2014. április 8., kedd

Napi képz - tabudöntögetés

Megtört a jég, és a közlekedéstechnikai szükségszerűségek felülkerekedtek a természetes idegenkedésen:
A félreértéseket elkerülendő: mentem is vele, nem csak pózoltam, szépen városi forgalomban - részletek a katt után.

Kínában most hétvégén volt halottak napja, ami így külsősként nem tűnik annyira spirituális-szomorkodós ünnepnek, mint ugyanez otthon. Eleve az üvöltő tavasz kellős közepén van, szemben az esős, hideg ősszel, és látszólag a helyiek is inkább a piknikezős vonulatra feküdtek rá. Én a szomszédos a Szucsou településre ugrottam ki, ez egy tízmilliós falu Sanghaj mellett, Péter is tanúsíthatja, milyen rusztikus, vidéki milliő sugárzik az összes toronyházból. Ezzel együtt van egy cuki kis belváros, ahol szerte földön híres kerteket lehet megtekintenti.



(Képeket legendásan nehéz idepakolni értelmes formában idepakolni, ezért én kérek elnézést)

A kerthez persze hozzátartoznak a fotózkodó és pózoló elvtársak is, bár bevallom, az elvtársnők jobban lekötöttek :)


















A program második fele a Jinji-tó körbe elektronyosmotorozása volt, ami tulajdonképp egész fájdalommentes volt, egyrészt a ritkás ünnepi forgalom, másrészt a szépen elkerített motoros-biciklis sávok miatt. Mondjuk egy kétszer négysávos úton a jobb szélről balra kanyarodni úgy, hogy egyébként az autók kanyarodhatnak jobbra is pirosnál, hát, minimum izgalmas :) Én kifejezettem élveztem, hogy ilyenkor még volt egy kis extra kraft a motorban, amivel el lehetett hussanni a kanyarodók előtt, de a mögöttem ülő utastárs már nem lelkesedett annyira a koncepcióért :)

A tó túlpartján volt egy bevásárlóközpont, valami művészeti központszerű izé, meg vissza lehetett tekinteni a ködös-párás szmogon keresztül az épülő Nadrág-házra :)




A tó körül volt még egy hatalmas óriáskerékkel rendelkező vidámpark is, amiről már messziről találgattam, vajon mi lehet a neve, aztán persze csalódnom kellett, nincs ezekben semmi romantika :)



















A hazaút még érdekes volt, mert a hétfő esti vonatra már nem jutott jegy, szóval egy máshonnan máshova menő járatra vettünk azonos árú jegyet, aztán már csak a kallerre kellett szomorúan nézni, hogy dehát szegény hülye külföldi honnan is tudhatná, hogy melyik pályaudvaron van :) Mondjuk így sem mi voltunk az egyetlenek a háromszázzal száguldó helyiérdekűn állóhellyel.

2 megjegyzés:

  1. Ááá, nagyon ott van a kis piros! :) És hol egy helyes rohambili a becses sofőr buksijáról, ejnye??? >:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akartam egyszerre tizmillio robogost megijeszteni szamukra szokatlan targyakkal a fejemen, eleg volt nekik, hogy kerulgethettek ;)

      Törlés