itol meg az ejjely elbucsuztunk, neki reggel ment a repuloje. A reggelt kenyelmesre vettuk, mert az elmult napokban nem sok alvasban volt reszunk, be kellett hat potolni. Ennek meg is lett az eredmenye...
Reggeli utan megkerdeztem a portast, hogyan juthatunk el a Sumela kolostorba. Kimutatott az ucara a kisbuszra, hogy azzal es most rogton, mas lehetoseg pedig vasarmap leven nincs. Az azonnali indulas sajnos nem volt opcio, borult lenyegeben a teljes heti program. Ez leginkabb azert van, mert mint kiderult a torokoknel eleg idoigenyes dolog az utazas. Lazas tervezgetesbe fogtunk hat mi legyen a heten, mit kell kihagynunk, melyik ejjel ne aludjunk mar megint. Aztan hirtelen jott a felismeres, hogy olyanok vagyunk mint a burokban elo budai sznob aki azt gondolja a kokire mar utlevel kell. Van 6 orank sotetedesig, meg 90 km, valahogy csak kiadja...
Stoppoltunk, alkudoztunk, leintettunk, betarsultunk. Megjartuk a kolostort, meg kis idonk is maradt este a varosban.
Magaval a kolostorral viszont nem nagyon volt szerencsenk. A volgybol a sziklafal oldalaba epult kolostor nyujt teljesen egyedi latvanyt, felerve pedig a kornyezo tajra nyilik csodas kilatas. Allitolag... Mi ugyanis semmit nem lattunk ezekbol a felhoktol es a kodtol, raadasul esett is amire nem keszultunk, igy elegge atfagytunk. Azert a kolostor igy is latvanyos volt. Ahogy beleptunk a kapun es lepillantottunk az epuletegyuttesre, amit barlangszeruen olelt magaba a hegy, mindkettonknek a Del-amerikai hegyi indian telepulesekrol latott kepek jutottak eszebe.
Kalandos napunkon felbatorodva elhataroztuk masnap is beprobalkozunk a stoppal, igaz az mar joval nagyobb tav.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése