Életvitelszerű férjvadász

Próbátam összeszedni mit tudok eddig a kínai lányról. Mást se csinál csak utazgat. Mindezt azért, hogy férjet találjon magának. Hol? Mikor? Miért? Milyet? Hogyan? Van egyáltalán olyan kérdés a magyar nyelvben aminek itt ne lenne létjogosultsága?
Márk hiánypótló írása már ad ötleteket, miért nem otthon próbálkozik, de vannak még más szempontok is.
Ha valaki nem olvasta az előzményeket, feltétlenül tegye meg. A történet továbbra sem mentes a fordulatoktól, lássuk meddig jutottam a tényfeltárásban.

A csúnya kis kínai lány újat mond

Nem is tudom, hogy lehet mindezt leírni, annyiszor lepődtem meg egy délután alatt. Az egyszerűség kedvéért végigveszem úgy ahogy az történt.
Az egész úgy kezdődött, hogy a manilai dormba lépve a szomszéd ágyon megmozdult a ruhakupac és egy nem túl szép fiatalka kínai lány kászálódott ki alóla. Kérdezett egy-két dolgot, mindre nem emlékszem, de az angolja meglepően jó volt. Még két perc sem telt el, mikor megkérdezte nem akarom-e feleségül venni. Persze nincs ebben semmi meglepő. Legalábbis 6 hónapnyi DK Ázsia után, talán még nem is túlzok, ha azt mondom ez naponta megtörténik velem, szóval el is engedtem a fülem mellett mint általában. Abban nem vagyok biztos, hogy addigra tudta-e már a nevemet legalább. Cserébe én már elfelejtettem az övét, mert a névmemóriám továbbra is pocsék.
Én szokás szerint igyekeztem udvariasan elhessegetni a témát és beszélgettünk is tovább, mintha mi sem történt volna...