Egy gondolatnyi szünet egy év Kína után

Pontosan 365 napja szálltam le másodszor, de messze nem utoljára a pudongi nemzetközi repülőtéren, hogy az azóta már persze megszokott jellegzetes párás Sanghaj-szagba beleszippantsak. Akkor 6 hónapra érkeztem, azóta kisebb megszakításokkal 10 hónapot töltöttem itt, és még fogok jó párat. Mint minden vándorútnak, ennek a statikus fajtának is vannak tanulságai, most talán azt tudnám kiemelni, hogy ugyan lehet, hogy az út a lényeg, és nem ahova tartunk, de azért valószínűleg nem árt időben kitalálni, hogy mégis merre megyünk :)
Nem fogok nagy gondolatokba bonyolódni, de azért egy évforduló sok mindent az ember eszébe juttat - például hány ilyen lesz még, és milyen lesz a világ a következőnél. Tudja a fene, tessenek meglepni :)