Márk elment, én visszafeküdtem aludni, hátha attól jobb lesz. (Már nem Márk hiánya, az csillapíthatatlan, hanem a betegség :) Persze az se lett jobb. Még előző este elkezdtem kidolgozni a B-tervet. Ha nem jutok ki Delhiből, akkor legyen itt valami társaság. Mivel nemhogy Delhiben, de Indiában sem ismerek senkit, maradtak a nemzetközi szervezetek, az AIESEC tűnt a legkezenfekvőbbnek. Több különböző módon is megpróbáltam kapcsolatba lépni a helyi AIESECesekkel vagy a gyakornokokkal, de első körben egyik sem kecsegtetett sok sikerrel. Nem baj, van még idő, ez még csak 21.-e volt.
Tulajdonképpen jól esett végre egy lassú nap. Az előző két héten elég rohanós volt a program, hisz kézenfekvő módon, Márknak a lehető legtöbb Indiát kellett ennyi időbe sürítenie. Azt hiszem ezt túl is teljesítettük, én mindenesetre derekasan elfáradtam benne. Kimentem hát az utcára lófrálni, szinte békésnek éreztem a nyüzsgő bazárt, majd hirtelen belémcsapott a felismerés. Végigmentem az egészen és senki nem basztatott! Bocs Márk, de nincs más magyarázatom, te nézel ki turistának. Ennek annyira megörültem, hogy a papucsra amit vettem magamnak zuhanyozni, el is felejtettem alkudni, erre csak hazafelé jöttem rá.:)
Vacsorát 3 különböző helyen ettem plussz a deszert, mindezt összesen 62 rúpiáért, erre különösen büszke vagyok, ezt azóta sem sikerült felülmúlni.
Estére már alakult valami, volt egy delhii AIESECes e-mailcímem, elvileg egy hús-vér emberrel a végén. Írtam is neki egy szívhezszóló levelet arról milyen nagyszerű lenne megismerni a helyi AIESECeseket és különben is megszánhatnának egy szegény beteg magyar alumnit.
Következő reggel kénytelen voltam konstanálni, hogy a betegség egyre jobban levesz a lábamról. Jött válasz Shivától, másnapra szerez szállást és minden jó lesz, még beszéltünk is telefonon. Aztán másnap megismételtük ugyanazt, a napok teltek, kezdtem szkeptikus lenni. Gyógyszerem elfogyott, helyi patikában pótoltam olcsó, de bizonytalan eredetű paracetamol-tartalmú valamivel.
Találtam egy helyet ahol reggelire is adtak tojást (Indiában valami miatt inkább este találni tojást az utcán), volt internet, és az árak sem voltak közepesnél drágábbak. Oda jártam reggelizni L'Oreal alapon.
A további részletekkel nem untatnék senkit, lassú de küzdelmes napok voltak. 24.-én reggel (nekem ez hajnal volt) teljes menetfelszerelésben találkoztam Shivával aki elvitt egy nagyon hangulatos parkba, ahol további AIESECesek vártak. Beszélgettünk sokmindenről, tengernyi igéret elhangzott, majd elvittek egy lakásba, ahol gyakornokok béreltek ágyakat adtak pár órát, hogy rendbeszedjem magam, aztán majd hívnak az estét illetően. Azóta is hívnak...
Semmi gond itt már jó helyen voltam, voltak emberek. Gyakornokok, mindenfelől amit most nem sorolnék fel, majd tippelgettek a képről. Ezzel el is mondtam minden jót a szállásról. Egy ágyért majdnem annyit kértek, mint az előző hotelszobámért, ez is egy jégverem volt (valami miatt delhiben nem divat fűteni, erről majd később), viszont itt a forró zuhany is csak egy közeli de elérhetetlen álom volt.
Eddigre már elég szarul voltam ahoz, hogy úgy döntöttem a Karácsony esti ünneplést az ügyeleten kezdem. Máig sem tudom értettük-e egymást a dokival, de felírt vagy háromféle bogyót én meg kiváltottam őket. Szedni még nem kezdtem el, mert a háromból egy biztos nem örülne az alkoholnak amit este elfogyasztani terveztem. Hívtak ugyanis egy bulira, pont vissza is értem a kórházból mire indulni kellett.
Összeszedtem magam, még a zakót is magamra öltöttem, legyen valami haszna ha már 2 hete cipelem, különben is, az úr a pokolban is úr. Jó döntésnek bizonyult, mint kiderült, a buli ahova hívtak helyi vállalkozók és egyéb fontos vagy fontoskodó emberek penthouse-partyja volt. Ezzel rögtön bebocsátást nyertem egy másik Indiába, ahol a tehetősek tobzódnak javaikban.
