez nem a Peti szopatja magát a helyi busszal különkiadás, ez a Viazul, a turisták luxus (és egyetlen) hosszútávú közlekedési eszköze.<br/>
Este 8-kor indultunk, holnap délre leszünk ott. A busz úgy ráz, hogy nem a veseköve, hanem a veséje esik ki az embernek. Ennek kapcsán jelzem, hogy ha a szokásosnál is több az elütés, az azért van, mert egyáltalán semmit nem látok abból amit irok, még 150%-on sem. A buszvezető az előbb vett fel még egy pulcsit. Milyen kár, hogy nincs valahol a keze ügyében egy tekerő amivel mindannyiunk számára enyhébbé tehetné ezt a sarkvidéki élményt itt a trópusokon. Próbálom tartani azt a szabályt, hogy ha nincs foglalt szállásom, akkor korán és kipihenten kell érkezni, hogy legyen energiám nemet mondani az első pár helyen ha kell. Ez különösen fontos a szokásosnál drágább helyeken. Asszem valamit már megint elszúrtam!</div>Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-54510301225000552862018-06-10T06:10:00.001+08:002018-06-10T06:10:32.590+08:003 nap all inclusive<p dir="ltr">Hetek óta töprengek mi férjen még bele Kubába. Annyira adja magát, hogy itt jól a pénzszórós turista üzemmód éri meg igazán, hogy rávettem magam, egyszer ezt is ki kell próbálni. Váltottam is egy csomó pénzt délelőtt. Este megy a busz, délre ott is vagyok Varadero valamelyik sokcsillagos resortjában. <br>
Aztán egy zavarbaejtően hirtelen jött ötlettől vezérelve inkább úgy döntöttem, kár lenne veszni hagyni azt a doboz széntablettát amit még indulás előtt vettem. A következő 48 órát a szobában töltöttem. A második nap már mertem enni valamit, de nem bizonyult jó ötletnek. <br>
<br>
Szobafogságom alatt azért megint láttam egyet s mást. Akkora itt a jövés-menés Raidánál, hogy fogalmam sincs ki kicsoda. De van itt egy idől fekete néni, akit elég sokat látok. Vékony, görnyedt, csoszog és mindig molyol valamivel. Ha jól értem ő amolyan házicseléd. Előhivta az összes történetet amit apai nagyanyámról hallottam, hogy dirigálta a cselédeket fiatalabb korában. Már csak ahogy mesélt róla, éreztem, hogy nem szerettem volna cseléd lenni nála. Valamelyik nap mikor abból a bizonyos ételből szerettem volna még egy kicsit enni, Raida épp aludt. Mondom hát a néninek, melegitse már meg nekem a maradékot. Akkor még naivan nem sejtettem mi a szitu. Benéz Raida szobájába, de felkelteni gondolom nem meri. Bizonytalanul húzza el a tányéros szekrény ajtaját, valószinűleg még sosem nyúlhatott oda be. Mikor látom, hogy esetlenül remegő kézzel veszik ki a tányért, próbálom mondani, hogy nem annyira fontos, tudok én várni, de ennyire még nem megy a spanyol. Megkapom a kaját, meg is eszem, minden szép és jó. Pont mikor végzek, kijön Raida. Égtelen haragra gerjed, úgy osztja a nénit, hogy egyszerre sajnálom és szégyellem magam amiért én vagyok az oka ennek. Fél perc múlva kijön Raida a konyhából, mintha mi se történt volna én sűrűn kérem a bocsánatot és mondom, hogy az én hibám, mire rám csak mosolyog és kedvesen mutatja, hogy van még ha kérek. Nagyon fura érzés volt, ilyet én még nem tapasztaltam. Elgondolkodtam rajta, mennyire volt régen az a rabszolgaság itt. <br>
<br>
