Végül Koreában kötöttem ki, így telt az első nap

Akartam én korábban is írni, de valahogy nem jött. Később bepótolom, mert Baliról is akad mondanivalóm és Szingapúrt is szeretném megénekelni. A kezdést viszont nem akarom tovább halogatni, szóval mesélek arról ami épp történik.

Technikailag még meg sem érkeztem Koreába mikor meg volt az első pozitív benyomásom. Az elmúlt hónapokban az összes reptéri élményem valahol a kimerítő és a felháborító között mozgott. Ezzel szemben az incheoni reptéren kettőt pislantani nem volt időm, már ki is köpött a futószallag és ott áltam az érkezési oldalon még nedves pecséttel az útlevelemben. Mivel csak pár napja jött az ötlet, hogy akár ide is jöhetnék, ezért a szokásosnál is felkészületlenebb voltam (vagyok) pedig nem gondoltam, hogy olyat még lehet. Szállásom is csak azért van az első két napra, mert az online vizumregisztrációhoz meg kellett adni egy címet, így rányomtam az első szállásra bookingon ami jó ötletnek tűnt. (Erről még írok később)

Szóval reggel 6 van, ami nekem alapból is korán van. Bali idő szerint ez ráadásul még reggel 5. Még ez is eltörpül amellett, hogy már Balin is csak 3 órát aludtam az utolsó este, most pedig a két repülőn és közte a ho chi minh-i reptéren semennyit. Ezen a ponton még nem tudtam hogyan fogok a szállásra eljutni, de legalább az idő nem sürgetett, mert check in du. 4-től van, tehát még 10 órát biztos ébren kell töltenem. Felmerült bennem a gondolat, hogy elmegyek aludni egy szaunába amiről Ágitól sokat hallottam, de ez végül még nem történt meg.

Reggel 9 körül értem a Hongdae városrészbe. Joformán egy lélek nem volt az utcán, ami azért eléggé meglepett. Épp csak ébredezett a város ami nekem tetszik, passzol az én bioritmusomhoz. Később megtudtam, hogy ez inkább erre a városrészre igaz csak, mert ez amolyan partynegyed.

Végül ott tudtam hagyni a cuccom a szálláson és 10-11 körül megkezdtem céltalan bolyongásom a városban. Úgy döntöttem nem lenne korrekt ítélkezni, mert olyan fáradt vagyok, hogy biztos minden kellemetlen lesz. Nem pont ez történt. Szöul furcsán otthonosnak tűnt. Már nem úgy, hogy akár budapest is lehetne, inkább úgy, hogy nem kapkodtam a fejem az érdekességek láttán, minden részletét tapasztaltam már valahol máshol. Talán az egyetlen meglepő dolog a sok fenyő volt a városban. Nem azok a karcsú karácsonyfának valók, hanem a kicsit alacsonyabb lapos fajta. Szerintem fenyőt mint domináns növényzetet nagyvárosban még nem láttam. Összességében az volt az érzésem, hogy nincs itt semmi látnivaló.

Az idő kicsit csípős volt bár a nap szépen sütött. 3 hónap pólós idő után azért komoly váltás volt a 9 fok, pláne, hogy meleg ruhát nem pakoltam az útra, mert Balira minek. Ez tulajdonképpen segített ébren maradni. Az emberek nagy része az utcán is maszkot visel, bár szerencsére akad kivétel, így én róluk vettem példát. Zárt helyen viszont mindenhol kell a maszk. Részben ez is lehetett az oka (a kevesebb oxigén), hogy amint valami járműre szálltam rögtön elkezdtem bólogatni és öntudatlanul félálomban próbáltam leszállni a megfelelő helyen. Inkább sétáltam hát.

Gondoltam keresek egy piacot, azok általában lázba hoznak, de ezúttal kicsit máshogy alakult. Nehezen találtam meg a kajákat és hiába néztem ki, hogy mit szeretnék enni, végül technikai okokból valmi egészen mást kaptam, amit megettem, de nem lette rajongó. Az ínycsiklandó csülök helyett amit kinéztem, az előállítása során keletkezett mellékterméket kaptam. Kicsit olyan volt mint egy forró kocsonya, sűrű zsíros leves fül és belsőségdarabokkal. Rossz nem volt, de nem a csülök amire vágytam.

Azen a ponton úgy voltam vele, hogy jobb feladni ezt a napot. 5-6 körül még nem akartam lefeküdni, de ha kihúzom 8-ig akkor talán holnap lesz egy értelmes napom. Épp lecsuktam a laptopom, hogy megyek aludni amikor megkérdezték a hostelben van-e kedvem csatlakozni, mennek vacsizni. Hát ha vacsizni nem is, de egy sört meginnék. Sört nem ittam, de a soju (ez az erősebbik helyi rizsbor az egyszerűség kedvéért) és a vacsi finom volt :)

Miután összefutottunk Frankel az egyetemi angoltanárból lett utcazenésszel még megkóstoltuk a gyengébbik rizsbort a nevére már nem emlékszem, de ez inkább valami szénsavas üdítőre hasonlít. Az alkohol is talán csak 4-5%, de azt se nagyo érezni. Gyors kutatás után kiderült, hogy sokféle helyi alkohol van és bár a fenti kettő mind rizsből van, ők még csak nem is ezeket hívják rizsbornak, csak angolra egyszerűsítik így. Majd végzek további gyakorlati kutatásokat és beszámolok az eredményről.

Végül csak volt vagy éjfél mire lefeküdtem.

Most így ránézve ez a post eléggé szedett-vedett lett, de talán jobb mint a semmi. Majd belejövök újra