Az este elfogyasztott alkohol jó hatással lehetett rám, másnap reggelre egy kicsit jobban lettem, azért a gyógyszert is elkezdtem szedni. Még előző nap találta ki valaki, hogy elmehetnénk Varanasiba, a szent helyre ahol a népek a Gangeszbe halnak a többiek meg ott fürödnek mellette, mert ez így mindenkinek jó. Foglaltunk is jegyet, ami természetesen nem volt egyszerű és rá is ment egy egész nap, de végül összeállt a terv. Éjszaka utazunk vonattal (sleeper class-on), reggel odaérünk, napközben körbejárunk, este megnézzük a szertartást, én természetesen megfürdök a Gangeszban, majd szintén éjszakai vonattal hazajövünk. Ki is mentünk az állomásra, ami csak arra volt jó, hogy megtudjuk a vonatunk 6 óra késéssel fog indulni.Így már nem jöttünk volna ki időben, ezért visszaváltottuk inkább a jegyet, de a lányoknak amint meglátták mit jelent a sleeper class, amúgy is elment a kedvük. (Én is azon utazom most éppen és tulajdonképpen meg tudom érteni.) Így sajnos Varanasi kimaradt, talán örökre, pedig már majdnem kijutottam Delhiből, ha csak egy napra is.
Ha már így alakult, úgy döntöttem Delhiben töltöm a szilvesztert is, csak utána indulok délre Ivánnal a kolumbiai sráccal, akivel egy ideig egy irányba vezet majd az utunk. A következő napokat a gyakornokokkal, az estéket mérhetetlen gazdagságot tükröző klubbokban töltöttem, ahol bar VIP lévén ingyen itattak - ami kész szerencse, mert ott még vízre se lett volna pénzem - viszont rettenetes volt a zene. Minden a karácsonyi bulin kezdődött, ahol a jelek szerint a megfelelő embereknek voltam szimpatikus, aztán már csak jöttek az üzenetek, hogy éppen hol szerepel a nevem a VIP listán. Persze nem akarom túlértékelni magam, a kalap itt még nagyobb szám mint otthon, nem véletlenül fájt úgy az elvesztése. Aztán a VIP cím is fakult egy kicsit, erről bővebben itt.
Az idillt csak az a tény árnyékolta be, hogy a lakásban furcsa természeti jelenség figyelhető meg, a belső hőmérséklet az éjszakai minimummal egyezett meg egész nap. Kikuhiku a japán srác tegnap tett fel egy képet FB-ra ami azt tanusítja, hogy az aktuális hőmérséklet odabent 4 fok C, amikor én ott voltam még nem volt ennyire durva a helyzet. Így aztán lustaságnak, pihenésnek helye nem volt, felkelés után menekültünk ki az utcára, hazaérkezéskor meg jól felöltöztünk.
Találtam a piacon henteseket és disznóhúst is, sütöttem is magamnak többször is, had jöjjön vissza valami energia. Még nem írtam az indiai ételekről, de már tervezem, most legyen elég annyi, hogy megfelelő tápanyag híján folyamatosan fogyok annak ellenére, hogy egyfolytában eszem.
Tudom, hogy a képen nem disznófejek vannak, de tesség példát venni róluk, micsoda vidám társaság még azok után is, hogy levágták és megfüstölték a fejüket
Talán 28.-a lehetett amikor újra megpróbálkoztam a jegyvásárlással, ezúttal Jaisalmerbe elsejére. Természetesen ez sem volt lehetséges, a legközelebbi dátum 5.-e lett volna, és semmi értelmesen közeli város sem működött. Sokat alkudoztam a fazonnal amit úgy zártam le, hogy adjon egy jegyet elsejére, bárhova csak el innen. Így lettem egy Jodhpurba szóló jegy boldog tulajdonosa. Ivánnal - aki közben épp Agrában volt - egyeztettünk és úgy látszott lehetséges a Jodhpuri találka.
A szilvesztert a gyakornokokkal kezdtük, majd éjfél után átmentünk valami nagyobb buliba. A gond a hazajutással volt, nem is kicsi. Legalább két órát sétáltunk a hideg hajnali Delhiben mire autóba tudtunk szállni, azt is csak azért, mert volt velünk egy indiai lány, aki tudott valahogy intézkedni, ez tartott idáig. Szóval aki azt gondolja pesten nehéz az éjszakában szilveszterkor taxit találni, az gondolja újra.
Másnap este indult a vonatom, a napot kényelmes vakarózással és egy utolsó tisztességes kajával töltöttem, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól a gyakornokokkal, akikkel valóban megkedveltük egymást. Mindenesetre Japánba, Szingapúrba, Dominikai Köztársaságba, Kolumbiába, Braziliába, Argentínába és Dél-Afrikába már bármikor tudok menni. Sajnos burmai és vietnámi nem volt köztük, pedig innen arrafelé tervezek menni.
A vonat este indult, hogy másnap hajnalban érjen Jodhpurba, de az indiai vasút azért tartogat meglepetéseket, no meg azt is felelevenítettem milyen volt az a világ amikor még nem volt mobil, hogy megtaláljuk egymást, ha máshogy nem megy. Kalandos utazás Delhiből ki tudja hova, hamarosan.
Tulajdonképpen jól esett végre egy lassú nap. Az előző két héten elég rohanós volt a program, hisz kézenfekvő módon, Márknak a lehető legtöbb Indiát kellett ennyi időbe sürítenie. Azt hiszem ezt túl is teljesítettük, én mindenesetre derekasan elfáradtam benne. Kimentem hát az utcára lófrálni, szinte békésnek éreztem a nyüzsgő bazárt, majd hirtelen belémcsapott a felismerés. Végigmentem az egészen és senki nem basztatott! Bocs Márk, de nincs más magyarázatom, te nézel ki turistának. Ennek annyira megörültem, hogy a papucsra amit vettem magamnak zuhanyozni, el is felejtettem alkudni, erre csak hazafelé jöttem rá.:)
Vacsorát 3 különböző helyen ettem plussz a deszert, mindezt összesen 62 rúpiáért, erre különösen büszke vagyok, ezt azóta sem sikerült felülmúlni.
Estére már alakult valami, volt egy delhii AIESECes e-mailcímem, elvileg egy hús-vér emberrel a végén. Írtam is neki egy szívhezszóló levelet arról milyen nagyszerű lenne megismerni a helyi AIESECeseket és különben is megszánhatnának egy szegény beteg magyar alumnit.
Következő reggel kénytelen voltam konstanálni, hogy a betegség egyre jobban levesz a lábamról. Jött válasz Shivától, másnapra szerez szállást és minden jó lesz, még beszéltünk is telefonon. Aztán másnap megismételtük ugyanazt, a napok teltek, kezdtem szkeptikus lenni. Gyógyszerem elfogyott, helyi patikában pótoltam olcsó, de bizonytalan eredetű paracetamol-tartalmú valamivel.
Találtam egy helyet ahol reggelire is adtak tojást (Indiában valami miatt inkább este találni tojást az utcán), volt internet, és az árak sem voltak közepesnél drágábbak. Oda jártam reggelizni L'Oreal alapon.
A további részletekkel nem untatnék senkit, lassú de küzdelmes napok voltak. 24.-én reggel (nekem ez hajnal volt) teljes menetfelszerelésben találkoztam Shivával aki elvitt egy nagyon hangulatos parkba, ahol további AIESECesek vártak. Beszélgettünk sokmindenről, tengernyi igéret elhangzott, majd elvittek egy lakásba, ahol gyakornokok béreltek ágyakat adtak pár órát, hogy rendbeszedjem magam, aztán majd hívnak az estét illetően. Azóta is hívnak...
Semmi gond itt már jó helyen voltam, voltak emberek. Gyakornokok, mindenfelől amit most nem sorolnék fel, majd tippelgettek a képről. Ezzel el is mondtam minden jót a szállásról. Egy ágyért majdnem annyit kértek, mint az előző hotelszobámért, ez is egy jégverem volt (valami miatt delhiben nem divat fűteni, erről majd később), viszont itt a forró zuhany is csak egy közeli de elérhetetlen álom volt.
Eddigre már elég szarul voltam ahoz, hogy úgy döntöttem a Karácsony esti ünneplést az ügyeleten kezdem. Máig sem tudom értettük-e egymást a dokival, de felírt vagy háromféle bogyót én meg kiváltottam őket. Szedni még nem kezdtem el, mert a háromból egy biztos nem örülne az alkoholnak amit este elfogyasztani terveztem. Hívtak ugyanis egy bulira, pont vissza is értem a kórházból mire indulni kellett.
Összeszedtem magam, még a zakót is magamra öltöttem, legyen valami haszna ha már 2 hete cipelem, különben is, az úr a pokolban is úr. Jó döntésnek bizonyult, mint kiderült, a buli ahova hívtak helyi vállalkozók és egyéb fontos vagy fontoskodó emberek penthouse-partyja volt. Ezzel rögtön bebocsátást nyertem egy másik Indiába, ahol a tehetősek tobzódnak javaikban.
