2013. május 16., csütörtök

Hivatásos kocsmatöltelék

Elfáradtam, úgy döntöttem pihenek egy kicsit. Egy ideig, csak iszom, kajálok és dumálok a többi utazóval, néha kell ilyet is. Persze ezt sem tudom úgy csinálni mint mások, keményen megalkudtam az árra, mert ha az ember nem figyel sok pénzt el lehet enni-inni. Végül helyi viszonyokhoz képest egész jól megfizetnek mindezért :-)
Hue-be érve már nagyon éhes voltam, kaja után néztem hát, hogy nyugodt körülmények között nézhessek szállást. Megálltam egy backpacker hostel előtt ami jól nézett ki, és sok ember, jó hangulat is volt odabenn. Az ilyen helyek általában többe kerülnek mint egy olcsó helyi hotel, de néha hajlandó vagyok fizetni a társaságért.
Még a csomagot is a motoron hagytam, mégiscsak van fontossági sorrend a világon, kikértem hát egy üveg sört. Azzal a lendülettel be is szóltam a srácnak akinél bejelentkeztem, hogy elfelejtette megemlíteni milyen drága itt a sör (25.000 dong a kis üveg). Elkezdtünk dumálni Jackel és már nem tudom hogy, de hamar kiderült, hogy van üresedés, mert nemrég elment egy leány és most ő az egyetlen hangulatfelelős itt. Mondtam neki, hogy esetleg érdekelne ha lehet tetszőlegesen rövid ideig is csinálni, ő ugyanis már 7 hónapja tolja. Megegyeztünk, hogy majd rákérdez a főnöknél.

Este gondoltam lehet, hogy kéne egy kicsit haverkodni vele meg a többiekkel, ha maradnék, de végül máshogy alakultak a dolgok. Reggel pont leértem 11-re kijelentkezni, Jack sehol. Megkérdeztem a lányokat a pultban, mondták, hogy Jack csak 3-ra jön, azt nem akartam megvárni. Kérdeztem itt van-e a főnök, rámutattak az irodában egy atlétatrikós negyvenes nyugati fazonra. Mint utóbb megtudtam ausztrál, de 4 éve itt ragadt Hueben és nyitott egy hostelt.
Bementem, mondtam neki, hello Péter vagyok, hallom kéne valaki aki iszik a vendégekkel itt vagyok hát. Azt mondta, jól van menjünk ki beszéljük meg. A munka nagyrészt abból áll, hogy gondoskodni kell arról, hogy az emberek jól érezzék itt magukat, néha be kell jelenteni, hogy happy hour van, meg kell velük dumálni, ha igénylik, elmondani mit lehet itt és mit nem. Alapvetően csupa olyan dolog amit ingyen is szívesen csinálok. No de mi van a juttatásokkal? Szállást kapok, a kaja ingyen van, a pia is! (Említettem már, hogy ezek még nem sok magyart láttak? :-) )

Végül a rengeteg szakmai tapasztalatomat a területen és az esetleges referenciákat meg sem kellett említenem, pedíg el tudom képzelni milyen képet vágnátok, ha felhívna egy ausztrál fazon valakit azzal, hogy iszik-e ez a Péter rendesen.
Ja és heti játékunk megfejtése, az ingyenlét mellett egy hét laza piálással meg lehet keresni egy kasmír öltöny árát. Azt nem kérdeztem meg, hogy ha keményebben dolgozom jár-e prémium :-)

3 megjegyzés:

  1. Felmerul a kerdes, hogy milyen gyartmanyu papucs van rajtad :)

    (Amugy sose gondoltam volna, hogy egyszer allsz majd ket azsiai lany kozott egy fenykepen ugy, hogy te leszel a legerdekesebb :) )

    VálaszTörlés
  2. Szerencsére vannak csinosabb lányok is a csapatban. A kép kutyafuttában készült pár percel az előre megírt post autómatikus aktiválása előtt, épp ezt a kettőt tudtam elcsípni a fotóhoz. Egyikük épp a pult végében állt, gondoltam mégiscsak kedvesebb, ha felkérem a képhez, mintha megkérem másszon ki belőle. :)

    VálaszTörlés
  3. Ez jó! Ez ám a meló! Tényleg elképzeltem, hogy egy aussie egy recsegő vonal túlsó végéről afelől érdeklődik, hogy vajon egy píter nem fazon valóban imád-e történeteket mesélni (ad absurdum akár többször is ugyanazt) vagy tud-e megfelelően inni.

    VálaszTörlés