Japán furcsaságok elsőre

Összegyűjteni a fura dolgokat japánból egy teljesen lehetetlen kihívás. Itt több a fura dolog, mint bárhol máshol. Néha úgy érzem több a fura dolog mint a nem fura. Szóval náhány dolog a teljesség igénye nélkül:

Férfi retikül

Itt minden olyan táskát amit otthon csak nők hordanak, hordanak a férfiak is. Erről külön nem csináltam képet, de átnéztem a képeimet, mert gondoltam valahol csak akad egy a háttérben. Aztán kiderült, hogy van kevésbé háttérben is. Mondjuk ez az úriember más módon is színezi a megjelenését, de egyébként teljesen átlagosan öltözködő férfiak is hordanak ilyesmit.

It store

Márk után én is elhittem, hogy ennyi utazás után már semmi nem lep meg. Pár órával később helyretett az élet. Elmenni itt egy elektronikai “boltba” komoly sokk. Már szó szerint. Az összes érzékedet túlingerlik, hirdetésekkel, információkkal, akciókkal ami egyszerre ömlik rád vizuálisan és a hangosbemondóból. Képen meg tudom mutatni mennyi mindent látsz egyszerre, de azt maximum leírni tudom, hogy hallani is pont ennyi különböző dolgot lehet hallani egyszerre. Szerintem nekem nagy szerencsém, hogy angolul csak néha szólalnak meg, a többit könnyebb nem meghallani.

A másik kifejezetten érdekes dolog, hogy mindent kapni. Mindenből mindent. Engem idén az út miatt foglalkoztattak a fényképezőgépek és emiatt elég sokat nézegettem őket neten. Mivel általában elég egyedi igényekkel tudok előállni, otthon lényegében semmit nem találtam meg sehol megtapogatható formában. Aztán Szingapúrban különböző helyeken már volt alkalmam egyet-egyet megnézni. Itt meg minden ki van rakva kipróbálhatóan amire valaha gondoltam és még gyártják. És olyan érzésem van, hogy ez minden egyes termékből így van. Táskából találtam 5 sornyit abból a koncepcióból amiről eddig mindig azt gondoltam, hogy lenne értelme, de senki nem csinálja, vagy csak én nem találom. Hát itt találtam. Mondjuk hely van a kínálatnak, mert ez a konkrét bolt például 4 teljes emelet volt egy plázában. A kínálat érzékeltetéséhez egy kép a fotósállványokról. Ez csak a kínálat fele, mert kb középen álltam.

Tömegközlekedés

Jártam már több olyan országban, ahol tucatnyi busztársaságból lehetett választani adott útvonalra. Vonatokkal ugyanezt még nem láttam. Ami még ennél is nehezebb, hogy a városon belül is különböző társaságok üzemeltetik a tömegközlekedést. Így első körben Osakában meg se próbáltam valami feltöltőkártyát venni, mert akkor állandóan próbálhatnám kitalálni, hogy melyik metróra érvényes. Inkább veszek jegyet az automatából. Ez azért komoly váltás Korea után ahol egy kártya volt az egész országra.

Teák készülnek porból

Nemrég játtam az “After Yang” című sci-fi drámát amiben a főszereplő apuka teaboltot üzemeltet a jövőben és mérgesen zavar el mindenkit mert poros teát akarnak, pedig az igazi teát teafűből kell készíteni. Én akkor azt hittem, hogy a teapor is egy sci-fi elem. Hát itt kérem porból készül a standard zöld tea és nem is felháborítóan rossz. Egyes helyeken egyenesen automatából kapod.

Az kifejezetten kedves, hogy bárhova bemész ennyi, kapod alapból ingyen és töltögetik is lelkesen újra ha megiszod.

Mozgólépcső

Engem sokszor bosszant, hogy ha egy plázában fel vagy le akarsz menni sok emeletet, akkor állandóan kerülgetni kell a mozgólépcsők körül, mert mindig a másik oldalról indul. Nagy ritkán van hogy nem így van és tudsz folyamatosan felfelé menni, de akkor meg visszafordulni nehéz. A japánoknál nincs ilyen gond, mindenhonnan megy minden mindenfelé. Ez az egyetlen kellemes dolog az egyébként mentálisan megterhelő plázákban. Na jó, ez meg a vízautomaták.

Műanyag kaja

Sok helyen az éttermek kirakatába ki van rakva a teljes étlap műanyag változata, hogy el tudd képzelni milyen az amikor ők tálalják. Ez egyébként nem egyedi, ilyen volt Koreában is.

Netto árak

Engem már az USA-ban is zavart, hogy nem az van kiírva amit fizetni fogsz, hanem a nettó ár mindenhol. Nem értem ez miért jó, az számomra mint vásárló számára lényegtelen. Ez Japánban is így van, de itt lényegesen több az áfa, így már jelentős a különbsét. Mondjuk attól függ honnan nézzük, az otthoni 27%-hoz képest ez a 10 szinte semmi.

Esernyőkölcsönző

Nem nagyon kell, hogy legyen saját esernyőd. Vannak közösségi esernyő lerakatok ahol egy app segítségével felvehetsz egyet aztán lerakod máshol. Nem tudom, hogy itt hogyan van de Szingapúrban ugyanez ingyenes volt. Gondolom itt is, mert még a hostelben ahol törölközőt is csak nagy durcásan adnak ki van téve egy nagy rakat esernyő, hogy vigyél egyet ha esik az eső.

+1 apróság

Miközben írom ezt a bejegyzést zenét hallgatok (youtube music). Mivel lassan én is unom a saját kedvenceimet, gondoltam megnézem a toplistákat. A magyar nem volt rossz, de elég egyhangú. A global nem csak egyhanú volt, de már alapból is baromi unalmas. A top 40 bármelyikén el tudtam volna aludni. Hirtelen jött az ötlet, hogy megnézem a japán toplistát és háttérnek is tökéletes, de ha odafigyelek is jó.

És akkor most néhánydolog amit a japánokról nem gondoltam volna:

Mosógép számláló

A mosodákban/szállásokon apróval működő mosó és szárítógépek vannak. Ezek kiírják mennyi idő van még hátra. Én ilyenkor elindítok egy általában 1-2 perccel hosszabb visszaszámlálást a telefonomon, majd miután komótosan visszasétálok a jelzés után még mindig jár gép pár percig. Az hogy van hogy a Japánok gyártanak mindent a világban ami elektronika és precíz, de az óráik pontatlanok?

Szabálykövetés

Lehet, hogy én gondoltam rosszul, de bennem az élt, hogy a japánok szabálykövetőek. Ez a prekoncepcióm megdőlt. A kötelező beltéri maszkviselést sokkal lazábban értelmezik mint a Koreaiak, a zebrán simán átmennek pirosban, de még a biciklisek az úton ha nem jön senki. Most épp nem jut eszembe több példa, de volt más is.

Wc

Még gondolkodom rajta, hogy akarjak-e külön írni a japán WC-k működéséről, mert az méltán világhírű, de tapasztalatom szerint az emberek semmilyen formában nem kíváncsiak semmire ami a wc-ajtó túloldalán van. Viszont rögtön a reptéren volt néhány kedves apróság ami nagyon jól tud jönni.