2011. augusztus 11., csütörtök

Isztambulban

Teljes ejszakas buszozas utan megerkeztunk utunk utolso allomasara, Isztambulba. Reggel 8-ra ertunk ide, de a szallasra csak 2-kor engednek be. Mikor szakadjon hat az eso, ha nem most? Az egyre komolyabb felhoszakadas elol vegul fedel ala menekultunk, de csak miutan tisztessegesen elaztunk.
Azert az mar most latszik, Isztambul erdekes lesz.

2011. augusztus 10., szerda

Sinop, a Fekete-tenger torok turistaparadicsoma




Epp Sinopban vagyunk, a nagy Torokorszag legeszakibb pontjan. Foleg a belfoldi turistak nagy nyaralasi celpontja ez, egy foldnyulvanyon elterulo kisvaros, kikotokkel, ettermekkel, szallodakkal. A legmeglepobb az, hogy olyan sokan tulajdonkeppen nem is strandolnak, legalabbis azon a strandon, ahol mi voltunk, alig lezengtek egy paran. Elkepesztoen meleg van, igazi augusztusi mediterran idojaras. Rengeteg a halaszbarka, az ettermekben sokfele tengeri halat meg kagylot kinalnak - mi is ezekbol probaltunk ki egy parat, es valoban nagyon izletes volt. Este persze megteltek a mulatohelyek. A torokok nagyon szeretnek kartyazni, a hagyomanyos kartyalapokat azonban sokszor kis domino-szeru lapokkal helyettesitik. Nagyon nepszeru tovabba a szamunkra 'backgammon' neven ismert tablas jatek is, a legtobb etteremben es szorakozohelyen alapfelszereleskent rendelkezesre all. İlyet mi is jatszottunk, sot, csocsoztunk is a helyi fiatalokkal. Termeszetesen vizipipat is rendeltunk (itt nargıle a neve, a nepszeru sisha kifejezest fel sem ismerik). A torokok nagyon baratsagosak, allandoan azt kerdezgetik, honnan erkeztunk. A standard 'Hungary' kıfejezest nem nagyon ismerik fel, ugyhogy egybol torokul szoktunk valaszolni: Magyarıstan!

2011. augusztus 8., hétfő

Ömer

Ma reggel ujra orara keltunk, mert 9 oranyi buszut allt elottunk. Probaltam eroltetni a stoppolast, Akos sem lehetett nagyon ellene, mert lenyegeben egy sima "vagy kutya van, vagy or" eleg volt, hogy lesetaljunk a partra az autopalya melle. (Ezuttal "stoppal biztos gyorsabb lesz, mert a busz lassu" volt a mondas.)

Az alabbi tortenetben szereploklel nem beszelunk egyetlen kozos nyelvet sem.
Azt hiszem a torokoknel nem divat a stoppolas, mert az arcok alapjan lenyegeben mindenki hulyenek nezett bennunket. Az szabaly ugy latszik itt is el, akinek jol megy sora azt kevesbe erdekli embertarsai sorsa es forditva. A kornyek legszakadtabb autoi alltak meg megkerdezni miben segithetnek.
Elso menetben 10 km-t haladtunk egy dobbenetes belseju talbotban, majd 30-at egy taxiban. Utobbinal egy kicsit aggodtunk, hogy esetleg valamit felreertettunk, mert meg a szamlalo is ment, de vegul egy egyszeru tesekkür ederim-el (koszonom) bucsuztunk a taxistol es 3-4 eves kisfiatol.
Eztan jott Ömer meg a szakadt harmincas merci. Ahogy megallt beszelt tovabb a telefonon, de intett, hogy nyugodtan kaszalodjunk be hatra ketten, az elso ulesen ugyanis irodaja volt kiteritve. A taskakkal egyutt igencsak szorongtunk hatul. Ehez eleg azt elkepzelni, hogy Akos taskaja bizony nagyobb az en teknosomnel. Kicsit kezdett is zavarni, hogy igy kitekerve kell ulni meg vagy egy orat, o ugyanis kb 80 km-t vitt minket.
Egyszercsak megall es mondja, hogy ha nem baj o enne egyet. No es a Ramadam pajtikam? No mindegy, vegulis o tesz szivesseget, igy legalabb megtudjuk mit erdemes enni. Hat megtudtuk! A tobbfogasos rendkivul finom felhozatal elfogyasztasa kozben a torok teazas finomsagait is megismertuk. (Errol majd kesobb.) A vegen Ömer kicsit megsertodott rajta, hogy a tarcamert nyulok, igy nem eroltettem a dolgot, a vendegei voltunk.
Ez a torok vendegszeretet amivel az ember talalkozik, ha kepes levetkozni a turistasagot es a nyelvi nehezsegek ellenere tesz egy lepest az utca embere fele.

