Pénz beszél

Legalábbis helyettem, amíg össze nem kapom, magam, hogy írjak egy kicsit (pamparamm) Hong Kongról. És ha a pénz beszél, és egy kép többet mond ezer szónál, akkor a lenti kép jó pár hétre ki kell, hogy tudja tölteni a blogot :)

Hol járunk?

Hegyek! Tenger! Teherhajók! Fura tükröződések az ablakban! Vajon hova jutott el hősünk éppen aktuális kalandja során? A helyes megfejtők között Danubius-zoknit sorsolunk ki.

Volt már Tiencsin magyar falu!

Alapvetően a cél az volt, hogy Pekingben ne legyünk sokat, amikor mindenki más sokat akar lenni Pekingben, így a Wikitravel "hova tovább"-ajánlatait böngészve találtuk Tiencsint. Barátságos 14 milliós városka, ezzel a negyedik legnagyobb Kínában, és széleskörű autonómiát is élvez, ami errefelé jót szokott tenni a gazdaságnak, például ebben a városban a legmagasabb az egy főre eső GDP. De nem is ez volt benne az érdekes, hanem hogy a 19. század elején mindenféle vérzivataros időkben a város nagyrésze fel volt osztva mindenféle közepesen nagyhatalmak, mint Anglia, Japán, és igen, az Osztrák-Magyar Monarchia között! Több se kellett hát, felvettük az útitervbe osztán mentünk.

Műélvezet adásszünet idejére

A tiencsini mese, valamint a rejtvény meg- és kifejtése még kicsit várat magára, mert valakinek lustának is kell lennie, viszont a hétvégi sanghaji kószálás szabadtéri szoborkertben felhalmozott eredményét könnyedén megmutatom alant.

Pekingben kacsázva

A mese folytatása bizonyos értelemben kevésbé izgalmas, hiszen leginkább csak városnézegetés volt benne. Először mondjuk nem tűnt annyira triviálisnak, hogy a legnagyobb hacacáré közepén majd sikerülni fog szállást találni Pekingben, de néhány telefon után az is megoldódott, így kisebb lett a kaland. Az az epizód egész hazarepített gondolatban, mikor az egyik szállodás telefonon oktatott ki, hogy nem interneten kéne foglalgatni, mert ott csak úgy vannak a szobák, tessék rendes ember módjára telefonálni.

...hogy a Fal adja a másikat!

Először is szeretném leszögezni, hogy ugyan a világűrből talán nem látszik a Nagy Fal szabad szemmel, de visszafelé, a Nagy Falról felnézve, tökéletesen látni a világűrt. Kevesen tudják, de igaz!

Gyorsjelentés Nagy Fal után

Ez is megvolt, még sincs este: a nagyon szmogos és tömeges Peking, a nagyon napos és üres Nagy Fal és a sültskorpiós Tiencsin is megtekintve! :) Mobilos képek a hajtás után, rendes fotók is lesznek, amint időm engedi. (Töredelmesen bevallom, skorpiót nem ettem, valamiért nem tetszett, hogy a pálcikára tűzve még fickándoztak...)

Ezek a jappánok!

Na jó, valójában nem hökkentettek meg ennyire :) Ez baj a mai információ-áradattal, annyira magas elvárásokkal (jelen esetben a meghökkenés terén) indul neki az ember a világnak, hogy azt elérni szinte lehetetlen :) Ezen a ponton ki is kell jelentsem: az átlag japán teljesen normálisnak tűnik kívülről!

Így csinálják a fesztivált

Ugye kicsit már írtam a japán kirándulásomról. Ennek elsődleges oka tényleg a fesztivál volt, de végül úgy alakult, hogy ez egybeesett egy üzleti úttal, szóval két legyet üthettem egy csapásra, viszont kevesebb időm jutott hét közben turistáskodni.

