Kórházturizmus

Amikor a hétnyi folyamatos kimerültséghez és enyhe fejfájáshoz csatlakozott az éjszakai hidegrázás és a magas láz, kezdett gyanús lenni, hogy mégse a bulizást bírom kevésbé mint 4 éve, hanem esetleg valami más van a háttérben. Két átizzadt éjszaka után még letoltam a napi délelőtti műszakot, aztán elmentem a helyi egyetem kórházába, azt mondták az a jobb hely meg, hogy ott beszélnek angolul. Előbbiről nem tudok nyilatkozni, de az utóbbi határozottan átverés. Valahogy eljutottam egy fiatal dokihoz, aki megkérdezte beszélek-e franciául. Erre határozott nemmel feleltem, de utólag úgy gondolom 5-6 szavas franciatudásom versenyre kelhet a doki angoljával. Végül hazaküldött azzal, hogy csak megfáztam (kb 40 fok van itt), mint mostanában mások is errefelé, meg írt fel gyógyszert. A gyógyszer még otthoni viszonylatban sem lett volna olcsó, itt meg egész felháborítónak találtam az árakat, pláne, hogy mint utóbb kiderítettem, lényegében C-vitamint és paracetamolt kaptam a pénzemért. Legalább azt megtudtam, hogy a doki tényleg arra gondolt, hogy csak megfáztam.

Nem volt könnyű meggyőzni magam, hogy csak túllihegem a dolgot, de a paracetamoltól elmúlt a fejfájásom, és még aludtam is egy jót, amire napok óta nem volt példa. Másnap a műszak vége felé bejött két öreg ausztrál fazon és elkezdtek a tulajjal dumálni. Kifejezetten élveztem hallgatni az ízes kiejtést, de nem sokat értettem belőle, ami kicsit meglepett, mert mostanában nem nagyon fordul elő velem ilyesmi. Még az sem tűnt fel mint intő jel, hogy visszautasítottam amikor meg akartak hívni egy sörre és a műszak végeztével inkább felmentem sziesztázni. Mire felkeltem újra 38 fölött volt a lázam és amikor lejöttem enni, nem csak az öregeket nem értettem, hanem másokkal is nehezemre esett a kommunikáció és az alapvető kérdésekre is csak lassan tudtam felelni. Ekkor úgy döntöttem megér ez nekem egy újabb kört a kórházban, ezúttal vittem magammal egy leányt a recepcióról fordítani.

Az előző napi helyen így már legalább meg tudták mondani, hogy ők bizony nem tudnak vértesztet csinálni, menjek inkább a központi kórházba. Mikor odaértünk olyat mondtam a lánynak, ami még életemben nem hagyta el a számat: "Ha innen is tovább kell menni, te vezetsz, mert én már nem tudok."
A sürgősségi igen rémisztő volt. Egy hatalmas és nagyon retkes teremben, koszos asztalokon feküdtek mindenféle balesetes népek és szó szerit fröcskölt és folyt a vér mindenfelé. Egész szerencsésnek éreztem magam, hogy én a saját lábamon jöttem. Amikor a doki ránézett a kezemre, meg a lábamra, közölte hogy akkor most csinálnak egy vértesztet a rend kedvéért, én meg szokjak hozzá a gondolathoz, hogy 5-7 napig itt leszek. Mint utóbb kiderült a hátamon, kezemen és aznap frissen a lábamon megjelent kiütésnek tűnő dolgok nem az ágyi poloskától voltak, hanem a dengae láz egyik legszembetűnőbb tünete. Ha jól értettem a virus legyengíti az érfalakat és a megrepedt hajszálerekből kifolyik a vér a bőr alá, ez néz ki úgy mintha kiütés lenne. A vérvételt természetesen előre ki kellett fizetni, rend a lelke mindennek...

Ez volt az utolsó pont amikor még értettem, hogy mi történik, a köv. 4 napban nem igazán. Azt mondták várnom kell 20 percet a vértesztre. 20 perc múlva azt mondták itt kell maradnom pár napra és feltoltak az emeletre egy tolókocsiban, sétálni nem engedtek. Az intenzív osztály legalább annyira ilyesztő volt mint a sürgősségi, kevesebb kosszal, de sokkal több emberrel. egy kisebb tornaterem méretű szobában 40-60 gépre kötött félholt ember nyögdécselt. Az ágyak között nem volt elég hely, így a tolókocsimmal állandóan elütötték az ágyakat, ami inkább csak engem zavart, a nővért nem. Odajött hozzám vagy-5-6 orvos és nővér, közölték velem, hogy itt valami komoly baj van és nagy szerencse, hogy még időben beértem a kórházba, majd tájékoztattak, hogy 100.000 dongba kerül a szoba éjszakánként és megkérdezték akarok-e maradni. Kicsit fura volt ez a koncepció így nekem, ha elmész meghalsz, akarsz-e maradni...
A pénzemért kaptam egy saját szobát, ami nagy szerencse, mert a zombiteremben nem szívesen maradtam volna. Azt csöndben jegyzem meg, hogy ezen a ponton még velem volt a lány aki elvileg fordított nekem, aztán ő is elment.
Kaptam egy csinos pizsit, belémszúrtak egy infúziót, majd közölték, hogy jó éccakát. Már elég késő volt, telefonálni nem akartam, de azért dobtam egy SMS-t Handonak, hogy másnap nem megyek dolgozni. Kézzel, lábbal és fájdalmas arckifejezéssel sikerült végre megérttetnem, hogy azért valami fájdalomcsillapító jó lenne. Kaptam is egy efferalgan-t ami lényegében paracetamol és kész. Sok látszatja nem volt, egy óra múlva mikor tovább reklamáltam kaptam egy másikat, de azt nem sikerült elérnem, hogy esetleg próbálkozzunk valami mással ami hat is.

Másnap reggel vizitnél jött egy csomó doki, tanakodtak, hogy vajon mi bajom lehet, majd valahonnan előkerült egy rutinos róka, aki ránézésre közölte, hogy ez dangae láz, plusz az egyik még angolul is beszélt valamennyit, hogy mindezt elmondják nekem, de mire kérdéseket tettem volna fel, ez az unikornis szőrén szálán eltűnt. Nem tudom mindenki ismeri-e a viccet amikor a mikulás etiópiába megy, de csak virgácsot ad a gyerekeknek, mondván aki nem eszik rendesen nem kap csokit. Na valahogy így volt ezzel a kórház is. Enni nem adtak, de közölték, hogy addig nem kapok fájdalomcsillapítót, amíg nem eszem valamit. Kösz.
Felhívtam a hostelt és megkértem küldjenek már valakit aki beszél angolul, némi kaját és a telefontöltőmet is jó lenne ha behoznák. Legnagyobb meglepetésemre Phuong megjelent a kisebbik hátizsákommal, amiben minden bent volt a tabon kívül amire szükségem volt. A kaja jól esett, mire végeztem, egy dokit is sikerült keríteni. Kaptam választ néhány kérdésemre, de nem sok öröm volt bennük.

Tudják-e már pontosan mi bajom van? Nem. Akkor mi van a vérteszttel? Az előző napi az nem ér, de most vesznek újat és az kb 24 óra alatt meg lesz. Meddíg kell még itt maradnom? X. By the way a szoba nem 100.000 dong, hanem 100 USD amiben a kaja és a gyógyszerek nincsenek benne. Ezen a ponton már igencsak érdekelt mi bajom van és meddig leszek bent. Kaphatok-e végre valami rendes fájdalomcsillapítót? Nem, mert túl gyenge vagyok hozzá.
Próbáltam még elintézni, hogy a számlát inkább a biztosítónak küldjék, mert nekem nincs kedvem ennyit fizetni, de első körben nem tűnt egyszerűnek. Hozzáteszem a biztosítónál meglepően kedvesek és segítőkészek voltak, még vissza is hívtak egy óra múlva, hogy a kórház nem válaszol a faxra és a mailre, a telefont meg basznak felvenni. Ezen a ponton megállapítottam, hogy a Huei Központi Nemzetközi Kórház csak nevében és áraiban nemzetközi, szolgáltatásaiban nem igazán és a nemzetköziséghez szerintem némi nyelvismeret is hasznos volna.

Valamikor délután Hando is meglátogatott. Szokatlanul feszültnek tűnt. Miután rákédeztem bevallotta, hogy kétszer járt már látogatóban ugyanebben a szobában az intenzíven, hasonló lázas betegség miatt, de csak az egyikük távozott. Hamar ott is hagyott, volt egy olyan érzésem, hogy inkább csak protokollátogatás volt a dolog, de azért így is jól esett.
Később végül csak toltak mindenfélét az infúziómba amitől egy időre elbújt a fejfájásom is. Aztán megállt az infúzió és átszúrák a másik karomba, ami harmadjára sikerült is. Aztán aznap még megismételték ezt néhányszor. A negyedik alkalommal már elégg ki voltam borulva, mert már órák óta csak nézni ki a fejemből is fájt, ezek meg megint szurkálni akartak. Szóval közöltem, hogy addig itt nem lesz semmi szurkálás, amig meg nem mondják, hogy miért nem tudják végre rendesen megcsinálni. Váratlan ellenállásom némi kavarodást szült, de végül kerítettek egy nővért akitől választ kaptam, de megint nem lettem tőle boldogabb. Azért szúrják néhány óránként új helyre az infúziót, mert ennyit bír a vírustól legyengült vénám mielőtt végleg feladja. Lehet, hogy többet inkább nem kérdezek. Azért egy injekciós fájdalomcsillapítót sikerült belealkudnom a csomagba, sőt a 22-es csapdáját is sikerült megoldani. A fejfájástól ugyanis napok óta nem aludtam, és a nem alvástól fájt a fejem, amin még a fájdalomcsillapító sem tudott sokáig segíteni. A megoldás szinte kézenfekvő: altató :-)

