2013. január 7., hétfő

Kalaptalanul

A buszon arra ébredtem, hogy valaki lökdös és javarész hindiül beszél hozzám. Hálófülkében (igen, itt ilyen is van buszon) utaztunk éjszaka alkalmi utitársammal éjszaka Jaisalmerből Ahmedbadba, de erről majd később. Talán néhányan tudják mennyire vagyok magamnál közbevetlen ébredés után. A buszvezető valami olyasmit magyarázott, hogy ez a végállomás úgyhogy szálljunk le, de azonnal. Az azonnal rész elég nyomatékos volt, mert miközben próbáltam bekapcsolni a telefonom, hogy legalább a várost ellenőrizzem, majd a hálózsákom betömködni a hátizsákba, folyamatosan magyarázott és lökdösött.nNézem az időt, 4:44, az hagyján, hogy korán van, de elvileg csak órákkal később kéne megérkeznünk és olyan még nem volt, hogy korábban érjünk oda. Közben kinéztem és láttam, hogy még vannak a buszon néhányan rajtunk kívül, akik szemmel láthatóan nem fognak leszállni, ez egy kicsit ellentmondott annak, hogy az ember azt magyarázta ez a végállomás, mellesleg a vasuti pályaudvar, ami mondjuk akár jó is lenne nekünk. Az egész helyzet tisztességesen felhúzott, szentségeltem is folyamatosan, és már ott voltam, hogy visszalökök én is a fazonnak. Végül jelet fogott a gps, a város stimmel, leszálltunk hát.
Busz el, belőlem meg pár másodperc múlva kiszaladt egy hangos és őszinte basszameg. Hideg volt, fázott a fejem. Körülnéztem mielőtt leszálltunk, nem láttam semmit a fülkében, de a fejemen nem volt a kalap, csak a buszon lehet.
Szentségelés, caj, szentségelés, pályaudvari csomagmegőrző, riksásoktól érdeklődés tudják-e hova tűnnek itt el a buszok a végállomás után, újabb szentségelés.
Ez az első város Indiában, ahol elég kevesen beszélnek angolul, akik igen, azok sem túl jól, és nincs halmazuknak mettszete a riksásokkal. Kaptunk mindenféle ajánlatokat, hogy elvisznek valahova, ahol talán ott van a kalapom, vagy legalább buszok, de az sem biztos, mindezt persze jó drágán. Végül találtunk egy kb 5-fős csoportot akik együtt tudtak annyit angolul, hogy kb megértették a problémát és elmondták, hogy van egy olyan hely ahol buszok parkolnak, valahol a város másik fellén. Még el is magyarázták egy riksásnak, hogy az hol van az meg becsületesnek tűnt, beültünk hát. Egy idő után látszott rajta, hogy ő is csak találgat merre menjünk, bár parkoló buszok elszórva voltak útközben, az tény, lassított is mindegyiknél becsületesen. A pályaudvaron még meleg volt, még gondolkodtam is, hogy hozzam-e a polárt. Kint már csak 10 fok volt, az út hosszú, a riksa meg nyitott. Nincs is ennél jobb megfázásra. Kicsit örültem amikor feladtuk a keresgélést és kifizettem a fazont, így legalább lehetett olvadni egy kicsit. Közben találtunk nyitva egy utazási irodát, ahol elvileg tudták, hogy tényleg létezik az a másik iroda akivel mi utaztunk (magánbusz volt), és még azt is tudni vélték hol parkol a busz. Utóbbi tévedésnek bizonyult, nem baj, így legalább költhettem egy második riksakörre is.
Végül találtunk egy jólöltözött családot akik egy autóban várakoztak és az előitélet működött, valóban beszéltek angolul. Hosszas többnyelvű beszélgetés zajlott egy riksás, egy utazási irodás, az angolul tudó ember és énköztem, egyes részeket majdnem értettem is. Végül az angolul tudó ember mondott valami egész hihetőt arról, hogy létezik egy állami parkoló övezet buszoknak és jó eséllyel ott van a mi buszonk is, de ha más nem az biztos, hogy legkorábban este megy vissza Jaisalmerbe. Újra riksába ültük. A kérdéses hely majdnem pont ott volt ahol legelősször jártunk, ami egyúttal azt is jelentette, hogy megint átmentünk a folyó felett, ott van csak igazán hideg.
Ez szerencsére az az eset, amikor a majdnem nagy különbség, meglett a keresett busz. Felvertük a buszon alvó személyzetet, akik egy szót sem értettek az egészből annak ellenére, hogy a riksavezető (aki addigra már remekül ismerte a történet részleteit) helyi nyelven (kicsit máshogy hangzik mint a hindi) magyarázta a dolgokat. Ezen a ponton már semmi nem számított, felnyomultam a buszra a kisemberen keresztül egyenesen a hálófülkénkig. Felmászom, benézek, üres. Újabb basszameg. Végül a függöny mögött elbújva ott volt a kalap.

7:02, Ahmedbad és a semmi határa, kurvahideg, ez a nap is jól indul. Képen a boldog régi-új tulajdonos.

4 megjegyzés:

  1. Es a felenel mar azon is elgondolkodik az ember, vajon hany riksatura arabol jon ki egy kalap. Bar az elmeny, mint mindig, megfizethetetlen :)

    VálaszTörlés
  2. Szerinted én mit számolgattam útközben? Egyébként 150 rúpia volt az egész, emlitettem már, hogy az alkudozásba már belejöttem. Mellesleg a kalap itt valóban megfizethetetlen, mert Jaisalmerben pont a teve- és kecskebőr cuccok voltak legnagyobb számban, de értékelhető kalapot nem láttam.

    VálaszTörlés
  3. A T/1 igeidő már a királyi többes vagy valaki csatlakozott hozzád a kalapkereséshez?

    VálaszTörlés