2013. május 17., péntek

Az első munkanap

Majdnem dél volt mire megegyeztünk a tulajjal a munkáról, 3-kor már kezdtem is a délutáni/éjjeli műszakot. Persze 3-kor nincs az az idióta aki kidugja az orrát a légkondicionált szobából, a hely pangott az ürességtől. Szóval csak ülök ott és unatkozom. Jól esne egy sör, de próbálok óvatos lenni az elején, csak egy kólát kérek. Elolvasgatom a szórólapokat, hátha valamelyik vendég a túrák után érdeklődik majd, tudjak mit válaszolni. Akkor még azt hittem legalább ez az én dolgom, később kiderült ez sem.
Közben rájöttem, lassan 33 leszek és életemben először dolgozom olyan helyen ahol van munkaidőm. Előfordult már, hogy mikor épp dolgoztam, fárasztónak találtam, de az semmi ahhoz képest, amikor munkaidő van, és nem történik semmi. Megöl az unalom, holott egy bárban ülök és az a dolgom, hogy élvezzem az életet.

Közben megérkezik Jack is, próbálom faggatni mi a dolgunk, de nem valami segítőkész, ő is csak annyit mond, érezzék jól magukat a vendégek, dumáljak velük meg minden. Kezdem egy kicsit elveszve érezni magam. Rákérdezek az iratlan szabályokra, mennyit illik enni/inni és társaik. Kézzelfogható választ továbbra sem kapok. Nagyon meleg van, feladom és kérek egy sört. A sör mellé kapok egy számlát, meg egy tollat. Tessék??? Semmi gond, kiderül csak alá kell írnom és rendben is vagyunk, csak a standolás miatt kell.
Néhány sörrel később egy srác megkérdezi melyik sört ajánlom neki, mondom még csak a Festivalt kostoltam, de az jó. Ő rendel hármat, én meg megjegyzem magamnak, hogy csak azért, hogy tudjak válaszolni az ilyen kérdésekre meg kell kóstolnom a többi sört is. Megkérdezem az épp mellettem ivó Jacket, Jack, most már dolgozunk?...

Néhány órával később már lelkiismeretesen végigkóstoltam a söröket, épp a feladatkörömnek megfelelően szóval tartok 3 csinos leányt. Mikor Jack arra jár megkérdezem, Jack, most már dolgozunk?..

A sörök fogynak, az idő repül észre sem vettem, de már rendesen benne járunk az estében és én még mindíg nem csináltam mást mint dumáltam és ittam. Egyszercsak épp egyedül maradok. Körbenézve látok egy kártyázó társaságot, Jack is ott ül. Becsatlakozom én is, elmondják a szabályokat és verjük a blattot a bár egyik hátsó asztalánál. Mikor a többiek nem figyelnek odaszólok, Akkor most dolgozunk, ugye Jack?

Az este hátralévő részében már ha valaki kérdezi lelkesen újságolom, hogy én most épp dolgozom és csak a nyomaték kedvéért meghúzom a sörömet. 11-kor zárunk, van igényem némi összegzésre, meg is kérdezem. Ezt kell majd csinálnom máskor is. Majdnem, ha egyedül leszek esténként, nekem kell majd elkurjantanom magam, a happy hour kezdetén, talán menni fog majd az is...

Volt közben egy kérdés, ami egész nap nem hagyott nyugodni. Vajon mi lehet a státuszom? Fizetett vendég? Hivatásos partiarc? Főfogyasztó? Jólléti menedzser? (Kenéz kedvéért jólléticsóka?) Jack szerint Party Priest, szerintetek?

8 megjegyzés:

  1. Csak egy kérdésem lenne: miért léptél le egy hét után?

    VálaszTörlés
  2. Cuki ahogy próbálsz megfelelni a nem létező elvárásoknak :D Szerintem hivatásos európai díszpinty státuszban voltál, papagáj helyett beszélő magyart tartott a tulaj. Az uram kérdését én is feltenném, mi is volt a gond ezzel?

    VálaszTörlés
  3. Sírunk itt a nevetéstől! Ez az eddigi legjobb postod!!!!! Irigykedünk, miközben mi itt megszakadunk....pfuuuuujjjjj! Ölelés!

    VálaszTörlés
  4. Viktor: Akkor asszem a 'Bárzongorista leszek Fiji-n' tételt kábé kipipálhatod...

    VálaszTörlés
  5. Azért még zongorázni megtanulnék :)

    A folytatáson már dolgozom, akadályoztatva voltam.

    VálaszTörlés
  6. A szakacskodas meg nem merült fel?

    VálaszTörlés
  7. A szakácskodás sokszor eszembe jutott már, de mint angolul normálisan beszélő fehérember, reprezentatív szerepkörben sokkal többet keresek. Igazságtalan dolog ez, kb 6x annyi a fizetésem, mint egy hasonló munkakörben dolgozó helyinek, plussz én ugye kapom az ingyen ellátást. Szakácsként nyilván ez nem lenne meg.
    Ráadásul itt a konyhán kívül is 40 fok van! Bár vicces, hogy pont most kérded, mert tegnap már nem bírtam tovább és bekönyörögtem magam a konyhába, hogy főzhessek magamnak. Órákra feldobta a hangulatom a kedves, ismerős ízvilág. Hiányzott már nagyon egy jó kaja :)

    VálaszTörlés