A koreai kajáról

Balin 3 hónap alatt 9 kilót fogytam, pedig a végén már inkább főztem magamnak. Koreában az első 5-6 nap alatt visszahíztam ebből 4-et. Így talán nem meglepő, hogy a személyes véleményem az, hogy koreát érdemes végigzabálni. 13 nap alatt nagyjából sikerült is, de azért ehhez süríteni kellett az étkezéseket. Végül úgy jöttem el, hogy csak egy tétel maradt amit szerettem volna megkóstolni, de kimaradt. Sebaj, egyel több ok, hogy visszajöjjek egyszer.

Nehéz eldönteni hol kezdjem, de legyen a hol/hogyan. A blog olvasóit nyilván nem lepi meg, hogy Ázsiában erős a strett food kultúra, de Koreában ez valahogy egy kicsit máshogy van mint az eddig bejárt helyeken. Először is szigorú értelemben véve az utcán csak kevés fajta és inkább egyszerűbb dolgokat kapni. A piacokon már emelik a tétet, itt kiegészül a kínálat nehezebben/hosszabban elkészíthető dolgokkal is. Végül vannak az éttermek, vendéglők. Mindhárom kategóriára elmondható, egy hely általában egyféle dologra specializálódik, kevés étel közül lehet választani, azok inkább csak különböző verziók. Van ez alól kivétel, az éttermekben néha van szélesebb kínálat, de ott is inkább 6-10 különböző dolog csak. Én olyan helyen nem jártam, ahol a kaja után mondjuk desszert is van, azért tessék átmenni egy desszertes helyre. (Jobbra a képen egy tipikus ét-/rendelőlap. Csak teszel egy x-et oda amit kérsz)

A másik ami egy kicsit más az a miért. A melegebb országokban szerintem a streetfoodnak meg van az a nagy előnye, hogy nem kell otthon főzéssel tovább melegíteni a lakást. Az emberek sokszor az utcán vett kaját hazaviszik és otthon eszik meg. Itt kifejezetten azért járnak el az emberek enni, hogy találkozzanak az ismerőseikkel. Ez amolyan elvárás is, nem illik kimaradni. Legalábbis beszéltem olyannal aki inkább elvárásnak érezte és jelezte is, hogy nem mindig szívesen megy. Gondolom részben ennek köszönhetően sok helyen eleve csak csoportosan lehet enni, ami nem könnyíti meg a magányos utazó helyzetét. Rögtön az első napon belefutottam abba, hogy a csülökből amit a piacon kinéztem, kb 3 fős adag volt a legkissebb. Mindezt akkor mikor még egy adagot is nehezen fogadott be a Balin összeszűkült gyomrom. Még ha van is az adott helyen valami egy fős adag, a legjobb amikor társasággal mész és mindenféle dolgokat, vagy nagyobb tálat rendeltek amiről aztán mindenki kedvére válogathat. A kategóriában kihagyhatatlan a koreai barbeque amit a legtöbb helyen 3 fő alatt nem is adnak.

Talán külön szót érdemel még a savanyúság (vagy inkább csípősség). A legtöbb helyen, általában a hús alapú ételekhez, 2-8 külön kis tálkán hoznak ki mindenféle dolgokat amiket a kajához eszel. A kimcsi koncepciójával gondolom sokan találkoztak. Ahhoz hasonló módon savanyított/csípősített dolgokbó elég sokféle van. Még olyat is láttam amikor a zöld chili paprikát készítették el így. (Biztos kevés volt, hogy csak egyféle módon csíp) A dolgok másik fele valami hagyma. Viszonylag gyakran adnak nyers hagymát és egy vödör fokhagymát is egy sima adag kajához. Én egy nagy családos vacsiba nem tennék annyit, amennyit itt tudnak adni nyersen, hogy told be. Mondjuk most, hogy belegondolok, volt mindenféle rémség a halloween partyn, de vámpírt egyet se láttam. 

Vegánnak lenni szerintem nehéz lehet koreában, nem hiszem, hogy ettem bármit ami belefér ebbe a kategóriába. Húsokat viszont a nyerstől a tizenórákon át puhítottig, minden formában és ízben készítenek. A legtöbb étel hús vagy hal alapú, persze van kivétel. Aki kevésbé, vagy nem mindig szereti a csípőset, annak jó hír, hogy a csípősség a már elmített formában jön, a konkrét kajába nem feltétlenül tesznek. Amikor igen, az sem olyan mint egy tisztességes indiai vagy thai csípős, szóval abszolút az élvezhető sávban marad.

Az érdekességes bejegyzésből valahogy kimaradt az evőeszközfiók. Minden étkezdében ahol valamennyire saját asztalhoz ülsz, van az asztalba oldalról beépítve egy fiók. Ott találod a pálcikát, kanalat és szalvétát, szolgáld ki magad. Nagyon hamar hozzá lehet szokni és valahogy jó érzés. Kicsit otthon érzed magad tőle az étkezdében. Turistaként annak demonstrálására is jó, hogy te már ismered a járást valamennyire, így sokkal kevesebb bizonytalanul méregető pillantást kapsz.

Ez már így is hosszú lett, a konkrét kajákról majd külön számolok be.