Koreai érdekességek

Általában első nap lep meg a legtöbb dolog egy országban és ezek nagy részét utána már megszokom és ha ütnek sem tudom megmondani mi volt fura elsőre. Eszembe is jutott első nap, hogy le kéne írni a dolgokat amik érdekesnek tűnnek, de túl fáradt és luta voltam. Persze, hogy nagy részére nem emlékszem. Szerencsére korea bőkezű a furcsaságokkal. Ezekből következik egy gyűjtés. Aztán majd rezidens Korea szakértőink jól megmondják, hogy mi az ami nem is úgy van, esetleg kiegészíthetik saját tapasztalataikkal a kommenteknél.

Nyelv/írás

Az összes ákombákomos írás közül mindig a koreai volt a leg átláthatóbb a szememnek. Egyesek kifejezetten állítják, hogy könnyű megtanulni. A hangult mint írásformát 1443-ban dolgozta ki Sejong király, azzal a céllal, hogy könnyebben tanulhatóvá tegye az írást ezzel növelve az írástudást országában. (Előtte kínai írást használtak) Ezzel az egyik legújabb ismert írásfajta és azon kevesek közé tartozik aminek ismert a “feltalálója”.

Azt gondolom, hogy könnyűnek nevezni komoly ferdítés. 24 alap és 27 komplex írásjelből áll. Persze ez sem igaz teljesen, mert egyes írásjelek máshogy néznek ki attól függően, hogy hol helyezkednek el az írási blokkon belül. Ha ez nem lenne elég, egyez írásjelek teljesen más hangot jeleznek attól függően, hogy a szó elején vagy a végén helyezkednek el. Néha egyéb írásjelek is bekerülnek a blokkba amikhez nem tartozik hang, de azért ott vannak biztos ami biztos. Nem azt mondom, hogy egy idő után nem lehet hozzászokni, de azért egyszerűnek nevezni erős túlzás.

Egyébként egész sok szavuk van a koreaiaknak amire azt gondolnám, hogy erős akcentussal próbálnak angolul beszélni, de kiderül, hogy valójában ez koreai. Néhány példa fonetikusan írva: kávé: ‘kopi’, sajt: ‘csízö’

Térkép appok

Se a google maps se az apple maps nem képes navigálni koreában maradéktalanul. Előbbi gyalogos és autós útvonalat nem hajlandó tervezni, utóbbi a tömegközlekedést nem ismeri. Engem ez eléggé meglepett, mert rég nem találkoztam ilyennel. Természetesen van helyi térkép app ami működik.

4-es szám

Valószínűleg a kínaiaktól ered, de a koreaiak is babonásak a 4-es számmal. (Ha jól emlékszem pont úgy hangzik a 4 kínaiul mint a halál, ezért inkább nem használják) A végeredmény az, hogy pl. a liftekben a 4. emelet gombján nem szám van, hanem egy F-betű ami ráadásul az angol four-ra utalhat, koreaiul ugyanis “sa” a 4.

T-money

A tömegközlekedéshez Érintéses feltöltőkártyát kell használni. Le kell csippantani az út elején és a végén is. Egy út kb. 1100-1250 wong, ami kb. Budapesti buszjegy ár, de ha nagyon hosszút utaztál, akkor néha hozzácsapnak párszázat. Cserébe ez amolyan átszállójegy, szóval ha mindenhol csipogtatsz rendesen, akkor ennyiből megúszod az egész utat. Ezzel a tömegközlekedés az egyetlen dolog ami olcsóbb itt mint otthon. A jó híreknek itt nincs vége. Ugyanaz a kártya használható az egész országban bárhol és nem csak a tömegközlekedésen, de szinte bárhol lehet vele fizetni. Gyanús nekem, hogy ugyanaz a cég csinálja mint a szingapúri rendszert, mert pontosan ugyanúgy működik mindkettő.

Igaz ez a rendszer egyetlen furcsa fogyatékosságára is, a kártyát feltölteni csak kp-val lehet. Ami viszont egyedi Koreában, hogy telefonos NFC-s megoldás csak androidra van. Újabb bizonyítéka annak, hogy Samsung/LG országban nem kedvelik az almás dolgokat.