Sumela kolostor

Antitol meg az ejjely elbucsuztunk, neki reggel ment a repuloje. A reggelt kenyelmesre vettuk, mert az elmult napokban nem sok alvasban volt reszunk, be kellett hat potolni. Ennek meg is lett az eredmenye...

Reggeli utan megkerdeztem a portast, hogyan juthatunk el a Sumela kolostorba. Kimutatott az ucara a kisbuszra, hogy azzal es most rogton, mas lehetoseg pedig vasarmap leven nincs. Az azonnali indulas sajnos nem volt opcio, borult lenyegeben a teljes heti program. Ez leginkabb azert van, mert mint kiderult a torokoknel eleg idoigenyes dolog az utazas. Lazas tervezgetesbe fogtunk hat mi legyen a heten, mit kell kihagynunk, melyik ejjel ne aludjunk mar megint. Aztan hirtelen jott a felismeres, hogy olyanok vagyunk mint a burokban elo budai sznob aki azt gondolja a kokire mar utlevel kell. Van 6 orank sotetedesig, meg 90 km, valahogy csak kiadja...
Stoppoltunk, alkudoztunk, leintettunk, betarsultunk. Megjartuk a kolostort, meg kis idonk is maradt este a varosban.
Magaval a kolostorral viszont nem nagyon volt szerencsenk. A volgybol a sziklafal oldalaba epult kolostor nyujt teljesen egyedi latvanyt, felerve pedig a kornyezo tajra nyilik csodas kilatas. Allitolag... Mi ugyanis semmit nem lattunk ezekbol a felhoktol es a kodtol, raadasul esett is amire nem keszultunk, igy elegge atfagytunk. Azert a kolostor igy is latvanyos volt. Ahogy beleptunk a kapun es lepillantottunk az epuletegyuttesre, amit barlangszeruen olelt magaba a hegy, mindkettonknek a Del-amerikai hegyi indian telepulesekrol latott kepek jutottak eszebe.
Kalandos napunkon felbatorodva elhataroztuk masnap is beprobalkozunk a stoppal, igaz az mar joval nagyobb tav.

Farewell

Csak jelezném, hogy időközben szerencsésen megérkeztem a festői (ugyanakkor igencsak hideg és esős) Kelet-Angliába, így az expedíciós csapat létszáma a mai naptól két főre csökkent.

Nem elébemenve az izgalmas és fordulatokban gazdag események blogbéli leírásának, annyit elárulhatok, hogy hőseink némi nehézségek árán ugyan, de elérték a törökörszági Trabzon városát, ahonnan ma reggel ankarai átszállással Londonba utaztam. A kontraszt, amint sejthető, hatalmas, bár nem feltétlenül pozitív. A Kaukázus vad vidékeivel összehasonlítva az angol vidék sterilitása remek szimbóluma lehetne a varázstalanított nyugati életforma dekadenciájának.

Uraim, köszönöm az eddigieket és további szép élményeket illetve jó utat kívánok Önöknek a varázslatos Isztambulba!


Upon the hearth the fire is red,

Beneath the roof there is a bed;

But not yet weary are our feet,

Still around the corner we may meet

A sudden standing stone

That none have seen but we alone.

Tree and flower and leaf and grass,

Let them pass! Let them pass!

Hill and water under sky,

Pass them by! Pass them by!


Batumı - a Fekete-tenger gyongye





Tibilisziben ejjel kettokor szalltunk fel a Batumiba indulo vonatra. Halokocsi sajnos mar nem volt, ugyhogy maradt az ulohely. A kocsiba szallva rogton feltunt, hogy utitarskent egy egesz gruz iskolai osztalyt kaptunk... A pihenteto utazas vegeztevel megerkeztunk a gruz turistaparadicsomba, a Fekete-tenger partjan fekvo Batumıba. Egy gyors alkudas utan a helyı taxıssal (25 GEL megajanlott ar helyett vegul 8 GEL-t fızettunk) marıs a belvarosban talaltuk magunkat. Batumı ıgazı tengerpartı nyaralo varos, hosszu strandokkal, tengerpartı setannyal, ettermekkel, drınkbarokkal. A programunk gyakorlatılag teljes egeszeben strandolasbol allt. Illetve elfogyasztottuk a turank eddıgı legjobb (es egyben legolcsobb) sawarmajat. Mındezek utan felszalltunk a Torokorszagba tarto buszra. Mondjuk a Lonely Planet szerkesztoı valoszınuleg elaludhattak a buszon, mert az altaluk josolt 3 oras utat mıntegy 6 ora alatt teljesitette a korultekınto torok sofor. Errol csak annyıt, hogy Torokorszagban ugy tunık, a buszmegallok pusztan szımbolıkus jelentosseggel bırnak, hısz barkı leınthetı a buszt akar az autopalyan ıs. No meg az ıs hosszabbıtotta a menetıdot, hogy naplementekor habozas nelkul letert a busz az ut mentı kajaldaba, hogy a napkozbenı Ramadan bojtı kotelezettseg alol felmentest nyero torokok azonnal orvosolhassak ehseguket :)





Igy erkeztunk el hat Trabzonba.

