Isztambulban

Teljes ejszakas buszozas utan megerkeztunk utunk utolso allomasara, Isztambulba. Reggel 8-ra ertunk ide, de a szallasra csak 2-kor engednek be. Mikor szakadjon hat az eso, ha nem most? Az egyre komolyabb felhoszakadas elol vegul fedel ala menekultunk, de csak miutan tisztessegesen elaztunk.
Azert az mar most latszik, Isztambul erdekes lesz.

Sinop, a Fekete-tenger torok turistaparadicsoma

Epp Sinopban vagyunk, a nagy Torokorszag legeszakibb pontjan. Foleg a belfoldi turistak nagy nyaralasi celpontja ez, egy foldnyulvanyon elterulo kisvaros, kikotokkel, ettermekkel, szallodakkal. A legmeglepobb az, hogy olyan sokan tulajdonkeppen nem is strandolnak, legalabbis azon a strandon, ahol mi voltunk, alig lezengtek egy paran. Elkepesztoen meleg van, igazi augusztusi mediterran idojaras. Rengeteg a halaszbarka, az ettermekben sokfele tengeri halat meg kagylot kinalnak - mi is ezekbol probaltunk ki egy parat, es valoban nagyon izletes volt. Este persze megteltek a mulatohelyek. A torokok nagyon szeretnek kartyazni, a hagyomanyos kartyalapokat azonban sokszor kis domino-szeru lapokkal helyettesitik. Nagyon nepszeru tovabba a szamunkra 'backgammon' neven ismert tablas jatek is, a legtobb etteremben es szorakozohelyen alapfelszereleskent rendelkezesre all. İlyet mi is jatszottunk, sot, csocsoztunk is a helyi fiatalokkal. Termeszetesen vizipipat is rendeltunk (itt nargıle a neve, a nepszeru sisha kifejezest fel sem ismerik). A torokok nagyon baratsagosak, allandoan azt kerdezgetik, honnan erkeztunk. A standard 'Hungary' kıfejezest nem nagyon ismerik fel, ugyhogy egybol torokul szoktunk valaszolni: Magyarıstan!

Ömer

Ma reggel ujra orara keltunk, mert 9 oranyi buszut allt elottunk. Probaltam eroltetni a stoppolast, Akos sem lehetett nagyon ellene, mert lenyegeben egy sima "vagy kutya van, vagy or" eleg volt, hogy lesetaljunk a partra az autopalya melle. (Ezuttal "stoppal biztos gyorsabb lesz, mert a busz lassu" volt a mondas.)

Az alabbi tortenetben szereploklel nem beszelunk egyetlen kozos nyelvet sem.
Azt hiszem a torokoknel nem divat a stoppolas, mert az arcok alapjan lenyegeben mindenki hulyenek nezett bennunket. Az szabaly ugy latszik itt is el, akinek jol megy sora azt kevesbe erdekli embertarsai sorsa es forditva. A kornyek legszakadtabb autoi alltak meg megkerdezni miben segithetnek.
Elso menetben 10 km-t haladtunk egy dobbenetes belseju talbotban, majd 30-at egy taxiban. Utobbinal egy kicsit aggodtunk, hogy esetleg valamit felreertettunk, mert meg a szamlalo is ment, de vegul egy egyszeru tesekkür ederim-el (koszonom) bucsuztunk a taxistol es 3-4 eves kisfiatol.
Eztan jott Ömer meg a szakadt harmincas merci. Ahogy megallt beszelt tovabb a telefonon, de intett, hogy nyugodtan kaszalodjunk be hatra ketten, az elso ulesen ugyanis irodaja volt kiteritve. A taskakkal egyutt igencsak szorongtunk hatul. Ehez eleg azt elkepzelni, hogy Akos taskaja bizony nagyobb az en teknosomnel. Kicsit kezdett is zavarni, hogy igy kitekerve kell ulni meg vagy egy orat, o ugyanis kb 80 km-t vitt minket.
Egyszercsak megall es mondja, hogy ha nem baj o enne egyet. No es a Ramadam pajtikam? No mindegy, vegulis o tesz szivesseget, igy legalabb megtudjuk mit erdemes enni. Hat megtudtuk! A tobbfogasos rendkivul finom felhozatal elfogyasztasa kozben a torok teazas finomsagait is megismertuk. (Errol majd kesobb.) A vegen Ömer kicsit megsertodott rajta, hogy a tarcamert nyulok, igy nem eroltettem a dolgot, a vendegei voltunk.
Ez a torok vendegszeretet amivel az ember talalkozik, ha kepes levetkozni a turistasagot es a nyelvi nehezsegek ellenere tesz egy lepest az utca embere fele.