Az események leírásának hevében nehéz érzékeltetni a legnagyobb problémát amit a nyelv jelentett. Az egész nyamvadt kórházban nem nagyon akadt aki értett volna angolul. Olyan még akadt, aki valamilyen módon tudta jelezni mit szeretne tőlem, de a kérdéseimet, kéréseimet nem nagyon értették. Ennek kapcsán napokig feküdtem ott komoly fájdalmak közepette nem tudva pontosan mi a bajom, meddig leszek bent, hogyan fogom tudni mindezt kifizetni, vagy hogyan jutok kajához ha éhes vagyok.

Egy szombat reggelen egy angolul makogó doki kérdésemre azt felelte, hogy valójában már jól vagyok, de azért még maradjak hétfőig. Napi 100 dollárért szerettem volna egy kicsit bővebb magyarázatot, de nem kaptam. Másnap reggel valami hasonló történt, de akkor az is kiderült miért kell maradnom. Egyszerű, hétvégén nem dolgozik senki a kórházban aki aláírhatja a zárólapomat. Na itt egy kicsit eldurrant az agyam, mert azért ennél komolyabb indokra számítottam ha már itt kínoznak a pénzemért. Ki is vertem a balhét, aminek az lett a vége, hogy egy óra múlva megjelent valami főember aki szintén mérges volt, mert be kellett jönnie vasárnap és ki akart tenni, de minél hamarabb, mindezt saját felelősségemre. Mondtam én, hogy az még rendben is van, de ehhez legalább azt szeretném tudni, hogy mi volt a bajom, plusz ha én leírom, hogy önszántamból távozom, akkor ők is leírhatnánk, hogy már tegnap is jól voltam. Biztos ami biztos hívtam mindehez segítséget a hostelből, mert volt már itt tévedés nyelvi okokból. Mire mindent tisztáztunk a fickó is eléggé menni akart ahoz, hogy végül vita nélkül belement, hogy a számlát meg majd rendezzék a biztosítóval, mert én ugyan most nem fizetek. Így csak a kaját kellett kifizetnem külön, amiben nem látom a logikát, de az igazat megvallva adott pillanatban nem is kerestem, nagyon mehetnékem volt már.

Végre kihúzták belőlem az infúziót, motorra ültem a hostelben meg a várva várt zuhany előtt még lecsúszott egy sör a nagy ilyedtségre. Aggodalomra semmi ok, nem olyan könnyű engem eltenni láb alól!

Azt persze a mai napig nem tudom pontosan mi bajom volt. Odáig jutottunk, hogy szúnyog, meg vírus. Legalábbis leírva ennyi van.

Dolgos mindennapok

Felháborító módon harmadik munkanapomon dolgoznom kellett, de ez nem hagyott mély, lassan múló sebeket, élveztem szinte minden percét. Ezúttal valóban reggel 7-kor kezdtem és mire megküzdöttem a reggelimmel meg is érkezett a busz Hanoiból. Innentől kezdve tömve volt a hely 2-ig. A délelőtti műszak nagyjából úgy épül fel, hogy a reggeli Hanoiból érkező buszról leszáll egy méretes tömeg, egy részük szeretne becsekkolni, a többiek a délutáni busszal mennének is tovább Hoi Anba. Ami közös bennük, hogy mind buszon töltötte az egész éjszakát, nagyrészük nem nagyon tudott aludni így a gyötrő hőség mellé még rettenetesen kimerültek is. Na őket kell valahogy vidáman tartani délig (check in) illetve 1-f2-ig (a délutáni busz). Ez egyébként könnyebb mint elsőre hangzik, úgy tűnik, azoknak akik még nem hallották a sztoriaim, elég szórakoztatóak. Hiába, a sok évnyi folyamatos ismétlés csak tökéletesre csiszolta őket :) De a viccet félretéve, valóban élvezetes dolog csak úgy dumálni az emberekkel, az esetek 99%ában még érdekel is amit mondanak. Eddig csak egy unalmas szingapúri srác volt, na akkor nem volt őszinte a mosolyom, de ettől eltekintve minden remek. Az első napokban próbáltam magam türtőztetni és a délelőtti műszakban visszafogni magam, de egy idő után feladtam. Marha meleg van itt, a sört meg ingyen kapom. 1-2 körül megy el a délutáni busz, a munkaidőnek 3-kor van vége, a kettő között nehéz a túlélés, nem történik semmi. No hát így nézne ki egy normál délelőtti műszak.

