Nem volt könnyű így 4 óra alvás után még kicsit kótyagosan, de felkeltem 7:40-kor az ébresztőre. Gondoltam a gyors reggeli után még belefér, hogy nektek is írjak, ne maradjatok olvasnivaló nélkül. Az már más kérdés, hogy utólag visszaolvasva látom én a fáradtan blogolás hátrányát :)
A gond akkor kezdődött, amikor úgy döntöttem veszek még egy SIMkártyát a tabletbe is a szemközti trafikban, ki tudja mikor jön jól a mobil internet útközben. Az volt a kisebbik baj, hogy a SIM szemmel láthatóan már sok telefont megjárt, holott újnak adták, a nagyobbik gond az aktiválással volt. Ehez igénybe vettem a boltos, a hosteles recepciós lány, majd rajta keresztül a mobiltársaság segítségét is. Röpke egy órával később már működött is a net ám kiderült, hogy csak 30 MB jár egy hónapra.
Mindennek a legnagyobb hátránya az volt, hogy a tervezettnél jóval később, 10:30-kor tudtam csak elindulni. Ez az első nap a motorral, nem tudom milyen gyorsan kényelmes vele menni, lerobban-e 10km után, vagy hogy mekkora a forgalom, hányszor fogok eltévedni. A napi tervezett táv kb 250 km volt, ami korábbi közvéleménykutatásom szerint amúgy is több mint amit érdemes itt beválalni ezekkel a motorokkal. (Összehasonlítás képpen, otthon a transalppal napi 6-700 km után is tudtam még mosolyogni, bár az 500 reálisabb.) Az sem volt túl bíztató, hogy még a google is 4,5 órára tippeli a távot, pedig nem mondtam meg neki, hogy egy ilyen kis vacakkal megyek. Az első órában 30 km-t sem haladtam, de reménykedtem benne, hogy ha távolabb érek Ho Chi Minh Várostól a forgalom talán kisebb lesz. Lelövöm a poént most rögtön, elég kegyetlen voltam magamhoz, csak 2x álltam meg enni, ebből az egyik csak egy 5 perces szünet volt, és így nem sokkal sötétedés után elértem Mui Ne-be ami az uticélom volt. Lehetett volna rosszabb is, bár tulajdonképpen az is volt...
Egész nap iszonyatos hőség volt, amit úgy kell elképzelni, hogy még ingben motorozva is melegem volt a menetszél ellenére. Mikor megálltam 5 percre, azt vettem észre, hogy nem csak az ingem, de a nadrágom is teljesen átázott az izzadságtól a rövid szünet alatt. A nap úgy tűzött, hogy mindenem ami kilógott a ruhám alól ropogósra sült, szerencsére kis felületről beszélünk, így nem annyira kellemetlen. Az igazán rossz azonban a szél volt. Plexis bukósisakot sajnos nem kaptam sehol, egy helyen láttam jót, de ott nem akartak eladni, mert lejárt a mukaidő. Plexi nélkül a 60 km-es menetszél eléggé igénybe veszi a szemeimet. Sajnos azt már korábban is volt alkalmam megtapasztalni, hogy a napszemüvegem furcsamód, csak ront a helyzeten, az alá is bekavar a szél, de annyira, hogy még könnyezem is tőle.
A forgalom is megér pár szót. A nagyobb utak mellett a motoroknak külön sáv van, ami általában fizikailag is el van választva a többi sávtól, ez egy nagyon kényelmes dolog. Egészen addig, amig a nagy forgalom miatt a kamionok úgy nem döntenek, hogy inkább csalnak a motorsávban. Ilyenkor a motorosok általában a járdára menekülnek. A sávok egyéként is jelzés értékűek, mindenki úgy megy ahogy eszébe jut, és az előzés sem szigorúan balról történik. Sőt, ha jól értem motorral nagyobb járművet nem is nagyon illik balról előzni, ott ahol egyébként jobbról aszfaltozott a padka is. Azér nekem ez egyenlőre még elég ilyesztő élmény. Azt már más országokban is tapasztaltam, hogy alpvetően a nagyobb járműnek van elsőbbsége, de ez az a hely ahol szemrebbenés nélkül el is gázol, mindentől függetlenül. Erre oda kell figyelnem, mert 2x is előfordult, hogy én mentem egyenesen, szemben egy teherautó meg állt a kereszteződésben és fordulni akart, majd mikor odaértem fogta magát és elindult és nem rajtam múlt, hogy nem vasalt ki. Szóval itt fokozottan érvényes a motoros mondás, úgy vezess, mintha mindenki meg akarna ölni.
