2013. február 13., szerda

Enfieldet mindenkinek

A Royal Enfield már Indiába érkezésem előtt is izgatott. Bár korábban csak képeket láttam róla, hangját nem is hallottam. Tudomásom szerint a világ legrégebbi motormárkájáról van szó, ami eredetileg brit volt, de már jó ideje Indiában gyártják és a briteknek már semmi köze hozzá.
Nem csak a márka régi, a konstrukció is. Lényegében olyan mintha veterán motorokat gyártanának a gyárban. Egy a gyárból frissen kigöddülő példányról simán első ránézésre simán el lehetne hinni, hogy egy jól karbantartott 40-50 éves motor. Az elmúlt évtizedekben csak két komolyabb műszaki változás történt. Egyrészt kapott a motor akkumulátort és önindítót, de az akksi ügyesen el van rejtve, a berúgókar pedíg megmaradt, szóval nem egy látványos változás. Másrészt úgy döntöttek, hogy kipróbálják ők is, milyen az amikor a váltó a baloldalon van, eredetileg ugyanis a fék volt a baloldalon, és a váltó a jobbon. Ezek a britek valahogy semmit nem tudnak a jó oldalon csinálni.

DSC_2490
Először Delhiben figyeltem fel az Enfieldekre, jellegzetes hangjukkal kitűnnek a lényegesen kisebb motorok tömegéből. Számomra valhogy ez a stílus a legszebb a motorok között, általában csak motor-motornak hívom őket. Ezeknél a klasszikusoknál még minden funkcionális volt. Nem volt minden összezsúfolva, első ránézésre is mindent szépen látni külön-külön és át lehet látni az egyes részek között. A chopperek a mai napig ilyenek, de az nem az nem nekem való, szeretem én a stílust, de ne menjen a funkció rovására. Akadt is az egyik bulin egy fazon, akiről kiderült, hogy Enfieldeket exportál Ausztráliába és megígérte, hogy majd összehoz nekem egy próbakört. Ebből persze nem lett semmi. Indiában általában mindenki hazudik, az igéret egy lényegtelen dolog, de ez majd egy másiki poszt témája lesz egyszer. Legközelebb Jaisalmerben láttam Enfieldet, közvetlen a kölcsönző mellett, ahol béreltük a motorokat, de azt sajnos nem lehetett megkapni. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fogok én Enfielden üni.


Aztán egy minden korábbinál viszontagságosabb utazás végén megérkeztünk Goara. Ahogy leszálltunk az alvósbuszról, még mindíg nem értünk célba, mert egy közeli faluba akartunk eljutni. Közvetlen a buszmegállóban tengernyi motort kínáltak bérlésre, köztük egy-két Enfieldet is. 500 rupia kifejezetten kevésnek tűnt egy napra, sajnos a hely és az idő (valamikor dél környékén járhattunk, fáradt és beteg voltam, mind a 25 kilónyi hátizsák rajtam lógott és csak az volt biztos, hogy ebbe a városba nem jövünk vissza este) nem volt alkalmas, de már felcsillant a remény. Aztán Goán a tengerpart környékén már nem lehet elmenni az Enfield jelenlét mellett. Hangos puffogassal jeleztek előre közeledtüket a femparipak, króm alkatrészeiknél már csak a rajtuk feszítő indiaiak mosolya volt fényesebb. Persze mindegyiken látszott, hogy egy ilyen motor nyergében komolyan veszi magát, és számukra ebbe a tangapapucs viselése is belefért, ami engem több ponton is zavart. Egyrészt a mai napig nem értem miért kedveli a fél világ ezt a kényelmetlen és legfőképpen igénytelen lábbelit. Másrészt ekkor még nem vetköztem le a motoros biztonsággal kapcsolatos nézeteim nagy részét és hát szerintem a tangapapucsban sétálni is veszélyes, nem hogy motorozni. Harmadrészt és itt talán ez a legfontosabb, hogy lehet a motor nyújtotta vizuális élményt ilyen igénytelenséggel elrontani. Az ilyeneket rögtönítélő bíróságnak kellene életfogytig tartó stílustanfolyamra küldeni. Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam…

DSC_2758Pár nap múlva megkaparintottam eső Enfieldemet. Nem tetszett a fazon akitől béreltem. Nem tetszett a színe sem, ezüstmetálra volt fújva a tank, ami valahogy nem illik a formához. A hátsó fék szinte egyáltalán nem fogott, az első fékkel nem lehetett finoman fékezni, csak blokkolni, mert valahol eresztett a fékrendszer és ha gyengén húztam a kart, akkor szép lassan beesett. Jobb oldali tükör nem volt rajta (itt ugye az a fontosabb), az egyik hátsó index le volt törve és a biztosítékokat rejtő oldaldoboz ajtaja állandóan kinyílt menet közben. Amint elindultam vele, olyan érzésem volt, hogy az egész darabokra fog esni pillanatokon belül, de csak húztam a gázt, mert nem tudtam betelni a hanggal. Ez egy gép. Egy dühös gépállat, akit be kell törnöd, hogy ülhess rajta. Puffog, durrog, szörcsög, közben a hanggal szingkonban vibrál az egész, hogy a gerinceden érzed. A küzdelem, nem csak a hangok keltette illuzió. Szinte mindenhez erő kell itt, kénytelen vagyok azzal a közhellyel élni, hogy ez egy igazán férfias motor. Talán a váltót emelném ki a sorból. Chopper stílusú elöl-hátul taposós váltó van rajta, amire valóban erőböl kell rátaposni, ha a következő sebességet szeretnéd. Ha finomkodsz vele, akkor ürest találsz vele lényegében bármelyik két sebességfokozat között. Néha egy-egy fokozat kimarad, de hozzá lehet szokni.
Két nappal később lecseréltem egy másik, jobban karbantartott darabra, ami már fekete volt, és a hangja is menydörgősebb. Elsőre határozottan másnak tűnt, de mára emlékük összemosódott egy közös Enfield-élménnyé.

És hogy mi a jó az egészben? Élmény volt vele minden megtett méter. Levakarhatatlan vigyorral az arcomon és gyermeki lelkesedéssel a szívemben élveztem a céltalan kanyargást a tengerparti úton, éppúgy, mint simán csak elugrani vele a boltba. Abban a pillanatban elvesztem amint indításkor meghallottam a hangját, aztán élveztem ahogy rotyogunk keresztül a tájon, 40-60-as tempóval döntögetve a kanyarokban. Igen, sosem mentem vele 60-nál gyorsabban, mert nem volt rá igényem, egyszerűen az érzés tökéletes volt nem éreztem úgy, hogy gyorsabban kéne menni. Nem ültem még olyan motoron, amin ekkora tempó mellett is meg lehet élni a motorozás mámorát. Nyilván ehez azok a kanyargós utak is kellenek, amik ott voltak, és a pálmafák, meg a tenger sem sokat ront a helyzeten. A legszebb az egészben, hogy mindehez elég 2 henger 350 ccm és 2.5-3 l benzin/100 km.

Nem tudom nagyobb tempónál milyen érzés lehet, de ezen majd akkor gondolkodom, amikor legközelebb Indiába jövök, hogy vegyek egy Enfieldet, hogy hazamotorozzak vele. Addig is ajánlom mindenkinek aki bármilyen vonzalmat érez a motorozás iránt, próbálja ki ha lehetősége adódik.
DSC_2531

4 megjegyzés:

  1. Jo-jo, de az elejen lehetett volna valami figyelmeztetes, h ez a poszt nem lesz erdekes ;)

    VálaszTörlés
  2. csak ki akartam provokalni, hogy valaki legalabb szoljon be hogy legyen komment is. a legjobb tippem az volt hogy valami olyanrol irok ami teged haborit fel :) ha ez se jott volna be, a kovetkezo posztban azt is reszletezem hogyan lobogott a hajam. Ha arra sincs valasz legalabb tudom, hogy mar senki sem olvassa :)

    VálaszTörlés
  3. Nahh ez belőlem is kihozta a komment írás utáni vágyat... bevált :) Szóval Peti ezt a regényt ki is adod majd? Ha megszorulnál szerintem simán bepróbálkozhatnál az Enfield gyárnál... :) De lehet, hogy egy Danielle Steel: Szerelem 2 kerékkel c. regénybe is bevennék! :)

    VálaszTörlés
  4. A Transalpod a garázsban kezd féltékeny lenni... :)

    VálaszTörlés