Másnap reggel a főnök közölte, hogy ő most elhúz a beachre és ha össze tudok szedni 5 vendéget 11-ig, aki hajlandó felháborítóan sokat fizetni (10 USD) azért, hogy kivigyük őket a beachre, akkor menjek én is velük. Normál esetben a munkámnak azt a részét, hogy tukmálni kéne a túrákat, csak takarékon csinálom mert nem szeretek én emberekre ráerőltetni dolgokat. Ez esetben félretettem az kételyeimet és 11-kor a kisbuszban ültünk a vendégekkel útban a beachre. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy azóta sem volt beachrun egyszer sem, mások nem tudják összevakarni a szükséges 5 embert :-)
Még hasznosnak is éreztem magam, mert a sofőrnek fogalma sem volt hova kell menni és nekem is csak egy szórólapot nyomtak a kezembe, szóval egész nagy kihívás volt a sematikus térképet összeegyeztetni az igencsak hiányos googlemapsel.
Mikor megérkeztünk valahova, az út le volt zárva az utolsó métereken. A sofőrrel nem sikerült zöldágra vergődni és a telefonos segítséggel is felsültünk, elindultam hát felderíteni a terepet. A látvány ami fogadott komolyan meglepett. Ezúttal nem hazudott a szórólap, ez valóban egy privát partszakasz volt, a fehér homokos érintetlen tengerparton egyedül a bárként és pihenőrészként szolgáló néhány pálmaviskó "rontotta" a képet. Megkönnyebbültem, ez így mégis megér 10 dollárt, nem vertem át én senkit.
Az igazat megvallva az idillt csak egy darabig élveztem, a vízparti semmittevés sosem volt az én műfajom. Ráadásul kezdtem kijózanodni az előző esti buliból, márpedig az napközben nem a legjobb ötlet. Szerencsére akadt kényelmes fekhely a parton, nem volt semmi akadálya a délutáni szunyókálásnak. Azért megjegyeztem a főnöknek, hogy remlélem értékeli, hogy praktikusan dupla műszakokat húzok le, mert ha délelőttös vagyok, akkor is ott lógok délután a bárban és lényegében ugyanazt csinálom, mintha dolgoznék. (iszom és dumálok)

A következő napokról már nincsenek ennyire részletes emlékeim. Részben azért, mert talán kevesebb kiugró esemény volt, részben pedig azért, mert a tompa, fáradt, másnapos érzés kezdett állandósulni. Kicsit talán ingerültebb is voltam az átlagosnál, ami ebben a munkakörben azt gondolnám nem az igazi, de végül megtaláltam azokat a vendégeket, akiket egy jól elhelyezett beszólással lehet "szórakoztatni" :-)
A kép akkor készült amikor megkérdeztem mi itt a legerősebb cucc. Azt mondták, a fountain of fire, de azt általában nem egy, hanem 3 embernek szolgálják fel, mert tényleg üt. Azt hiszem elkelne ide némi pálesz, ha szerintük ez az ütős, bár tény hogy látványnak nem rossz.

Úgy alakult, hogy valamelyik éjjel pár órával az igencsak ittas lefekvés után józanul ébredtem. Ez csak akkor hangzik jól, ha nem teszem hozzá, hogy mindez azért volt, mert a 39 fokos lázzal járó rengeteg izzadás úgy tűnik segíti az alkohol kiürülését is. A hidegrázás és a saját izzadságodban úszkálás annyira nem kellemes dolog, alig vártam, hogy felkelhessek kezdeni a műszakot.

Megpróbáltatásaim sajnos nem értek itt véget, épp ellenkezőleg, ez még csak a kezdet volt, de erről majd a következő alkalommal...

Bach Ma Nemzeti Park

Régen jelentkeztem már, ennek több különböző oka is volt, de kezdjük az elején...

