Napi kép: kontraszt

Budapesten úgy hívják, szmogriadó:

 Sanghajban úgy hívják, vasárnap este.

Ettől persze még nem lesz jobb senkinek, de azért érdekes az ingerküszöbök közti különbség. Pénteken pédául gyönyörű, tiszta idő volt, és ugyanez a mérőszám 60 körül mozgott. Budapesten 133 volt az elmúlt két nap maximuma. Mi 150 fölött szoktunk elkezdeni maszkot hordani. A számok forrása: www.aqicn.org

Borneó és Celebesz

Magyar volt és magyar lesz, mint azt mindenki tudja. A helyiek közül kis segítséggel ("From Hungary... In Europe") valóban többen is tudták, honnan jöttem ("Next to Germany, right?"), szóval igaz lehet a rigmus. Ami viszont a fentiekből nem vicc, hogy két hét alatt egy darab öreg nénivel találkoztunk, aki nem beszélt angolul, mindenki mással tökéletesen lehetett kommunikálni. Oké, tény, hogy az angol Malajzia egyik (kvázi) hivatalos nyelve (és mi maláj Borneón voltunk), de akkor is meglepő az ilyesmi Délkelet-Ázsiában. A másik meglepő dolog a helyiek már szinte kandi kamerába illő kedvessége és segítőkészsége volt, például a környéken szokatlan módon mindössze egyszer vertek át egy buszon, de ehhez az is kellett, hogy ne csak a buszos legyen tapló, de mi is figyelmetlenek legyünk. Mindent egybevéve a dzsungel, a tengerpart (és tengermély) valamint a főváros meglátogatása együtt összehozott legalább két és fél nyaralásnak is beillő élményt, amit azóta már majdnem ki is pihentünk a munkahelyen. Alant képek következnek!

Napi kép - esteledik

És akkor most két hétre felcseréljük a világ második legnagyobb városát a világ harmadik legnagyobb szigetére. Ha a bogarak meg nem esznek, lesz még több kép is :)

Napi kérdés - mi a teendő, ha...

... az embernek hirtelen 30 fonott karosszéket kell szállítania, és csak egy kis kézikocsija van?

Vagy ha szert tesz 10 nyúlra és 40 kiscsibére, de csak vásárlás után eszmél rá, hogy biciklivel jött? Semmi gond, Kínában mindenre van megoldás!

Ezek egyébként legkevésbé sem extrém esetek, az olyasmi már fel sem tűnik, ha egy komplett család ül együtt egy robogón, vagy ha a robogós futár nem látszik ki a csomagok alól.
Sajnos az idő ma nem olyan szép, mint a képeken, ide is megjött a trópusi vihar, de így legalább tiszta a levegő.

Megint Hong Kong

Hong Kongban rengeteg jó dolog van, de az egyik, ami kiemelkedően jó, az a nagyváros és a zöld környezet közelsége, vagy ha úgy jobban tetszik, szimbiózisa. Magában a belvárosban nincs sok zöldövezet, de szerencsére Hong Kongban valamiért úgy döntöttek, inkább összezsúfolódnak kis helyen, de az erdőket akkor is meghagyják magukban. Ennek köszönhetően vonattal, hajóval, busszal kevesebb, mint egy óra alatt a felhőkarcolók közül a dzsungelben találja magát az ember. Szintén ennek a konzervatív terjeszkedésnek a mellékhatása egy kellemetlen dolog is, mégpedig az úthálózat túlterheltsége. Egész kis keskeny utak-alagutak kanyarognak szerte a szigeteken, ami elég komoly dugókat tud okozni az éjszaka közepén is. Szerencsére azt mi a buszon belülről néztük, hogy az emiatt lelassuló tömegközlekedésre várókat simán ott is hagyják lassítás nélkül a vezetők a megállóban, ha már nagyon tele van a jármű.

Napi kép: A piros pöttyös az igazi

A hagyományos kínai orvoslás válasza a hátfájásra legalább ennyiben hasonlít a Túró Rudihoz. Elárulok egy titkot: az élmény nem teljesen ugyanolyan.

Az elveszett Modo-sziget kalandorai

Minden hosszabb ideig taro utazasnak szuksegszeruen vannak olyan reszei, amikor semmi nem akar osszejonni, plane, ha egy karacsony-meretu helyi unnep is az egybeesik az utazassal. Nalunk ez ugy nezett ki, hogy a “koreai kinai ujev”, vagyis a Seollal pont a szouli tartozkodasunk kozepen volt, es hat ilyenkor pont ugy nez ki a varos, mint Budapest Szenteste, vagy Siofok egy esos novemberi delutanon. Esetleg kevesebb bezart Zimmer Frei es vilagito angyalka van a kornyeken, de amugy pont ugyanolyan.

Sielni Koreaban

Kevesse meglepo modon Koreaban (plane Del-Koreaban) sielni majdnem pont ugyanolyan, mint mondjuk Franciaorszagban vagy Ausztriaban. Alapvetoen az ember ket hosszu vagy egy szeles fa/karbon/muanyagdarabot rogzit a labara, melegen feloltozik, es megprobal nem a feneken megerkezni egy lejto aljara, aminek a tetejere elotte sok penzert felvittek.

Napi kép - random uzsonna

A mai csípős japán rákleves mellé a sarki közértben vett lengyel gyártmányú holland karamellás töltött ostyát fogyasztottuk, továbbra is Koreában sielve. Van itt minden, kérem szépen, csak az orosz hússaláta hiányzott az asztalról.

Koreai öröm

Ha már a Hong Kong-i útról végül nem írtam semmit, talán némi koreai síeléssel tudom kárpótolni a nagyérdeműt. Az egész úgy indult, hogy síelni akartunk, amit ugyan lehet Kínában is, de a rendelkésre álló szabadság pont a kínai újév ünnepére esett, amikor pedig gyanús, hogy számtalan kínai is síelne. Sok kínaiból meg általában ritkán kerekedik ki egy jó hangulatú társaság, ellenben zavaró tömeg annál gyakrabban, tehát kellett B-terv. A B-terv szerint mondjuk Japánba mentünk volna, viszont az megdöbbentően drága volt már repülőjegy-szinten is, így maradt Korea.

Napi kép - majomtangó

Volt már korábban is fényképes bizonyítékunk arra, hogy Ázsiában komoly igény van a zavarosan öltözködő fehér férfiakra, és ezt, mint a céges kínaiújévi buli "Legjobban öltözött úriembere"-díj büszke birtokosa, csak megerősíteni tudom...

Amíg itt bambulsz, égig nő a bambusz

Ahogy ígértem: behavazott bambuszerdők következnek. Egész érdekes volt, ahogy így télen kiurult a kis kiránduló-falu, rajtunk kívül nem nagyon voltak a dombok között turisták. Volt egy hivatalosan kijelolt turistaosveny, ami szépen fel volt szórva murvaval, meg minden, de a táblák nagy részét elvittek télre, szóval nehezebb volt tájékozódni. Ezen kívül még volt a domboldalon egy kis ösvény, ami elvileg valami templomhoz vitt volna, de gyakorlatilag nem nagyon vezetett sehova, szóval végül csak a céltalan kószálás maradt a program. A bambuszerdő egy egész érdekes dolog, fene gondolná, hogy comb-vastagságúra megnőhet egy ilyen, és aki még nem látott komplett építkezést bambusszal felállványozva, az a "fák" magasságán-erősségén is meglepődhet. Vacsira kaptunk hotpotot meg hamuban sült édesburgonyát, meg volt jacuzzi is, tehát panaszra nem volt ok. Képek meg a hajtás után.

Mogan Shan, avagy elég volt már a városi télből

Egy kedves kis faluban szálltunk meg a hétvégére a Mogan hegyen, hát nem cuki a dekoráció? :)

Főzőcske, de okosan

Valamiért itt keleten nagy divatja van a félig önkiszolgáló éttermeknek, ahol a nagyérdemű saját maga főzheti-sütheti készre a nyersen, előkészítve felszolgált alapanyagokat. Ilyen például a korábban többször megénekelt vietnami pho leves, ahol a forró lében még pirosan érkezik a marhahús, sőt a fűszerezés jó részét is a vendég állítja be, vagy a koreai barbecue, ahol az asztal közepén van egy grillrács, amire ollóval vagdossák a finom húsfalatokat, vagy a különféle forró vaslapon vagy kőtálban érkező egytálételek, ahol gyakorlatilag az odaégést kell lelkes kevergetéssel menedzselni. Ugyanebben a műfajban a kínai induló a "hotpot", ahol bugyogó olaj vagy leves van az asztal közepén, a helyre jellemző fűszerezéssel, a vendégek pedig ebbe mártogatják a mindenféle gombát-húst-zöldséget, amíg a kívánt állagot el nem érik. Általában lehet rendelni marhát, sertést, bárányt, mindenféle zöld leveleket, például spenótot, belsőségeket (kedvenc kínai fordításaim a témában: "This is what the duck goes to toilet with", illetve "chicken asshole" :) ), tofut, adott esetben vért. Természetesen Kína nagy és változatos ország, így hotpotból is millió féle van, az egyik népszerű verzió a szecsuáni, ami lényegesen csípősebb a többi fajtánál (még a hunani konyha hasonlóan csípős), és ők használják a nyelvbénító szecsuáni borsot. Ez utóbbira ha ráharap az ember, körülbelül a fogorvosnál megszokott érzéstelenítés a hatás, ez kombinálva a meglehetősen csípős paprikás fűszerezéssel egész érdekes tud lenni.

Néhány példa-kép:

Koreai kőedény

Szecsuáni hotpot

Másmilyen hotpot