Egy gondolatnyi szünet egy év Kína után

Pontosan 365 napja szálltam le másodszor, de messze nem utoljára a pudongi nemzetközi repülőtéren, hogy az azóta már persze megszokott jellegzetes párás Sanghaj-szagba beleszippantsak. Akkor 6 hónapra érkeztem, azóta kisebb megszakításokkal 10 hónapot töltöttem itt, és még fogok jó párat. Mint minden vándorútnak, ennek a statikus fajtának is vannak tanulságai, most talán azt tudnám kiemelni, hogy ugyan lehet, hogy az út a lényeg, és nem ahova tartunk, de azért valószínűleg nem árt időben kitalálni, hogy mégis merre megyünk :)
Nem fogok nagy gondolatokba bonyolódni, de azért egy évforduló sok mindent az ember eszébe juttat - például hány ilyen lesz még, és milyen lesz a világ a következőnél. Tudja a fene, tessenek meglepni :)

Nagy vagy Japanban

Egy ideje mar bosszantott, hogy nem lehet rendes, ismeros zenekarokat latni-hallani Sanghajban, igy hat kapora jott, hogy rogton itt a szomszedban, Tokioban, csinaljak a fesztivalt. Fel is kerekedtem hat, irany a SummerSonic!
Az elso napon Robert Plant, az Antemasque es az Arctic Monkeys volt a menu, no meg egy pofatlanul arcletepos Metallica tribute band, a Hattalica. Ugy nez ki, hogy errefele nem viccelnek a tribute bandak, Kirk Hammett-gondorseggel es a regi kaminosofor-Hetfieldet idezo stilusban nyomtak a sracok. Az Artic Monkeysrol amit lehetett, mar leirtak, nekem ugyan annyira nem tunt hakninak, mint a tanult kollega irta, de teny, hogy lattam mar lelkesebb zenekart. Viszont a minoseggel egy csepp gond sem volt, elcsuszott hang egy szal se, nagyon profi melo volt.
Robert Plant... Ha mar Led Zeppelint nem lathatok, potleknak o is megteszi :) Alapvetoen kedves oreg bacsi lett Robi bacsibol, aki neha ugyetlenul tancol egy kicsit a szinpad szelen, de amikor elkezd enekelni... Szerencsere egy-ket Zep szam is belefert a musorba, de a Sensational Space Shifters is szenzacios - a Rainbow cimu szam vegere meg egy valodi szivarvanyt is produkaltak :)
Az Antemasque csak a hab volt a tortan, az elso par szamot tudtam megnezni, mielott szaladni kellett volna a fuggovasuthoz (biza, majd meg meselek ;) ) - ezek a sracok bizony teljesen bolondok, a szo "szent orult" ertelmeben, mondjuk aki ismeri a The Mars Voltat, nem lepodik meg (annyira) Omar Rodriguez-Loper es Cedric Bixler-Zavala elszallasain.
Persze a lenyeg a masodik napra maradt: Queen + Adam Lambert! Melegitesnek Richie Sambora elbohockodott nehany Bon Jovi-szamot (Living on a Prayer nekem is megy Guitar heroban ennyire :) ), de a fo attrakcio feltette az i-re a habatortant.
Azt kell mondjam, nagyon sokat javitott a poszt-Mercury Queen lehetosegein, hogy Chuck Norrist lecsereltek. Persze aki csak latni akarta a bandat es hallani a szamokat fel-eredeti felallasban eloben, orulhetett Paulnak, akivel tenyleg volt par jo buli, de a masodik turnera meg plane a lemezre mar megfaradt kicsit a csapat. Adam Lambert pedig hozza a fiatalos energiat, es latszik, hogy imadja az ujjara tekerni a kozonseget - ugy tud szinte extravagansabb lenni Freddie-nel, hogy meg sem probalja utanozni egy gesztusat sem. Persze a nagy oregeket nem lehet uberelni, amikor Tokio egy torokkent enekli a Teo Torriate-t vagy a Love of my Life-ot Brian akusztikus gitarja melle... nincs meg egy ilyen libabor. Es persze Freddie is csatlakozott a kivetiton a Bohemian Rhapsody alatt, nehany archiv japan felvetelen meg John is ott mosolygott. Nagyon reg voltam mar ennyire porgos, elettel teli koncerten, ahol a banda is latvanyosan ugyanolyan jol erzi magat, mint a kozonseg, ha nem jobban. Az egyetlen apro problema, hogy megiscsak fesztivalkoncert volt, szoval nem kaptuk meg a szokasos teljes programot, sot talan meg az oszakai allomashoz kepest is kicsit rovidebb volt. De majd a kovetkezo turnen!

