Vinales

Annyi mindenről irtam már, csak épp arról nem, hogy hol járok és mit csinálok. Elkezdem bepótolni. Az elején egész tipikus turistaútvonalat követve haladtam. Havana-Vinales-Cienfuegos-Trinidad. Innen a legtöbben még elmennek Varaderoba pár napnyi pihentető tengerparti henyélésre, majd lehet hazarepülni Havanából. Én inkább délnek indulok tovább, meg sem állok Santiago de Cubaig. Havanáról majd később irok, oda még úgyis visszatérek, alakulhat még a kép.

Vinales turisták nélkül valószinuleg csendes kisváros volna. És akkor nagylelkű voltam, lehet, hogy csak falu. A környékbeliek dohány és kávétermesztéssel foglalkoznának, bár egyik sem különösen jó minőségű. Kész szerencse, hogy vannak turisták. Még igy az utószezonban is lényegében könnyebb volt a helyieket számolni a főutcán mint a turistákat. Örülök, hogy most jöttem, nekem már ez is határeset.
A turistáktól eltekintve Vinales szerethető nyugodt hely. Airbnb-n foglaltam szállást Ernestonál, aki politológiát tanult az egyetemen, állitása szerint sokat utazott a világban, dolgozott a turizmusban és most már semmi más vágya nincs, minthogy megmutassa az erre tévedő vándornak milyen szép is szülőhelye. Izgatottan vártam az Ernestoval való találkozást. Talán egy kellemes esti beszélgetés során, ahol rumot iszunk a szivarozáshoz, érthetőbbé teszi számomra a kubai politikát. Még az is lehet, hogy Ernesto egy létező hús vér ember. Sosem fogom megtudni, az biztos, hogy nem találkoztunk. Helyette egy kedves högy fogadott, aki épp annyira beszélt angolul, hogy meg tudta kérdezni hánykor kérem a reggelit, de az ennél egyel komolyabb témákban már maximum bólogatni tudott. Egyébként az emlitett reggeli bőséges és finom volt, és a szállás is vállalható, kubai mércével meg egyenesen remek.
Épp csak elterültem az ágyon amikor betoppan Ivy a kinai lány, akit előző este ismertem meg Havanában. Szó volt róla, hogy akár meg is oszthatnánk egy szobát (ez egyébként egy egész szokványos dolog az egyedül utazóknál. 2 az 1ben, társaság és költségcsökkentés ;), de azt egyáltalán nem gondoltam, hogy tényleg felbukkan majd, már csak azért sem, mert még pontos cimet sem tudtam mondani a helyhez.
Másnapra le is foglaltunk egy lovas túrát, aminek keretében meglátogatjuk a dohány és kávéültetvényeket. Sajnos Ivy még sosem ült lovon, igy eleinte lassan haladtunk, de egy idő után vezetőnk a helyi cowboy megkegyelmezett rajtam és mondta, hogy menjek ha akarok. Csuda egy paripa volt! Erős, robbanékony, legalább annyira élvezte a vágtát mint én és a még a lábát is pont oda rakta ahova kértem. Délután mire bejártuk a kötelező köröket kértem is plusz egy kitérőt kisérőnktől megtekinteni a hatalmas sziklafestményt, melyt a helyi legendák szerint maga Che Guevara készitett. Amekkora az a festmény, csoda, hogy volt ideje lázadni is. Szerencsére Ivy végül egy útszéli bárnál feladta, igy végre el lehetett ereszteni a lovakat. Egy elhagyatott egyenesben vezetőm megindult rendesen, de emlékeztettem rá, hogy a magyar egy lovas nemzet. Magyarázkodott persze, hogy valójában az az ő lova amivel én mentem, de tény, hogy még egy órával később is azt mesélte a cimbiknek az ivóban, amikor fájdalomdijként meghivtam egy sörre.
Még egy napot pihengettem, Vinalesben. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy egyedül sikerült nagyon berugnom, vagy valamit raktak a piámba, de az utolsó este pont hazáig birtam aztán nagyon kidőltem. Nekem gyannús, hogy valami trükk volt a dologban, mert szoktam én nagyon berúgni, de általában tudom az okát.
Összességében kellemes emlékekkel indultam tovább Cienfuegosba. Azóta is ha épp nagyon nem adja Kuba elgondolkodom rajta, hogy vissza kéne menni oda egy hétre és csak lovagolgatni.

