Napi kép - random uzsonna

A mai csípős japán rákleves mellé a sarki közértben vett lengyel gyártmányú holland karamellás töltött ostyát fogyasztottuk, továbbra is Koreában sielve. Van itt minden, kérem szépen, csak az orosz hússaláta hiányzott az asztalról.

Koreai öröm

Ha már a Hong Kong-i útról végül nem írtam semmit, talán némi koreai síeléssel tudom kárpótolni a nagyérdeműt. Az egész úgy indult, hogy síelni akartunk, amit ugyan lehet Kínában is, de a rendelkésre álló szabadság pont a kínai újév ünnepére esett, amikor pedig gyanús, hogy számtalan kínai is síelne. Sok kínaiból meg általában ritkán kerekedik ki egy jó hangulatú társaság, ellenben zavaró tömeg annál gyakrabban, tehát kellett B-terv. A B-terv szerint mondjuk Japánba mentünk volna, viszont az megdöbbentően drága volt már repülőjegy-szinten is, így maradt Korea.

Napi kép - majomtangó

Volt már korábban is fényképes bizonyítékunk arra, hogy Ázsiában komoly igény van a zavarosan öltözködő fehér férfiakra, és ezt, mint a céges kínaiújévi buli "Legjobban öltözött úriembere"-díj büszke birtokosa, csak megerősíteni tudom...

Amíg itt bambulsz, égig nő a bambusz

Ahogy ígértem: behavazott bambuszerdők következnek. Egész érdekes volt, ahogy így télen kiurult a kis kiránduló-falu, rajtunk kívül nem nagyon voltak a dombok között turisták. Volt egy hivatalosan kijelolt turistaosveny, ami szépen fel volt szórva murvaval, meg minden, de a táblák nagy részét elvittek télre, szóval nehezebb volt tájékozódni. Ezen kívül még volt a domboldalon egy kis ösvény, ami elvileg valami templomhoz vitt volna, de gyakorlatilag nem nagyon vezetett sehova, szóval végül csak a céltalan kószálás maradt a program. A bambuszerdő egy egész érdekes dolog, fene gondolná, hogy comb-vastagságúra megnőhet egy ilyen, és aki még nem látott komplett építkezést bambusszal felállványozva, az a "fák" magasságán-erősségén is meglepődhet. Vacsira kaptunk hotpotot meg hamuban sült édesburgonyát, meg volt jacuzzi is, tehát panaszra nem volt ok. Képek meg a hajtás után.

Mogan Shan, avagy elég volt már a városi télből

Egy kedves kis faluban szálltunk meg a hétvégére a Mogan hegyen, hát nem cuki a dekoráció? :)

Főzőcske, de okosan

Valamiért itt keleten nagy divatja van a félig önkiszolgáló éttermeknek, ahol a nagyérdemű saját maga főzheti-sütheti készre a nyersen, előkészítve felszolgált alapanyagokat. Ilyen például a korábban többször megénekelt vietnami pho leves, ahol a forró lében még pirosan érkezik a marhahús, sőt a fűszerezés jó részét is a vendég állítja be, vagy a koreai barbecue, ahol az asztal közepén van egy grillrács, amire ollóval vagdossák a finom húsfalatokat, vagy a különféle forró vaslapon vagy kőtálban érkező egytálételek, ahol gyakorlatilag az odaégést kell lelkes kevergetéssel menedzselni. Ugyanebben a műfajban a kínai induló a "hotpot", ahol bugyogó olaj vagy leves van az asztal közepén, a helyre jellemző fűszerezéssel, a vendégek pedig ebbe mártogatják a mindenféle gombát-húst-zöldséget, amíg a kívánt állagot el nem érik. Általában lehet rendelni marhát, sertést, bárányt, mindenféle zöld leveleket, például spenótot, belsőségeket (kedvenc kínai fordításaim a témában: "This is what the duck goes to toilet with", illetve "chicken asshole" :) ), tofut, adott esetben vért. Természetesen Kína nagy és változatos ország, így hotpotból is millió féle van, az egyik népszerű verzió a szecsuáni, ami lényegesen csípősebb a többi fajtánál (még a hunani konyha hasonlóan csípős), és ők használják a nyelvbénító szecsuáni borsot. Ez utóbbira ha ráharap az ember, körülbelül a fogorvosnál megszokott érzéstelenítés a hatás, ez kombinálva a meglehetősen csípős paprikás fűszerezéssel egész érdekes tud lenni.

Néhány példa-kép:

Koreai kőedény

Szecsuáni hotpot

Másmilyen hotpot

Pénz beszél

Legalábbis helyettem, amíg össze nem kapom, magam, hogy írjak egy kicsit (pamparamm) Hong Kongról. És ha a pénz beszél, és egy kép többet mond ezer szónál, akkor a lenti kép jó pár hétre ki kell, hogy tudja tölteni a blogot :)