Hol járunk?

Hegyek! Tenger! Teherhajók! Fura tükröződések az ablakban! Vajon hova jutott el hősünk éppen aktuális kalandja során? A helyes megfejtők között Danubius-zoknit sorsolunk ki.

Volt már Tiencsin magyar falu!

Alapvetően a cél az volt, hogy Pekingben ne legyünk sokat, amikor mindenki más sokat akar lenni Pekingben, így a Wikitravel "hova tovább"-ajánlatait böngészve találtuk Tiencsint. Barátságos 14 milliós városka, ezzel a negyedik legnagyobb Kínában, és széleskörű autonómiát is élvez, ami errefelé jót szokott tenni a gazdaságnak, például ebben a városban a legmagasabb az egy főre eső GDP. De nem is ez volt benne az érdekes, hanem hogy a 19. század elején mindenféle vérzivataros időkben a város nagyrésze fel volt osztva mindenféle közepesen nagyhatalmak, mint Anglia, Japán, és igen, az Osztrák-Magyar Monarchia között! Több se kellett hát, felvettük az útitervbe osztán mentünk.

Műélvezet adásszünet idejére

A tiencsini mese, valamint a rejtvény meg- és kifejtése még kicsit várat magára, mert valakinek lustának is kell lennie, viszont a hétvégi sanghaji kószálás szabadtéri szoborkertben felhalmozott eredményét könnyedén megmutatom alant.

Pekingben kacsázva

A mese folytatása bizonyos értelemben kevésbé izgalmas, hiszen leginkább csak városnézegetés volt benne. Először mondjuk nem tűnt annyira triviálisnak, hogy a legnagyobb hacacáré közepén majd sikerülni fog szállást találni Pekingben, de néhány telefon után az is megoldódott, így kisebb lett a kaland. Az az epizód egész hazarepített gondolatban, mikor az egyik szállodás telefonon oktatott ki, hogy nem interneten kéne foglalgatni, mert ott csak úgy vannak a szobák, tessék rendes ember módjára telefonálni.

...hogy a Fal adja a másikat!

Először is szeretném leszögezni, hogy ugyan a világűrből talán nem látszik a Nagy Fal szabad szemmel, de visszafelé, a Nagy Falról felnézve, tökéletesen látni a világűrt. Kevesen tudják, de igaz!

Gyorsjelentés Nagy Fal után

Ez is megvolt, még sincs este: a nagyon szmogos és tömeges Peking, a nagyon napos és üres Nagy Fal és a sültskorpiós Tiencsin is megtekintve! :) Mobilos képek a hajtás után, rendes fotók is lesznek, amint időm engedi. (Töredelmesen bevallom, skorpiót nem ettem, valamiért nem tetszett, hogy a pálcikára tűzve még fickándoztak...)

Ezek a jappánok!

Na jó, valójában nem hökkentettek meg ennyire :) Ez baj a mai információ-áradattal, annyira magas elvárásokkal (jelen esetben a meghökkenés terén) indul neki az ember a világnak, hogy azt elérni szinte lehetetlen :) Ezen a ponton ki is kell jelentsem: az átlag japán teljesen normálisnak tűnik kívülről!