Magasság

Úgy általában mind a férfiak, mind a nők alacsonyabbak mint a nyugati világban. A nők sokkal, a férfiak viszont egyáltalán nem mindig, sőt akadnak kifejezetten magasak is. Így aztán nem ritka olyan párokat látni az utcán ahol a lány szó szerint befér a fiú hóna alá. Bár írhattam volna inkább nő/férfi-t. A fiatalok mintha valamivel magasabbak lennének, főleg a lányot. Ha jól sejtem ennek köze van a jól pörgő plasztikai sebészet iparághoz is.

Víz

Nem is tudom mivel kezdjem, legyen az egyszerűbb. Csapvizet nem isznak, mindenhol víztisztító gép van. Más hasonló országokkal ellentétben viszont viszonylag felesleges vizet cipelni magaddal, mert bárhova beülsz rögtön adnak vizet inni kérdés nélkül. Szimpatikus szokás.

Nem gondoltam volna, hogy zuhanyzás témában lehet még újat, sőt meglepőt mutatni nekem, ez komoly tévedés volt. Engem még víz így nem simogatott. Meg is néztem a zuhanyrózsát, hogy mi a franc történik. Rengeteg egészen apró lyukkal érik el ezt az eredményt. Egy ilyen zuhanyfej otthon két nap használat után válna használhatatlanná a vízkőtől. Körbe is néztem a konyhában és sehol semmi vízkő, minden eszköz belseje úgy néz ki, mintha ma csomagolták volna ki. Én nem tudom mit csinálnak a vízzel, hogy így folyik a csapból.

Boltok

Itt valahogy más a bevásárlás. Éjjelnappalik, 7eleven és hasonló jelleggel működő társaik vannak szép számmal. Aki esetleg nem tudja ezek annyival tudnak többet mint egy átlag éjjelnappali, hogy kávé/tea és helyben fogyasztható étel is van. Utóbbi olyan formában, hogy az instant dolgokat amiket megfeszel a vízforralóval és a mikróval el is készítheted magadnak.

Szöulban muszáj volt ruhát vennem, ami elsőre nem tűnt egyszerűnek. A kisebb utcákban rengeteg butik volt, sokszor úgy tűnt, mintha ezek használt ruhát és cipőt árulnának új áron. De az is lehet, hogy csak most az a divat, hogy használtnak nézzen ki a ruha, nem lepne meg. Ezen kívül a hatalmas piacokon lényegében mindent lehet kapni, közte ruhát is. Amikor mindez valami bevásárlóközpont jellegű épületben történik, az még mindig tud úgy hatni mint egy nagyon zsúfolt piac szűk utcácskákkal és átláthatatlan kínálattal. Klasszikus ruhaboltot viszont nehezen találtam. Végül muszáj volt a térképen plázát keresnem (amiért ki kellett metrózni a peremvidékre), hogy legyen esélyem úgy vásárolnom, hogy ki is igazodjak.

Hasonlóan reménytelen volt valami DM szerűséget találni, pedig állítólag a szépségipar itt nagyon hasít. Olyan mintha a koreaiak szeretnék ezt a zsúfolt piacos stílust.

Angol

Angolul kevesen és nem túl jól beszélnek. Lényegében meg szoktam lepődni amikor valaki egy egész mondatot össze tud rakni. A szállásokon valamivel jobb a helyzet, de hát ők ebből élnek. A vonatjegy-pénztáros néni aki jól megvezetett, na ő meglepően jól beszélt angolul.

Apokalipszis

Bárhol járok olyan mintha a koreaiak az összes létező katasztrófaforgatókönyvre fel lennének készülve. Gondolom, hogy ennek van némi köze a sosem szűnő konfliktushoz északi testvéreikkel. Ettől még meglepő a metróban a gázmaszk és a hozzá járó oktató videó, a piros színű elemlámpák a falon mindenhol (metró, hotel folyosó étterem), a részletes kifüggesztett tájékoztató mindennemű vészhelyzet esetére.

A legújabb kedvencem a minden szobába beépített ablakon leeresztő csörlő a hostelben. Ez ki is próbálnám szívesen, de sajnos játszani vele nem lehet. Az épület egyébként csak 6 emeletes, szóval nem arról van szó, hogy itt aztán már nem lehet leszaladni a lépcsőn.

Majd, ha lesz több időm játszani vele, igyekszem képekkel színesíteni a felsorolást.