Megérkezés

Már megérkezni is érdekes volt. Egyrészt a reptér egy kicsit penészesen büdös volt. Semmi orrfacsaró, csak az ember nem ezt várja egy reptértől. Az immigration meglehetősen egyszerű volt. Utána viszont volt egy security check. Amit egyrészt nem értek, mert az befelé szokott csak lenni a reptereken, nem kifelé. Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy itt a teljes személyzet csinos miniszoknyás nercharisnyás lányokból állt ameddig a szem ellát. Utólag már nem üt annyira, de ott azért meglepett. A kitöltendő papírok alapján komoly belépési procedúrára számítottam, de lénygében mindenen csak átsétáltam és pár perc múlva már a pénzemre éhes taxisok gyűrűjében találtam magam. Busz nincs, velük kellett megalkudni. Nem érdemes fáradtan érkezni...

Mit csinál a hülye-gyerek aki nem készült? Mivel a taxis nyilván átveri, emlékezetből oda viteti magát a városban ahol még a boldog internet időkben jó szállásokat látott majd elkezd mászkálni. Mindenhol jó de legjobb otthon. Ja nem, ide nem ez kell. Mindenhol egy kicsit más... Vagy nagyon. Azt gondoltam láttam már egyet s mást a világban, de ha ledobnak hulla fáradtan Havana külsőbb részén akkor csak nézek mint borjú az új kapura.  Sokat segítene ha beszélnék spanyolul de nem. Végül találtam egy szobát amit lealkudtam 25 CUCra két éjszakára. Az ár jó, pihenni pont OK, de nem innen fogom megváltani a világot. Holnap nézek valami olyan helyet ahol beszélnek angolul és vannak más utazók akik elmondják mi a jó. Azért nem bántam meg. Az elmúlt hét betegeskedése után az első kiadós alvás máris sokat segített a közérzetemen. Ráadásul nincs jobb nyelvtanár mint a kényszer.