Kuba es en

Ahogy igertem toltom fel korabban szuletett irasaim. Azota az egesz vilag tobbszor megfordult a tengelye korul. Az alabbi lenyegeben mar tortenelem.

Napok óta próbálom nem megirni ezt a bejegyzést. Persze minél jobban próbálom elfolytani, annál makacsabbul tör felszinre az érzés. Nem szeretem Kubát...
Azért ezt kifejteném bővebben. Szoktuk mondani, hogy az se igaz ha kérdez. Itt Kubában ha valaki beszél hozzád angolul biztos lehetsz benne, hogy hazudik. Valószinűleg az is aki ugyanezt spanyolul teszi, csak azt még nem értem annyira. Egy ideig próbáltam megértő lenni. Néha apró hazúgságok ezek, és tudom, hogy nehéz nekik, mindenki megpróbál boldogulni valahogy. Aztán egyszercsak betelt a pohár és elkezdett mérhetetlenül zavarni a dolog.
Hosszasan sorolhatnám a példákat, de vegyük rögtön az egyik elsőt. Kb egy napja voltam Havanában amikor az utcán útbaigazitást kértem valakitől aki beszélt angolul. Nagyon megörültem neki, mert ő volt az első ember 24 óra alatt aki legalább valamennyire beszélt angolul, nekem meg akkor még nem ment spanyolul. Emberünk elkezdett kérdezgetni. Egyszercsak jött a kérdés először vagyok-e Kubában. Mondom igen, alig egy napja. Mire mondja nekem, hogy hát akkor baromi nagy mázlim van, hogy pont most értem ide, mert ma van az utolsó nap amikor szivart lehet venni egész Kubában... Most az ilyenre mit lehet mondani? És ez igy megy azóta.
Tudom, hogy itt szegények az emberek és szivesen adok nekik valamivel több pénzt a kelleténél. De az azért túlzás, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy 10 nap alatt hányszor kérték tőlem valaminek a normál árát. Általában 3-5x szorzó van azon amit mondanak. Az viszont felháboritó. Ráadásul nem is a pénzről szól, mert tény, hogy sokszor még úgy is olcsó. Egyszerűen nem jó érzés amikor az embert folyamatosan megpróbálják átbaszni.
Most azt érzem, hogy Kuba egy fantasztikus ország, ha turistaként jön az ember. Olcsónak tűnik, mindenki kedves és mosolyog, szép a tály gyönyörűek a lányok, meleg az idő. Mi kell még? Részemről egy kis őszinteség. De ha valaki nem néz a függöny mögé, nagyon fogja élvezni.
Tegnap borult nálam a bili és már nem is emlékszem mi volt az utolsó csepp a pohárban, mert biztos vagyok benne, hogy nem valami fontos. Elvileg még 20 napom van itt, az nagyon sok idő arra, hogy ne érezzem felhőtlenül jó magam. Újratervezés kell! Gondolkodtam az opcióimon és a következők jutottak eszembe, nagyjából ebben a sorrendben:
• Ha azt akarják legy turista, semmi gond, leszek turista. Befizetek egy hérte valami all inclusive resortba vedelem a koktélt a tengerparton, majd veszek egy korábbi repjegyet és itthagyom ezt az országot. Aki kicsit is ismer engem, vagy csak olvasta a blogot korábban az nagyjából sejti mennyire távol áll tőlem ez a viselkedés, de kb pont ennyire elkeseritő a helyzet.
• Még maradok 2-3 napot mig kitalálom, hogy hova, aztán elrepülök mondjuk Mexikóba és a fennmaradó időmben megnézem inkább azt, rosszabb nem lehet.
• Maradok és küzdök. Kell, hogy legyenek őszinte emberek ebben az országban is, csak meg kell őket találni. Eddig már kétszer volt szerencsém egyszerűen beszélgetni valakivel Kubáról őszintén, az egyikőjüknek még fizetni sem kellett.
Nem vagyok vak, látom én, hogy nem ok nélkül történnek ezek a dolgok. A kubaiak élete nem csak játék és mese. A következő részben megpróbálom összeszedni mindazt amit megtudtam arról milyen itt az élet, mik a nehézségek, mit gondolnak róla és hogyan próbálnak megküzdeni vele.