Ja es a cim? Nem vagyok egy orias, de itt siman ellattam a fejek felett a szinpadig :)



 

Napi élmény - VB-döntő

Hétfőn hajnali háromkor a Német Kereskedelmi Kamarában, nincs is ennél jobb módja a munkahét indításának :)

Napi kép - a szomszéd titka

Sárkányhajó-fesztivál!

Ez így persze mind nagyon metálnak hangzik, de valójában egy fél sárkányhajót nem láttam, a megkérdezett kínai ismerősöknek meg tippjük nem volt, hogy mi lehet az a tradicionális cucc, amit ilyenkor inni kell. Mondjuk a leírás szerint ez egy gyomirtóból/-val főzött bor, szóval olyan nagyon nem bánom, hogy kimaradt. A tradicionális kaja viszont megvolt, amit bár zongzinak romanizálnak, teljesen egyértelműen "cunci" a helyes kiejtés :)

Vientiane, a főfalu

Vientiane, vagy magyarra céltalanul átírva Vientián, ami kiejtve kb. Viencsán, ha esetleg a megértés is cél, Laosz fővárosa. Maga az ország kb 6 millió lakost számlál, a főváros pedig egyik legjobb barátom, Wiki szerint 750 ezres. Én már hozzászoktam ugyan, hogy a sarki vegyesboltban is többen vannak ennél, de ez még magyar viszonylatban sem egy megapolisz. Na ide futott be barátságos kisbuszunk fényes délben szűk 48 órányi vakáció-befejezés céljából.  A kisbusz több okból minősült barátságosnak, egyrészt nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem az a rozsdahalom visz minket 150 km-t, ami utóbb a buszpályaudvari transzfernek bizonyult, másrészt nekünk még jutott hely az üléseken, nem a lehajtható kis sámlikon kellett zötyögni. A busz kellemetlen tulajdonságai közé tartozott a jégkamrából átalakított légkondi, de ekkor ez még nem tűnt fel.
Megérkezéskor viszonylag hamar sikerült papaja-salátát és pad thai-t találni, ami mellé ingyenwifit szolgáltak fel, így hirtelen sort is kerítettünk a második hiba elkövetésére, az agoda.com-os review-k alapján történő szállásfoglalásra. Végülis ez is pont egy szobányi volt, de simán kifizettem volna kétszer ennyit egy kicsit kevésbé rohadó szocreál panzióért, így utólag :)

Luang Prabang kepekben

Hataratkeles

Laoszba a lenti aranykapun lephet be a szerencses turista, miutan megfizetni a turisztikai illeteket, a vizumdijat, a vizumkiallitasi illeteket, esetleg a vizumkiallitok tulorapotlekat, illetve ha kinai, akkor az egeszsegugyi igazolas dijat valamint a "ha mar ennyit kikohogtel, pont a hataror ne kerne meg egy huszast?!"-atalanyt.

