Megint Hong Kong

Hong Kongban rengeteg jó dolog van, de az egyik, ami kiemelkedően jó, az a nagyváros és a zöld környezet közelsége, vagy ha úgy jobban tetszik, szimbiózisa. Magában a belvárosban nincs sok zöldövezet, de szerencsére Hong Kongban valamiért úgy döntöttek, inkább összezsúfolódnak kis helyen, de az erdőket akkor is meghagyják magukban. Ennek köszönhetően vonattal, hajóval, busszal kevesebb, mint egy óra alatt a felhőkarcolók közül a dzsungelben találja magát az ember. Szintén ennek a konzervatív terjeszkedésnek a mellékhatása egy kellemetlen dolog is, mégpedig az úthálózat túlterheltsége. Egész kis keskeny utak-alagutak kanyarognak szerte a szigeteken, ami elég komoly dugókat tud okozni az éjszaka közepén is. Szerencsére azt mi a buszon belülről néztük, hogy az emiatt lelassuló tömegközlekedésre várókat simán ott is hagyják lassítás nélkül a vezetők a megállóban, ha már nagyon tele van a jármű.



Most három napot voltunk, kizárólag nyaralni, és egész sok kalandot sikerült belezsúfolni ebbe a rövid időbe. Eleve Shenzhenbe (Sendzsenbe) repültünk, ami a határ kínai oldalán van, és sokkal olcsóbbak a jegyek, ahova leginkább az esős időjárás miatt két órás késéssel, éjfélkor ért oda a gépünk. Ezután egy órát vártunk, hogy sorra kerüljünk a taxi-sorban, aztán újabb 40 percet töltöttünk a kocsiban, amíg a vezető megpróbálta megtalálni a festői Shenzheni Vasútállomás Grand Hotelt, ami így hajnal kettőkör egész kísértetiesen nézett ki, de a célnak megfelelt. Ez egyébként rögtön a határ mellett van, közvetlenül egy hatalmas kínai piac mellett, ahol teljesen eredeti hamis Rolexektől kezdve a kazalban álló "Beats"-fülhallgatókon át a teljeskörű szabói szolgáltatásokig mindent megkaphat az ember. Van ilyen Sanghajban is persze, csak ez nagyobb meg hangosabb :)

Na de innen inkább átsétál az ember a határon, ahol aztán felszáll a metróra, ami Hong Kong közepére repíti. Ez alkalommal egész pofás kis szállodát találtunk, ahol meglepő módon a szobához járt egy fullos internettel felszerelt okostelefon, ez jelentősen megkönnyítette a tájékozódást. Ezt ki is használtuk, hogy átnavigáljon minket a belvárosból:

 a Stanley-öbölbe:

A következő nap programja a Lamma-sziget meglátogatása volt, amihez már kompra kellett pattanni.

A szigeten van két-három kis falu, amik között vagy gyalog, vagy hajóval lehet csak közlekedni, ugyanis utak egyáltalán nincsenek. Itt van viszont Hong Kong áramellátásának központja, ami egész szürreális kontrasztokkal jár.

A sziget egyik kihagyhatatlan nevezetessége a Lamma Hilton nevű étterem, ahol pofátlanul olcsón (legalábbis Hong Kong-i mértékkel) lehet tengeri herkentyűket fogyasztani, és aminek teljesen egyértelműen semmi köze nincs a szállodalánchoz.
Vannak még itt nagy ronda pókok is, ők állítólag nem veszélyesek, csak sokan vannak:

Ezt az egészet sikerült úgy megúszni, hogy szinte csak akkor ömlött az eső, mikor fedett étteremben ültünk, de akkor mintha rögtön kettő dézsából öntötték volna. Éljenek a trópusok :)

Másnapra már csak a világ százegy legjobb éttermének egyike maradt, a Dim Dim Sum, ahol kb háromezer forintnak megfelelő dollárért ketten degeszre ettük magunkat mindenféle izgalmas és finom töltött tésztabatyukkal. Ezután megtekintettük az űrkutatási múzeumot, ahol ki lehetett próbálni csomó mindent, például azt is, milyen a holdi gravitációban ugrálni. Mondjuk remélem az igazi űrhajósoknak odafent kevésbé vágott be a heveder odalent.

A shenzheni reptérre busszal igyekeztünk visszajutni, ami jelentősen gyorsabb a metrózásnál, egész vicces, ahogy kis matricákkal megcímkézik az utasokat, és minden buszváltásnál (határon, két határ között, határ után) újra meg újra összegereblyézik a szétszéledő kis kínaiakat (meg minket).

A reptér egyébként hatalmas és vadiúj, voltam én már nagy helyeken, de így is megdöbbentők a méretek:

A gépünkre végül mégsem azért nem jutottunk fel, mert eltévedtünk volna, hanem mert egy órával a kitűzött indulás után apránként be merték vallani, hogy ez ma nem fog felszállni. Ennek köszönhetően az éjszakát valami nem annyira kiemelkedő szállodában töltötte az egész utazóközönség, ahonnan hajnali 5-kor keveredtünk vissza a reptérre, majd az eredeti tervhez képest alig 12 óra késéssel dél körül Sanghajba.

Jó kis muri volt :)