Vándorúton: Hello, my name is Spiderman Number Four

... es ezen mar meg sem lepodtunk, hiszen epp par masodperce mutatkozott be Rambo Ketto. Itt Siem Reapben (gondolom) a Kinaban is megszokott gyakorlatnak megfeleloen a kulfoldiek szamara is kimondhato nevet valasztottak gondos szirszar-arusok, es lathatoan volt, aki kesve erkezett a nevoszto gyulesre. A szirszar-arulastol eltekintve egyebkent nagyon kedves volt mindenki, ami mar lassan uncsi is Del-Kelet Azsiaban :) Ez alkalommal egy villam-hosszuhetveget toltottunk el az Angkor Wat es kornyekenek megtekintesevel, csutortok este munkabol a repterre, mig hetfon reggel mar a repterrol munkaba szaguldottunk. Ennek megfeleloen kevesebb lehetoseg volt aprosagokban elmerulni, de igy is volt ido megnezni a "lenyegen" kivul mast is - a sok "felujitott" templom mellett kicsit messzebb is elvitettuk magunkat, ahol kvazi erintetlen romokat is lehetett nezegetni, sokkal kevesebb kinai turista tarsasagaban. Bar az esos evszakkal tobbe-kevesbe szerencsenk volt, a legendas Ankor-i napfelkeltet a felhok, a naplemente-megtekintos estenket meg egy kiados tropusi zuhe arnyekoltak be, szoval a legjobb kepekert majd meg vissza kell menni :)

Ami biztos, hogy egy latogatas is eleg arra, hogy megertse az ember, miert tarthattak istennek a khmer uralkodokat - a hatalmas tereket, epuleteket latva, en, ha khmer foldmuves lennek a tizenharmadik szazadban, tuti nem hinnem el, hogy ilyet csak ugy lehet epiteni. Es ez csak a megmaradt resze a telepuleseknek, a koznep hazai allitolag fabol voltak, az meg nem maradt meg.