Tibiliszi

A Tibiliszibe történő megérkezés után hamarosan a belvárosban találtuk magunkat. A főutca (Rustaveli Ave) környékét felújították, a korábban abkház menekülteket elszállásoló, leromlott szovjet Hotel Iveria helyén most már egy méregdrága Radisson szálló található. A város látképe este is lenyűgöző: a szebb épületeket kivilágítják, szembetűnő a város sziklafalak között húzódó folyója, a Mtkvari (!). A látványt meghatározza a régi, használaton kívüli tv-torony, illetve a 90-es évek elején épített új katedrális, a Sameba. Ez utóbbit meg is látogattuk, hatalmas épület, 86 méter magas a kupolája. Az orosz ortodox templomokhoz hasonlít a belső felépítése (a grúzoknak egyébként saját egyházuk van, grúz pátriárkával). Van még egy egészen új park is, ahol esténként a szökőkút vizére vetített grúz néptáncfelvétel képeit, a hozzá tartozó zenét, illetve a minden este megtartott tüzijáték fényeit csodálja a 21. század grúz embere... :)Az utcán rengeteg az árus, zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, sajtokat, és egészen finom süteményeket kínálnak. A tibiliszi metró elképesztően mély, az állomások látványosak, a metrókocsik ugyanolyanok, mint Budapesten. A menetjegy ára 50 forintnak megfelelő összeg, és hasonló kártyás rendszerben működik, mint pl. a londoni metró. Az árak általában is visszafogottak, egy jó vacsora egy helyi étteremben kijöhet 1500 forintnak megfelelő összegből. Az utcán kapható sawarma természetesen még olcsóbb. A helyiek szeretik a turistákat, tőlünk is sokszor kérdezték, honnan érkeztünk, mit láttunk már eddig, hogyan tetszik az ország.
video










2011. augusztus 7., vasárnap

Egy nap a Kaukazusban

Tbilisi-i pihenonapunk hajnali 4-kor ert veget. Erre csak akkor dobbentem ra amikor beallitottam a masnapi ebresztot 8-ra, hogy odaerjek az autokolcsonzobe nyitasra. Sejtettuk ugyanis, hogy hosszu es kalandos napnak nezunk elebe, csak azt nem, hogy ennyire.
Kazbegi az utolso ertekelheto meretu telepules az orosz hatar elott. 700m-el a telepules folott a hegyekben talalhato a Tsminda Sameva monostor ami amellett, hogy gyonyoru helyen van, a gruz tortenelem es kultura egy fontos ikonja. (A reszletekre mar nem emlekszem es ugy tunik Anti magaval vitte az utikonyvet mikor hazament, ugyhogy akit erdekel jarjon utanna)
A kolcsonzoben elmondtak, hogy Kazbegiig el lehet menni az altalunk kinezett budget ford contourral is, de a monostorba csak terepjaroval van eselyunk felmenni. A kerdeses 6.4 km gyalog legalabb 3 ora oda-vissza, az idoben nehezen fert volna bele. Igy esett a valasztas a 80$-os ford explorerre. A Kazbegiig tarto, jpnak mondott uton is jol jott a terpjaro, kivancsian vartuk milyen lehet az, amihez mar szerintuk is ez kell.
En rettenetesen elveztem a vezetest fel a kolostoba, de meg a tobbiek is lelkesen kurjongattak amint az autoval lehetetlennek tuno akadalyokat teljesitettuk. Az ut hirtelen egy kisebb hegyteton er veget. Itt talalhato a monostor, lenezve a volgybe 700m-re alattunk Kazbegi, masik iranyba a Kazbek hegy tornyosul folenk, ami 5033 meterevel a Kaukazus egyik legmagasabb csucsa. Hiaba, a papok mindig tudtak szep helyre epitkezni. A latvany szavakkal leirhatatlan, beszeljenek hat a kepek.
A monostor megtekintese utan Kazbegiben ismet osszefutottunk Arturral es Olgaval. Tudtuk, hogy ott lesznek valahol, mert elozo nap teljesen veletlen egymasba botlottunk a tbilisi palyaudvaron es mint regi ismerosok megbeszeltuk ki merre megy majd. (Akkor mi meg nem tudtu, hogy ide)
Felvettuk oket is az autoba es eszaknak vettuk az iranyt. Felve kozelitettuk meg a lezartnak hitt hatart, de legnagyobb meglepetesunkre nem egymassal farkasszemet nezo katonakat, hanem aktiv hatarforgalmat talaltunk. A kis kitero utan megkerestuk az eldugott am annal gyonyorubb vizesest ami a valodi celunk volt.
Lengyel baratainktol kutyafuttaban bucsuztunk, mert bizony mar komoly kesesben voltunk az autoval. A masnapi visszaadas nem volt opcio, mert ejjel indult a vonatunk Batumiba. Normalis esetben ilyenkor nyomnank a gazt, hogy haladjunk, de a helyzet nem volt ilyen egyszeru. A ford benzinmutatoja negyed alatt volt valahol, holott alig jottunk 160 merfolder, raadasul ezen a kornyekem nem nagyon szamithattunk kutra. Probalkoztunk kerdezoskodni, de vagy mar reg elhagyatott volt a kut, vagy siman csak benzin nem volt. Vegul feladtuk es elindultunk visszafele, lessz ami lessz alapon. A helyzet foleg Antit kavarta fel, neki meggyozodese volt, hogy lerohadunk valahol, bukva ezzel az ejjeli vonatot, valamint o a ket nappal kesobbi repulojet haza. Vegul a dolog ha nem is egyszeruen, de megoldodott es az autokolcsonzovel is meg tudtuk beszelni, hogy legyen aki atveszi az autot ejjel f10-kor. Tevedes nem volt, a valoban 20 liter folott fogyasztott szaz kilometeren az iszakos amerikai batar. A kolcsonzos magyarazott valamit az overdrive-rol, de mi itt akkor is valami osszeeskuvest sejtunk.
Igy viszont a gatyank is rament a berlesre, Wojtekkel mar alkudozni kellett a lakberunkre, ami persze szinten tobb volt mint amire szamitottunk. Gyors zuhany es pakolas utan meg pont elertuk az ejjeli vonatot...

