Ezek a jappánok!

Na jó, valójában nem hökkentettek meg ennyire :) Ez baj a mai információ-áradattal, annyira magas elvárásokkal (jelen esetben a meghökkenés terén) indul neki az ember a világnak, hogy azt elérni szinte lehetetlen :) Ezen a ponton ki is kell jelentsem: az átlag japán teljesen normálisnak tűnik kívülről!

Itt például teljesen átlagos japánok készítenek teljesen átlagos japán ételt. Sajnos nem szoktam embereket fotózni, szóval nincs jobb illusztrációm :) De valóban, egész elegánsan, akár csinosan öltöznek a népek, pláne Sanghajjal összehasonlítva még az is látszik, hogy van egy kis elképzelésük arról, mit kezdjenek a ruhásszekrénnyel. Egész európai, úgy összességében :) Sőt, kicsit tovább menve, egész Tokió meglepően európai képet sugároz, a lakónegyedektől akkor Svájc-flashbackem lett, hogy majdnem menten lila tehénné változtam. Persze a biznisz-rész meg csupa üveg meg felhőkarcoló, de amellett meg ott van a kis koszos sarki kajálós negyed, bakker micsoda giroszt adnak ott!

Japán girosz

Sajnos unagi nem volt, mert kérem ez egy valódi Edo-szusizó, és a házimami szerint aki unagit szeretne, az menjen unagi-boltba. Viszont az az angolna, amelyik nem unagi, valamint az omlettes szusi egész megdöbbentően jó volt, állítólag ez utóbbi a jele annak, hogy tudják, mit csinálnak.

Balra hátul a falon a menü

Sajnos sok turistáskodásra nem jutott idő, mert végülis dolgozni mentem, de azért megnéztem pár dolgot.

Roppongit:

Nisiazabut:

A legnagyobb tokiói buddhista templomot és papucsot:

Sibuja fényeit:

Kabukicso 5-10 fő befogadására alkalmas pince-rockkocsmáit, ahol a kedves közönség válogat zenét:

És persze a császári palota kertjét:

Távozáskor persze kellett a pályaudvar is:

Unortodox városi közlekedés

Voltam még könyvesboltban, ahol mivel tippem nem volt, mi merre van, csak követtem a tömeget... emeletről emeletre, egyre csak fel, már minden mellett elmentünk - aztán megérkeztünk a kilencedikre, a pucér nős osztályra :) Mivel a hölgyek csak magazinokban jelentek meg, én sem maradtam sokáig, mentem a mangákhoz:

Itt meg megesik, hogy az ember óvatlanul kószál a Sailor Moonok és Pókemberek között, aztán egyszercsak egy nagy kupac ilyesmibe ütközik - munkában és kiskorúval ölben inkább ne kattintsatok :) Szóval ja, valamennyire mégiscsak furák ezek a jappánok :)

Ja, és utolsó este elmentem egy couchsurfing-meetupra sörözgetni, ahol már megint magyarokba botlottam - Sanghajban is ez volt. Ráadásul, mint kiderült, az egyik csajjal ugyanott dolgoztunk még Budapesten, csak ő a ház másik felében. Nem lehet elég messzire menni :)

Elismerem, ez így nem egy nagy élménybeszámoló, de sok időm nem volt élményekre... A kollégák szerencsére vittek sörözni, és még nagyobb szerencsére a japán kézműves sörök nagyon jók tudnak lenni. A legendás japán viszki sem csalás, azt meg is érte hozni haza :) Majd még visszamegyek talán, kirándulni érdekes hely, bár még Sanghajhoz képest is baromi drága, de ott élni így első blikkre kicsit unalmasnak tűnt :) De majd a valóban ott élők helyreraknak :)