Az egész történet úgy indul, hogy akartunk utazgatni Kínában Péterrel.
Estére megtalaltuk a helyi fapados sörözőt, sajnos a helyi rockkocsma csak akkor került meg, amikor már kockára fagyva aludni akart csak mindenki. A szobában egyébként lakotarsunk egy rozmar volt, aki bár úgy nézett ki, mint aki örök időkre bekoltozott, két nappal később már nyoma sem volt. Az mas kerdes, hogy mit kerestunk mi ebben a hostelben ket nappal kesobb, de hamarosan talan erre is feny derul.
Masnap reggel a ket legfontosabb programpont a vonatjegyvasarlas Daliba es a reggeli megtalalasa volt. Ez utobbi konnyen ment, valahol raakadtunk egy piacra, ahol kellemes gozolt es sult husos- es zoldseges tesztabatyukat arultak, ezt rovid pantomim utan sikerult meg is szerezni. A pantomim azert volt csak rovid, mert a kiszolgaloszemelyzet keritett valahonnan egy sracot, aki tudta angolul, hogy "fifteen", csak az nem derult ki, hogy ez darab, jüan, kilometer vagy krumplifold mertekegysegben ertendo-e. A vegso megfejtes valahol a "darab" es a "jüan" kozott mozgott, mert egy egesz nagy kupac batyuert kellett ennyit fizetni. Mikozben bekesen falatoztunk, odejott egy egesz kinai kinezetu neni, aki angolul kezdett erdeklodni, hogy mit eszunk es az jo-e, majd miutan megtudta, hogy batyut es jo, tovabb is ment. Vagy bolond volt, vagy csak tul kivancsi, esetleg mindketto. A kovetkezo challenge a vonatjegy-iroda megtalalasa volt, ezt egesz sokaig probaltunk bamban megtalalni, valoszinuleg a nagy piros "Train Ticket Office" tabla zavart ossze az utca tuloldalan... Nekem meg nem volt eddig meg az a feeling, amikor az ember kozos nyelv hianyaban erdeklodik, h miert nem annyiba kerul a vonat, mint amit az interneten irtak, de szerencsere a szemelyzet a vasuti tarsalgasi szotar es nemi guglizas utan elarulta, hogy modern legkondis kocsikra upgrade-eltek, es azert. Egyebkent mindezt a brutto 20 fok miatt sem ertettuk igazan, aztan kesobb a vasuti kocsikat meglatva sem lett sokkal vilagosabb. De mindegy is, mert vonatozni mindenkeppen akartunk, a terv egy jo kis ejszakai suhanas volt Daliba, az utikony altal csak backpacker-Mekkanak titutalt hegyi ekszerdobozba. Persze az kozismert, hogy az utikonyv, amikor epp nem hazudik, akkor is minimum viccel, szoval hatizsakos Kaba-kore azert nem szamitottunk mi sem.
Ezzel a sok bohockodassal persze ment az ido, szoval Kunming kornyeken mar egyik draga turara sem tudtunk befizetni (bar allitolag a Stone Forestet nem latva meghalni, sot, elni sem erdemes), igy maradt hat a varosban kovalygas. Kinaban is szoktak epitkezni a varosokban, viszont elkeriteni nem szoktak nagyon az ilyesmit, emiatt a kirandulas nagy resze egy ketszer negy savos epitesi teruleten keresztul vezetett, ahol egyebkent szep nagy volt a forgalom is.
Szerencsere a csatornafedeleket mar letettek, amikben ugyan el lehetet botlani, de legalabb beesni mar nem volt olyan egyszeru a lyukakba. Vegul hosszas osszevissza maszkalas utan talaltunk egy piacot, ahol volt minden, mit a szem megkivan, marhasziv, sertesbel, erjeszett tofu, brokkoli, spenot, nem gyoztuk kapkodni a fejunket. Szerencsere fozesi lehetoseg nem volt a hostelben, kulonben meg most is ott vasarolnank (vagy hat egyikunk :P ), egesz jopofa volt.
Amig azon otleteltunk, melyik sufniban legyen ebed, egyreszt elmult az ebedido, masreszt jott egy neni, aki tok reszegen egy konyhakessel hadonaszva kezdett velunk angolul beszelgetni. Nehez volt eldonteni, hogy megnyugtatott vagy inkabb felkavart a teny, hogy sajat allitasa szerint tanarno volt. Miutan uj baratunkat leraztuk, mar tenyleg muszaj volt enni valamit, vegul egy kepes menuvel ellatott helyen sikerult frissen gyurt tesztat meg valami mas finomsagot kerni, egesz jol nezett ki, ahogy a mareknyi tesztabol 2 perc alatt metelt, 5 perc alatt meg komplett ebed lett. Ebed utan meg utbaejtettunk egy nyilvanos WC-t is, ahol eletem legolcsobb fizetos programjat hajthattam vegre 7 forintnyi jiao-ert cserebe. Valoszinuleg ingyen is meg lehetett oldani, mert a vecesbacsi edesdeden aludt, de ezen azert mar ne muljon.
Ezzel a sok bohockodassal persze ment az ido, szoval Kunming kornyeken mar egyik draga turara sem tudtunk befizetni (bar allitolag a Stone Forestet nem latva meghalni, sot, elni sem erdemes), igy maradt hat a varosban kovalygas. Kinaban is szoktak epitkezni a varosokban, viszont elkeriteni nem szoktak nagyon az ilyesmit, emiatt a kirandulas nagy resze egy ketszer negy savos epitesi teruleten keresztul vezetett, ahol egyebkent szep nagy volt a forgalom is.
Szerencsere a csatornafedeleket mar letettek, amikben ugyan el lehetet botlani, de legalabb beesni mar nem volt olyan egyszeru a lyukakba. Vegul hosszas osszevissza maszkalas utan talaltunk egy piacot, ahol volt minden, mit a szem megkivan, marhasziv, sertesbel, erjeszett tofu, brokkoli, spenot, nem gyoztuk kapkodni a fejunket. Szerencsere fozesi lehetoseg nem volt a hostelben, kulonben meg most is ott vasarolnank (vagy hat egyikunk :P ), egesz jopofa volt.
Amig azon otleteltunk, melyik sufniban legyen ebed, egyreszt elmult az ebedido, masreszt jott egy neni, aki tok reszegen egy konyhakessel hadonaszva kezdett velunk angolul beszelgetni. Nehez volt eldonteni, hogy megnyugtatott vagy inkabb felkavart a teny, hogy sajat allitasa szerint tanarno volt. Miutan uj baratunkat leraztuk, mar tenyleg muszaj volt enni valamit, vegul egy kepes menuvel ellatott helyen sikerult frissen gyurt tesztat meg valami mas finomsagot kerni, egesz jol nezett ki, ahogy a mareknyi tesztabol 2 perc alatt metelt, 5 perc alatt meg komplett ebed lett. Ebed utan meg utbaejtettunk egy nyilvanos WC-t is, ahol eletem legolcsobb fizetos programjat hajthattam vegre 7 forintnyi jiao-ert cserebe. Valoszinuleg ingyen is meg lehetett oldani, mert a vecesbacsi edesdeden aludt, de ezen azert mar ne muljon.
Az utolso allomas ebed utan a teapiac volt, bat ez inkabb valami teakiskerek gyujtemenyenek tunt nehany haztombnyi reszen. Nagyon kellemes illatok mindenhonnan, ezerfele feher, zold es fekete tea, mindenfele szaritott viragok, malomkerek meretu pu'er tombok... Impressziv volt, csak nem nagyon lehetett olyan helyet talalni, ahol erdemben kostolni lehetne. Vegul valakinek elhittuk, hogy o tud annyira angolul, hogy valogatni is tudjunk a kostolashoz, de ez sajnos nem volt igaz - peldaul a "konnyu" es "gyumolcsos" szavak nem alkalmasak teak leirasara, legalabbis a Google Translate nem tereli jo iranyba a kinaiakat. Kostoltunk hat ket-harom fajtat, aztan mivel masnapra igertek tolmacsot, mi legalabb olyan hihetoen megigertuk, hogy masnap vissza is megyunk vasarolni, majd tavoztunk.
Meg utolso korben visszaneztunk a hostelbe a hatizsakokert (es sorert :) ), ahol talalkoztunk egy magyar parral is, veluk meg beszelgettunk egy darabig, aztan taxiba pattanva indultunk is az allomasra. Sorozes kozben kicsit hatekonyabban telt az ido, mint azt gondoltuk, szoval meg eppen hogy jokor ertunk az allomasra, de azert tul izgi nem volt. Ami fura, hogy az allomas epuletebe jegy-, utlevel- es poggyaszellenorzes nelkul be sem lehet jutni, es utana meg egyszer leellenorzik a papirmunkat a konkret vagany beengedokapujanal, majd meg egyszer a kijelolt vagonnal. A vagonban mar talan csak egy legeslegutolso jegyellenorzes volt, aztan hagytak is aludni, igy este 11 korul mar nem is volt baj, szoval vagtatott velunk a vonat Daliba.
Vajon hoseink eljutottak-e Daliba es vissza is jottek-e onnan? Irtak-e azota rengeteg irrelevans blogbejegyzest? Mar szinte el is felejtettek vajon, mi minden tortent ott veluk? A lelkes elofizetok hamarosan ezekre a rejtelyekre is valaszt kapnak :)
Bonuszvideo!
Ezt az esemenyt nem teljesen ertettuk, de az egyik szep nagy kozparkban voltak mindenfele zenes-tancos eloadasok, ez volt az egyik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése