Jó dolog, ha az ember beszéli a nyelvet. Ha az nem megy, még mindig ott a telefon, meg az internet, hogy információt szerezzünk, vagy fordítson. Ha egyik sincs, legalább készült volna az idióta. Feladtam magamnak a leckét az biztos.
Mivel normálisan internethez jutni gyakorlatilag lehetetlen, klasszikus kapitányi napló stílusban magamnak írogatok, aztán majd talán egyszer valaki megtalálja. Ha mégis elérne bárkihez jelzem, hogy nem ennyire rossz a helyesírásom, csak pont annyival kevesebb billentyűm van, hogy hosszú i már nem jutott.
Egyébként sem volt egyszerű idejutni, elmenni még nehezebb lesz. Magyarként nem gond Kubába utazni. Kivéve, ha az USA-ból akarsz, mert akkor elméletileg lehetetlen. Olyannyira, hogy a konzulátuson nem adtak vízumot. A gond az, hogy az USA a mai napig komolyan veszi ezt az embargó dolgot és tiltja a turisztikai célú utazás Kubába. Van 12 hivatalos kifogás amivel lehet utazni, de ezek egyike sem érvényes rám. Választottam hát egyet ami egy kicsit rugalmas, aztán majd kiderül működik-e. A választásom a „support for the Cuban people" kategóriára esett. Egyrészt ennek lényegében nincs hivatalos definíciója, másrészt a többi esélytelen. Még talán bepróbálkozhattam volna a családlátogatással, de ha spanyolul kérdezik a részleteket máris lebuktam.
Szóval support for the Cuban people. Amerikában vannak utazási irodák amik direkt erre szerveznek utakat, mert ezzel egész jól ki lehet játszani a rendszert. Lényeg, hogy ne menj állami helyre (Pl.: hotel), és dokumentáld részletesen minden napodat, amiből legalább 6 óra aktívan a kubai nép támogatása kell, hogy legyen. Ez utóbbi problémát az iroda megoldja, gyárilag jár a dokumentáció. Ha esetleg akad olyan kedves olvasó, aki nem ismer engem személyesen, annak elmondom, hogy termesztésen eszem ágában sem volt befizetni semmi hasonlóra. Majd megoldom valahogy. Csak, hogy a történet ne legyen ennyire egyszerű, muszáj hogy visszaengedjenek az USA-ba, mert Márk esküvőjén én leszek a best man. Ha nem jönne össze, Ő valószínűleg idővel megbocsájtaná nekem, én magamnak sosem.
Meglepő módon van koncepcióm. Az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy a support az nyilván az, hogy adok pénzt, de ennél én valami frappánsabbra vágytam. Szóval itt vagyok és az épp kibontakozóban lévő privát szektor vállalkozásainak nyújtok üzletfejlesztési tanácsadást. ;) Ha nagyon utána néznek, akkor kiderül, hogy amúgy is ebből élek, + talán az is segít, hogy az útlevelem tele van fejlődő országok pecsétjeivel, majd azt mondom, hogy ez az én jótékonykodási formám. Ha ezek a bejegyzések eljutnak a blogra, akkor június 14.én megtudjátok, hogy működött-e. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése