Napi képz - kötelezően választható program

A minap vidéken jártunk, Xiamenben, ahol meglátogattuk a Gulang Yu szigetet. A helyiknek valószínűleg nem szóltak, hogy bár tavasz van, de esős és hideg, szóval mindenki kiment a szigetre, és mivel volt beach is, ezt csináltak:

Art deco hétvége

Hogy, hogy nem, most hétvégén összejött a Jolly Joker: egész tavaszias idő volt (vagyis alig esett, meg olyan hideg sem volt), a légszennyezettség is tűrhető volt, és még hosszú hétvégét is kaptunk a QingMing fesztivál, vagyis a kínai Halottak Napja kapcsán. Mi mást is tehettünk volna, mint hogy körbejárunk néhány, a 20. század elején épült látványosságot, és megnézzük, hogy sikerült őket a jelenbe passzítani.

Az orosz konzulátus, háttérben a világ második és nyolcadik legmagasabb épülete

Napi kép - itt mi számít szerencsének?

Az ott bizony mind cigaretta.

Back to the Fülöp

Úgy alakult, hogy gyakorlatilag kifutottunk az "új" dél-kelet ázsiai országokból - Bhután meg Nepál nem az igazi télen, Banglades talán sosem az, Mianmar milyen már, Szingapúr és Brunei aprók, Indonézia nem jutott eszembe, szóval Péter után újra Fülöp-szigetekre utazott küldöttség. Ráadásul az egész teljesen spontánul alakult, mikor épp a pofátlanul drága Kambodzsába tartó repülőjegyeket nézegettük a kínai újév eltöltése céljából, egyszercsak valaki felrikkantott - "miért nem inkább a Fülöp-szigetek?!"

Napi kép: kontraszt

Budapesten úgy hívják, szmogriadó:

 Sanghajban úgy hívják, vasárnap este.

Ettől persze még nem lesz jobb senkinek, de azért érdekes az ingerküszöbök közti különbség. Pénteken pédául gyönyörű, tiszta idő volt, és ugyanez a mérőszám 60 körül mozgott. Budapesten 133 volt az elmúlt két nap maximuma. Mi 150 fölött szoktunk elkezdeni maszkot hordani. A számok forrása: www.aqicn.org

Borneó és Celebesz

Magyar volt és magyar lesz, mint azt mindenki tudja. A helyiek közül kis segítséggel ("From Hungary... In Europe") valóban többen is tudták, honnan jöttem ("Next to Germany, right?"), szóval igaz lehet a rigmus. Ami viszont a fentiekből nem vicc, hogy két hét alatt egy darab öreg nénivel találkoztunk, aki nem beszélt angolul, mindenki mással tökéletesen lehetett kommunikálni. Oké, tény, hogy az angol Malajzia egyik (kvázi) hivatalos nyelve (és mi maláj Borneón voltunk), de akkor is meglepő az ilyesmi Délkelet-Ázsiában. A másik meglepő dolog a helyiek már szinte kandi kamerába illő kedvessége és segítőkészsége volt, például a környéken szokatlan módon mindössze egyszer vertek át egy buszon, de ehhez az is kellett, hogy ne csak a buszos legyen tapló, de mi is figyelmetlenek legyünk. Mindent egybevéve a dzsungel, a tengerpart (és tengermély) valamint a főváros meglátogatása együtt összehozott legalább két és fél nyaralásnak is beillő élményt, amit azóta már majdnem ki is pihentünk a munkahelyen. Alant képek következnek!

Napi kép - esteledik

És akkor most két hétre felcseréljük a világ második legnagyobb városát a világ harmadik legnagyobb szigetére. Ha a bogarak meg nem esznek, lesz még több kép is :)