Viazul - meg egy csomó más ami közben eszembe jutott

A Viazul a turisták számára fenntartott állami távolsági busz. A collectivo szerintem összességében kényelmesebb megoldás. A collectivot viszont jellegéből adódóan csak akkor lehet igénybe venni, ha legalább 4 ember ugyanabba az irányba akar menni. Igy vagy többen kell lenni, vagy népszerű turistaútvonalon kell közlekedni. Pár nappal ezelőtt le is foglaltam egy collectivot Trinidadból Remediosba. Szokás szerint reggel 8:30-ra kellett kész lenni. Én egész türelmes vagyok, de f10-kor azért megkértem a házigazdám, hivja már fel őket, hogy mi van. Valószinüleg nem jött össze annyi ember, hogy legyen kedvük elindulni, igy egyszerüen nem jöttek el. Természetesen nem ezt mondták, volt valami hivatalos kifogás. Fél 10-kor viszont már nem nagyon lehet menni sehova. Maximum egy másik szállásra, mert ezzel a bácsival nem nagyon sikerült megkedvelnünk egymást. A két napja amúgy is folyamatosan szakadó eső itt váltott még egyel durvább fokozatra épp csak annyi időt hagyott nekem, hogy megleljem új ideiglenes lakhelyem. Aztán lényegében két napig nem lehetett kimenni az utcára csónak nélkül.

Ennyi esőt egyszerre utoljára Vietnámban láttam, de az hivatalosan is tájfun volt. Az áram rendszeresen kimaradt a városban, a szobám falán belül is boldogan folydogált a viz a pafonról meg darabok váltak le. Nem, ez itt sem normális!
Egyébként jót tett a két napnyi kényszerpihenő, közben jöttem rá, hogy ahogyan a székeny bácsi mondja, jó lesz ez csak másra.

Na de vissza a viazulhoz. Egyszer már volt hozzá szerencsém, ezzel jöttünk (akkori utitársammal Thiboval) Cienfuegosból Trinidadba. Az pont egy kivételes alkalom volt, lehetett délután is jönni. Ezúttal viszont a dolgok normál menete szerint reggel 8-kor indul a busz. Ami nem is lenne baj, ha nem kéne fél órával korábban odaérni. Ez a korábban odaérés dolog nekem még a reptérnél is szokott gondot okozni, de szerencsére olyat ritkábban kell csinálni. Márpedig itt komolyan veszik! Cienfuegosban még elmentünk 10 percre nethez jutni miután megvettük a jegyünket (tehát ott voltunk!), mire visszaértünk 18 perccel a tervezett indulás előtt már mindenki bődületesen mérges volt ránk, mert csak ránk várnak. Bedobták a táskánk a busz hasába és menetrend előtt 15 perccel el is indultunk. Ezek után ma reggel korábban vettem a 30 percet.
Maga a busz egész kényelmes volna, ha nem hűtenék repülősen hidegre az utasteret. Legalább nem feleslegesen hoztam a polárt.
Megérkezéskor kinyitja a csomagtartót a bácsi. Látom, hogy szerencsére nem is lett nagyon koszos a táskám. Boldogan nyúlnék is érte, erre úgy néz rám, mintha most mérgeztem volna meg az aranyhörcsögét. Kidob elém egy TIP feliratú koszos papirdobozt, amibe biztos ami biztos be van dobálva néhány 1 CUC-os, nehogy véletlenül pesoval akarjuk kiszúrni a szemét. Majd azzal a lendülettel lebassza a táskám a sárba és várja a jattját...
A viazulnak (vagy a választott útvonalamnak) meg van az az előnye, hogy elhagytott tájakon és apróbb falvakon keresztül halad, igy ha csak az ablakból is, de látok valamit abból a Kubából amiért egyébként jöttem volna. Természetesen itt nem áll meg a busz és ha megállna akkor sem adhatna nekem senki szállást. Ki van ez találva. Ha más nem arra jó ez az egy hónap, hogy megtudom legközeleb hogyan kell jönni.

Kuba es en

Ahogy igertem toltom fel korabban szuletett irasaim. Azota az egesz vilag tobbszor megfordult a tengelye korul. Az alabbi lenyegeben mar tortenelem.

Napok óta próbálom nem megirni ezt a bejegyzést. Persze minél jobban próbálom elfolytani, annál makacsabbul tör felszinre az érzés. Nem szeretem Kubát...
Azért ezt kifejteném bővebben. Szoktuk mondani, hogy az se igaz ha kérdez. Itt Kubában ha valaki beszél hozzád angolul biztos lehetsz benne, hogy hazudik. Valószinűleg az is aki ugyanezt spanyolul teszi, csak azt még nem értem annyira. Egy ideig próbáltam megértő lenni. Néha apró hazúgságok ezek, és tudom, hogy nehéz nekik, mindenki megpróbál boldogulni valahogy. Aztán egyszercsak betelt a pohár és elkezdett mérhetetlenül zavarni a dolog.
Hosszasan sorolhatnám a példákat, de vegyük rögtön az egyik elsőt. Kb egy napja voltam Havanában amikor az utcán útbaigazitást kértem valakitől aki beszélt angolul. Nagyon megörültem neki, mert ő volt az első ember 24 óra alatt aki legalább valamennyire beszélt angolul, nekem meg akkor még nem ment spanyolul. Emberünk elkezdett kérdezgetni. Egyszercsak jött a kérdés először vagyok-e Kubában. Mondom igen, alig egy napja. Mire mondja nekem, hogy hát akkor baromi nagy mázlim van, hogy pont most értem ide, mert ma van az utolsó nap amikor szivart lehet venni egész Kubában... Most az ilyenre mit lehet mondani? És ez igy megy azóta.
Tudom, hogy itt szegények az emberek és szivesen adok nekik valamivel több pénzt a kelleténél. De az azért túlzás, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy 10 nap alatt hányszor kérték tőlem valaminek a normál árát. Általában 3-5x szorzó van azon amit mondanak. Az viszont felháboritó. Ráadásul nem is a pénzről szól, mert tény, hogy sokszor még úgy is olcsó. Egyszerűen nem jó érzés amikor az embert folyamatosan megpróbálják átbaszni.
Most azt érzem, hogy Kuba egy fantasztikus ország, ha turistaként jön az ember. Olcsónak tűnik, mindenki kedves és mosolyog, szép a tály gyönyörűek a lányok, meleg az idő. Mi kell még? Részemről egy kis őszinteség. De ha valaki nem néz a függöny mögé, nagyon fogja élvezni.
Tegnap borult nálam a bili és már nem is emlékszem mi volt az utolsó csepp a pohárban, mert biztos vagyok benne, hogy nem valami fontos. Elvileg még 20 napom van itt, az nagyon sok idő arra, hogy ne érezzem felhőtlenül jó magam. Újratervezés kell! Gondolkodtam az opcióimon és a következők jutottak eszembe, nagyjából ebben a sorrendben:
• Ha azt akarják legy turista, semmi gond, leszek turista. Befizetek egy hérte valami all inclusive resortba vedelem a koktélt a tengerparton, majd veszek egy korábbi repjegyet és itthagyom ezt az országot. Aki kicsit is ismer engem, vagy csak olvasta a blogot korábban az nagyjából sejti mennyire távol áll tőlem ez a viselkedés, de kb pont ennyire elkeseritő a helyzet.
• Még maradok 2-3 napot mig kitalálom, hogy hova, aztán elrepülök mondjuk Mexikóba és a fennmaradó időmben megnézem inkább azt, rosszabb nem lehet.
• Maradok és küzdök. Kell, hogy legyenek őszinte emberek ebben az országban is, csak meg kell őket találni. Eddig már kétszer volt szerencsém egyszerűen beszélgetni valakivel Kubáról őszintén, az egyikőjüknek még fizetni sem kellett.
Nem vagyok vak, látom én, hogy nem ok nélkül történnek ezek a dolgok. A kubaiak élete nem csak játék és mese. A következő részben megpróbálom összeszedni mindazt amit megtudtam arról milyen itt az élet, mik a nehézségek, mit gondolnak róla és hogyan próbálnak megküzdeni vele.

Vándoruton

Egész rég sikerült feltöltenem valamit. Most épp itt ülök egy kedves kubai család varandáján és kávét kortyolgatok valami fura édességhez amivel megkináltak. Ha jól értem lényegében mango befőtt/dzsem. Én egyébként a mangót bármilyen formában szeretem, de ez még igy is kiemelkedő.
Na de hogy mi történt amióta nem hallottatok rólam? Ha rövid akarok lenni, Kuba megrágott és kiköpött. Apró porszem vagyok én ahoz, hogy egy egész országnyi rendszerrel küzdjek. Ráadásul gyanús nekem, hogy 11 millió kubai legalább fele szintén próbálja és nekik se megy.
Aztán tegnap derült égből villámcsapásként jött a felismerés. Jó dolog utazgatni, sok szépet és jót látni, de kicsit több mint 16 éve a Tekapo tó partján elmélkedve nem ezért döntöttem úgy, hogy bejárom a világot. Az elmélet egyszerű volt. Az új zélandi, egy alapvetően nyugati tipusu kultúra felszines megismerése is nagyban megváltoztatta a világról és magamról alkotott képemet. Ha ez igy van, akkor valószinűleg a mienktől jobban különböző kultúrák megtapasztalása tovább visz ezen az úton. Akkor és ott úgy döntöttem, hogy majd egyszer valamikor egy világkörüli út során fogom megismerni magam. Ez végül az eredetileg tervezett formájában elmaradt, de utazni és tanulni belőle próbálok azért amikor tehetem. Azért idéztem most ide ezt a nyilván mindannyiotok számára unásig ismert gondolatot, mert kérem Kuba az az ország ami szavamon fogott. Az elmúlt héten sokat megértettem abból mi az ami nekem igazán fontos az emberekben és az életben és azt is megtapasztaltam mi történik, ha pont ezt (vagy ezek nagy részét) veszik el tőlem.
Szóval kérem, ha tanulni, fejlődni akarok, jó helyre jöttem. Ettől még nem felhőtlen a dolog, de a felismerés segitett abban, hogy értelmet találjak benne. No de nem akarlak megfosztani titeket vivodásaim részleteitől, igy a következő napokban igyekszem közzétenni az időközben felhalmozódott irasokat és gonolatokat. Majd jelzem valahogyan a cimben, amikor az archivumból kaptok irast.

Internehezsegek

Ma a laptopom is elkezdett sztrajkolni, mert eddig ugy latszik eddig tul konnyu volt az elet. Pedig 2 egesz hosszu poszt is turelmetlenul varja rajta, hogy vegre olvassa el valaki.
Egyelore otletem sincs hogy mi a gond.

Penzek es arak

Kuban ketfele penzt hasznalnak. A nemzeti fizetoeszkoz a peso (CUP). Konvertibilis valutajuk a CUC amit az USD arfolyamahoz kotnek. Mondjuk ennek kapcsan kulon vicc, hogy a pont a dollar az egyetlen valuta aminek valtasakor 10% buntit kell fizetni, igy nem kapod meg az erteket CUCban. (Koszi Bence a figyelmeztetesert, nelkuled valoszinuleg azt hoztam volna!)
1 CUC = 25 CUP, de a bankban 1/24-be valtjak, az egyes helyek meg ugy ahogy epp kedvuk tartja.
Nekem most hogy irok epp nincs netem, a CUC-ot 260Ft-nak,  a CUP-ot nagyvonaluan 10 Ftnak szomtam szamolni, ha nagyon szamolhatnekom van.
Az arakrol nehezen tudok nyilatkozni, mert eleg nagy a szoras. Barmi ami edes, azt szinte ingyen adjak. Finom suti 5 CUP, fagyit ettem mar 1 CUPert is, bar azsrt inkabb 5. A kave 1-7 cup, de olyan is. A mangole 2-5 CUPert viszont fantasztikus. Ez mind szepen hangzik, ezek azok az arak amiket szinte fizetsz. Ha turista vagy minden alapbol 1 CUC meg a kotelezo borravalo. A kivetel nagyon ritka.
A kaja erdekes kerdes. Az olcso veget max hobbibol erdemes kiprobalni. A 10 CUP kornyeken arusitott pizza, szendvics, hotdog az esetek nagy tobbsegeben ehetetlenul rossz. Cserebe ezekkel nem is probalnak atverni, szerintem az meg nekik is tulzas. Helyi csaladi etetoben 50-80 CUP egy etel, a hal es tengeri herkentyuk kicsit dragabbak. Kicsit puccosabb es/vagy turistas helyeken 5-10 CUC egy adag kaja. Van dragabb is, de ott mar se tobb, se jobb nem lesz allitolag. Azert a homart amit 15-20 korul adnak ki fogom probalni, de meg nem volt olyan hely ahol elhittem hogy friss.
A kajarol majd irok kulon is. Eloljaroban annyit, hogy az igazan kellemes meglepetes meg varat magara.
A pia olcso, de itt is nagy a szoras. Van aki orul az 5 CUC-os koktelnak, de valojaban a 3 is draga. Sok helyen 1ert is kapsz. Valami miatt 2 es 4 nincs :) A rum meg jobban szor. Ittam mar jo rumot 10 CUP-ert, de jol szemlelteti a viszonyokat, hogy masik csapossal ufyanott volt 1 CUC is es hajthatatlan volt. Egyebkent boltban 8 CUC az uveg 7 eves Havana Club az azert eleg jo. A sor nem kulonosebben jo, 10 CUP es 1.5 CUC kozott szort eddig.
A benzin 1 CUC/liter.
Egy 20 eves szakadt citroen 40.000 CUC, de ezt angolul mondtak tehat tuti nem igaz...

Uti-muri

Kb egy oraja amikor az elozo bejegyzest irtam, meg nem tudtam hogy musor is jar az uthoz.
Meg meg is jegyeztem magamnak, hogy milyen ovatosan es alapvetoen jol vezetnek itt a taxisok. Mondjuk az auto itt ugye nagy kincs, nem csoda hogy vigyaznak ra.
Mar alig 80 km-re voltunk Cienfuegostol amikor valami katyu utan emberunk felreallt es megnezte hatso kereket. Ez aztan az alapossag. Semmi, megyunk tovabb. Kis ido mulva kicsit kopogos hang jott hatulrol meg mintha meg-megakadt volna az auto. Megint megnez, megyunk tovabb, de emberunk mar lassabban vezet, 50-70-el hasitunk.
Jo kis salsa szol a radiobol, az auto is egyre jobban razza ra a feneket. Amikor mar nehezen tudtunk a savunkban maradni, bekapcsolt az auto biztonsagi rendszere es beallt a bal hatso fek. Tulajdonkeppen passzol a kitorott jobb hatso futomuhoz.
Meglepo modon 10 perc se telt bele es ott termett a semmi kozepen egy cimboraka aki elvisz minket a maradek 37km-en.

Mindent az ugyfelert

A kubaiak nem szeretnek koran kelni. Tok jo, en sem!
Ugye milyen egyszeruen hangzik, kar hogy nem igy mukodik. Ha el akarsz jutni egyik varosbol a masikba, akkor reggel 8 korul vesz fel az auto. (Kolektivo, de errol majd kesobb)
Kerdezem nem lehetne esetleg kesobb, ha mar egyikunk se akar koran kelni, de nem lehet. Mint megtudom ez pont miattunk turistak miatt van igy, mert koran akarunk odaerni, hogy meg megnezhessuk a varost aznap. Mondom neki hogy itt allok es allitom, hogy inkabb kialudni szeretnem magam, a kovetkezo varos jo lesz este kipihenten is. Hajthatatlan.
Egyebkent akivel targyalsz az sose a sofor hanem amolyan utas es taxiszervezo. Mondom neki jol van baratom, csinaljuk mashogy. En A-bol akarok B-be menni. Mi lenne, ha B-bol koran indulo autoba szallnek be amikor kitette a sok vidam korankelo turistat itt A-ban. Eloszor nem erti, angolja csak mersekelten mulja felul 4 napos spanyol tudasomat. Kulonben is ez mar masodikos matek pelda. Aztan megerti mit akarok. No posible!
Magyarazza, hogy ezert meg azert nem lehetseges. (A helyzet ugye vegtelenul egyszeru :) Ez nem tudja kivel beszel!) Itt ha nagyon meg akarnak gyozni rola hogy valami nem lehetseges, az azt jelenti, hogy o nem tudja megoldani, de nem akarja, hogy mast is megkerdezzek.
Vegul talaltam valakit aki bevallalta a 9es indulast es meg az arat is sikerult elfogadhatora alkudni, ami egyedul altalaban nehez. Minden rendben hat, +1 ora, nyugodt reggel.
Epp nyultam a kavespoharert 8:30-kor mikor kopogtak az ajton...
De ha ti ugy, hat en is. Kenyelmesen megreggeliztem es nem sokkal 9 utan.

Megesik

Ma reggel raneztem a blog-appra es ezt talaltam: (Erzekenyebb lelku olvasoink ugorjak at a kovetkezo bekezdest. Az irast eredeti formajaban kozoljuk)
"Kint vagyok a halal f@szan, az sem biztos, hogy ez meg Havana. Nem tudok kinek az otlete volt, hogy ide jojjunk, de a bar ahova jottunk volna zarva van. Cserebe ahogy az auto epp keszult otthagyni minket, egy csapat helyi szolt hogy tarsunk veluk. Jo kis buliba csoppentunk. Havananak hatarozottan van erdekes arca is!"
Nem is emlekeztem ra hogy irtam, de hat mindent az olvasoert! Tudositas eloben a frontrol. :)
Azert mikor sovany 2 ora alvas utan csorgott az ebeszto, mert csak igy tudtak szervezni a collectivo-t (amolyan iranytaxi varosok kozott), akkor azert elgondolkodtam, hogg jo-e ez nekem? Meg hogy hol vagyok?
Aztan beultettek valami beazonosithatatlan jarmube 12ed magammal, ami valoszinuleg a 60as evekben amerikaban autokent kezdte palyafutasat, azota gondos kubai kezek kitarto munkaja tartja eletben es szolgalatban. Egeszenbiztos vagyok benne, hogy mara nem hasonlit semmire amit valaha gyartottak.
A turistaosztaly fele egy jokedvu gorog tarsasag, roluk kuldom a vidam fotot.

Internet

Na de vissza az internet kérdéséhez. A magam részéről ha egy hétnél hosszabb időre megyek egy országba, egyszerűen veszek egy SIM-kártyát valamennyi nettel rajta. Ezzel a mobilnet megoldva, este meg ott a wifi akárhol is alszik az ember. Amikor tavaly New Yorkban egy napig nem volt mobilnet csak a wifi a lakásban, már fél embernek éreztem magam. Na kérem itt sokkal rosszabb a helyzet. A privát szállásokon (casa paricular) általában nincs wifi. SIM-et venni felesleges, net nincs hozzá. Van persze megoldás bár egész körülményes. Néhány parkban és téren van állami wifi. Hozzáférést lehet venni, hogy hol az nem egyértelmű. A legtöbb helyen ahol van wifi, vannak nepperek is akik legalább 2x áron adják az 1 óra hozzáférést biztosító kártyát. A hivatalos árusító helyeket kifejezetten nehéz megtalálni nyelvismeret nélkül, itt az ár 1 CUC (kb. 1 dollár meg a bünti) óránként. Feltéve, hogy épp van nekik, mert gyakran elfogy és akkor marad a nepper. Ki emlékszik még az internetkávézós időkre? Na ez kb olyan, csak sokkal macerásabb.

Azért van jó hír is. Lehet találni olyan szállást ahol van wifi. Mondjuk állami hotelbe (minden hotel állami) a korábban ismertetett okokból nem mehetek. Szerencsére találtam egy hostelt ami lopja a köztéri netet, így hasonló áron, de legalább a kanapén ülve írhatom ezeket a sorokat nektek.

Szolgalati kozlemeny!

Nem, nem voltam rajta a lezuhant repulon. Elek es virulok.

Megérkezés

Már megérkezni is érdekes volt. Egyrészt a reptér egy kicsit penészesen büdös volt. Semmi orrfacsaró, csak az ember nem ezt várja egy reptértől. Az immigration meglehetősen egyszerű volt. Utána viszont volt egy security check. Amit egyrészt nem értek, mert az befelé szokott csak lenni a reptereken, nem kifelé. Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy itt a teljes személyzet csinos miniszoknyás nercharisnyás lányokból állt ameddig a szem ellát. Utólag már nem üt annyira, de ott azért meglepett. A kitöltendő papírok alapján komoly belépési procedúrára számítottam, de lénygében mindenen csak átsétáltam és pár perc múlva már a pénzemre éhes taxisok gyűrűjében találtam magam. Busz nincs, velük kellett megalkudni. Nem érdemes fáradtan érkezni...