Vang Vieng, ahova csak hanyni jar a lelek

Adva van egy aprocska varos a Nam Song folyo menten, ahol aztan a gyonyoru zolddel boritott meszkocsucsokon es az elfogadhatoan barnaskeken kanyargo sekely folyocskan kivul tenyleg semmi nincs. Ezt az allo-, pardon, folyovizet kavarta fel a "tubing" otlete a 2000-es evek kozepen. Bar hihetoen hangozna, de nem "csovezest" jelent a szo, hanem a felfujt traktorabroncs-belsokben a folyon lesodrodast (traktorbelsoing, ugyebar). Termeszetesen ez is, mint annyi minden mas, sokkal elvezhetobb sor-, extacsy-, opium- es/vagy yaba-mamorban, ezt a lehetoseget pedig veletlenul sem hagyta volna ki a szamtalan lelkes turista. Apro mellekhataskent evente tucatnyi aldozatot szedett a folyo, de az uzemeltetok valoszinuleg hittek abban, hogy ahol fureszelnek... Mindez eltartott egeszen 2012-ig, amikor az allapotokat megmutattak a laoszi fopotentatnak, aki egy cseppet elkampicsorodott, es gyakorlatilag az egesz drogos hobelevancot ugy, ahogy volt, bezaratta, ami tulajdonkeppen nem is volt szigoru, mert az ilyesmiert Laoszban eleg komoly bortonbuntetesek is jarnak. 2014-re a varos nagyjabol ugy nez ki, mint Balatonszabadi-Sosto egy esos oktoberi delutanon, amin az sem javit, hogy a kocsmakat hivatalosan fel 12-kor be kell zarni. Hogy mindebbol hogy lehet jol kijonni? Ez a kerdes bennunk is felmerult erkezeskor, tekintve, hogy a szallas is leginkabb ugy nezett ki, mint ahova csak ugy erkezik meg szivesen az ember, hogy mar csak egy puha agyat es egy olelesre kesz vecekagylot kivan. Mindez ugye a vilagorokseg resze, az oserdo gyongye utan, hat valamennyire csalodottan neztunk az eltoltendo ket nap elebe. Na de egye fene, beneveztunk mi is masnap a tubing maradekaba, miutan a lerazhatatlan szingapuri hazibacsi annyi minden mas mellett arrol is biztositott, hogy a mufaj meg mukodik. Az ember leszurkolja a belepot es a kauciot, kap egy szimpi kereket, es mar viszi is a tuktuk az alaptaborba, ahol rogton welcome drink es ittal-welcome-drinket-karkoto varja. Aztan nem tortenik semmi, szoval iszik egy sort, deszka-jengazik, iszik meg egy sort, beerpongozik, iszik meg egy sort, de azt mar csak azert, mert a kovetkezo ivos jatekhoz muszaj, aztan var. Megunja, es nekiindul, a nap persze tuz delutan haromkor, de nem baj, a folyo alulrol husit, a taj gyonyoru, szepen lassan lehet sodrodni - es az elso kanyar utan maris ott a "Bar 1", ahol lehetne tovabb uzni a bemelegito programot. Ez igy hirtelennek tunt, szoval az elsot ugrottuk, szerencsere a "Bar 2" sem varatott fel oranal tobbet magara. Welcome drink es karkoto itt is jart, ezen a ponton mar elkezdtem ertekelni azokat, akiknek nem latszott az alkarja a kis szalagoktol. Itt elbohockodtunk egy darabig (talaltunk egy adag gyapotot, kimerithetetlen humorforras, meg aztan a hulahoppozo bikinis csajok is nyugtatjak a szemet), aztan meg az eso elott indultunk tovabb. Ez kozepesen jo otletnek bizonyult, igy utolag, de legalabb mar tudom, milyen egy tropusi vihar kozepen egy tropusi folyo kozepen lenni :) Lelovom a poent, nem egy szaraz projekt. Valamennyi azas utan sikerult kikotni egy ujabb, immar kihalt barban, ahol kibekkeltuk a maradek oracskanyi esot, aztan irany tovabb. Sodrodgat az ember, ugye nem lehetunk olyan nagyon messze, de fene tudja, megis mennyire, a GPSt akar meg is nezhettem volna :) Aztan sotet lesz. Aztan elfogy a folyo, es csak csuszos sziklak maradnak. Na itt mar kiszalltunk, nekem sajnos a papucsom eddigre szinten elfogyott, szoval mezitlab gyalogoltam egy kilometernyit a foutig a kavicsban, szerencsere az egyetlen latott kigyo hamarabb megijedt tolem, mint forditva. A kedves tuktukos bacsi, akit az uton fogtunk, persze elore kerte volna a penzt, es az sem hatotta meg, h csak a kauciobol tudnank kifizetni, amit persze csak erkezeskor kapunk vissza - meg szerencse, h a tuktuk mar felig tele volt, es a tubingerek megszantak minket nemi gyorshitellel.
Mire visszaertunk, mar este 8, sotet, huvos, az ember egy meleg zuhanyon kivul nagyon mast mar nem is vart az elettol - de minden hulyeseggel egyutt egesz jo moka volt. Felfrissulve johetett a vacsi, amit hol mashol kolthetne el az ember, mint az egyik Jobaratok-barban, amibol szamtalan van. Ezeket arrol lehet felismerni, hogy folyamatosan megy a Jobaratok DVD-rol, es gyakorlatilag csak fekvohelyek vannak, ez igy egyutt valamennyire addiktiv a megfaradt turistaknak :)
Masnap sikerult boven delutan felkelni, szoval dietas programkent a kornyekbeli barlangok felkeresese maradt meg, biciklire pattanva. A csodalatosan karbantartott varosi biciklik mondjuk nem viseltek annyira jol a felazott foldutakat, es raadasul az egyik bereklamozott barlang zarva is volt, de aztan csak sikerult a kozepesen szorakoztato kerekparozas vegen egy kicsit szep cseppkobarlangot is latni. De a nap is sutott, az eg is kek volt, igazabol nagyon nem volt mire panaszkodni. Este megint fekvobarral inditottunk, de aztan 9-re vartak minket a Fat Monkey-ba az ingyenpia-akcioval, ami kulonbozo formakat oltott, volt csak ugy lao viszkikola, volt laoviszki kozvetlenul a barpultos altal az ember szajaba toltve, meg volt shotgun sor. Ez utobbi nekem uj volt, a mufaj ugy nez ki, hogy egy dobozos sor also harmadan csinalnak ovatosan egy kis lyukat, ezt meg ovatosabban a szajahoz szoritja az ember, aztan kevesbe ovatosan a hivatalos nyitoval bedurrantja a sort, ami ettol megharagszik, es belezudul a szajba. Ha gyorsabb vagy, mint a csapos, akkor ingyen ittal, es en mint elso magyar versenyzo meg a terkepre is feltuzhettem kis hazank gombostujet.
Ezutan persze meg tortent csomo minden, ugy meselik, talalkoztunk peldaul egy Feroer-szigeteki mukival, akit allitolag Almondnak hivtak, es ennek ellenere megsem orult, hogy mindenki "Small Nut"-nak szolitja :) Aztan persze menni kellett, mert zart a bar, meg a busz is ment reggel, de utolag belegondolva meg egy nap henyelest nagydurcasan ossze lehetett volna hozni itt is.

Ezuton szeretnek erzelmes bucsut venni a kemeny 800 Ft-ert vasarolt gyonyoru neonzold, eredeti Made in Italy RayBan napszemuvegemtol, amit kifejezetten erre az unnepi alkalomra ujitottam, de a Nam Song meg nalam is jobban kivanta. (Emlekeztetoul, o nem a pultoslany, hanem a folyo :P )

(Kepek a hajtas utan)

Luang Prabang négy napja

Laosz gyakran jelenik meg délkelet-Ázsia elfeledett gyongyszemekent utikonyvekben, ami talán annak köszönhető,hogy a környék többi országnak sokkal egyértelműbb látnivalói vannak, laoszban meg inkább csak sok kicsi érdekesség. Az ország fénykora a 14. Századig nyúlik vissza, amikor az ezer elefánt felett rendelkező uralkodók székhelyüket Luang Prabangba tettek, és innen ellenőriztek a vidéket. Többnyire thai és burmai támadásokat kellett visszaverniuk, aminek kapcsán az ország, ami egyébként is inkább törzsek szoros szövetsége volt, több külön kiralysagra esett szét, amik a környező nagyobb országok vazallusai lettek, változó felállásban. A következő egységes időszak akkor jött el, amikor a 19. Század elején  egy francia hadihajó csőre töltött agyukkal leparkolt a Mekongon a Luang Prabangi királyi palota elott, és könnyű választás elé állította a laokat: mit szeretnének inkább, francia fennhatóság alá tartozni, vagy egy nagyjából palota-méretű kőhalom újdonsült tulajdonosaiva előlépni. A következő 150 év relatív nyugalomban telt, a második világháború sem nagyon kavarta meg a lapokat, de azt követően a vietnami kommunisták és valamennyire Kína hatására a rojalista franciák teret vesztettek , és kialakult egyfajta háború a komcsi gerillák és a kiralypartiak között. Utóbbiakat az USA támogatta, ami a CIA titkos kiképzőtaborain kívül főleg a vidék rommá bombazasaban merült ki. Ebben a "titkos háborúban", ami nagyjából a vietnamival párhuzamosan zajlott, elképzelhetetlen mennyiségű bombát szórtak az országra, minek kapcsán nem is indokolt letérni a foutakrol vagy a kitaposott osvenyekrol. A látogatottabb helyeket bombamentesitettek, itt is figyelni kell azonban az "UXO" felirat kevesbe vörös oldalán tartózkodásra, ha az ember úgy általában elégedett a vegtagjai mennyiségével és minőségével. Ha nagyon akarom, ez ijesztően is hangozhat, de valójában ilyen jeleket nem nagyon lat az egyszeri turista, hiszen a nép jórészt belőlünk él, szóval vigyáznak is valamennyire ránk. Az ország egyébként továbbra is masszívan kommunista, de ez főleg a sarló kalapácsos zaszlokon látszik meg. Manapság Laosz komoly bevételét képezik mindenféle véletlenszerű allamok, mint az USA, Kína vagy japán segélyei és befektetései.
No, ide érkeztünk meg 24 óra közepesen megterhelő buszokat után, ez egyrészt hosszú volt a hataratkeles (Ázsiát jártak szamara ismerős leszállós/átgyaloglós), másrészt a kb 150 kilométernyi hegyi földúttal ritkitott kátyú után a Lao oldalon, ami turistabusszal valamennyi izgalmas volt vegigzotyogni, de semmi különös. Ellenben a tajjal, amit en tátott szájjal bámultam, a szerpentin minden kanyarjabol egy újabb dzsungellel töltött volgyre vagy mérges zöld hegycsúcsra lehetett ralatni, európai szemmel egész elképesztően meseszerű. Ebből az oserdobol nő ki az ország közepén Luang Prabang, a régi főváros, egyben a világörökség része, a Mekong partján. Az ékszerdoboz jelleget leginkabb annak köszönheti,hogy az egy főre jutó buddhista kolostorok szamat tényleg csak a zimmer ferik szarnyaljak túl, egyszerűen annyi van belőlük, hogy mikor négy nap után a szallas melletti utcában felbukkant egy (mármint kolostor, hirtelen kiugrott a bokorból), mar csak unottan visszafordultam a bivalyos pulthoz a piacon. Ugyanis mint minden rendes vidéki városban , itt is a piacon indul az élet, ahol huvelykujjnyi élő étkezési poloskatol kezdve a szőrös licsin keresztül a vereshurkaig tényleg bármi kapható volt. Lehet találgatni, melyik kettőt kóstoltam meg a fenti háromból, és melyik elől menekültem visitva :) egyébként nem mondok igazat, nem a piaccal indult a nap, hanem a szerzetesek alamizsnagyujto korutjaval: ennek kapcsán a városka buddhistabb része és egymilliárd turista összegyűlik minden reggel fel 6kor, és a körbejáró szerzetesek tatyójába egy marék ragacsos rizst vagy némi Gyümölcsöt helyez. Az persze zavaró, hogy van, aki egyik kezében ipaddel szelfizve adakozó, van, aki meg villogó quadkopter dronrol videózza az esemenyt, aminek így valszeg senki szamara nem marad spirituális jelentősége, de a sok narancssargaba bugyolalt muki azért jól mutat :)
Van meg nehány "kötelező" program, ha az ember eltolt itt pár napot, mármint a konstans henyelesen és mangodzsuz-hörpölésen kívül, ezek közül mi a kuang si vízeséshez autókaztunk el. Egyrészt ez szinten egy látványos dzsungeles részen van, másrészt gyönyör turkizkek vízben lehet fürdőzni, ha az ember szereti az ilyet amerikai egyetemistákkal csinálni, harmadrészt van egy kis medverezervatum is a vadorzoktol megmentett napmedvek részére. Ok olyanok, mint az örvös medve, van egy kis arany gallerjuk, és kb úgy néznek ki, mint egy oroszlán és egy nagy barna kutya keveréke. A nehány múzeumon meg templomon kívül tényleg csak a henyeles, haleves és gyumolcsleivas kombinációja zajlott, a meglatogathato elefántok őszinte sajnálatara, talán majd legközelebb... De negyven fokban, a száz százalék paratartalmat néha felváltó trópusi esőben mi többet kivanhat az ember fia? :)

A helyesírási hibákat és értelmetlen szavakat az Applenek ajánlom, és egyben kívánok nekik meg sok-sok év ipaden gépelést :)

Megérkezés

Kb. ilyen homályosan láttam a vacsit én is :)

Napi kép - a következő 24 óra programja

Szerencsére ágyak vannak a buszon, még nagyobb szerencsére én nem egy kövér kínai pacákkal osztom meg az én franciaágyamat :)

Kellemes húsvéti ünnepeket!

A húsvéttal errefelé még annyira sem foglalkoznak, mint a karácsonnyal, hiszen üzleti szempontból viszonylag kicsi a jelentősége. Ennek ellenére néhány helyen van alkalomhoz illő díszítés:

Ha valaki kicsit jobban vágja nálam a zsidó-keresztény kultúrkört, legyen kedves a kommentekben felvilágosítani, hogyan kapcsolódik a húsevő növények eme alfaja a Megváltóhoz :)

Napi képz - tabudöntögetés

Megtört a jég, és a közlekedéstechnikai szükségszerűségek felülkerekedtek a természetes idegenkedésen:

A félreértéseket elkerülendő: mentem is vele, nem csak pózoltam, szépen városi forgalomban - részletek a katt után.

Napi kép - szorzótábla

Olyan azért ritkán van, hogy az ember az ábécében a 98 ezret próbálja 36-tal fejben összeszorozni. Azt nem tőlem fogjátok megtudni, érdemes-e :)

Napi kép - házibuli

Olyan helyre szívesen megyek, ahol ez fogad a polcon, még akkor is, ha egyébként söröztem :) 

Ja, és a házigazda megfenyegetett, hogy a "100 whiskey, amiben meg kell halnod" című könyv végigivásában számít a segítségemre, szóval nem olyan rossz hely ez.

Bónuszkép a hajtás után!

Napi kép - ej, mi a phở

Ugyan vietnami szakreferensunk már írt ilyenről, de én sem vetem meg a jó meleg vödör levest, ha már két nap tavasz után visszajott a tél.

Az emberiség manapság...

... kicsit talán túlizgulja a dolgokat

 

Napi kep - British Ai...

Koltozes LP

Irtam mar elszorva egy keveset a lakaskeresesrol, mostanra ugy tunik, a problemak java rendezodott, megprobalom hat osszefoglalni, milyen volt ez a moka. Eleg sok olyan tenyezo volt, ami miatt nem volt trivialis a feladat, egyreszt en ilyet meg otthon sem csinaltam, masreszt nem ismertem igazan a helyi lehetosegeket, harmadreszt meg csak kicsivel tudok jobban kinaiul, mint a helyiek magyarul. Leginkabb a masodik es harmadik problemaval tudtam erdemben kezdeni valamit, vegulis eleg sok kulfoldi probal valahol lakni Sanghajban is, szoval vannak angol nyelven is mukodo ingatlankozvetitok, meg aztan 4 honap alatt mar volt elkepzelesem arrol, melyik reszen erdemes lenni a varosnak. Ez a resz alapvetoen teljesen mashol van, mint ahol a munkahelyem, szoval ugy probaltam lakast talalni, hogy metrohoz kozel legyen. A "metrohoz kozel" egyebkent meglepoen tag kifejezes, eleve nagyobb orszagokban-varosokban a "kozel" az siman lehet nekunk "messze", szoval volt olyan lakas, ami kb futva negyed oranyira volt a metrotol. Persze lehet buszozni, ha az ember tudja, hol a buszmegallo, meg aztan attol meg ugyanugy sokaig tart bejutni dolgozni. Szoval 5-10 percnyire metromegallotol, a varos nyugatos reszen, nyugati szemmel elfogadhato minosegu lakast talalni, lehetoleg ket heten belul, mert februar elso heteben mindenki eltunik kinai ujevezni - csodalatos alkupozicio :)

Napi kép - kacsavacsora

Hát nem édes, ahogy így szunyókál? :)

Költözködés EP

Letudtam hát a kiköltözést a céges lakból, egyelőre maximum közepesen vagyok elégedett a változással. A múlt heti 25 fokkal szöges ellentétben most csak 1 fok van, ráadásul szokatlan módon havazott is kicsit, ami önmagában nem lenne gond, ha Sanghajban hinnének a szigetelés és a fűtés misztériumában. Állítólag, és ez lehet urban legend, de igazi kínaitól hallottam, még Mao apánk határozta el, hogy a Jangce folyótól délre meleg, attól északra meg hideg van. Ennek megfelelően a déli városokban nem szokás légkondin kívül más hőmérséklet-befolyásoló eszközt telepíteni a lakásokba, északon pedig csak fűtés van. A légkondi ugyan képes meleget is fújni, de az nekifutásból távozik is az ablakon, és ez állítólag így természetes. Az előző lakásban volt teljesen beépített légkondi, ami ezt sokkal ügyesebben tudta csinálni, ott meleg is volt, viszont annyi pénz a világon nincs, hogy saját zsebből tovább fizettem volna azt :) Egyébként csomó érdekes megoldással jár az ilyen formában fűtetlen lakás, például a fürdőszobában (máshol is) van 4 db, egyenként kb. millió wattos lámpa a plafonon, ami bár világít is, elsősorban fűtésre szolgál...

Fogok még képeket feltenni meg a lakáskeresgélésről is kicsit írni, de attól tartok, az hosszabb történet annál, amennyire energiám most van az önfűtésen kívül :)

Napi kép - rendőrségi eszközpark

Ma el kellett ugranom a rendőrségre, hogy a frissen levadászott lakásomba beregisztráljanak, ez feltétele a vízumom meghosszabbításának. Mivel az ingatlanügynök késett a papírokkal röpke fél órát, bőven volt időm megfigyelni, milyen harci járművekkel indulnak bevetésre a rend hetyke őrei errefelé.

Ha mindenaron hulyeseget akarsz csinalni...

... akkor erdemes a holdujev alatt popularis helyekre menni Kinaban. Sajnos a folyoparti setanyt, a Bundot nem fotoztam ujra az oszi Arany Hettel valo osszehasonlitast megkonnyitendo, de Hangcsouban kifejezetten kellemetlenul sokan voltak.

Napi video - the city never sleeps

Ugyan ez egy egesz regi video, de most ujra felfedeztem, ha mar az ujevi nagy meleg kapcsan pezseg az elet itt az utcakon. A kis feher kutya megtalalojanak mindenkeppen jar majd valami jutalom :)

Napi kép - időjárásjelentés

Azt mondták előre a helyiek, hogy mindig a holdújév után kezd el melegedni az idő, de a mai 25 fokos szikrázó napsütésre talán még ők sem számítottak. Ezzel együtt kicsit sajnálom, hogy idén se hó, se síelés, de ezt is el lehet viselni nagy durcásan :)

2014, a Tigrikornis éve

Valójában persze nem, hanem az Arany Ló éve, ami állítólag még jó is, sőt, aranyló. De akkor meg miért van ilyenekkel tele a pláza???

A kínai új év január 31-én kezdődik, szóval itt még csak most kezdenek el lelkesen hepinyújírezni, ezen még rendszeresen meglepődöm.

Egyébként élek meg minden, csak kicsit zizi, lassan kell saját lakást találnom, de még lakáskeresési alkalmat találni sem triviális. A város ugye hatalmas, szóval nagyon nem mindegy, hogy merre talál helyet az ember, és az árak pedig egész komoly humorérzékről tanúskodnak. Errefelé simán el lehet kérni havonta 1000 EUR-nak megfelelő jüant egy hatodik emeleti, lift nélküli lakásért, ahol rohad a vakolat, a fürdőszobát meg nemzetközi egyezmények tiltják. Hasonló áron még láttam egész cuki kis stúdió-lakást, ahova valakinek a pincéjén-nappaliján keresztül lehetett egy tyúklétrán behatolni. Maga a lakás egyébként egész korrekt volt, simán lehet teljesen elfogadható minőséget is kifogni, de egyelőre ezek mind messze voltak minden értelmes közlekedéstől. Ja, és az teljesen normális, hogy 1) fűtés és szigetelés nincs, csak a légkondi tud fújni meleget is 2) a mosógép az erkélyen van, felültöltős, és a régi centrifugákhoz hasonlóan függőleges a dob tengelye. Lassan már azon lepődöm meg, ha nem lep meg semmi :)
Meg az is megvan, hogy kínaiul csak kicsit tudok, szóval muszáj angolul beszélő ingatlanost fogni, ami alapbol +20% árban, és olyan is van, aki gyakorlatilag csak spamelésre használja az emailcímem. Mindenesetre februárra majd igyekszem olyan telefonfülkébe költözni, amiben van wifi :)

Napi kép - ökumenikus utókarácsony

Korábban már szóba került az idétlen karácsonyi díszítés errefelé, de ez simán került be a top 10-be.