Grúz körkép

Grúziáról a hírekben főképp az oroszokkal való enyhén szólva is rossz viszonyuk kapcsán találkozhatunk. A grúzok elmondása szerint Jelcin a 90-es évek kezdetén felhívta grúz kollégáját, Sevarnadzét, és felhívta a figyelmét arra az apró tényre, hogy ha Grúzia nem lép be a Független Államok Közösségébe, akkor máris elindítják az orosz bombázókat Tibiliszi felé. A viszony azóta fagyos, a két ország között húzódó hataron csak az oroszok kelhetnek át Grúziába - a grúzok itt nem mehetnek Oroszországba. Egy ilyen határárkelőt láttunk is a Kaukázusban, hatalmas kamionok érkeznek az országba gyakorlatilag megsemmisült utakon. A grúzok többsége egyébként ettől függetlenül beszél oroszul - a szovjet idők örökségeként.Az országot roppant vendégszerető emberek lakják. Ünnepi vacsorákon nagy szokás a beszédmondás - ilyenkor a rangidős szónok, a tamada számos beszédet tart a jelenlevőknek. Másnak csak az ő engedélyével szabad nyilvánosan szólnia a vacsora ideje alatt.Tibilisziben egyébként állandó az építkezés. A beruházások jelentős része (nem csak az építőiparban, hanem a szolgáltatások, kormányzati tevékenységek terén is) az ország jelenlegi nagy szövetségeséből, az Egyesült Államokból érkezik. Ennek megfelelően nagy lendületű a fejlődés, de hatalmas a kontraszt: a budai Vár palotáinak látványosságát megközelítő, vadonatúj elnöki palota tőszomszédságában gyakorlatilag nyomornegyed húzódik ( a kettő között rendőrkordon). Ugyanakkor egyre több a rendezett utca, nagyon szép építészeti stílusú házakat lehet látni, sok az elérhető szolgáltatás. Mindenkinek jó szívvel lehet javasolni egy ide tervezett látogatást.


Ormenyorszag ranezesre

Yerevant, a fovarost lattuk eloszor, annak is inkabb a tortenelmi belvarosaban maszkaltunk. Ez a resz foleg a kisebb utcak stilusaban es allapotaban leginkabb Bp. VIII. keruletere emlekeztet. Ami nagy kulonbseg, hogy van sok uj es latvanyos epulet is. A sok az uzlethelyseg, mind Ny-europai designal es tul erosre allitott legkondival. Tele a varos monumentalis epuletekkel, amik altalaban eleg rusztikusak.
A lanyok csinosan oltoznek, konnyed kis nyari ruhacskakban jarnak es kedvesen mosolyognak vissza ha egy pillanatra elveszel igezoen szep szemukben.
A ferfiak a rettento hoseg ellenere mindig hosszu nadragban vannak, ugyanakkor gond nelkul vesznek fel papucsot hozza.
Az ormeny divat vadhajtasait ket peldaval szeretnem szemleltetni.
Az egyik egy harmincas eveit taposo uriember oltozeke, amit a buszpalyaudvaron csodalhattunk meg: Ranezesre vastag anyagu koszszurke, anyagaban domboru mintaju rovidujju ing, ettol eltero arnyalatu, de szinten szurke fenyes vasalt nadrag, fekete zokni, illetve fekete Dior strandpapucs. (Hogy utobbi eredeti volt-e vagy csak a markanev volt rairva azt nem tudom, mert nem ertek hozza, amugy sem tudom melyik a rosszabb.)
Masik nagy kedvencem az europai varosi divat ket vadhajtasanak frappans otvozese a raklaptalpu tangapapucs.
Videk es Yerevan kozott oriasi a kulonbseg. Meg a nagyobbacska varosok is maximum bombazasok utani kiskozsegekre hasonlitanak. A kisebb telepuleseket olykor eszre sem veszi az ember mikor athajt rajtuk. Videken a legegyszerubb dolgok megtalalasa is komoly nehezseget okozott es tobbszori kerdezoskodest igenyelt meg akkor is mikor volt velunk oroszul tudo.
Oroszul a legtobb ormeny beszel valamennyire.
A taj lenyugozo, europai fejjel nehez hova tenni. Az elso trukk, hogy meg a legmelyebben fekvo teruletek is nagyreszt magasabban vannak mint hazank legmagasabb pontja. Ettol meg a siksag siksag, csaka novenyzet elegge mas. Fa csak elvetve akad, ennek is koszonheto, hogy a szem messzire ellat. Persze esetunkben sajnos nem eleg messzire. Yerevanbol allitolag szinte mindig latszik az Ararat (ami jelenleg torok teruleten van), mi sajnos nem lattuk a hosegtol poros levego miatt.
Nem baj lattunk helyette mas hegyet, raadasul kozelrol.

2011. augusztus 6., szombat

Fekete-tenger

A kimerito egesz ejszakas vonatozas jutalmakent az iment megpillantottuk a Fekete-tengert. Batumiba, a torok-gruz hatar menti kikotovarosba erkezunk meg hamarosan, az estet viszont mar Torokorszagban toltjuk majd.
Az elmult napok eleg mozgalmasak voltak, nem nagyon volt idonkaz irasra. Hamarosan potoljuk az elmaradt beszamolokat.

2011. augusztus 4., csütörtök

Mar megint lengyelek

A marshrutkan ismerkedtunk meg a lengyel Wojtekkel es Evaval. Wojtek a varsoi egyetemen tanit oroszt es a 2 honapnyi nyari szabadsagat mindig kulfoldon tolti. Iden Gruziaban. Nem is volna igazi lengyel, ha etelt, italt, hazat, nojet fel ne kinalta volna a barati vengereknek.
A hatalmas legkondis, netes lakas ket szobajanak hasznalataert a napi lakber felet keri el tolunk. Ez az osszeg mintegy negyede annak amit egy fulledt, meleg, zsufolt hostelben fizetnenk. Hiaba, orosz tanar a szentem nem porszivo ugynok.
Etet, itat es a kanapen alszik, azert mi is igyekszunk visszavagni az udvariaskodassal, hogy o is elegedetten zarja majd a ket napot.
Akosnak es nekem az is nagyon jol jott, hogy a mosast is el tudjuk intezni.

2011. augusztus 3., szerda

20 nap a senki foldjen

Kis hijjan ormenyorszag es gruzia kozott rekedtunk 20 napra. Tortent ugyanis, hogy az ormeny hataror aug. 23.-i datumot pecsetelt tevedesbol az utlevelbe. Ormenyorszagba viszont nem engednek be amig ki nem jovunk Gruziabol. Uj pecstet nem adtak az ormenyek, a regit probaltak athamisitani keves sikerrel. Az ugy kibogozasahoz a ket hatarallomas kozott (kb 300m) kellett maszkalnunk az osszes cuccunkkal. Vegul a gruz hatarorok megkegyelmeztek es beengedtek, de ehez hatarozott allastfoglalast kertek amellett, hogy ok jobb vasarlok ("customer") mint az ormenyek.
No akkor irany Tblisi!

Ormeny gasztrokorkep

Most, hogy elhagyjuk az orszagot nehany posztban osszefoglaljuk mit tapasztaltunk. Kezdjuk a gasztronomiaval.

