Egy ideje mar bosszantott, hogy nem lehet rendes, ismeros zenekarokat latni-hallani Sanghajban, igy hat kapora jott, hogy rogton itt a szomszedban, Tokioban, csinaljak a fesztivalt. Fel is kerekedtem hat, irany a SummerSonic!
Az elso napon Robert Plant, az Antemasque es az Arctic Monkeys volt a menu, no meg egy pofatlanul arcletepos Metallica tribute band, a Hattalica. Ugy nez ki, hogy errefele nem viccelnek a tribute bandak, Kirk Hammett-gondorseggel es a regi kaminosofor-Hetfieldet idezo stilusban nyomtak a sracok. Az Artic Monkeysrol amit lehetett, mar leirtak, nekem ugyan annyira nem tunt hakninak, mint a tanult kollega irta, de teny, hogy lattam mar lelkesebb zenekart. Viszont a minoseggel egy csepp gond sem volt, elcsuszott hang egy szal se, nagyon profi melo volt.
Robert Plant... Ha mar Led Zeppelint nem lathatok, potleknak o is megteszi :) Alapvetoen kedves oreg bacsi lett Robi bacsibol, aki neha ugyetlenul tancol egy kicsit a szinpad szelen, de amikor elkezd enekelni... Szerencsere egy-ket Zep szam is belefert a musorba, de a Sensational Space Shifters is szenzacios - a Rainbow cimu szam vegere meg egy valodi szivarvanyt is produkaltak :)
Az Antemasque csak a hab volt a tortan, az elso par szamot tudtam megnezni, mielott szaladni kellett volna a fuggovasuthoz (biza, majd meg meselek ;) ) - ezek a sracok bizony teljesen bolondok, a szo "szent orult" ertelmeben, mondjuk aki ismeri a The Mars Voltat, nem lepodik meg (annyira) Omar Rodriguez-Loper es Cedric Bixler-Zavala elszallasain.
Persze a lenyeg a masodik napra maradt: Queen + Adam Lambert! Melegitesnek Richie Sambora elbohockodott nehany Bon Jovi-szamot (Living on a Prayer nekem is megy Guitar heroban ennyire :) ), de a fo attrakcio feltette az i-re a habatortant.
Azt kell mondjam, nagyon sokat javitott a poszt-Mercury Queen lehetosegein, hogy Chuck Norrist lecsereltek. Persze aki csak latni akarta a bandat es hallani a szamokat fel-eredeti felallasban eloben, orulhetett Paulnak, akivel tenyleg volt par jo buli, de a masodik turnera meg plane a lemezre mar megfaradt kicsit a csapat. Adam Lambert pedig hozza a fiatalos energiat, es latszik, hogy imadja az ujjara tekerni a kozonseget - ugy tud szinte extravagansabb lenni Freddie-nel, hogy meg sem probalja utanozni egy gesztusat sem. Persze a nagy oregeket nem lehet uberelni, amikor Tokio egy torokkent enekli a Teo Torriate-t vagy a Love of my Life-ot Brian akusztikus gitarja melle... nincs meg egy ilyen libabor. Es persze Freddie is csatlakozott a kivetiton a Bohemian Rhapsody alatt, nehany archiv japan felvetelen meg John is ott mosolygott. Nagyon reg voltam mar ennyire porgos, elettel teli koncerten, ahol a banda is latvanyosan ugyanolyan jol erzi magat, mint a kozonseg, ha nem jobban. Az egyetlen apro problema, hogy megiscsak fesztivalkoncert volt, szoval nem kaptuk meg a szokasos teljes programot, sot talan meg az oszakai allomashoz kepest is kicsit rovidebb volt. De majd a kovetkezo turnen!
Ja es a cim? Nem vagyok egy orias, de itt siman ellattam a fejek felett a szinpadig :)
Az elso napon Robert Plant, az Antemasque es az Arctic Monkeys volt a menu, no meg egy pofatlanul arcletepos Metallica tribute band, a Hattalica. Ugy nez ki, hogy errefele nem viccelnek a tribute bandak, Kirk Hammett-gondorseggel es a regi kaminosofor-Hetfieldet idezo stilusban nyomtak a sracok. Az Artic Monkeysrol amit lehetett, mar leirtak, nekem ugyan annyira nem tunt hakninak, mint a tanult kollega irta, de teny, hogy lattam mar lelkesebb zenekart. Viszont a minoseggel egy csepp gond sem volt, elcsuszott hang egy szal se, nagyon profi melo volt.
Robert Plant... Ha mar Led Zeppelint nem lathatok, potleknak o is megteszi :) Alapvetoen kedves oreg bacsi lett Robi bacsibol, aki neha ugyetlenul tancol egy kicsit a szinpad szelen, de amikor elkezd enekelni... Szerencsere egy-ket Zep szam is belefert a musorba, de a Sensational Space Shifters is szenzacios - a Rainbow cimu szam vegere meg egy valodi szivarvanyt is produkaltak :)
Az Antemasque csak a hab volt a tortan, az elso par szamot tudtam megnezni, mielott szaladni kellett volna a fuggovasuthoz (biza, majd meg meselek ;) ) - ezek a sracok bizony teljesen bolondok, a szo "szent orult" ertelmeben, mondjuk aki ismeri a The Mars Voltat, nem lepodik meg (annyira) Omar Rodriguez-Loper es Cedric Bixler-Zavala elszallasain.
Persze a lenyeg a masodik napra maradt: Queen + Adam Lambert! Melegitesnek Richie Sambora elbohockodott nehany Bon Jovi-szamot (Living on a Prayer nekem is megy Guitar heroban ennyire :) ), de a fo attrakcio feltette az i-re a habatortant.
Azt kell mondjam, nagyon sokat javitott a poszt-Mercury Queen lehetosegein, hogy Chuck Norrist lecsereltek. Persze aki csak latni akarta a bandat es hallani a szamokat fel-eredeti felallasban eloben, orulhetett Paulnak, akivel tenyleg volt par jo buli, de a masodik turnera meg plane a lemezre mar megfaradt kicsit a csapat. Adam Lambert pedig hozza a fiatalos energiat, es latszik, hogy imadja az ujjara tekerni a kozonseget - ugy tud szinte extravagansabb lenni Freddie-nel, hogy meg sem probalja utanozni egy gesztusat sem. Persze a nagy oregeket nem lehet uberelni, amikor Tokio egy torokkent enekli a Teo Torriate-t vagy a Love of my Life-ot Brian akusztikus gitarja melle... nincs meg egy ilyen libabor. Es persze Freddie is csatlakozott a kivetiton a Bohemian Rhapsody alatt, nehany archiv japan felvetelen meg John is ott mosolygott. Nagyon reg voltam mar ennyire porgos, elettel teli koncerten, ahol a banda is latvanyosan ugyanolyan jol erzi magat, mint a kozonseg, ha nem jobban. Az egyetlen apro problema, hogy megiscsak fesztivalkoncert volt, szoval nem kaptuk meg a szokasos teljes programot, sot talan meg az oszakai allomashoz kepest is kicsit rovidebb volt. De majd a kovetkezo turnen!
Ja es a cim? Nem vagyok egy orias, de itt siman ellattam a fejek felett a szinpadig :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése