Borneó és Celebesz

Magyar volt és magyar lesz, mint azt mindenki tudja. A helyiek közül kis segítséggel ("From Hungary... In Europe") valóban többen is tudták, honnan jöttem ("Next to Germany, right?"), szóval igaz lehet a rigmus. Ami viszont a fentiekből nem vicc, hogy két hét alatt egy darab öreg nénivel találkoztunk, aki nem beszélt angolul, mindenki mással tökéletesen lehetett kommunikálni. Oké, tény, hogy az angol Malajzia egyik (kvázi) hivatalos nyelve (és mi maláj Borneón voltunk), de akkor is meglepő az ilyesmi Délkelet-Ázsiában. A másik meglepő dolog a helyiek már szinte kandi kamerába illő kedvessége és segítőkészsége volt, például a környéken szokatlan módon mindössze egyszer vertek át egy buszon, de ehhez az is kellett, hogy ne csak a buszos legyen tapló, de mi is figyelmetlenek legyünk. Mindent egybevéve a dzsungel, a tengerpart (és tengermély) valamint a főváros meglátogatása együtt összehozott legalább két és fél nyaralásnak is beillő élményt, amit azóta már majdnem ki is pihentünk a munkahelyen. Alant képek következnek!

Napi kép - esteledik

És akkor most két hétre felcseréljük a világ második legnagyobb városát a világ harmadik legnagyobb szigetére. Ha a bogarak meg nem esznek, lesz még több kép is :)

Napi kérdés - mi a teendő, ha...

... az embernek hirtelen 30 fonott karosszéket kell szállítania, és csak egy kis kézikocsija van?

Vagy ha szert tesz 10 nyúlra és 40 kiscsibére, de csak vásárlás után eszmél rá, hogy biciklivel jött? Semmi gond, Kínában mindenre van megoldás!

Ezek egyébként legkevésbé sem extrém esetek, az olyasmi már fel sem tűnik, ha egy komplett család ül együtt egy robogón, vagy ha a robogós futár nem látszik ki a csomagok alól.
Sajnos az idő ma nem olyan szép, mint a képeken, ide is megjött a trópusi vihar, de így legalább tiszta a levegő.

Megint Hong Kong

Hong Kongban rengeteg jó dolog van, de az egyik, ami kiemelkedően jó, az a nagyváros és a zöld környezet közelsége, vagy ha úgy jobban tetszik, szimbiózisa. Magában a belvárosban nincs sok zöldövezet, de szerencsére Hong Kongban valamiért úgy döntöttek, inkább összezsúfolódnak kis helyen, de az erdőket akkor is meghagyják magukban. Ennek köszönhetően vonattal, hajóval, busszal kevesebb, mint egy óra alatt a felhőkarcolók közül a dzsungelben találja magát az ember. Szintén ennek a konzervatív terjeszkedésnek a mellékhatása egy kellemetlen dolog is, mégpedig az úthálózat túlterheltsége. Egész kis keskeny utak-alagutak kanyarognak szerte a szigeteken, ami elég komoly dugókat tud okozni az éjszaka közepén is. Szerencsére azt mi a buszon belülről néztük, hogy az emiatt lelassuló tömegközlekedésre várókat simán ott is hagyják lassítás nélkül a vezetők a megállóban, ha már nagyon tele van a jármű.

Napi kép: A piros pöttyös az igazi

A hagyományos kínai orvoslás válasza a hátfájásra legalább ennyiben hasonlít a Túró Rudihoz. Elárulok egy titkot: az élmény nem teljesen ugyanolyan.

Az elveszett Modo-sziget kalandorai

Minden hosszabb ideig taro utazasnak szuksegszeruen vannak olyan reszei, amikor semmi nem akar osszejonni, plane, ha egy karacsony-meretu helyi unnep is az egybeesik az utazassal. Nalunk ez ugy nezett ki, hogy a “koreai kinai ujev”, vagyis a Seollal pont a szouli tartozkodasunk kozepen volt, es hat ilyenkor pont ugy nez ki a varos, mint Budapest Szenteste, vagy Siofok egy esos novemberi delutanon. Esetleg kevesebb bezart Zimmer Frei es vilagito angyalka van a kornyeken, de amugy pont ugyanolyan.

Sielni Koreaban

Kevesse meglepo modon Koreaban (plane Del-Koreaban) sielni majdnem pont ugyanolyan, mint mondjuk Franciaorszagban vagy Ausztriaban. Alapvetoen az ember ket hosszu vagy egy szeles fa/karbon/muanyagdarabot rogzit a labara, melegen feloltozik, es megprobal nem a feneken megerkezni egy lejto aljara, aminek a tetejere elotte sok penzert felvittek.