A korán kelés sosem volt erősségem. Végtelenül büszke voltam magamra, amikor pontban reggel 8-kor bár kissé még szédelegve, de lent álltam a recepciónál munkára készen. Így még inkább váratlanul ért a lecseszés, hogy miért késtem. Az órára nézek, de még mindíg csak 8:01, hitetlenkedve kérdezek vissza, majd közlik, hogy a délelőtti műszak 7-kor kezdődik. "Ja bocs, nem tudtam. Nekem a főnök tegnap 8-at mondott." Phuong a délelőtt managerlány szúrós tekintettel közli. "Az nem kifogás, a bocsánat meg kevés lesz, műszak után jövök a lányoknak egy fagyival!" Sokan vannak ám itt egy műszakban, de egye fene, úgy tűnik az újfiút a világon mindenhol szivatják. Közben Hando (a főnök) kidugta az orrát az odujából és megerősítette, hogy ő vezetett félre, szóval nagy dráma nem volt. Csak hát nem jó az elő napon késni, pláne szívás ha nem is tudok és tehetek róla.
Hando szólt, hogy majd megyünk valami nemzeti parkba meg a beachre, de nem nagyon esett le, hogy mikor, miért, vagy hogyan. Kikértem a reggelimet, épp elkezdeném enni, amikor szól, hogy akkor indulunk is. Annyi időm még pont volt, hogy felrohanjak az emeletre a fürdőgatyámért, meg egy törölközőért. Mire leértem a reggelimet becsomagolták és rögtön be is tuszkoltak egy kisbuszba, Handoval, Jackel meg az egyik vietnámi lánnyal.

Az első munkanap

Majdnem dél volt mire megegyeztünk a tulajjal a munkáról, 3-kor már kezdtem is a délutáni/éjjeli műszakot. Persze 3-kor nincs az az idióta aki kidugja az orrát a légkondicionált szobából, a hely pangott az ürességtől. Szóval csak ülök ott és unatkozom. Jól esne egy sör, de próbálok óvatos lenni az elején, csak egy kólát kérek. Elolvasgatom a szórólapokat, hátha valamelyik vendég a túrák után érdeklődik majd, tudjak mit válaszolni. Akkor még azt hittem legalább ez az én dolgom, később kiderült ez sem.
Közben rájöttem, lassan 33 leszek és életemben először dolgozom olyan helyen ahol van munkaidőm. Előfordult már, hogy mikor épp dolgoztam, fárasztónak találtam, de az semmi ahhoz képest, amikor munkaidő van, és nem történik semmi. Megöl az unalom, holott egy bárban ülök és az a dolgom, hogy élvezzem az életet.

Közben megérkezik Jack is, próbálom faggatni mi a dolgunk, de nem valami segítőkész, ő is csak annyit mond, érezzék jól magukat a vendégek, dumáljak velük meg minden. Kezdem egy kicsit elveszve érezni magam. Rákérdezek az iratlan szabályokra, mennyit illik enni/inni és társaik. Kézzelfogható választ továbbra sem kapok. Nagyon meleg van, feladom és kérek egy sört. A sör mellé kapok egy számlát, meg egy tollat. Tessék??? Semmi gond, kiderül csak alá kell írnom és rendben is vagyunk, csak a standolás miatt kell.
Néhány sörrel később egy srác megkérdezi melyik sört ajánlom neki, mondom még csak a Festivalt kostoltam, de az jó. Ő rendel hármat, én meg megjegyzem magamnak, hogy csak azért, hogy tudjak válaszolni az ilyen kérdésekre meg kell kóstolnom a többi sört is. Megkérdezem az épp mellettem ivó Jacket, Jack, most már dolgozunk?...

Néhány órával később már lelkiismeretesen végigkóstoltam a söröket, épp a feladatkörömnek megfelelően szóval tartok 3 csinos leányt. Mikor Jack arra jár megkérdezem, Jack, most már dolgozunk?..

A sörök fogynak, az idő repül észre sem vettem, de már rendesen benne járunk az estében és én még mindíg nem csináltam mást mint dumáltam és ittam. Egyszercsak épp egyedül maradok. Körbenézve látok egy kártyázó társaságot, Jack is ott ül. Becsatlakozom én is, elmondják a szabályokat és verjük a blattot a bár egyik hátsó asztalánál. Mikor a többiek nem figyelnek odaszólok, Akkor most dolgozunk, ugye Jack?

Az este hátralévő részében már ha valaki kérdezi lelkesen újságolom, hogy én most épp dolgozom és csak a nyomaték kedvéért meghúzom a sörömet. 11-kor zárunk, van igényem némi összegzésre, meg is kérdezem. Ezt kell majd csinálnom máskor is. Majdnem, ha egyedül leszek esténként, nekem kell majd elkurjantanom magam, a happy hour kezdetén, talán menni fog majd az is...

Volt közben egy kérdés, ami egész nap nem hagyott nyugodni. Vajon mi lehet a státuszom? Fizetett vendég? Hivatásos partiarc? Főfogyasztó? Jólléti menedzser? (Kenéz kedvéért jólléticsóka?) Jack szerint Party Priest, szerintetek?

Yang Qin

Azok tippeltek jól akik szerint nem keresgéltem tovább hotelt, hisz ha találok valamit praktikusan féláron és még egy csinos leány is jár hozzá, ugyan miért mennék tovább. Újdonsült szobatársamat Yang Qin-nek hívták, Kínából jött és valamennyire beszélt angolul, bár ez utóbbival gyakran meggyűlt a bajunk. Sem a kiejtés, sem a hallás utáni felismerés nem volt az erőssége, én még életemben nem betűztem ennyit angolul, az egész olyan volt, mint az amerikai filmekben az iskolai betűző verseny. Ha ez sem segített, jött a telefonos segítség kínai-angol fordító-app formájában.

Krokodil vacsira

Frissítve további képekkel és kajákkal!

Probalok nem sokat kolteni kajara, de ma lementem a tengerpartra, hogy keressek valami egzotikusat magamnak. A kinalat felulmulta a varakozasaimat. Itt meg lehet enni azt a hullot amit Bangkokban lattunk a csatornaban. (legalabbis valamalyik rokonat)
Tovabbra sem fogom tudni, hogy ez micsoda, ugy nez ki mint a krokodil meg az aligator a filmekben, de kisebb, kb 1-1.5m. Azt viszont tudni fogom milyen ize van :-) Komoly alku volt, de vegul kapok egy krokodilsteaket es egy vietnami kagylolevest egy ezresert...



Eltelt azóta néhány óra, már túl vagyok a vacsin. Ma félig tele van a pohár. Ennek jegyében úgy fogalmaznék, hogy az volt a jó ebben a vacsiban, hogy legközelebb ha valaki krokodilról mint kajáról beszél, lazán odavethetem, hogy én már ettem, nem nagy szám. Ezzel szemben a kutyáról vagy a patkányról maximum annyit mondhatok, hogy mivel hónapok óta DK Ázsiában vagyok és az utcán eszem, valószínűleg már kóstoltam őket.
Egyébként közben utána néztem és valóban krokodilról van szó. Sziámi krokodilnak hívják és valóban nem akkora, mint amikkel Tarzan küzd a tévében, de ha kivárják, azért ez is meg tud nőni. Az elsőt ilyet még Bangkokban láttam meg a csatorna vizében, miközben a kajánkra vártunk. Sajnos értékelhető képet nem sikerült róla készíteni.

Ha már itt a kajáknál tartunk, megmutatom a tegnapi ebédemet is. Paradicsomos, szósszal készült makréla, nagyon finom volt.










A mai ebédem, seefood pancake. A rák és a tintahal finom volt benne, de a palacsintához itt nagyon nem értenek, eléggé taknyos volt még a tészta.










Illetve a krokodil mellé rendelt kagylóleves, amit paradicsommal és ananásszal főztek. Érdekes íze volt, de vizes volt, és különösen jónak sem mondanám, inkább csak forró vízben a felsorolt hozzávalók

Megtalaltam az 1%-ot

Amikor mas utazokkal beszelgetek ujra meg ujra elokerul a biztonsag kerdese. Nekem altalaban az az allaspontom, hogy minden orszagban vannak rossz emberek, de amiatt az egy % miatt nem vagyok hajlando felelemben elni. Eddig szerencses voltam. Jobban mint gondolnatok, mert talalkoztam en mar rossz emberekkel, de a szerencse fiakent eddig nem szarmazott karom belole, sot gazdagodtam az elmennyel. Kesobb majd ezt a sztorit is megirom, de az majd kesobb lesz, mert reszletesen es angolul kell megirnom, mert ugy nez ki el tudom adni egy Kambodzsai ujsagnak :)
No de ugorjunk egyet az idoben es lassan talan eljutok odaig, hogy arrol is irjak amirol akartam most. Az elmult nehany napot azzal toltottem, hogy bukosisakot keressek magamnak. Az en fejemre meg otthon is kihivas passzolo bukot kapni, mert az atlagoshoz kepest hosszu es keskeny. (Az egyeb defekteknek, mint hogy kemeny, vagy mi van belul itt most nincs jelentossege.) Aki latott mar azsiait talan sejti hova akarok kilyukadni. Itt az osszes buko olyan, mintha specialis bevasarlo kosarka lenne a 16-os bowlig golyohoz. Kerek es kicsi. Esetleg kipa gyanant hasznalhatnam, ugys a helyiek is sokszor hatracsapva hordjak.
Szoval ugy voltam vele, hogy hasznalom azt amit a motorral egyutt vagtak hozzam, ami szinten kenyelmetlen es vacak, de legalabb ingyen volt. Kozben persze mindig megallok ha bukoboltot latok es vegignezem az egyebkent nem tul valtozatos kinalatot. Olyat mar talaltam ami mokasan nez ki es tettszene, de olyat meg nem, ami passzolna is.
Ma reggel akartam eszakra indulni, de valahogy a tehnapi kimenom is mar jocskan a maban ert veget. Az ora azert becsuletbol be volt allitva, de ezt magam se gondoltam komolyan. Azert f10-kor felkeltem es leballagtam, hogy meg kapjak reggelit. Egyebkent a szolgaltatas all inclusive, a 6 emelethez bar lift nem, de pont ezert reggeli torna jar, plane ha valamit fent felejtessz.
Leultem az asztalhoz, kineztem az utcara (sikatorra) es egy kicsit uresnek tunt ott ahol tegnap a motort hagytam. Nem am ugy van az itt hogy felugrunk az asztaltol es az utcara rohanunk ilyenkor obegatni. Egyreszt azert mert az utazo nem huzza fel magat ilyen aprosagokon, masreszt azert mert ez is egy olyan hely ahol elkobozzak a cipot es mezitlab kell flangalni. (Utobbi aprosagon ez az utazo rendszeresen felhuzza magat :) Kicsit kesobb terepszemlet tartva a motort kicsit odebb megtalaltam, a hanyagul raaggatott bukot viszont valaki elvitte. Itt erdemes.megjegyezni, hogy ez a fajta buko ujkoraban sen kerul tobbe 1500 forintnal, ez meg mar tul volt a legszebb evein ahogy azt mondani szoktak. Meg jo hogy nem keltem koran, mert menni akkor sem tudtam volna, valoszinuleg akkor jobban bosszant a dolog.
Delutan elindultam, hogy vegyek valamit csak hogy ne buntessen meg a rendor. A rossz minosegu, nem passzolo buko gyakorlati haszna max annyi, hogy nem fujja a hajamat a menetszel, masszoval csekely. Valahogy ma nem sikerult egy boltot se levadasznom, banatomban beultem egy sorre gondolkodni. Kozben rajottem, hogy mostanaban egesz sok tortenet kezdodik igy, most azonban megallunk itt.