Mielőtt elutazom valahova be szoktam olttatni magam, meg elolvasom, hogy mik azok a dolgok amikre nincs oltás, de érdemes odafigyelni a jelekre. Nem hülye szokás, egyszer már megmentette az életem. Azt mondják 4 nap hasmenés már súlyos eset tud lenni, igy a 3. nap elmentem a nemzetközi klinikára. Bár ne tettem volna... <br>
Ha jól emlékszem, Kubában a legnagyobb az egy főre eső orvosok száma az egész világon. Ráadásul az oktatás is hiresen jó, szinte 0 az irástudatlanság, amivel szintén előkelő helyen van a világrangsorban. Azt nem tudom, hogy az orvosoknak mit tanitanak, de matekot meg angolt tuti nem. A kis számok még mennek, gyorsan sorolja mi mennyibe fog kerülni nekem, mondjuk tény, hogy spanyolul. Mondom, Si. Erre elkéi az útlevelem. Ez a Magyarország/Hungarian mező mindenkit zavarba hoz itt, rutinosan segitek: Hungria. Leirja a születési dátumom, majd kérdezi hány éves vagyok. (?!?) Mondom thirty seven. Leirja 35! Treintasiete. <br>
Ok, térjünk rá mi a bajom. Mondom neki, hogy 3 napja hasmenésem van. Kész szerencse, hogy a betegségek alapvetően latinul vannak. Kéri, hogy akkor adjak mintát. Mondom, hogy már annyit mintáztam, hogy meguntam a dolgot és egy napja nem ettem, szóval az nem fog menni. Megvizsgál, állitolag az egész hátam véraláfutásos, elhiszem nem látom. Kérdezi, hogy vehetnek-e vért tesztelni? Mire? Két dolgot mondott dengue meg valami amit nem értettem. Mondom neki, hogy a denguevel ne vicceljünk, mert azzal nem vagyok jóban, különben is hasmenésem van nem lázam. Nem tágit, irány a vérvétel. Itt nem tűvel szúrják meg az ember ujját, hanem van egy külön erre a célra készitett eldobható szikeszerűség ami egy 5mm hosszú és ugyanilyen mély vágást csinál. Azért a két csepp vérért ami kellett nekem elég lett volna egy tűszúrás is, de nem ezen fogunk összeveszni. Eredmény 20 perc múlva. Az pont hosszú idő, hogy kiderüljem van-e valami bajom kettő közül amiből az egyikről tudom, hogy komoly bajban lennék, a másikról azt se tudom eszik-e vagy isszák. (Dengue egyszer már volt, nem sokon múlt, de én nyertem. A háromból arra az egy alfajára immunis vagyok, a másik kettő viszont elvileg most még veszélyesebb rám.) Kértem, hogy irja már le a másikat, mert azért érdekel mivel vádolnak. "Sika" <br>
Net ugye nincs, van 20 percem. Elrohanok a legközelebbi térre és idegesen keresem miről van szó. A zika virus az. A leirás alapján azt sem tudom minek tesztelik, úgyse lehet vele mit kezdeni, belehalni meg nem fogok. Vissza az eredményekért. A tesztek megerősitik, hogy egyik lázban sem szenvedek. Mondjuk ez annyira nem lep meg, azért az feltűnő amikor az ember fázik a trópusokon. A hozzáértő nemzetközi kommunikáció és a feltétlenül szükséges tesztek 68 CUC. A hasmenésre szükséges gyógyszer 10 napi adagja 4.50 peso. Az élmény megfizethetetlen... <br>
</p>
Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-46949835606637621202018-06-09T04:52:00.001+08:002018-06-09T04:52:19.508+08:00Egy nap Santiago de Cubaban<p dir="ltr">Ma nem tulajdonképpen nem csináltam semmi értelmeset. Ez nem baj, tapasztalatom szerint az ilyen napokon történik tapasztal az ember a legtöbbet. Ma sem volt ez máshogy. Csak nehéz leirni. Tele vagyok élménnyel, pedig konkrétan nem történt ma semmi. Na jó, meg volt az első jó streetfood Kubában. Sültcsirke banánchips-el 10 pesoért. A kaja zseniális, hozzájutni nehéz. No nem mintha nem adnák minden sarkon, de ki kell várni mig a néni meghajtogatja a papirdobozt, ami valami fura okból kifolyólag örökké tart. A sor meg vár. Itt valahogy nincs meg az a koncepció, hogy ha x idő alatt több vendéget szolgál ki, akkor a nap végén a bevétel is több lesz. <br>
