Pekingben kacsázva

A mese folytatása bizonyos értelemben kevésbé izgalmas, hiszen leginkább csak városnézegetés volt benne. Először mondjuk nem tűnt annyira triviálisnak, hogy a legnagyobb hacacáré közepén majd sikerülni fog szállást találni Pekingben, de néhány telefon után az is megoldódott, így kisebb lett a kaland. Az az epizód egész hazarepített gondolatban, mikor az egyik szállodás telefonon oktatott ki, hogy nem interneten kéne foglalgatni, mert ott csak úgy vannak a szobák, tessék rendes ember módjára telefonálni.

...hogy a Fal adja a másikat!

Először is szeretném leszögezni, hogy ugyan a világűrből talán nem látszik a Nagy Fal szabad szemmel, de visszafelé, a Nagy Falról felnézve, tökéletesen látni a világűrt. Kevesen tudják, de igaz!

Gyorsjelentés Nagy Fal után

Ez is megvolt, még sincs este: a nagyon szmogos és tömeges Peking, a nagyon napos és üres Nagy Fal és a sültskorpiós Tiencsin is megtekintve! :) Mobilos képek a hajtás után, rendes fotók is lesznek, amint időm engedi. (Töredelmesen bevallom, skorpiót nem ettem, valamiért nem tetszett, hogy a pálcikára tűzve még fickándoztak...)

Ezek a jappánok!

Na jó, valójában nem hökkentettek meg ennyire :) Ez baj a mai információ-áradattal, annyira magas elvárásokkal (jelen esetben a meghökkenés terén) indul neki az ember a világnak, hogy azt elérni szinte lehetetlen :) Ezen a ponton ki is kell jelentsem: az átlag japán teljesen normálisnak tűnik kívülről!

Így csinálják a fesztivált

Ugye kicsit már írtam a japán kirándulásomról. Ennek elsődleges oka tényleg a fesztivál volt, de végül úgy alakult, hogy ez egybeesett egy üzleti úttal, szóval két legyet üthettem egy csapásra, viszont kevesebb időm jutott hét közben turistáskodni.

Egy gondolatnyi szünet egy év Kína után

Pontosan 365 napja szálltam le másodszor, de messze nem utoljára a pudongi nemzetközi repülőtéren, hogy az azóta már persze megszokott jellegzetes párás Sanghaj-szagba beleszippantsak. Akkor 6 hónapra érkeztem, azóta kisebb megszakításokkal 10 hónapot töltöttem itt, és még fogok jó párat. Mint minden vándorútnak, ennek a statikus fajtának is vannak tanulságai, most talán azt tudnám kiemelni, hogy ugyan lehet, hogy az út a lényeg, és nem ahova tartunk, de azért valószínűleg nem árt időben kitalálni, hogy mégis merre megyünk :)
Nem fogok nagy gondolatokba bonyolódni, de azért egy évforduló sok mindent az ember eszébe juttat - például hány ilyen lesz még, és milyen lesz a világ a következőnél. Tudja a fene, tessenek meglepni :)

Nagy vagy Japanban

Egy ideje mar bosszantott, hogy nem lehet rendes, ismeros zenekarokat latni-hallani Sanghajban, igy hat kapora jott, hogy rogton itt a szomszedban, Tokioban, csinaljak a fesztivalt. Fel is kerekedtem hat, irany a SummerSonic!
Az elso napon Robert Plant, az Antemasque es az Arctic Monkeys volt a menu, no meg egy pofatlanul arcletepos Metallica tribute band, a Hattalica. Ugy nez ki, hogy errefele nem viccelnek a tribute bandak, Kirk Hammett-gondorseggel es a regi kaminosofor-Hetfieldet idezo stilusban nyomtak a sracok. Az Artic Monkeysrol amit lehetett, mar leirtak, nekem ugyan annyira nem tunt hakninak, mint a tanult kollega irta, de teny, hogy lattam mar lelkesebb zenekart. Viszont a minoseggel egy csepp gond sem volt, elcsuszott hang egy szal se, nagyon profi melo volt.
Robert Plant... Ha mar Led Zeppelint nem lathatok, potleknak o is megteszi :) Alapvetoen kedves oreg bacsi lett Robi bacsibol, aki neha ugyetlenul tancol egy kicsit a szinpad szelen, de amikor elkezd enekelni... Szerencsere egy-ket Zep szam is belefert a musorba, de a Sensational Space Shifters is szenzacios - a Rainbow cimu szam vegere meg egy valodi szivarvanyt is produkaltak :)
Az Antemasque csak a hab volt a tortan, az elso par szamot tudtam megnezni, mielott szaladni kellett volna a fuggovasuthoz (biza, majd meg meselek ;) ) - ezek a sracok bizony teljesen bolondok, a szo "szent orult" ertelmeben, mondjuk aki ismeri a The Mars Voltat, nem lepodik meg (annyira) Omar Rodriguez-Loper es Cedric Bixler-Zavala elszallasain.
Persze a lenyeg a masodik napra maradt: Queen + Adam Lambert! Melegitesnek Richie Sambora elbohockodott nehany Bon Jovi-szamot (Living on a Prayer nekem is megy Guitar heroban ennyire :) ), de a fo attrakcio feltette az i-re a habatortant.
Azt kell mondjam, nagyon sokat javitott a poszt-Mercury Queen lehetosegein, hogy Chuck Norrist lecsereltek. Persze aki csak latni akarta a bandat es hallani a szamokat fel-eredeti felallasban eloben, orulhetett Paulnak, akivel tenyleg volt par jo buli, de a masodik turnera meg plane a lemezre mar megfaradt kicsit a csapat. Adam Lambert pedig hozza a fiatalos energiat, es latszik, hogy imadja az ujjara tekerni a kozonseget - ugy tud szinte extravagansabb lenni Freddie-nel, hogy meg sem probalja utanozni egy gesztusat sem. Persze a nagy oregeket nem lehet uberelni, amikor Tokio egy torokkent enekli a Teo Torriate-t vagy a Love of my Life-ot Brian akusztikus gitarja melle... nincs meg egy ilyen libabor. Es persze Freddie is csatlakozott a kivetiton a Bohemian Rhapsody alatt, nehany archiv japan felvetelen meg John is ott mosolygott. Nagyon reg voltam mar ennyire porgos, elettel teli koncerten, ahol a banda is latvanyosan ugyanolyan jol erzi magat, mint a kozonseg, ha nem jobban. Az egyetlen apro problema, hogy megiscsak fesztivalkoncert volt, szoval nem kaptuk meg a szokasos teljes programot, sot talan meg az oszakai allomashoz kepest is kicsit rovidebb volt. De majd a kovetkezo turnen!

Ja es a cim? Nem vagyok egy orias, de itt siman ellattam a fejek felett a szinpadig :)