A pekaruk eleg szeles skalan mozognak. A kenyerek kozott megtalalhatok a nehezebb europai fajtak es az inkabb a balkanon jellemzo lepenyszeru kerek kenyer. Nekem legjobban a sokszor A3-as papir meretu leginkabb a torok vekony pitatesztahoz hasonlito valami tetszett. A felsoroltakon kivul sokfele formaju kelttesztaval talalkozunk. Ezekrol altalaban csak megkostolas utan derult ki szamunkra, milyen ize van, mivel van megtoltve. Eleg sokszor volt edes amit sosnak gondoltunk, de alapvetoen finomak a pekaruk.
Az utcai kajalas ket specialitasa a sawarma es valami kis pizzafeleseg. Utobbit sajnos nem tudtuk kiprobalni, csak kepen talalkoztunk vele, pedig kivancsi lettem volna mit adnak 150 AMD-ert (kb. 75Ft). A sawarma a gyros helyi megfeleloje, amit a torokokhoz hasonloan vekony tesztaba tekernek, csak itt becsukjak mindket veget. Mindossze 600 AMD-t kernek erte, bar meretre is kicsit kisebb europai megfeleloinel.
Meleg etelkent az utszeli bufekben saslikot vagy kebabot adnak. A kebab ebben az esetben a vekony tesztaba tekert fasirtdarab, amibe csak szerencses esetben kerul valami ami csuszik is. Salatat is ehetunk mellejuk, ami paradicsombol es hagyomanyos uborkabol all. Sajnos a salata kotelezo eleme a zolfuszer keverek aminek egyik alkotoja nagyon intenziv es lenyegeben szappan izu. Antinak es nekem kezdettol fogva felfordult a gyomrunk tole, Akosnak eleinte izlett, de aztan o is besokallt tole.
Etteremben nemzeti etelkent barbequet ajanlanak, de ez tud eleg szaraz lenni es ha jo sem igazan kulonleges. Erdemes inkabb valogatni az etlapon, mert erdekesseg akad boven. Szuk meritesunk ket felfedezettje a diokremes padlizsan, a toltott szololevel.
Edessegkent a piacokon es turistalatvanyossagok kozeleben kaphato dioval toltott aszalt gyumolcsoket emelnem ki. Akossal lelkesen tomtuk magunkba a kulonbozo izu es formaju valtozatokat.
A helyi kave a szurcs, ami lenyegeben torok kave. Olyan is...

Marshrutka

Elindultunk Yerevanbol, irany Tblisi, Gruzia. A tomegkozlekedes egy jellegzetes helyi modjat valasztottuk, a maganuzemeltetesu kisbuszt, neve marshrutka. A mi esetunkben ez egy ford tranzitot jelent, melyben a lelemenyes helyiek 16 helyet alakitottak ki. (Mi vegul 17-en vagyunk idebenn.) Nyithato ablakok elhelyezesere mar nem nagyon futotta a kreativitasbol. Aki ugy gondolja egy fiestaban nem lehet csomagokkal 5-en kenyelmesen utazni, annak ki kene ezt probalnia. Menetrend nincs, a jarat akkor indul amikor megtelik. Mi kb. 1,5 orat vartunk az indulasra.
Az egyes ulesek konfortjaban komoly kulonbsegek vannak. Az erdekervenyesites modja a minel aggresszivebb veszekedes a soforrel. Nyelvismeret hianyaban ezen a ponton komolyan lemaradtunk. Anti jart a legrosszabbul, o egy 100+ kilos taploneni es egy folyamatosan reklamalo faszi kozott preselodik, hogy a vegen majd beragaszthassuk az albumba. Akossal igy azt remeljuk, nem lesz megallas az egyebkent 5-6 oras uton, mert Anti maris bejelentette igenyet a cserere.

2011. augusztus 2., kedd

Oda a Ladahoz


Mostanaban nekunk a Herz szorol nem a szalami, hanem az autokolcsonzo fog eszunkbe jutni. Jerevanban mukodtetnek ugyanis egy irodat, es a kiberelheto kocsik listajan ott szerepel a legeslegjobb gepkocsi, amit az erto es gondos szovjet mernokok valaha is megalkothattak ... a KOCKA LADA!!! Sokoldalubb limuzin gepjarmuvet nem is hord a hatan a vilag. A mienk feher, komoly 1600 kobcentis benzines eroforrassal, valamint a szokasos hajo-szeru utfekvessel rendelkezik. Tovabba extrak is vannak (beszerelt radiosmagno, kozponti zar)! Egyarant birja az ormeny autopalya magas tempojat, az elhagyatott foldutak es hegyi szerpentinek nehez terepviszonyait. Azt hiszem, mindannyonknak faj a szive kicsit, hogy holnap vissza kell vigyuk a Herznek.

Madarbogar!

Az Aragats hegy deli csucsanak 'betamadasakor', megkozelitoleg 3612 m magassagban kulonleges repulo elolenyre lettunk figyelmesek ami ugy tunt, hogy szetfesziti a hagyomanyos genus proximum - differentia specifica distinkcion alapulo kategorizaciot.

A kepen az egyszerre ket genus ala is tartozo, titokzatos madarbogar lathato. Hogy vegso soron kolibri -e vagy rovar, azt dontse el a kedves olvaso!

Egyszer fenn, egyszer lenn...

Miutan az esti orakban, bucsut intettunk eszaki baratainknak, elindultunk megkeresni a tudosokat...
Van ugyanis Ormenyorszagban egy az egyszeri magyar szamara hihetetlenul magas hegy az Aragats. Hatalmas kraterszeru kozepet 4 csucs veszi korbe. A legmagasabb csucsa 4000m folott van, az "egyszeruen megkozelitheto" 3900m. Kis utannagondolassal hamar rajottunk, nemhogy onerobol nem jartunk meg ilyen magasan, de meg sifelvono sem repitett egyikunket se ilyen magassagokba. Meg kell hat masznunk.
A hegyre 3200m-ig vezet fel ut (legalabbis ezt itt annak nevezik), ott talalhato egy kozmikus sugarzas kutatokozpont. A legenda szerint a tudosok ejjeli menedeket nyujtanak a faradt vandorok szamara. A hegy labahoz labahoz ejjel f11 korul ertunk, ahol megalltunk valamit vacsizni, mert hat innen mar a vadon vart rank. Elmult 11 mire nekivagtunk a jo egy oras utnak. Be probalkoztam egy "Nincs itt semmi gond, majd csak lesz valahogy." megjegyzessel es bar senki nem hitt nekem megkaptuk a felszallasi engedelyt.
A kanyargos, tankcsapdas szerpentinrol csak masnap derult ki milyen helyeken vezet. Talan jobb is ez igy. Legalabb a Lada szepen vette a tankcsapdakat. Tudosokat nem talaltunk, de valami szallast kialkudtunk ott egy helyen ami egyebkent nem tudom mi volt. Az alkudozas korulmenyeirol annyit, hogy azt hiszem oroszul alkudoztunk, de nem vagyok benne biztos, mert egyikunk sem beszel oroszul.
Ha az ejjel meglepetesemben nem lovom le a poent, csak reggel vettuk volna eszre, hogy szallasunktol mintegy 10 meterre van a hegyi to. Igy a racsodalkozas elmaradt, de szepsegeben azert gyonyorkodhettunk a szamunkra szokatlanul korai ebredes utan.
Innen mar nem vezet fel ut, de celunk a csucs jol lathato, csak mennunk kell az orrunk utan. Szerencsere talalkoztunk angolul is beszelo helyi vezetovel, aki kb elmutogatta merre erdemes kerulgetnunk a hofodte reszeket. Anti meg allas kozben is legszomjra panaszkodott. Akossal probaltunk kemeny legenyeknek tunni, de ahogy egyre feljebb ertunk a levego ritkasaga hatarozottan megerzodott teljesitmenyunkon. Szamomra ez ujszeru elmeny volt. Sokat pihentunk.
Hosies kuzdelmunk meghozta gyumolcset, a csucson paratlan latvany tarult elenk. Az erzest, a tavolsagokat nem hiszem, hogy at tudnank adni, de azert Akos keszitett nehany kepet.

A hegyrol lefele jovet mar mind ereztuk, hogy a vedekezes ellenere a nap bizony sikeres tamadast vitt veghez hamvas borunk ellen. Mire visszaertunk Yerevanba, ugy odakozmaltunk, hogy ha etteremben igy hozzak barbeque-t siman visszakuldom. Valoszinuleg a 40 fokos homerseklet sem sokat segitett.
A nap vegere a rend oreivel is akadt egy kis nezetelteresunk. Ha jol ertettem azt probaltak elmagyarazni nekem, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisembernek. Nem volt mit tenni, el kellett hinnem nekik. Szerencsere en is megertettem veluk, hogy ha tolem penzt akarnak, akkor be kell erniuk a 30.000 AMD-s birsag harmadaval.
Igy amikor ez a poszt keszul a szo minden ertelmeben le vagyunk egve.

polak - wegier ...


Jerevanban talalkoztunk a szallasunkon egy lengyel hatizsakos parral. Nevuk: Artur es Olga, es ok eppen tobb hetes kaukazusi koruton vannak. Mivel terveink egybeestek a tegnapi napra, hat egyutt utaztunk veluk a Jerevan kornyeki kolostorokhoz, no meg a Sevan tohoz. (Hogy pontosan hogyan utaztunk, arrol szoljon egy hamarosan kovetkezo beszamolo.) A Sevan to nagyon jo valasztas volt - 2000 meterrel fekszik a tengerszint felett, gyonyoru szep szinu es tiszta a vize, hatalmas hegycsucsok ovezik korbe. Termeszetesen strandoltunk is, ahol (latva, hogy kulfoldi turistak vagyunk) helyi arcok felajanlottak, hogy meghivnak vacsorara ... igazi kaukazusi vendegszeretet. Sajnos mivel nem volt eleg idonk kivarni, mire megsutik az etelt, ezt a szives invitalast elutasitva szaladtunk tovabb. Eloszor kitettuk a lengyel baratainkat a to mellett levo szallasukon (ez eppen eleg kalandos volt - errol legyen eleg annyi, hogy autopalyan valo megfordulas), majd folytattuk utunkat az orszag egy masik tajara...