Sumela kolostor

Antitol meg az ejjely elbucsuztunk, neki reggel ment a repuloje. A reggelt kenyelmesre vettuk, mert az elmult napokban nem sok alvasban volt reszunk, be kellett hat potolni. Ennek meg is lett az eredmenye...

Reggeli utan megkerdeztem a portast, hogyan juthatunk el a Sumela kolostorba. Kimutatott az ucara a kisbuszra, hogy azzal es most rogton, mas lehetoseg pedig vasarmap leven nincs. Az azonnali indulas sajnos nem volt opcio, borult lenyegeben a teljes heti program. Ez leginkabb azert van, mert mint kiderult a torokoknel eleg idoigenyes dolog az utazas. Lazas tervezgetesbe fogtunk hat mi legyen a heten, mit kell kihagynunk, melyik ejjel ne aludjunk mar megint. Aztan hirtelen jott a felismeres, hogy olyanok vagyunk mint a burokban elo budai sznob aki azt gondolja a kokire mar utlevel kell. Van 6 orank sotetedesig, meg 90 km, valahogy csak kiadja...
Stoppoltunk, alkudoztunk, leintettunk, betarsultunk. Megjartuk a kolostort, meg kis idonk is maradt este a varosban.
Magaval a kolostorral viszont nem nagyon volt szerencsenk. A volgybol a sziklafal oldalaba epult kolostor nyujt teljesen egyedi latvanyt, felerve pedig a kornyezo tajra nyilik csodas kilatas. Allitolag... Mi ugyanis semmit nem lattunk ezekbol a felhoktol es a kodtol, raadasul esett is amire nem keszultunk, igy elegge atfagytunk. Azert a kolostor igy is latvanyos volt. Ahogy beleptunk a kapun es lepillantottunk az epuletegyuttesre, amit barlangszeruen olelt magaba a hegy, mindkettonknek a Del-amerikai hegyi indian telepulesekrol latott kepek jutottak eszebe.
Kalandos napunkon felbatorodva elhataroztuk masnap is beprobalkozunk a stoppal, igaz az mar joval nagyobb tav.

Farewell

Csak jelezném, hogy időközben szerencsésen megérkeztem a festői (ugyanakkor igencsak hideg és esős) Kelet-Angliába, így az expedíciós csapat létszáma a mai naptól két főre csökkent.

Nem elébemenve az izgalmas és fordulatokban gazdag események blogbéli leírásának, annyit elárulhatok, hogy hőseink némi nehézségek árán ugyan, de elérték a törökörszági Trabzon városát, ahonnan ma reggel ankarai átszállással Londonba utaztam. A kontraszt, amint sejthető, hatalmas, bár nem feltétlenül pozitív. A Kaukázus vad vidékeivel összehasonlítva az angol vidék sterilitása remek szimbóluma lehetne a varázstalanított nyugati életforma dekadenciájának.

Uraim, köszönöm az eddigieket és további szép élményeket illetve jó utat kívánok Önöknek a varázslatos Isztambulba!

Upon the hearth the fire is red,

Beneath the roof there is a bed;

But not yet weary are our feet,

Still around the corner we may meet

A sudden standing stone

That none have seen but we alone.

Tree and flower and leaf and grass,

Let them pass! Let them pass!

Hill and water under sky,

Pass them by! Pass them by!

Batumı - a Fekete-tenger gyongye

Tibilisziben ejjel kettokor szalltunk fel a Batumiba indulo vonatra. Halokocsi sajnos mar nem volt, ugyhogy maradt az ulohely. A kocsiba szallva rogton feltunt, hogy utitarskent egy egesz gruz iskolai osztalyt kaptunk... A pihenteto utazas vegeztevel megerkeztunk a gruz turistaparadicsomba, a Fekete-tenger partjan fekvo Batumıba. Egy gyors alkudas utan a helyı taxıssal (25 GEL megajanlott ar helyett vegul 8 GEL-t fızettunk) marıs a belvarosban talaltuk magunkat. Batumı ıgazı tengerpartı nyaralo varos, hosszu strandokkal, tengerpartı setannyal, ettermekkel, drınkbarokkal. A programunk gyakorlatılag teljes egeszeben strandolasbol allt. Illetve elfogyasztottuk a turank eddıgı legjobb (es egyben legolcsobb) sawarmajat. Mındezek utan felszalltunk a Torokorszagba tarto buszra. Mondjuk a Lonely Planet szerkesztoı valoszınuleg elaludhattak a buszon, mert az altaluk josolt 3 oras utat mıntegy 6 ora alatt teljesitette a korultekınto torok sofor. Errol csak annyıt, hogy Torokorszagban ugy tunık, a buszmegallok pusztan szımbolıkus jelentosseggel bırnak, hısz barkı leınthetı a buszt akar az autopalyan ıs. No meg az ıs hosszabbıtotta a menetıdot, hogy naplementekor habozas nelkul letert a busz az ut mentı kajaldaba, hogy a napkozbenı Ramadan bojtı kotelezettseg alol felmentest nyero torokok azonnal orvosolhassak ehseguket :)

Igy erkeztunk el hat Trabzonba.

Tibiliszi

A Tibiliszibe történő megérkezés után hamarosan a belvárosban találtuk magunkat. A főutca (Rustaveli Ave) környékét felújították, a korábban abkház menekülteket elszállásoló, leromlott szovjet Hotel Iveria helyén most már egy méregdrága Radisson szálló található. A város látképe este is lenyűgöző: a szebb épületeket kivilágítják, szembetűnő a város sziklafalak között húzódó folyója, a Mtkvari (!). A látványt meghatározza a régi, használaton kívüli tv-torony, illetve a 90-es évek elején épített új katedrális, a Sameba. Ez utóbbit meg is látogattuk, hatalmas épület, 86 méter magas a kupolája. Az orosz ortodox templomokhoz hasonlít a belső felépítése (a grúzoknak egyébként saját egyházuk van, grúz pátriárkával). Van még egy egészen új park is, ahol esténként a szökőkút vizére vetített grúz néptáncfelvétel képeit, a hozzá tartozó zenét, illetve a minden este megtartott tüzijáték fényeit csodálja a 21. század grúz embere... :)Az utcán rengeteg az árus, zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, sajtokat, és egészen finom süteményeket kínálnak. A tibiliszi metró elképesztően mély, az állomások látványosak, a metrókocsik ugyanolyanok, mint Budapesten. A menetjegy ára 50 forintnak megfelelő összeg, és hasonló kártyás rendszerben működik, mint pl. a londoni metró. Az árak általában is visszafogottak, egy jó vacsora egy helyi étteremben kijöhet 1500 forintnak megfelelő összegből. Az utcán kapható sawarma természetesen még olcsóbb. A helyiek szeretik a turistákat, tőlünk is sokszor kérdezték, honnan érkeztünk, mit láttunk már eddig, hogyan tetszik az ország.