2014. november 10., hétfő

Volt már Tiencsin magyar falu!

Alapvetően a cél az volt, hogy Pekingben ne legyünk sokat, amikor mindenki más sokat akar lenni Pekingben, így a Wikitravel "hova tovább"-ajánlatait böngészve találtuk Tiencsint. Barátságos 14 milliós városka, ezzel a negyedik legnagyobb Kínában, és széleskörű autonómiát is élvez, ami errefelé jót szokott tenni a gazdaságnak, például ebben a városban a legmagasabb az egy főre eső GDP. De nem is ez volt benne az érdekes, hanem hogy a 19. század elején mindenféle vérzivataros időkben a város nagyrésze fel volt osztva mindenféle közepesen nagyhatalmak, mint Anglia, Japán, és igen, az Osztrák-Magyar Monarchia között! Több se kellett hát, felvettük az útitervbe osztán mentünk.
Igaziból olyan nagyon nagy tervek meg kalandok nem voltak előirányozva, inkább pihenés meg semmitnemcsinálás volt a fő cél, de azért sétálgattunk mindenfelé, és nagyjából a szokásos kínai mennyiségű furcsasággal találkoztunk.
Volt például egy nagyszerű thai étterem, ami egyben a város kevéske sörlelőhelyének egyike volt - olyannyira, hogy konkrétan az útitársam egyik sanghaji ismerőse által főzött sört is tartottak. Oké, a nevéből kiderülhetett volna, hogy tart a hely sört, de például előző este egy Mr. Beer nevű helyen voltunk, ahol komoly nyelvi nehézségek közepette fizettünk előre (valamiért), hogy aztán kiderüljön, ez egy all you can eat étterem volt. Tulajdonképpen egész büszke voltam magamra, hogy kínaiul elmagyaráztam, mennyire nem ezt akartuk, és még a pénzt is visszaadták :) Voltunk aztán egy tipikus tiencsini gombócot áruló helyen, ami tényleg egész érdekes volt, de azért annyira nem vágott földhöz, ilyesmit sokfelé lehet enni ideát, esetleg más néven. Meg aztán akadt olyan étterem is, amihez nem akart elvinni egyetlen taxis az istennek se, pedig térképen is mutogattuk, hogy vállalható távolságban van. Sőt, az odamenő buszokra sem engedtek fel - valahogy mindegyik megállóban csak leszállni lehetett. Végül maradt a metró meg a séta, hogy egy kis adag sült malacot elfogyasszunk - sajnos méretarányt nem tettem a képre, de bal oldalt csemeguborka-karikák vannak, az segít tájolódni:
Ennyi zabálás után kellett várost is nézni persze, na ez még egy egész zavarbaejtő volt. Ugyan Sanghajban is ott a Francia Koncesszió, ami tényleg egész európai néhol, meg a Bund, ami akár Bécsben is lehetne, de Tiencsinben meg aztán főleg odatették magukat a különböző nációk, hogy otthonos környezetben despotáskodjanak.







És persze ehhez még hozzájön a képrejtvényben is megidézett rész, amit valamikor a közelmúltban húztak fel a rég eltűnt koncessziós stílus helyén:



Ezen a ponton már szívesen lelassítana az ember, de aztán megáll, legalábbis az esze, amikor betér az Italian Style Town nevű negyedecskébe, ahol gyakorlatilag minden, ami giccs és európai, megtalálható, valamiért rengeteg német és belga étteremmel.


Persze kevésbé beteg részek is akadnak, például van egy szép nagy óriáskerék, ami állítólag a világon az egyetlen, amit egy híd közepére húztak fel:

És persze vannak a szokásos random őrültségek:



Hát ilyen, és ehhez hasonló dolgok akadnak Tiencsinben. Persze a narrátor itt is lépten-nyomon kalandokba botlik, amiről nem maradhatnak le a tévénéző gyerekek sem, hát tessék:





1 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon érdekes hely lehet ezzel a stíluskavalkáddal! Kongratulálok a Mr. Beer-es tárgyaláshoz, remélem átadtad üdvözletem Optimus fővezérnek!

    VálaszTörlés