Vinales

Annyi mindenről irtam már, csak épp arról nem, hogy hol járok és mit csinálok. Elkezdem bepótolni. Az elején egész tipikus turistaútvonalat követve haladtam. Havana-Vinales-Cienfuegos-Trinidad. Innen a legtöbben még elmennek Varaderoba pár napnyi pihentető tengerparti henyélésre, majd lehet hazarepülni Havanából. Én inkább délnek indulok tovább, meg sem állok Santiago de Cubaig. Havanáról majd később irok, oda még úgyis visszatérek, alakulhat még a kép.

Vinales turisták nélkül valószinuleg csendes kisváros volna. És akkor nagylelkű voltam, lehet, hogy csak falu. A környékbeliek dohány és kávétermesztéssel foglalkoznának, bár egyik sem különösen jó minőségű. Kész szerencse, hogy vannak turisták. Még igy az utószezonban is lényegében könnyebb volt a helyieket számolni a főutcán mint a turistákat. Örülök, hogy most jöttem, nekem már ez is határeset.
A turistáktól eltekintve Vinales szerethető nyugodt hely. Airbnb-n foglaltam szállást Ernestonál, aki politológiát tanult az egyetemen, állitása szerint sokat utazott a világban, dolgozott a turizmusban és most már semmi más vágya nincs, minthogy megmutassa az erre tévedő vándornak milyen szép is szülőhelye. Izgatottan vártam az Ernestoval való találkozást. Talán egy kellemes esti beszélgetés során, ahol rumot iszunk a szivarozáshoz, érthetőbbé teszi számomra a kubai politikát. Még az is lehet, hogy Ernesto egy létező hús vér ember. Sosem fogom megtudni, az biztos, hogy nem találkoztunk. Helyette egy kedves högy fogadott, aki épp annyira beszélt angolul, hogy meg tudta kérdezni hánykor kérem a reggelit, de az ennél egyel komolyabb témákban már maximum bólogatni tudott. Egyébként az emlitett reggeli bőséges és finom volt, és a szállás is vállalható, kubai mércével meg egyenesen remek.
Épp csak elterültem az ágyon amikor betoppan Ivy a kinai lány, akit előző este ismertem meg Havanában. Szó volt róla, hogy akár meg is oszthatnánk egy szobát (ez egyébként egy egész szokványos dolog az egyedül utazóknál. 2 az 1ben, társaság és költségcsökkentés ;), de azt egyáltalán nem gondoltam, hogy tényleg felbukkan majd, már csak azért sem, mert még pontos cimet sem tudtam mondani a helyhez.
Másnapra le is foglaltunk egy lovas túrát, aminek keretében meglátogatjuk a dohány és kávéültetvényeket. Sajnos Ivy még sosem ült lovon, igy eleinte lassan haladtunk, de egy idő után vezetőnk a helyi cowboy megkegyelmezett rajtam és mondta, hogy menjek ha akarok. Csuda egy paripa volt! Erős, robbanékony, legalább annyira élvezte a vágtát mint én és a még a lábát is pont oda rakta ahova kértem. Délután mire bejártuk a kötelező köröket kértem is plusz egy kitérőt kisérőnktől megtekinteni a hatalmas sziklafestményt, melyt a helyi legendák szerint maga Che Guevara készitett. Amekkora az a festmény, csoda, hogy volt ideje lázadni is. Szerencsére Ivy végül egy útszéli bárnál feladta, igy végre el lehetett ereszteni a lovakat. Egy elhagyatott egyenesben vezetőm megindult rendesen, de emlékeztettem rá, hogy a magyar egy lovas nemzet. Magyarázkodott persze, hogy valójában az az ő lova amivel én mentem, de tény, hogy még egy órával később is azt mesélte a cimbiknek az ivóban, amikor fájdalomdijként meghivtam egy sörre.
Még egy napot pihengettem, Vinalesben. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy egyedül sikerült nagyon berugnom, vagy valamit raktak a piámba, de az utolsó este pont hazáig birtam aztán nagyon kidőltem. Nekem gyannús, hogy valami trükk volt a dologban, mert szoktam én nagyon berúgni, de általában tudom az okát.
Összességében kellemes emlékekkel indultam tovább Cienfuegosba. Azóta is ha épp nagyon nem adja Kuba elgondolkodom rajta, hogy vissza kéne menni oda egy hétre és csak lovagolgatni.