<br>
Kis betekintést nyertem a kommunista hiánygazdaságba is. Fél órát álltam sorba az ETECSA iroda előtt, madj szűk 20 percet odabenn mire a néni megmondta, hogy az amit szeretnék nincs. Én még jól jártam, 5 órás internetkártyát szerettem volna, de csak 1 órások voltak. Nem részletezném az okokat, de ez egy kicsit szivás. Ugyanakkor hol van ez ahoz képest amikor valaki fél napot áll sorban egy szinestévéért, majd a végén közlei vele, hogy az már nincs, de remek kinai porcelán kávéskészlet akad. És gyanús nekem, hogy tuti volt ilyen, mert minden nagyinál legalább két fullos készlet porosodik a vitrinben, amit soha senki nem használt. Nyilván valami igazán fontos alkalomra tartogatják. <br>
<br>
Aztán megismertem Javiert az informatikust aki egy rumboltban pincér. (Igen, venni is lehet, meg inni is) Láttam még 150 éves rumot is, de sajnos a 7 év fölöttieket nem lehetett kóstolni. Biztos ami biztos a 7 éveset meg is kostoltam. Volt annyira jó, hogy vegyek belőle egy üveggel estére. Közben szó szót követett, Javier rendes srác. Informatikus, de a csapos munkát jobban szereti. Ha tippelnem kéne, jobban is keres vele. <br>
Egyébként az élmény kiadott egy szimbolikus kubai turistautat... <br>
A dráma kellékei: A helyiek szerint elegánsra berendezett bár, aminek meg van azért az esetlenül múltidéző bája. Rengeteg jó rum és néhány koktél ami nem drága, cserébe nem igazán tudják jól elésziteni. A szereplők vendég oldalon, egy belföldi turista pár, egy helyi szélhámos, egy fogalmatlan turista aki nem beszélni spanyol. A helyi erőket egy pultos Javier, egy pultoslány Barbara (aki nem tudom minek kell plusszba ehez a hatalmas forgalomhoz), hátul az irodában a főnökasszony és ki tudja hány barátnője. <br>
A cselekmény: Turista benéz az ablakon, Javier kijön és becsábitja. Javier el tudja mondani angolul a számokat, amiket amúgy is le lehet olvasni az üvegről. Na jó, nem leszek igazságtalan, nagyon alap barkóbázós beszélgetésre jó az az angol tudás. Turista megkóstolja a 7 éves rumot, vesz egy üveggel, majd nekiáll végigkóstolni a koktélokat is. Megjönnek a belföldi turisták, ők okosabbak. Egy koktél kettőjüknek, 2 üveg 7 éves estére, 10 perc a helyszinen, majd balra el. Hősünk épp kezdi megkedvelni a helyet és társaságot. Javiernek informatikus, de csaposkodni jobban szeret, és nemrég született kislánya. Barbarának is van gyereke, nem beszél angolul és szeret táncolni. Még a főnökasszony is kijön megkérdezni jó pultos-e Javier, természetesen helyeslek. Na de drámát igértem, konfliktus is kell, megjön hát a helyi szélhámos. Hamar kiderül, hogy "ma van a születésnapja". Mázlija van, a turistának meg pont ma van jó kedve, kap egy italt. Eddig rumot ivott, de most hirtelen nem szereti, koktélt akar. Látja, hogy horogra akadt a balek, meg az italtól a bátorsága is meg jön, ontja is magából a jobbnál jobb ajánlatokat, emberünk nem győzi visszautasitani. Hamar elfogy a koktél, kérné is a következőt, de nincs aki finanszirozza, magának meg csak nem vesz italt a születésnapján. El is oldalog szerencsére, pont jókor. Innen már javul a helyzet, akkor már a jók is járjanak jól, Jani és Barby is kapnak inni, hősünk pedig táncolni tanul a benszülöttektől. A lépéseket talán meg tudják mutatni, de a lényeg a végükben van, az az övék marad. Búcsúzóul FB cimet kérnek, Barby telefonszámot ad cserébe lelkesen, mert hogy másnap nem dolgozik. <br>
Hősünk vidáman el, jó hely ez a Kuba! Kár, hogy ez pont olyan, mint amikor a brit turista jól érzi magát a Liszt Ferenc téren egy felkapott helyen, ahol a lányok akik körbezsongják jó eséllyel munkáslányok a számla meg az est végén 50e+. Ő meg úgy van vele, hogy ennyi mulatságért ez nem is drába, otthon több lenne ugyanez, elvégre meghivta a fél krimót. <br>
Kubába egy koktél ára a legtöbb helyen 1-5 dollár. Olcsó ugye? Sankti Spiritusban több helyen láttam 5 pesoért pina colada-t a helyieknek. Szóval a szorzó 5-25x. <br>
Persze összességében jól érteztem magam, be is csiccsentettem, megivtam mindenkit egy italra és még egy üveg 7 éves rumot is hoztam haza magammal. Ha ezt nézzük állati kevés mindezért 20 dollár. A duplája is az volna. <br>
<br>
Meg volt az első spanyol vitám is Raidával. Még reggel kérdeztem nem tud-e egy angolul beszélő ügyvédet, mert szivesen faggatnám Kubáról. Azt mondta telefonál az egyetemre, aztán majd kiderül mit lehet. Mikor visszaértem mondta, hogy talált is valakit aki ráér holnap délután. Kérdeztem beszél-e angolul, mondta, hogy abban nem biztos. Itt jött a dolog vita része. Hangzásra, dinamikára olyan volt, mint valami dél amerikai szappanoperát nézni eredetiben. Én mondtam, hogy nekem bizony angolul kéne a dolog. Mire ő replikázott, hogy mi is megértjük egymást spanyolul. Próbáltam érvelni, hogy az egy dolog, hogy itt activityzünk, de ha a kubai jogról szeretnék tanulni, az se lenne baj ha tényleg érteném mi történik... Ez az én olvasatom. Még az is lehet, hogy közben én a nehézgép iparról magyaráztam, ő meg nem értette, hogy hogy jön ez a méhek párzási szokásaihoz. A franc se tudja, nem tudok én spanyolul. De maga a vita az tetszett :D <br>
</p>
Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-63121888004440400832018-06-08T22:55:00.001+08:002018-06-08T22:55:30.106+08:00Ez kicsuszott Kubarol<p dir="ltr">Rötgön ahogy megirtam az előző bejegyzést kikivánkozott belőlem valmi komorabb hangvételű, de nem akartam összekötni. Igérem rövid leszek, elvégre mennék a városba. <br>
Leesett mi a baj ezzel az egész országgal. Én vagyok a 100-ból 1 aki tényleg kiváncsi az igazi Kubára és még én is azon gondolkodom, hogy kéne inkább egy tiszta szoba. Valójában Kuba csak azt adja nekünk amit kérünk tőle. Nem vagyunk mi kiváncsiak az igazságra. Kérjük magunknak azt az illuziót amit nekünk olcsón, nekik jó áron meg is kapunk. Isszuk a 3 dolláros koktélt és azt mondjuk jó hely ez a Kuba. <br>
Az igazi Kubát baromi nehéz észrevenni. Pár napja sikerült végre egy olyan városrészbe tévednem valahol ahol a szegényebb kubaiak élnek. A mumbai nyomornegyed környékét idézte. Annyi különbséggel, hogy a gyerekek boldogan játszottak az utcákon, az egész környéken béke és nyugalom honolt eltekintve attól a fura alaktól aki fürkésző tekintettel járja utcáit. Ellentmondásos érzelmek kavarogtak bennem. Ezt kerested, most örülsz? Hát igen is, meg nem is. A nyomort látni sosem jó. Most legalább már teljes a kép. Az a szomorú az egészben, hogy ezek az emberek azok akiknek igazán szüksége lenne a segitségre. Ők azok akik semmit nem kapnak belőle. Kedvesek, óvatosak és büszkék. A turistás részen nem szégyellnek átverni és lehúzni, pedig nekik 10x, 100x annyi van mint ezeknek az embereknek. Itt viszont az ember aki szó szerint a kukából eszik nem fogadja el a pénzt amit adni akarok neki. <br>
