2013. január 15., kedd

Kalandos utazás

Legutóbb ott hagytam abba, hogy január elsején végre elhagyhatom Delhit, van egy vonatjegyem Jodhpurba, ahol találkozom Ivannal a kolumbiaival.
A vonatjegy 21:40-re szól. Az év első napját kényelmesen töltöm a jeges delhii szálláson, készítek magamnak valami ebédet, sejtem én, hogy a nyugalom és a jó étel most elmarad egy darabig. Mikor hazatérek estefelé a piacról, egész nagy társaság vár a lakásban, hogy búcsút mondjon, moziba indulnak, csak rám vártak. Aranyosak, nem is gondoltam volna, hogy bő egy hét alatt ennyire összemelegszünk. Miután egész nap csak vakaróztam, tőlem szokatlan módon időben indulok és érkezem az állomásra, még várnom is kell.

Az állomásra bejutáskor adódik az első apró nehézség. Még talán nem írtam, hogy itt Indiában minden vasút- és metróállomásra, valamit bevásárlóközpontba a reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésen keresztül vezet az út. Az állomásokon ezt nem mindíg veszik komolyan, a metróban és az áruházakban viszont valóban motoznak is és a táskát is kipakolják, ha a röntgen nem működik. Ezúttal már a megszokott közönnyel teszem hátizsákom a szalagra, meg is lep amikor valamit elkezdenek magyarázni. Ezúttal nem az angolt jól beszélő katonákat fogtam ki. Mint kiderül az a gond, hogy van a táskámban egy kis üveg bontatlan whisky, azt ugyanis illegális a vasút területére bevinni. Ez kicsit meglep, vittünk mi már bontottat is be, sosem szólt senki. Ami még ennél is meglepőbb, hogy nem ám csak úgy simán elveszik, hanem rögtön 2000 rúpiára meg is akarnak bűntetni amiért próbálkoztam vele. Valahogy az egészet nem tudom vagy nem akarom komyolyan venni, azért a hülyeségnek is legyen meg a határa. A részletekkel nem úntatok senkit, végül hosszú alkudozás után mikor az egyik katona békülékenynek tűnt, egyszerűen otthagytam őket, addig meg kitartottam amellett, hogy én ezt nem értem és nem is akarom. Így végül az italt is megtartottam, és bűntetést sem fizettem, le sem tartóztattak, szóval egész jól megúsztam, de nehezebben ment a szokásosnál.

A vonatra szállva szembesülök vele, hogy az AC3 osztály viszonylag széles minőségi spektrumot fed le, ez most a másik vége ahoz képes amin Márkkal utaztunk, természetesen az alja. A vagon pont úgy néz ki mint egy közönséges sleeper, de állítólag van légkondi, ami így 10 fokban nem egy nagy ajándék.
Pár perccel az indulás után közvetlen szomszédaim jelzik is, hogy ők már inkább lehajtanák az ágyat és aludnának, hisz már 10 óra van, legyen hát, úgyis korán érkezünk, reggel 7:40-re ér be a vonat. Azért a vacsorát hiányolom, gyanús, hogy ezúttal senki nem kérdezte meg vegetáriánus vagy sima kaját kérek-e. Reggel sem kelt fel senki a teával és újsággal mint legutóbb, ekkor már sejtem, hogy reggeli sem lesz. 8-körül ébredek, gyors GPS ellenőrzés után látom, hogy nem kell kapkodnom a pakolással. Végül 11-kor érkezünk meg Jodhpurba, már eléggé kopog a szemem az éhségtől, előző nap 5-kor ettem utóljára. Ivan elküldte nekem a szállás nevét és címét, de egyik alapján sem találom gmaps-en, egyéb internetes módszerek sem segítenek.

