A vietnámi utakon

A hölgy a másik kezében gyermekét fogja!

Érdekes dolog az önálló közlekedés Vienámban. Az első szembetűnő dolog, hogy elképesztően sok a motor  és kevés az autó. Ránézésre a városban 20-30 motorra jut egy autó, az utakon talán 10:1 az arány. Amikor motorról beszélünk, az sem ugyanazt jelnti mint otthon. Nagyrészük robogó, vagy az enyémhez hasonló motor/robogó hibrid, általában 100cm3 környékén. Ha jól értem itt 50cm3 alatt egyáltalán nem kell semmilyen jogosítvány, mégsem látok túl sokat ezekből, ha tippelnem kéne sokan simán jogsi nélkül vezetik a nagyobb motorokat.
Ami engem még ennél is jobban meglepett, a 170cm3 feletti motorok vezetése külön engedélyhez kötött, amit csak akkor kaphatsz meg, ha tagja vagy egy helyi motoros klubbnak. Sok olyat olvastam neken, hogy jöttek a külföldi motorosok az otthoni motorjaikkal ami értelemszerűen nagyobb 170cm3-nél és a rendőrök elkobozták, illetve sokat költöttek útközben kenőpénzre. Ennek megfelelően nem is nagyon vannak nagyobb motorok, egy kezemen meg tudom számolni hányat láttam eddig. A motoros klubbok előtt inkább százegynéhány köbcentis softchopperek sorakoznak, ami otthon inkább a gimnazista vagányok villantásának eszköze.

A nagyobb városokban a forgalom kaotikus. Különösen érvényes ez Ho Chi Minh Városra. Én ugye szeretem az ilyen  kihívásokat, meg hát Indiában is edzőtáboroztam már, de akadt egy-két érdekes helyzet. Főleg a gigantikus körforgalmak használata trükkös, ott ugyanis látszólag semmi szabály nincs és adott pillanatban 50-100 jármű tartózkodik odabenn, akik mind mennének valamerre, de hogy merre, azt tippelni kell, mert az indexet senki sem használja.
Az összes lámpánál van visszaszámlálás, hogy meddig tart az adott jelzés, ezt kedvelem nagyon. Ha jól értem  jobbra kanyarodni akkor is szabad, ha piros a lámpa, vagy legalábbis mindenki ezt teszi. Úgy alapvetően a közlekedési szabályokat csak akkor tartják be valamennyire, ha van jelentőssége, mert pl nagy a forgalom, éjszaka és elhagyatottabb utakon mindenki csak megy amerre akar.

A robogósok tolják lábukkal a vontatmányt.

A várost elhagyva újabb kihívással szembesültem. Olyan ez mint az amerikai filmekben a suli, a nagyobb gyerekek terrorizálják a kisebbeket és nekik mindent szabad. Azt el kell felejteni, hogy elsőbbséged van bárkivel szemben. Néha olyan érzésem van egyáltalán nem érdekli őket, hogy elütnek-e. Előfordult nem egyszer, hogy komolyat kellett menteni, hogy ne jöjjön nekem valami nagy teherautó, ami egyébként könnyedén kikerülhetett volna.
Az előzést általában dudálással jelzik, ez jó. Ha dudaszót hallassz és a tükörben nem látsz semmit, akkor valószínűleg a kanyarban a te sávodban fog szembejönni valaki. Sokszor busz előz teherautót és jön veled szembe a sávodba és a világ legtermészetesebb dolga, hogy te inkább a padkán keress magadnak helyet. Az kicsit ilyesztőbb amikor kettőjüket még egy autó is előzi a te padkádon, de hát mikor az életét félti, kreatív az ember, találsz helyet. Az már kicsit bosszantóbb, hogy a szerpentínen a buszok akkor is előszeretettel használják a teljes útszélességet, ha épp nem is előznek. Szerencsére a hangos dudaszó itt is jelzi, hogy valamire készülni kell.

Ez egy kisebb család, legyen mondjuk 4 fő :)

A helyzet egyébként nem annyira vészes, mint hangzik, egy idő után hozzá lehet szokni és ha számítassz mindezekre akkor már jobb a helyzet.

A sebességkorlátozás városban 40, országúton 70 km/h. Ez elsőre kevésnek tűnt, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezekkel a motorokkal ez tulajdonképpen kényelmes is így. Amit egyáltalán nem értek, hogy a helyiek az esetek nagy többségében még ennél is lassabban mennek, meglepő módon általában nem is a motorosok, hanem az autósok. Elég bosszantó amikor a szerpentínen próbálod rávenni a motort, hogy legalább hármasban menjen fel, de ehhez azért kéne tartani az 50-et, és akkor belefutsz egy kocsisorba, ahol az első 30-al araszol minden látható ok nélkül. Teljesen sík terepen egyenes úton városon kívül is gyakran kell előzni 40-el cammogó autókat.

Otthon is találkoztam már a jelenséggel, de továbbra sem értem, esetleg valaki megmagyarázhatná nekem. Megyek egy keskeny úton, jön egy híd és ki van rakva a 25 tonnás korlátozás. Azt én értem, hogy annyit bír a híd, de miért nem a legutolsó kereszteződésben teszik ki a korlátozást, egy 25 tonnás akármivel nyilván nem lehet a másfél sávos úton megfordulni. Aztán csak hogy fokozzuk a dolgot, megyek tovább, kereszteződés, fel/lehajtó egy szál se, majd a következő hídnál megint 25 tonnás korlátozás. Kérdem én, ha már az előző hídon se jött át, akkor hogy teremne itt a monstrum?
Aztán néha lefelejtik a t-betűt a tábláról. Először fel sem tűnt, de amikor egy buszt előztem a szerpentínen rámdudált, utánna vettem észre, hogy a köv 25-ös táblán pl nincs t. Komolyan? Településen kívül egy normál úton ahol még kis kerek tükör is van a komolyabb kanyarokban, menjek 25 km/h-val? Ezt valószínűleg nem csak én tartom komolytalannak, mert ha az ilyen korlátozásokat is beleszámoljuk, akkor nem 4 órát, hanem legalább 7-et kellett volna terveznie a googlemapsnek a napi távra.

És hát természetesen Ázsiáról beszélünk, egy apró motoron bármit bárhogyan lehet szállítani, függetlenül attól, hányan vagyunk rajta.

A bónuszképpel csaltam egy kicsit, valójában ez még Kambodzsában készült.