Vándorúton

Már nem emlékszem pontosan hogy jött ezúttal ez a gondolat, mert epp a zuhany alatt álltam és ott nem tudtam elkezdeni írni. Rájöttem, hogy rosszul csinálom én ezt a blogolást, de ez valószínűleg műfaji sajátosság. Márk is én is megpróbálkoztunk már személyesebb hangvételű írásokkal de a statisztikák alapján az olvasót inkább a távoli tájak különleges csillogása érdekli, mint az író belső útkeresése. Pedig a vándorút sosem az érdekes helyekről szólt az csak a külcsíny az érdekesnek szánt beszámoló meg a szemfényvesztés. Számomra az egész blog egyik legjobb bejegyzése Márk máig utolsó sosem élesített rövid elmélkedése. Csak én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szerkesztőként tudom olvasni a piszkozatokat is.

Tartunk is egy nemzeti konzultációt a témában, a szokásos műfaji kellékekkel. Titeket a kérdések nem foglank érdekelni engem meg a válaszok, kivéve ha elsöprő mértékben alátámasztják a szándékaimat, mert akkor majd lelkesen hivatkozom rá. (Ha nem, akkor csak azt mondom.)

Akarja-e ön hogy felületes távoli országokat megtévesztő módon promótáló propaganda helyett inkább arról szóljon a blog, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés és az ember nem lesz automatikusan boldog attól ha máshova megy?

Ezen az úton a szokásosnál is jobban foglalkoztat a helyem a világban és kevésbé ihlet meg hogy éppen hol járok. Talán ez is hozzájárult ahoz, hogy 3 hónap telt el mire először írtam valamit. Balin valahogy elvoltam, mint egy kád langyosvízben ami már kihűlt annyira, hogy jó ne legyen, de annyira még nem, hogy ki is szállj belőle. Nem éreztem jól magam ott, nem az én helyem volt. Japánba sosem akartam menni, Korea meg még eszembe se jutott, hogy legyen lehetőségem nem akarni. Van az a közhelyes (a közhiedelemmel ellentétben nem Einstein) idézet, hogy bolond az aki ugyanazt csinálja és más eredményt vár. Én már jó ideje ugyanazt csinálom amikor utazom. Elmegyek valami kellemes jó éghajlatú országba ahol kevés pénzért jól el lehet lenni, nem csinálni semmit, csak élvezni az életet. Jól hangzik, nem? Hát nem! Ez így ebben a formában maximum időhúzásnak jó, esetleg kicsit megpihenni. Előbbinek nem sok értelme van, időből van a legkevesebb az életben.

Anno a fülöp szigetekre azért mentem, mert egyszer ittam egy jó fülöp rumot és volt egy hónapom mielőtt Márk Kínába ér. A legnagyobb meglepetés és az egyik legjobb élmény volt Dél-kelet Ázsiában. Baliról már nagyon mentem volna, de képtelen voltam kitalálni, hogy hova. Egyszer épp az n-edik rossz sushizó kipróbálása közben gondolkodtam ezen és szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy Japánba jó sushit adnak, mejünk oda. Ennél nagyobb hülyeség nincs is a világon, szerintem annyi pénzből amibe egy japán út kerül bárhol lehet jó sushit enni. Ettől még megfogott a gondolat. Valahogy pont azért mert nem volt semmi értelme, legalábbis az alapján ahogy én gondolkodni szoktam. Két hét Korea (útbaesett, de most nem ez a lényeg) és két nap kevesebb mint 24 óra Japán után egész biztos vagyok benne, hogy ez így volt jó.

Balin az önként választott magányomban leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ki vagyok én, hogyan működöm és miért futok rendszeresen ugyanazokba a zsákutcákba az életemben. Jó lenne, ha erről is tudnék írni, de azt még nem tudom hogyan kell, úgyhogy egyelőre megússzátok. Sok újdonságra nem jutottam, úgy érzem ezt a kérdést az elmúlt 20 évben már alaposan körbejártam számtalanszor. Ezért van egy nagy eredmény, megtanultam elfogadni azt is, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyol viaszt, más (néha okosabb) emberek, sokszor már megtették. Talán azt is jobban értem kicsit, hogy mi az amiben én kicsit máshogy működöm és ha tetszik, ha nem kénytelen leszek a magam útját megtalálni és nem másoké után ácsingózni.

Az elmúlt két hétben újra inkább az került a fókuszba, hogy vajon hol a helyem a világban. Erre továbbra sem tudom a választ. Mindenesetre az meglepett, hogy két olyan ország is felkerült a lehetőségek listájára ahova korábban még ellátogatni sem terveztem.

A felreertesek elkerulese vegett, mostanaban mindenhol  jol erzem magam. Azt a kis mintan nehez eldonteni, hogy jo helyeken jarok, vagy nekem tetszik minden.

Ez végül pont nem olyan lett mint szerettem volna. Ennyire azért nem akartam személyesre venni, de azért kiteszem, megkockáztatva, hogy elijesztem az 5 rendszeres olvasó valamelyikét :)