Az állomás előtt nagy a tömeg a riksások szokás szerint nyomulnak, a zsákom nehéz, úgy döntök előbb a szállás, utánna kaja. Viszonylag nehéz úgy alkudni a riksára, hogy fogalmam sincs hova megyünk, meg persze azt sem tudom, hogy a riksás tényleg tudja-e. Végül azzal egyezem meg, aki a leghihetőbben mondta, hogy tudja hol a hely, az árat találomra a harmadára alkudom, ami utólag jó árnak bizonyul. Legnagyobb meglepetésemre sikerül is megtalálni a szállást egy sikátor végén, ahova már a riksa nem tud bemenni. Mindez csak arra jó, hogy nagy nehezen kiderítsem Ivan nemrég indult el Jaisalmerbe, a busz 12-kor indul valahonnan. Hogy miért nem várt meg ahogy megbeszéltük, máig sem tudom.
Az órámra nézek, 11:40. Azt érdemes tudni, hogy Indiában a legtöbb esetben nincsenek buszpályaudvarok, vagy egzakt megállók. Most is csak annyit tudok meg, hogy valami hotel és egy mozi közelében állnak meg a buszok amik Jaisalmerbe mennek, de azt pl nem tudom, hogy Ivan állami vagy privát buszt nézett-e ki magának. Újabb riksát kell keresnem, mert az előző vérszemet kapott, érzem, hogy az új ár nem stimmel. Szokás szerint az 5. riksa az ami kb normális áron visz el, pedig most nincs időm hosszasan alkudozni.
Útközben a riksából látom a várat, hatalmas és impozáns, ekkor még nem sejtem, hogy ez minden amit Jodhpurból látni fogok. (Ekkor még úgy szól a terv, hogy ide még visszajövünk.)
A riksással a mozinál összeveszek, mert nem hajlandó megkeresni a buszt, holott ez volt az alkunk. Kap valamennyi pénzt én meg továbbállok. Indiában statisztikai alapon kell érdeklődni az irányokat illetően. Minél több embert kell megkérdezni és megtalálni az átlagot az irányban, két azonos válasz úgysem lesz. Súlyozni is lehet, a közlekedési rendőr infója pl kettőt ér, de hinni neki sem lehet. Végül 1,5 perccel a busz indulása előtt rálelek a buszra és Ivanra. Gyorsan veszek jegyet is, az utolsó sorba ültetnek, cuccaimnak nincs hely, a fülemen is lóg valami. Semmi gond, alig 5-6 óra az út terv szerint.

Néhányszor megáll a busz pár percre, de sosem tudom mennyi lesz az, különben sem mernék leszállni és itthagyni a cuccaimat. Az egyik megállás alkalmával az ablakon keresztül végre tudok valami kaját venni. Nem tudom mi az, de mindegy is, majd 24 órája nem ettem lényeg, hogy le lehessen nyelni. Egyébként nem volt rossz. Ivannal találkozásunk óta nem tudtam szót váltani, Ő máshol ül. Jaisalmer nekem új koncepció, nem tudom mi lesz ott, de majdcsak megtudom valamikor. Az utolsó órára felszáll egy nagyobb csapat indiai asszonyság a buszra, hátra ülnek hozzám és szokás szerint a sok jó ember kis helyen is elfér elvet gyakorolják. Kapok is egyet szinte az ölembe, de ez mostanában már természetes. 6-7 körül érkezünk meg Jaisalmerbe az Arany Városba. Mivel ide Ivan foglalt szállást, értünk jönnek kocsival, ez ma az első jó hír. A szállás megfelelőnek tűnik, a naplementét pont elkapjuk a tetőteraszon, de én már türelmetlenül várom, hogy menjünk enni...

Jaisalmerben végképp megunom a turistáskodást és végre nekiállok úgy megnézni a környéket, ahogy azt én akarom. A részletekről legközelebb.

2 megjegyzés:

  1. A naplemente tényleg szép. Mármint a nap szép, a gettó attól még gettó alatta. úgy hallom Goában vagy, ahol csupán vallási okokból a nap 24 órájában gandzsát szívnak és a tengerparton hevernek. Asszem ezzel az Indiával már könnyebben azonosulnék. :D

    VálaszTörlés
  2. Hallottam rola en is, hogy ez egy ilyen hely.

    VálaszTörlés