2014. október 14., kedd

...hogy a Fal adja a másikat!

Először is szeretném leszögezni, hogy ugyan a világűrből talán nem látszik a Nagy Fal szabad szemmel, de visszafelé, a Nagy Falról felnézve, tökéletesen látni a világűrt. Kevesen tudják, de igaz!


Ez az egész Falhozutazás rengeteg izgalmas és változatos lépéssel volt tűzdelve, de egyelőre úgy tűnik, hogy hiányos kínai-tudással errefelé semmi sem egyszerű :) Kezdjük ott, hogy a kirándulás az államalapítás októberi ünnepére esett, ami itt egy hetes buli, és gyakorlatilag aki él és mozog, utazik. Annyiban jobb a holdújévnél, hogy olyankor a mozgásképtelen holtak is felkerekednek (állítólag, de mindenképpen sokan vannak :) A vonatjegy-vásárlás itt nem egy triviális történet, pláne a fentiek fényében, szóval eszem ágában nem volt a pályaudvaron próbálkozni, nem kis részben azért, mert az útitársammal együtt az útlevele is Amerikában volt éppen, anélkül meg nem jár jegy. Szerencsére online elhitték bemondásra a számokat, de a jegyfoglaló weboldal nem frissült valós időben - tehát mindig a kiválasztás-fizetés után két órával mondták meg, h jaaa olyan jegy nem is volt. Végül csak sikerült minden, és a Sanghaj-Peking szuperexpressz már repített is a fővárosba. Pekingben leginkább csak aludtunk meg átszálltunk, de ezzel együtt elég zavaros benyomást tette rám a szmogos tízsávos sztrádák és a szinte hipszter-szinten divatozó kis mellékutcák ellentmondása. Első pillantásra talán pezsgőbb a kulturális élet, divatosabban öltöznek a fiatalok, mint Sanghajban, de amikor egy óra séta után sajog az ember tüdeje, azért gyanús, hogy ez nem elég.

Na de hagyjuk is Peking, mégpedig elfele - a cél ugyanis a Simatai-Jinshanling falszakasz volt (hivatalos magyar átírásra tippem sincs), kábé 150 km-re a fővárostól, ezzel elkerülve a Badaling felé kalandozó milliókat. Ha láttok a Falról faltól-falig emberrel teli képeket, na mi pont oda nem mentünk. A kirándulás egyébként teljesen all inclusive volt - másfél óra esőben sorban állás után, amit másfél óra buszozás követett, az autópálya parkolójában vett fel minket allinkluzíve ... valaki, akiről szerencsére kiderült, hogy egy csepp köze van a szálláshelyhez. Ami meg fél órányira volt a hegyek között egy kis faluban, ahol aztán tényleg azt eszed meg iszod all inclusive, amit adnak, mert semmi más nincs meg szerezni sem lehet :) A szállás maga is izgi volt, az ágy egy téglákkal megemelt darab betontábla volt, szerencsére valamennyi takaróval ennek a keménységi együtthatóját, sőt mi több, a hőelvonó képességét is redukálta valamennyire a rendelkezésre álló halom pokróc. Ezek egyékbént kb. egy hektár gyapot/darab felhasználásával készültek, egész merev meg vastag volt mindegyik. Tegyük hozzá, hogy este max. 10 fok volt, és mi még jobban el voltunk eresztve, mint a házigazda, mert nekünk volt ajtónk is. Én nem tudom, hogy élik túl errefele a telet. Egy másfél éves gyerekkel. A mellékhelyiség egyébként egy betonvályú volt, hegyen ennyi is elég, ha lejt, ilyen luxussal utoljára Svájcban, Chillon vízivárában a hercegi vécében találkoztam. Volt egyébként rendes angolvécé is, amit keresztben egy normál kínai guggolósra applikáltak, na az sem higiénikusnak, sem biztonságosnak nem tűnt.

A Falra menés 730as reggelivel indult másnap, nem mintha marasztalt volna az ágy :) Az előző napi eső köddé redukálódott, szóval volt is esély egy szép napra:
Kilátás a szállásról
Reggeli után már vittek is a falhoz, ahol nagyjából 20 perc lépcsőzés után foganatosították a táj elénktárulását.










Az egészben talán az a legarcletépőbben megdöbbentő, hogy hatalmas, sosincs vége, és gyönyörű - pont olyan a valóságban, mint a képeslapokon, és az ember sose akarja abbahagyni a nézést. Gyakorlatilag egy monumentális középkori várrom, minden fiúgyerek álma, lőrésekkel, védművekkel, mindennel, ami kell. És ha gyalogoltál rajta 20 km-t, akkor még meg sem karcoltad a maradék hatezret. Tényleg, elképesztő. Az emberben vannak mindenféle elvárások a világ nagy csodáival kapcsolatban, de ahogy a Taj Mahalt is szájtátva bámultam percekig Agra koszos háztetői felett, ugyanúgy a Nagy Fal is messze felülmúlja valóságban a leírásokat és képeket. Persze vannak "névtelen" csodák ezrével, de a nagyok néha tényleg kiemelkednek :) Ja, és nem kellett sokat dolgozni, hogy a képeken kevés ember legyen - csak jó helyen kellett lenni.

Az élmény kicsit egyszerűbb részei közé tartozott egyrészt a lépcsők magassága és meredeksége - ha a kínaiak is kisebbek a mai európainál, meg a középkori ember is, akkor talán itt minden lépcsőfokhoz létra is járt - másrészt a lépcsőtlen meredek részek síkossága csontszárazon is. Volt néhány seggencsúszós rész, de talán ezért vannak 5 méterenként kis kiemelkedő keresztbordák az úton :) Mellesleg megannyi rejtély között az teljesen egyértelműen kiderül, a Nagy Falat hogy építették:
Így.
Miután lesétáltunk (mi nem vettük igénybe a felvonót, cserébe az árusokat sem kerültük el), este átköltöztettek a nullkomfort+1 fedőnevű szállásra (ágy! vécé!), hogy másnap hajnalban egy másik falszakaszra induljunk napfelkeltét nézni. Ezt egyrészt azért kellett korán csinálni, mert az őrök hétkor kezdik a műszakot, és elzavarnának, másrészt meg ... de erre már nem emlékszem :P
Mindenesetre mentünk, másztunk, de valahogy kelet felé mindig csak egyre magasabban fekvő tornyok voltak, szóval a napfelkelte technikai okok miatt elmaradt - ezért van azóta is sötét. Ezzel együtt megérte, a hajnali, elhagyatott kilátás is lélegzetelállító.






Ezután már csak vissza kellett menni Pekingbe, hogy onnan Tiencsinbe, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori koncessziós területére vezessen tovább az út. De ez már egy másik mese, hamarosan! :)

2 megjegyzés:

  1. Ez tényleg fantasztikus lehetett!!! Köszi a tudósítást, még így közvetve is csodás a hely, az élmény (sőt, hát ilyen tudósítóval... ;-)

    VálaszTörlés
  2. Kicsit megkesve olvasgatok, de nagyon tetszik. Szuper lehetett!

    VálaszTörlés