2013. május 13., hétfő

Úttalan utakon

Részleteket már megosztottam veletek két nyomorúságos napomból, ideje hogy kikerekítsem a történetet.

Az első nap korai kelés, remek reggeli és kicsit kései indulás után, rögtön az első lámpánál komoly döntést kellett végre meghoznom, amit eddig csak halogattam. A következő biztos célpont Hoi An még mindíg napon kívüli távolságra van, el kell hát dönteni, merre induljak oda és hol szálljak meg este. Az egyenes út a tengerpart közelében az 1-es főút, amin gyorsan lehet haladni, de igazi pokol. Irtózatos hőség, rengeteg hatalmas forgalom, és iszonyatos por amivel folyamatosan tele a szemem. Cserébe gyors és kiszámítható. A másik lehetőség kerülő a hegyekben, amiről semmit nem tudok, de a hegyekben eddig jobbak voltak az útviszonyok, az idő kellemesebb, a városok hangulatosabbak. Cserébe komoly kerülő, így még két nap alatt is sietni kell, hogy odaérjek és valójában semmit nem tudok róla.
Gyors mérlegelés után a hegyek felé vettem az irányt...

Az első 10-15 km-en elégedett voltam a választásommal. Egész jó útminőség, kellemes kanyargós út gyér forgalommal. Aztán jött egy párszáz méteres felbontott útszakasz iszonyatos kátyúkkal. Kicsit később a következő, plussz itt elém fordult egy hatalmas teherautó, ami valami egész vékony faszerűséggel volt megpúpozva. Fél óra sem telt el a kátyús szakaszokat csak ritkán váltotta rövid időre aszfalt, mindkét irányba rengeteg közlekedett a faszállító teherautókból és valami miatt a szembejövők is az én oldalamat szerették jobban és ebben kicsit sem zavarta őket, hogy én is ott jönnék.

Nem kellett sokat várni az első deffektre (link), majd elkezdett esni az eső. Amig csak szemerkél minden rendben van, de amikor rákezd, akkor a teljes sátras menetfelszerelésemben is percek alatt bőrigázom, a cipőmről nem is beszélve. Ezért akárhányszor rákezdett, valami fedél után néztem. Jártam benzinkúton, kajáldában, valakinek a háza előtt és ki tudja még hol. Volt, hogy két menedék között mindössze 1.3km-t haladtam. Az egyik ilyen megálló alkalmával a benzinkutas felhívta rá a figyelmem, hogy lapos a kerekem, olyannyira, hogy tolnom kellett a motort a következő szerelőig. De erről is panaszkodtam már. (link Utólag feltűnt, hogy messze van a helyes magyartól a megfogalmazás, de a történeti hűség kedvéért így hagyom.) Mire újra menetkész voltam pont megcsodálhattam a naplementét, ami nem annyira jó hír, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezett napi távom kb. felénél jártam ekkor és Angel lámpájának komoly segítség, ha néha jön egy biciklis.
Még 1-1,5 órát kínoztam magam a sötétben, majd mikor találtam egy várost, ahol volt hotel, nem törődve a magas árral és az ehhez tartozó alacsony színvonallal, úgy döntöttem itt az ideje befejezni a napot. Márknak meg is írtam, hogy inkább most rögtön lefekszem, nehogy megint igaza legyen a mondásával (Mindíg van lejjebb!). Volt! Itt kivételesen hideg volt, de nem csak a levegő, hanem a zuhany is.

Másnap mivel az út minősége semmit sem változott a két deffektem óta, úgy döntöttem 19-re lapot húzok és kinéztem magamnak egy alacsonyabb rendű utat egy nemzeti parkon keresztül. Csakúgy mint előző nap, ami az elején bíztató volt, később rémálommá vált. Legyen elég annyi, hogy 45km-t több mint 2 óra alatt tettem meg pihenő nélkül és közben folyamatosan azon aggódtam, hogy ha itt kapok deffektet, akkor csak a keselyűk találják meg a holttestem, mert ember egy szál sem. Közben persze folyamatosan néztem a googlemaps-et és vártam, hogy foggyanak a kilométerek. Egyszercsak kátyús, köves földutamat egy tökéletes minőségű aszfaltút keresztezi, aminek nyoma sincs a térképen és sajnos pont merőleges utirányomra. Ezen a ponton úgy döntöttem, hogy mehet a térkép a francba, megyek az orrom után. 20 perc alatt ki is találtam a főútra, közben különböző tökéletes ám nem létező utakat használva.
Az út hátralévő része relatív eseménytelenül telt, csak némi eső hátráltatott néha. Azt már rég láttam, hogy nem érek én aznap Hoi Anba, szóval kinéztem magamnak a térképen egy reális célt, ahol végül hotel is akadt.
Azt azért hozzátenném, hogy ezen a napon a táj gyönyörű volt!

A hotelben hatalmas felirat hirdette, hogy van massage és az ár is jó volt, gyorsan lezuhanyoztam, gondoltam legurítok még egy sört, aztán megnézem azt a masszázst, L'Oréál alapon. Az ivóba hatásos volt a belépőm, mert felrobbant az öngyújtó a kezemben, de szerencsére és legnagyobb meglepetésemre komolyabb bajom nem lett és a függöny is egész hamar kialudt, ijedtemben ugyanis oda hajítottam a még mindíg lángoló öngyújtót. Nem baj a belépő szerzett nekem néhány ivócimborát, két ausztrál kivit és egy amerikait akikről kiderült, hogy a helyi aranybányában dolgoznak és most azért isznak, mert a bánya le van zárva...


3 megjegyzés:

  1. Pont az izgalmas resznel lett vege, tudni akarom, hogy massziroz egy aranybanyasz deligyumolcs!

    VálaszTörlés
  2. (Egyebkent az egyetlen vigaszom ezeknel a bejegyzeseknel, hogy ugyan itt is szar minden, de legalabb nem kell motorozni ;) )

    VálaszTörlés
  3. Nem véletlenül szakítottam meg itt a történetet, a masszázs megér egy külön fejezetet.

    VálaszTörlés