Ennek az lett az eredménye, hogy fizikailag és szellemileg kifacsarva érkeztem meg Mui Ne közelébe. Igen, közelébe, mert mint kiderült itt nem a város, hanem a tengerpart a lényeg, ahol sorban állnak a csillogó hotelek. Rendszeres olvasók sejthetik, hogy én inkább valami olcsóbb megoldást kerestem, ami itt alapból sem egyszerű, de volt néhány nehezítő tényező is.
Egyrészt ki akartam próbálni, hogy mennyit bír egy tankkal a motor, mert ez a jövőben még hasznos információ lehet. Mire ideértem már jó ideje az E pöckén pihent a mutató, lámpa meg nincs, úgyhogy egy kicsit aggódtam mikor állunk meg végleg. Végül feladtam, mert túl fáradt voltam én ehez a stresszhez, és rátankoltam. A tankba világítva úgy gondolom, hogy még kb fél literem lehetett, tehát túl hamar adtam fel, még volt benne legalább 30 km. Igen, jól olvassátok, az átlagfogyasztás 1.556 l/100km lett mindezt rendesen felpakolva és a határait feszegetve!
A nagyobbik probléma az időpont, megint belenyúltam. A háború lezárásának évfordulója 5 napos ünnep itt amikor egész vietnám nyaralni megy. Mivel elég késő volt, aznap estére még csak-csak tudtam szállást találni magamnak, mert olyankor már nem sok új vendég érkezik, találtam is egy elfogadható szobát 10 dollárért, amiegyébként alacsonyabb a 15-20 dolláros átlagárnál. Én azonban 2 napot akartam itt maradni, de úgy senki nem akart nekem szobát adni, mert ők az ünnep alatt nem 1 hanem 4 napra akarják kiadni a szobát, tehát ha miattam nem tudják kiadni az első nap, akkor üresen áll utánna még 3 éjszaka. Semmi gond, így elsőre úgysem tetszik annyira a hely, max nem maradok, hanem reggel rögtön továbbállok.
Ezen a ponton nagyot tévedtem. Még vacsorázni sem volt erőm elmenni, olyan fáradt voltam. Ettem pár falatot a vésztartalékomból, meg vettem egy sört, de komoly kihívás volt, hogy mind a 3 decit meg tudjam inni, mielőtt végleg lecsukódik a szemem. El is dőltem valamivel 9 után...
Ritkán fekszem le úgy, hogy sejtelmem sincs mi lesz másnap, de a folytatásból ez is kiderül majd.
A gond akkor kezdődött, amikor úgy döntöttem veszek még egy SIMkártyát a tabletbe is a szemközti trafikban, ki tudja mikor jön jól a mobil internet útközben. Az volt a kisebbik baj, hogy a SIM szemmel láthatóan már sok telefont megjárt, holott újnak adták, a nagyobbik gond az aktiválással volt. Ehez igénybe vettem a boltos, a hosteles recepciós lány, majd rajta keresztül a mobiltársaság segítségét is. Röpke egy órával később már működött is a net ám kiderült, hogy csak 30 MB jár egy hónapra.
Mindennek a legnagyobb hátránya az volt, hogy a tervezettnél jóval később, 10:30-kor tudtam csak elindulni. Ez az első nap a motorral, nem tudom milyen gyorsan kényelmes vele menni, lerobban-e 10km után, vagy hogy mekkora a forgalom, hányszor fogok eltévedni. A napi tervezett táv kb 250 km volt, ami korábbi közvéleménykutatásom szerint amúgy is több mint amit érdemes itt beválalni ezekkel a motorokkal. (Összehasonlítás képpen, otthon a transalppal napi 6-700 km után is tudtam még mosolyogni, bár az 500 reálisabb.) Az sem volt túl bíztató, hogy még a google is 4,5 órára tippeli a távot, pedig nem mondtam meg neki, hogy egy ilyen kis vacakkal megyek. Az első órában 30 km-t sem haladtam, de reménykedtem benne, hogy ha távolabb érek Ho Chi Minh Várostól a forgalom talán kisebb lesz. Lelövöm a poént most rögtön, elég kegyetlen voltam magamhoz, csak 2x álltam meg enni, ebből az egyik csak egy 5 perces szünet volt, és így nem sokkal sötétedés után elértem Mui Ne-be ami az uticélom volt. Lehetett volna rosszabb is, bár tulajdonképpen az is volt...
Egész nap iszonyatos hőség volt, amit úgy kell elképzelni, hogy még ingben motorozva is melegem volt a menetszél ellenére. Mikor megálltam 5 percre, azt vettem észre, hogy nem csak az ingem, de a nadrágom is teljesen átázott az izzadságtól a rövid szünet alatt. A nap úgy tűzött, hogy mindenem ami kilógott a ruhám alól ropogósra sült, szerencsére kis felületről beszélünk, így nem annyira kellemetlen. Az igazán rossz azonban a szél volt. Plexis bukósisakot sajnos nem kaptam sehol, egy helyen láttam jót, de ott nem akartak eladni, mert lejárt a mukaidő. Plexi nélkül a 60 km-es menetszél eléggé igénybe veszi a szemeimet. Sajnos azt már korábban is volt alkalmam megtapasztalni, hogy a napszemüvegem furcsamód, csak ront a helyzeten, az alá is bekavar a szél, de annyira, hogy még könnyezem is tőle.
A forgalom is megér pár szót. A nagyobb utak mellett a motoroknak külön sáv van, ami általában fizikailag is el van választva a többi sávtól, ez egy nagyon kényelmes dolog. Egészen addig, amig a nagy forgalom miatt a kamionok úgy nem döntenek, hogy inkább csalnak a motorsávban. Ilyenkor a motorosok általában a járdára menekülnek. A sávok egyéként is jelzés értékűek, mindenki úgy megy ahogy eszébe jut, és az előzés sem szigorúan balról történik. Sőt, ha jól értem motorral nagyobb járművet nem is nagyon illik balról előzni, ott ahol egyébként jobbról aszfaltozott a padka is. Azér nekem ez egyenlőre még elég ilyesztő élmény. Azt már más országokban is tapasztaltam, hogy alpvetően a nagyobb járműnek van elsőbbsége, de ez az a hely ahol szemrebbenés nélkül el is gázol, mindentől függetlenül. Erre oda kell figyelnem, mert 2x is előfordult, hogy én mentem egyenesen, szemben egy teherautó meg állt a kereszteződésben és fordulni akart, majd mikor odaértem fogta magát és elindult és nem rajtam múlt, hogy nem vasalt ki. Szóval itt fokozottan érvényes a motoros mondás, úgy vezess, mintha mindenki meg akarna ölni.
Ennek az lett az eredménye, hogy fizikailag és szellemileg kifacsarva érkeztem meg Mui Ne közelébe. Igen, közelébe, mert mint kiderült itt nem a város, hanem a tengerpart a lényeg, ahol sorban állnak a csillogó hotelek. Rendszeres olvasók sejthetik, hogy én inkább valami olcsóbb megoldást kerestem, ami itt alapból sem egyszerű, de volt néhány nehezítő tényező is.
Egyrészt ki akartam próbálni, hogy mennyit bír egy tankkal a motor, mert ez a jövőben még hasznos információ lehet. Mire ideértem már jó ideje az E pöckén pihent a mutató, lámpa meg nincs, úgyhogy egy kicsit aggódtam mikor állunk meg végleg. Végül feladtam, mert túl fáradt voltam én ehez a stresszhez, és rátankoltam. A tankba világítva úgy gondolom, hogy még kb fél literem lehetett, tehát túl hamar adtam fel, még volt benne legalább 30 km. Igen, jól olvassátok, az átlagfogyasztás 1.556 l/100km lett mindezt rendesen felpakolva és a határait feszegetve!
A nagyobbik probléma az időpont, megint belenyúltam. A háború lezárásának évfordulója 5 napos ünnep itt amikor egész vietnám nyaralni megy. Mivel elég késő volt, aznap estére még csak-csak tudtam szállást találni magamnak, mert olyankor már nem sok új vendég érkezik, találtam is egy elfogadható szobát 10 dollárért, amiegyébként alacsonyabb a 15-20 dolláros átlagárnál. Én azonban 2 napot akartam itt maradni, de úgy senki nem akart nekem szobát adni, mert ők az ünnep alatt nem 1 hanem 4 napra akarják kiadni a szobát, tehát ha miattam nem tudják kiadni az első nap, akkor üresen áll utánna még 3 éjszaka. Semmi gond, így elsőre úgysem tetszik annyira a hely, max nem maradok, hanem reggel rögtön továbbállok.
Ezen a ponton nagyot tévedtem. Még vacsorázni sem volt erőm elmenni, olyan fáradt voltam. Ettem pár falatot a vésztartalékomból, meg vettem egy sört, de komoly kihívás volt, hogy mind a 3 decit meg tudjam inni, mielőtt végleg lecsukódik a szemem. El is dőltem valamivel 9 után...
Ritkán fekszem le úgy, hogy sejtelmem sincs mi lesz másnap, de a folytatásból ez is kiderül majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése