Étvágygerjesztő - Korea

 

 Megnéztem mi az amiről van képem és említést érdemel. Öveket becsatolni, ez hosszú lesz.

Kezdjük az egyik kedvencemmel, egyúttal meglepő módon az egyetlen főétellel a listán ami nem feltétlenül tartalmaz húst. Ez a bibimbap. A koncepcióval már találkoztam Ági jóvoltából, mert egyszer készített nekem miközben és is ott sertepertéltem segítés címén. Ennyi év távlatából nyilván lehetetlen lenne összehasonlítani, de ott rögtön megkedveltem a műfajt és koreában sem okozott csalódást. Érdekes módon itt most Osakában látszólag egy koreai környéken lehetek, mert egymást érik a koreai bbq helyek. Az egyik helyen láttam is a reklámtáblán bibimbapot. (Mint kiderült így két hét után ha nagyon akarok már tudok koreaiul olvasni.) Szerintem majd bemegyek megkóstolni, mert ahogy Márk nagyon találóan megjegyezte "ha a japánok valamit meg akarnak csinálni rendesen, akkor azt meg is csinálják jól". Szóval egy összehasonlítást megér.

Jaa, tudom a bibimbap. Mindenféle zöldségek vannak leginkább szálasra összevágva. Alá vagy mellé külön tálkában rizst kapsz, tetejére tojást vagy valami húsféléből mutatóba. Elengedhetetlen kellék az enyhén csípős vastag piros szósz. Bár rendkívül esztétikus módon külön-külön vannak a zöldségek és így a színek tálaláskor, az instrukciók szerint fogyasztás előtt jól össze kell keverni az egészet. A Michellines verzióról már mutattam képet korábban, ez itt egy másik egy random kajáldából.

 A koreai barbequet már részben említettem. Ez egy közösségi kaja, 3 főnyi adag alatt szóba se állnak veled. Az külön érdekes, hogy ez a minta valahogy ismétlődik a folyamatban. Voltam olyan helyen ahol többféle húst kínáltak az étlapon, disznót, marhát vegyesen, az árak /adag voltak megadva, de rendelni csak 3 főnyi adagonként lehetett. Kész szerencse, hogy ott épp felháborítóan kicsi adagokat adtak, könnyedén ettük meg 4-en a 3x3 főnyi adagot. Az alapkoncepció az, hogy adott egy asztal aminek a közepébe be van építve egy fazék formájú faszenes grill, felette meg van egy teljesen hangtalan és könnyen fel-le állítható elszívó rendszer. Így télen nyáron tudnak grillezni zárt helységben mindenféle füstszag nélkül. A rendszer kicsit kaotikus, de alapvetően a húsért fizetsz a mindenféle más dolgokat meg van ahol szeded magadnak a pultnál, van ahol adnak valamennyit, aztán így jártál. Érdekes módon hiába rendelsz még több húst a zöldségekből, savanyúkból nem hoznak többet, azt mintha létszámra osztanák és nem lenne része az árazási struktúrának. A húsokkal nem viccelnek. Én még élőben ilyen szép márványos húsokat nem láttam. (Azért majd még megnézem Kobe-ban mit tudnak ehez hozzátenni.) Minden elég vékonyra van szelve, figyelni kell, hogy ne süsd át nagyon. Az ize mennyei! Túrtam a képeimet, de nem találtam olyat amin még húsok is vannak, úgy tűnik nem a fényképezés volt az első gondolatom...

Külön említést érdemel a fishcake (most döbbenek rá, hogy nekem mindig angolul mondták, koreaiul nem tudom, hogy van, halsütire fordítani meg nem esik jól). Ahogy a neve is mutatja halat kevernek sóval liszttel tojással és azt sütik ki. Az íze alapján halat csak nyomokban tartalmaz. Sokféle formában fogyasztják, van amikor kifőzik levesben, máskor még valami pörköltalaphoz hasonló ízű szósszal is leöntik és olyan is van, hogy panírozva vagy anélkül olajban sütik ki. Egy érdekes szokás is kötődik hozzá aminek a hideg Szöulban nagy rajongója lettem. A levest amiben kifőzik az utcai árusok abból ki lehet szolgálni magad, a mellette lévő papírpoharakba. Először messziről azt hittem valami teát iszogatnak, de kiderült, hogy az a fishcake leve ami valójában egy kellemes leves. Az igazán érdekes, hogy ezért sehol nem kérnek pénzt csak úgy elveszed magadnak. Amikor a képet csináltam még nem tudtam a rendszerről, így a poharak nincsenek a képen, de azzal a merőkanállal veszel magadnak a kondérból.

Még Szöulban a pörköltszószos verziót (ha jól értem ez Márk kedvence) kóstoltam és el is raktam a semmi különös pocra. Aztán Busanról az volt a reklám, hogy ott mennyivel jobb a streetfood mint Szöulban, de ennek én nyomát sem találtam. Végül az utolsó nap kiderül, hogy a fishcake a helyi specialitás, így adtam neki még egy esélyt. Elmentem a két leghíresebb (az egyik az internet a másik a helyiek szerint) helyre és bevásároltam, majd a szálláson a helyi szakácsnénivel összehasonlító tesztet végeztünk. A busani valóban lényegesen jobb a szöulinál, már-már ennék is ilyet néha. Ebben a tesztben nekem a kedvencem a sajttal töltött rántott verzió volt, ami azért túlmegy a klasszikus fishcake értelmezésen, de talán nem szentségtörés, ha árulják.

Egyszer csak úgy beültem egy kisvendéglőbe, mert már éhes voltam. Elémtolták a szokásos koreai jegyzettömböt amin rendelni lehet. A telefonom ugye valamennyire lefordítja a dolgokat, de ez alapján maximum valami homályos elképzelésem van arról, hogy polipot vagy palacsintát fogok kapni. Végül találomra választottam valamit aminek a nevében szerepelt a menü, mert gondoltam akkor nem járok úgy, hogy mondjuk véletlenül csak savanyúságot rendelek. Épp csak be akartam kapni valamit, mert már lebeszéltük a közös vacsorát a szállótársakkal. Ehez képest jól teletömtek. Említést a rántotthús érdemel, ami Ági szerint egy tipikus koreai dolog. Rándotthús mivoltát azzal leplezi, hogy vastag édeskés szósszal takarózik, azt nem tudom miért. Jelentkezzen aki megtalálja a rántotthúst a képen!

Busanban elmentem a halpiac melletti utcában a halsütőkhöz. Talán nem lesz meglepő, hogy nem csalódtam. A halakat sajnos befaltam és nem csináltam róla képet. Ellenben képem két érdekességről. A bal oldalon valami gyümölcs ami rettenetesen finom volt, de fogalmam sincs, hogy mi lehet, aki be tudja azonosítani ne tartsa magában. A jobb oldalon pedig egy hatalmas osztriga. Ez még két falatra is sok volt, pedig eddigi tapasztalataim alapján az inkább amolyan félfalatnyi szokott lenni. Egyébként az íze nem volt annyira intenzív.

Na mostantól csak címszavakban mert elfogynak a betűk aztán japánról már nem fogok tudni írni.

Sajnos a hely zöld fényei rendesen eltolták a fehéregyensúlyt és ez már a valamennyire korrigált verzió. A képen egy három személyes koreai sashimi vacsora látható.

Szerettem volna mindenféle koreai desszerteket kipróbálni, mert az internet tele van érdekességekkel, de nagyon érdekes dolgokat nem találtam. Az egyik legnépszerűbb dolog a valóban izgalmasan elkészített gofri.

A piacokon lehet kapni töltött palacsintát, általában mézes, sajtos vagy babos változatban. A mézes töltelékkel garantáltan megégeted a szád, mert még akkor is forró mikor a palacsinta már rég kihült, cserébe hallottam, hogy van olyan, hogy le is csöpögteted vele a frissen mosott nadrágodat. Pedig a mosás nem feltétlenül egyszerű koreában utazva. A sajtos meglepő módon sokkal jobb, mint amit egy sajtos palacsintától vársz, a babosat nem kóstoltam, mert azért az mégiscsak túlzás mint édesség.

Aztán végül beadtam a derekam és megkóstoltam egy krémes, babos péksütit. Sajnos nem tévedtem a bab mint édesség hülyeség. Nem is lenne baj, ha itt nem azt töltenének mindenbe. Félbeharapva már nincs kép, kénytelenek lesztek elképzelni a babpépet benne.

Ez egy random hely random kajája volt. Lényegében egy édeskés barnamártás szerű tokány. Nagyon finom volt.

Az egyetlen amit végül nem próbáltam pedig szerettem volna, az a piacon a reggelire tömegesen fogyasztott szója alapú lepény. Ők omletnek hívják, de leginkább olyan mint egy tócsni krumpli helyett darált szójababbal. Az a képeken nem látszik, de az alap verzió mellett, mindenféle dolgokat (zöldség, szalonna, rák) is sütnek bele igény szerint.

Levesek, minden mennyiségben. Külön az ököruszály levest emelném ki, ami az egyik legdrágább egyszemélyes koreai kaja volt, de muszáj volt kipróbálni. Nem akarnám jobbnak vagy rosszabbnak minősíteni az otthoninál, mert elég más a karaktere.

És akkor végül a kakukktojás az étvágygerjesztő rovatban, de ezzel a reklámmal muszáj volt megkóstolni. Egyébként ez végre nem egy félrevezető hirdetés, tökéletesen megfelel a valóságnak. Szerintem egy mekinél jobb volt.