Az este elfogyasztott alkohol jó hatással lehetett rám, másnap reggelre egy kicsit jobban lettem, azért a gyógyszert is elkezdtem szedni. Még előző nap találta ki valaki, hogy elmehetnénk Varanasiba, a szent helyre ahol a népek a Gangeszbe halnak a többiek meg ott fürödnek mellette, mert ez így mindenkinek jó. Foglaltunk is jegyet, ami természetesen nem volt egyszerű és rá is ment egy egész nap, de végül összeállt a terv. Éjszaka utazunk vonattal (sleeper class-on), reggel odaérünk, napközben körbejárunk, este megnézzük a szertartást, én természetesen megfürdök a Gangeszban, majd szintén éjszakai vonattal hazajövünk. Ki is mentünk az állomásra, ami csak arra volt jó, hogy megtudjuk a vonatunk 6 óra késéssel fog indulni.Így már nem jöttünk volna ki időben, ezért visszaváltottuk inkább a jegyet, de a lányoknak amint meglátták mit jelent a sleeper class, amúgy is elment a kedvük. (Én is azon utazom most éppen és tulajdonképpen meg tudom érteni.) Így sajnos Varanasi kimaradt, talán örökre, pedig már majdnem kijutottam Delhiből, ha csak egy napra is.
Ha már így alakult, úgy döntöttem Delhiben töltöm a szilvesztert is, csak utána indulok délre Ivánnal a kolumbiai sráccal, akivel egy ideig egy irányba vezet majd az utunk. A következő napokat a gyakornokokkal, az estéket mérhetetlen gazdagságot tükröző klubbokban töltöttem, ahol bar VIP lévén ingyen itattak - ami kész szerencse, mert ott még vízre se lett volna pénzem - viszont rettenetes volt a zene. Minden a karácsonyi bulin kezdődött, ahol a jelek szerint a megfelelő embereknek voltam szimpatikus, aztán már csak jöttek az üzenetek, hogy éppen hol szerepel a nevem a VIP listán. Persze nem akarom túlértékelni magam, a kalap itt még nagyobb szám mint otthon, nem véletlenül fájt úgy az elvesztése. Aztán a VIP cím is fakult egy kicsit, erről bővebben itt.Az idillt csak az a tény árnyékolta be, hogy a lakásban furcsa természeti jelenség figyelhető meg, a belső hőmérséklet az éjszakai minimummal egyezett meg egész nap. Kikuhiku a japán srác tegnap tett fel egy képet FB-ra ami azt tanusítja, hogy az aktuális hőmérséklet odabent 4 fok C, amikor én ott voltam még nem volt ennyire durva a helyzet. Így aztán lustaságnak, pihenésnek helye nem volt, felkelés után menekültünk ki az utcára, hazaérkezéskor meg jól felöltöztünk.
Találtam a piacon henteseket és disznóhúst is, sütöttem is magamnak többször is, had jöjjön vissza valami energia. Még nem írtam az indiai ételekről, de már tervezem, most legyen elég annyi, hogy megfelelő tápanyag híján folyamatosan fogyok annak ellenére, hogy egyfolytában eszem.Tudom, hogy a képen nem disznófejek vannak, de tesség példát venni róluk, micsoda vidám társaság még azok után is, hogy levágták és megfüstölték a fejüket
Talán 28.-a lehetett amikor újra megpróbálkoztam a jegyvásárlással, ezúttal Jaisalmerbe elsejére. Természetesen ez sem volt lehetséges, a legközelebbi dátum 5.-e lett volna, és semmi értelmesen közeli város sem működött. Sokat alkudoztam a fazonnal amit úgy zártam le, hogy adjon egy jegyet elsejére, bárhova csak el innen. Így lettem egy Jodhpurba szóló jegy boldog tulajdonosa. Ivánnal - aki közben épp Agrában volt - egyeztettünk és úgy látszott lehetséges a Jodhpuri találka.
A szilvesztert a gyakornokokkal kezdtük, majd éjfél után átmentünk valami nagyobb buliba. A gond a hazajutással volt, nem is kicsi. Legalább két órát sétáltunk a hideg hajnali Delhiben mire autóba tudtunk szállni, azt is csak azért, mert volt velünk egy indiai lány, aki tudott valahogy intézkedni, ez tartott idáig. Szóval aki azt gondolja pesten nehéz az éjszakában szilveszterkor taxit találni, az gondolja újra.Másnap este indult a vonatom, a napot kényelmes vakarózással és egy utolsó tisztességes kajával töltöttem, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól a gyakornokokkal, akikkel valóban megkedveltük egymást. Mindenesetre Japánba, Szingapúrba, Dominikai Köztársaságba, Kolumbiába, Braziliába, Argentínába és Dél-Afrikába már bármikor tudok menni. Sajnos burmai és vietnámi nem volt köztük, pedig innen arrafelé tervezek menni.
A vonat este indult, hogy másnap hajnalban érjen Jodhpurba, de az indiai vasút azért tartogat meglepetéseket, no meg azt is felelevenítettem milyen volt az a világ amikor még nem volt mobil, hogy megtaláljuk egymást, ha máshogy nem megy. Kalandos utazás Delhiből ki tudja hova, hamarosan.
Mentsegemre szoljon, hogy amikor meg ott voltam, akkor is inkabb csak en vettem eszre, hogy beszelnek hozzank ;)
VálaszTörlés