2011. július 31., vasárnap

Jerevan - veszelyes viszonyok


Jerevan a vilag egyik legveszelyesebb varosa. Ma egesz nap csak ugy mertunk setalni az utcakon, hogy folyamatosan magunk kore nezve vizslattuk, nem kozelit meg e minket egy helyi, kezeben ... egy vodor vizzel. (!) Kiderult ugyanis, hogy julius utolso vasarnapja Ormenyorszagban a Vardavar unnepe, amikor is a boldog helyi nepek az utca egyszeru emberere szakajtoszamra frocskolik a vizet! Palackokbol. Vodrokbol. Talakbol. Slagbol. Az erkelyekrol. A szokokutakbol. A kozteri tavacskakbol, mindenhonnan! A nap folyaman mindharmunknak sikerult atlagosan haromszor csurom vizesre aznia. (Egyeni csucsot Anti tartja). Egy ido utan azert mi sem maradtunk restek, es viszonoztuk a helyiek kedves szivesseget.

Szallasado gazdank Jerevanban Anahit, egy kozepkoru no aki a sajat lakasat adja ki hatizsakos utazoknak az egesz turista szezonban. Kozben veletlenszeru idopontokban francia sanzonokat jatszik a nagyszobaban elhelyezkedo pianinojan. Bajos.

Meg egy valami. Ujradefinialtuk a konyak fogalmat. A neve Nairi, 20 eves, es mintegy 100 dollar belole egy fel liter.

http://www.welcomearmenia.com/armenia/vardavar

Boryspil transit


2011. július 30., szombat

In transit

A kijevi reptér tranzitváróját ázsiai túristák lepték el, zöld egyen-esőkabátot viselnek. A váróban egyébként nagy a biztonság, kb. egy hadosztálynyi ukrán katona védi. A repülőről láttam a Dnyepert, az nagyon szép volt. Várjuk Antit, meg a csatlakozást, reméljük ebben a sorrendben érkeznek. :)

Kijev, Boryspil

Ez a poszt nem azert szuletett, mert maris tengernyi kalandban volt reszunk, hanem azert mert a kovetkezo 6 orat abban a bamulatosan ingergazdag es lehetosegekkel teli 15x50m-es teremben kell eltoltenunk ami a kijevi nemzetkozi repuloter tranzi varojakent szolgal. Marpedig ugy korrekt, ha mi unatkozunk ti is szenvedjetek.
A gepet kenyelmesen elertuk, meg akar egy fel nyujtozkodasra is lett volna idonk, de erre nem volt szukseg, tagjaink mar kellemesen ellazultak a kocogastol. Lekesett repulo 70.000, Akost aggodni latni megfizethetetlen.
Azert siettunkben leteszteltuk mi a kulonbseg a Black Label es a Double Black kozott.
Az eddigi egyetlen erdekes esemeny a villaskulcs incidens volt. A hanyag magyar biztonsagiak figyelmet elkerulte az a 8 centis allithato villaskulcs amivel a jerevani repulot terveztem elteriteni. Szerencsere ukran kollegaik resen voltak es elkoboztak. Sebaj a csomag papirzsepi meg meg van, azzal sem lehet sokkal nehezebb embert olni.
A foto a varo vegeben keszult, ez mar az egesz. Azert szerencsere egy sorozo jutott ide ahol potom 60 hrivnyaert csapolnak.
Antival elvileg majd itt talalkozunk, de mar kaptuk a hirt, hogy egy orat kesik a gepe. Azt nem tudjuk mihez kepest, igy azt sem veszelyben-e a csatlakozas.
Ez a post nem jott volna letre, ha nincs a bogolos app, de ekezeteket mobilrol a jovoben se varjatok tolem.


Vándorúton


„Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van – a
kő, a csecsemő – még nem szerzett magának semmi kincset
és önmagában-véve szeretetreméltó. S a teljességbe
érkezett lény, aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta
és éppúgy nincs semmije, mint a kőnek, vagy a csecsemőnek:
szintén önmagában–véve szeretetreméltó. S a még el nem
indult, a már megérkezett: azonos.
A gyarapodás útján járó embert, aki félig -megszerzett
csonka kincsek alatt roskadozik, csak az idétlen kincsek
csábereje okozta tévedésből lehet szeretni, vagy rokonság
kapcsán, vagy részvétből, vagy a végtelen szeretet hőfok-
nélküli, tökéletes egykedvűségéből.”

Weöres Sándor