Folytatas holnap, addig egy kis jatek: Vajon mit csinalok most?
Segitsegkeppen: Helyszin a multkori rooftop bar es a megfejtes kapcsolodik a korabban leirtakhoz valamint mellekelek egy kepet is. A helyes megfejtok kozott kisorsolom az ajandekot amit egy kambodzsai eskuvon kaptam, ha eljut velem haza. A tobbieknek be kell erniuk az eskuvo sztorijaval ha eljutok odaig, hogy leirjam

Konzolatus masodik fordulo

Délután tettem egy újabb próbát a konzulátuson. Nem tudom mi történt, de ezúttal a környék összes parkolója csurig volt. Ez errefelé nem azt jelenti, hogy nem lehet parkolni, hanem azt, hogy bemenni sem tudsz. Erre szakosodott emberek mozgatják a motorokat ki-be, valamiféle ördögi logika alapján.
Bejutottam az épületbe, remek. Tényleg itt van a vizummal foglalkozó iroda, fantasztikus. Meg is találom, arculcsapás! Ekkora tömeget még az Okmányirodában sem látni, pedig az is csak erős idegzetűeknek való.

Valahogy mégis tényleg türelmesen várnom, ami gondolom a kellemes légkondicionált helység miatt lehetett ami itt komoly ajándék. Várakozás közben feltűnt, hogy itt is mindenki vietnámi. Amikor sorra kerültem beigazolódott az ehez kapcsolódó aggodalmam. Itt sem beesszélt a hölgy annyira angolul, hogy a szokásostól némiképp eltérő kérdésemre válaszolni tudjon. (Azt akartam megtudni, létezik-e olyan vizum megoldás amivel dolgozhatok is valamilyen formában amig ott vagyok.)

A slusszpoén: felhivták azt a konzulátust, ahonnan elküldtek, hogy ott nem fogadnak vizum ugyben, majd odaadták a telefont, hogy beszéljem meg velük :)
Az akcentusa alapján szintén nem ausztrál hölgy egébként segitokésznek bizonyult, bár nem tudta a választ a kérdésemre, megigérte, hogy utánanéz es elküldi a reszleteket e-mailben.

Az esetleg bennmaradt furcsa szavakért elnézés kérek. Van itt valami furcsa feature a windowsban, ami bizonyos billengyukombinációk után megváltoztatja az előző betűket es sajnos nem lehet kikapcsolni. Találtam egy módot rá, hogy esetenként megkerüljem, de lehet, hogy valahol nem vettem eszre.

Amikor felforr az agyviz

Harmincsok fokban es napsutesben szinte semmit nem jo csinalni. Araszolni motoron a dugoban es szmogban meg aztan biztos hogy nem. Ha valahogy megoldjak meg azt is, hogy a verofenyes napsutes melle az eso is tudjon esni akkor mar szinte teljes a lista. Vajon mivel lehetne ezt meg fokozni? Mondjuk azzal, ha mindezt feleslegesen csinaltad...
Elindultam megkeresni az Ausztral konzulatust, hogy a vizumlehetosegek utan erdeklodjek. Egyszerunek tunt a dolog, a googlemaps nem is olyan messzire tette. Meg szerencse, hogy a parkoloba behajtas elott azert rakerdeztem mi a szitu, igy megtudtam, hogy a konzulatus mar elkoltozott. Orom az uromben, hogy az uj cimen mar voltam, az ugyanis egy plaza is egyben.
Itt a kozuti jarmuvek legalabb 90%-a valamifele motor, ezert itt nem ervenyes az otthoni kenyelmes szabaly, miszerint.a motort barkol leteheted, itt bizony parkolot kell neki keresni es fizetni is kell. Szerencsere a plazanak van parkoloja es meg tudtam is hol van. Azt azonban csak most tudtam meg milyen sok bejarata tud lenni egy epuletnek, amik mind mashova visznek. Ennek csak annyibol van jelentossege, hogy probaltam volna kevesse csapzottan erkezni a konzulatusra, de ket kor seta a haztomb korul itt feler egy zuhanyzassal. Sajnos nem olyan tiszta,  csak olyan nedves leszel tole. Az orom amit a konzulatus megtalalasa okozott,  nem tartott sokaig. Az angolul valamennyire kommunikalo biztonsagi orok elmondtak,  hogy a konzulatuson nem foglalkoznak vizum ugyekkel,  az egy masik helyen van. Legalabbis azt gondolom ezt mondtak,  az a resze tuti,  hogy nem engedtek be es mondtak egy masik cimet.
Az uj cimen megalltam az epulet elott es probaltam rakerdezni a strazsanal hol hagyhatom a motort. (Illetve en tuti rakerdeztem,  csak nem tudom o ertette-e.) Mindenesetre megkerdezte vizumert jottem-e. (Gondolom) Mondtam,  hogy igen,  mire o kerdezte "one time"? Nem tudtam eldonteni ez arra vonatkozik-e,  hogy elso alkalom,  vagy arra hogy egyszeri belepes,  de ugy dontottem mindegy is mert mindkettore igen a valasz. Gondoltam terjunk vissza a parkolas kerdesere,  mert igy hogy mar nem hutott a menetszel,  kezdtem ropogosra sulni. Mutogatott is,  de csak amolyan dramai stilusban: jobbra el. En probalkoztam a where kerdessel amire kaptam is valasz tobbszor: yes.
Egy ido utan feladtam es elkezdtem keresgelni. Talaltam is egy helyet,  ahol mondtak hagyjam ott a motort az ut kozepen es majd lesz vele valami. Mikor visszaertem,  az or elem allt es egyre haratozottabban hajtogatta,  hogy one time. Ekkor fogtam fel,  hogy ez nem kerdes volt,  es hogy azt jelenti,  csak egy orakor nyit a konzulatus,  ami azert nem tunt eloszor jo megfejtesnek,  mert az emberek folyamatosan jartak ki-be. Ha mindez nem lett volna eleg,  mire visszaertem a parkolos ember pont odatolta az ut kozeperol a fal melle a motoromat es ezert fizethettem is ki a napi parkolasi dijat.
Egy utan ujra probalkozom…

Angel

Uj utitarsam Angel,  egyutt megyunk Hanoiig ha minden jol megy. Igy biztos izgalmasabb lesz. Majd holnap megprobalok egy kepet is feltenni rola.

Rooftop Bar

Most jottem ra hogy meg nem esett szo az egesz regioban meltan nepszeru rooftop barokrol. Indiatol Vietnamig eddig minden orszagban volt beloluk jocskan. Jo dolog azt a sort egy magas helyen,  a varost szemlelve elfogyasztani. Kar hogy otthon ennek nincs akkora divatja. A hordohoz se a jo borert jarunk fel Badacsonyban…
Kivetelesen nem csak a latvanyt,  de engem is megcsodalhattok,  mert a pincerlany ragaszkodott hozza,  hogy lekapjon.

Megerkeztem Vietnamba

Sokat gondolkoztam rajta, hogy Vietnamot mar kihagyom, mert mar kezd elegem lenni a hosegbol, meg tulajdonkeppen DK-Azsiabol is. Kar lett volna...
Ho Chi Minh Varos elsore nagyon szeretheto, a sor itt vegre olcso es finom es a szabo 67 dollarert csinal egy oltonyt meretre.
Ahol most ulok vicces a helyi ejszakai elet. Az utca ket oldalan ulunk, mindenki az uca fele nezve tomott sorokban, mintha valami eloadas lenne. Nezni persze csak a tuloldali tomeget lehet. Nem tudom a kepen mennyire latszik, de en megprobaltam.
Meg egy erdekesseg, a koszonom vietnamiul camel, .egalabbis ugyanugy ejtik :)