Szomorúan ballagok vissza a város felkapottabb részébe. Nem tudom mi a megoldás. Leülök a téren összeszedni a gondolataimat és közben nézem ahogy a turistákon jól kereső helyiek számolatlanul isszák a 3 decis söröket 300 forintjával. <br>
Kuba tényleg egy szegény ország, ahol választhatsz, hogy az államnak, vagy a szélhámosoknak adod a pénzed. Nagy kár, hogy pont azoknak nehez adni akiknek igazán szüksége volna rá! <br>
</p>
Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-720178376328532269.post-63567292491486788852018-06-08T03:01:00.001+08:002018-06-08T03:01:17.283+08:00Raida<p dir="ltr">Elmúlt este 11, nemrég érkeztem meg santiagoi szállásomra. Fáradt vagyok. Ragadok. Azért mennék megnézni a várost egy gyors zuhanyzás után. Mégis itt ülök és irok. Ezt muszáj most rögtön. Raida egy jelenség. Még a korábban megénekelt bayamoi család intézte nekem ezt a szállást Santiagoban. Idejutni is kalandos volt, áttörtem a magukat kináló taxisok sáncán majd kis séta után futva pont elértem a 15-ös buszt ami mint kiderült tényleg jó helyre hozott. Nyilván nekem hiányzik néhány kerekem, de én igy szeretem. Santiago már ránézésre is más élmény mint eddig bármi. Igy elsőre ez pont olyan mint a kádári budapest és a kubai temperamentum találkozása. Nem fogok unatkozni.<br>
Itt már emeletek is vannak kérem, meg rendes panelek, szóval nem annyira volt triviális a casa megtalálása mint általában. Azt nem mondták, hogy mire számitsak. Egy öreg néni fogadott. Rögtön megölelt, megpuszilt, amit látni már láttam itt Kubában, de nekem még nem volt ilyen üdvözlésben részem. Az erős kezdés után jött a hasonló léptékű visszaesés. Már a lakás is elég lepukkant. A szobában a hirtelen villanyfény elől ilyedten menekült az ágy alá a csótány. Há' mondom ma estére jobb hiján jó lesz, aztán uzsgyi. Aztán rákezdett Raida...<br>
Raida a házigazda hölgy. Legalább 70 éves, de annyi élet energia és kiváncsiság van benne, hogy hordanám körbe a világban motivációs szónoknak. Kb egy órát beszélgettünk. Mint megtudtam biokémikus professzor volt az egyetemen, a férje 8 éve halt meg, a rokonai Bayamoban laknak, onnan a kapcsolat. Ellátott minden hasznos információval Santiagoval kapcsolatban és kitárgyaltuk hogy lesz a reggeli. Ja és épp csak néhány szót beszél angolul. Szóval egyrészt elhiteti velem, hogy lassan tudok kommunikálni spanyolul, másrészt szerintem ez alatt az egy óra alatt fejlődtem is annyit ami már mérhető az elmúlt közel 20 naphoz.<br>
Azt hiszem ez az igazi Kuba! Csupa ellentmondás. Ha a szobán múlna már ma este költöznék. Készültem kérem, kinéztem airbnb-n több szállást is ami a képek alapján lényegében luxus és még olcsóbb is. Valószinűleg maradni fogok. Raida zseniális. Szokták mondani, hogy vigyazz mit kivansz, mert még a végén megkapod.</p>
Peterhttp://www.blogger.com/profile/06777001744563550235noreply@blogger.com1