Mit csinál a hülye-gyerek aki nem készült? Mivel a taxis nyilván átveri, emlékezetből oda viteti magát a városban ahol még a boldog internet időkben jó szállásokat látott majd elkezd mászkálni. Mindenhol jó de legjobb otthon. Ja nem, ide nem ez kell. Mindenhol egy kicsit más... Vagy nagyon. Azt gondoltam láttam már egyet s mást a világban, de ha ledobnak hulla fáradtan Havana külsőbb részén akkor csak nézek mint borjú az új kapura.  Sokat segítene ha beszélnék spanyolul de nem. Végül találtam egy szobát amit lealkudtam 25 CUCra két éjszakára. Az ár jó, pihenni pont OK, de nem innen fogom megváltani a világot. Holnap nézek valami olyan helyet ahol beszélnek angolul és vannak más utazók akik elmondják mi a jó. Azért nem bántam meg. Az elmúlt hét betegeskedése után az első kiadós alvás máris sokat segített a közérzetemen. Ráadásul nincs jobb nyelvtanár mint a kényszer.

Peter menni Cuba

Jó dolog, ha az ember beszéli a nyelvet. Ha az nem megy, még mindig ott a telefon, meg az internet, hogy információt szerezzünk, vagy fordítson. Ha egyik sincs, legalább készült volna az idióta. Feladtam magamnak a leckét az biztos.

Mivel normálisan internethez jutni gyakorlatilag lehetetlen, klasszikus kapitányi napló stílusban magamnak írogatok, aztán majd talán egyszer valaki megtalálja. Ha mégis elérne bárkihez jelzem, hogy nem ennyire rossz a helyesírásom, csak pont annyival kevesebb billentyűm van, hogy hosszú i már nem jutott.

Egyébként sem volt egyszerű idejutni, elmenni még nehezebb lesz. Magyarként nem gond Kubába utazni. Kivéve, ha az USA-ból akarsz, mert akkor elméletileg lehetetlen. Olyannyira, hogy a konzulátuson nem adtak vízumot. A gond az, hogy az USA a mai napig komolyan veszi ezt az embargó dolgot és tiltja a turisztikai célú utazás Kubába. Van 12 hivatalos kifogás amivel lehet utazni, de ezek egyike sem érvényes rám. Választottam hát egyet ami egy kicsit rugalmas, aztán majd kiderül működik-e. A választásom a „support for the Cuban people" kategóriára esett. Egyrészt ennek lényegében nincs hivatalos definíciója, másrészt a többi esélytelen. Még talán bepróbálkozhattam volna a családlátogatással, de ha spanyolul kérdezik a részleteket máris lebuktam.

Szóval support for the Cuban people. Amerikában vannak utazási irodák amik direkt erre szerveznek utakat, mert ezzel egész jól ki lehet játszani a rendszert. Lényeg, hogy ne menj állami helyre (Pl.: hotel), és dokumentáld részletesen minden napodat, amiből legalább 6 óra aktívan a kubai nép támogatása kell, hogy legyen. Ez utóbbi problémát az iroda megoldja, gyárilag jár a dokumentáció. Ha esetleg akad olyan kedves olvasó, aki nem ismer engem személyesen, annak elmondom, hogy termesztésen eszem ágában sem volt befizetni semmi hasonlóra. Majd megoldom valahogy. Csak, hogy a történet ne legyen ennyire egyszerű, muszáj hogy visszaengedjenek az USA-ba, mert Márk esküvőjén én leszek a best man. Ha nem jönne össze, Ő valószínűleg idővel megbocsájtaná nekem, én magamnak sosem.

Meglepő módon van koncepcióm. Az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy a support az nyilván az, hogy adok pénzt, de ennél én valami frappánsabbra vágytam. Szóval itt vagyok és az épp kibontakozóban lévő privát szektor vállalkozásainak nyújtok üzletfejlesztési tanácsadást. ;) Ha nagyon utána néznek, akkor kiderül, hogy amúgy is ebből élek, + talán az is segít, hogy az útlevelem tele van fejlődő országok pecsétjeivel, majd azt mondom, hogy ez az én jótékonykodási formám. Ha ezek a bejegyzések eljutnak a blogra, akkor június 14.én megtudjátok, hogy működött-e. J