A csúnya kis kínai lány újat mond

Nem is tudom, hogy lehet mindezt leírni, annyiszor lepődtem meg egy délután alatt. Az egyszerűség kedvéért végigveszem úgy ahogy az történt.
Az egész úgy kezdődött, hogy a manilai dormba lépve a szomszéd ágyon megmozdult a ruhakupac és egy nem túl szép fiatalka kínai lány kászálódott ki alóla. Kérdezett egy-két dolgot, mindre nem emlékszem, de az angolja meglepően jó volt. Még két perc sem telt el, mikor megkérdezte nem akarom-e feleségül venni. Persze nincs ebben semmi meglepő. Legalábbis 6 hónapnyi DK Ázsia után, talán még nem is túlzok, ha azt mondom ez naponta megtörténik velem, szóval el is engedtem a fülem mellett mint általában. Abban nem vagyok biztos, hogy addigra tudta-e már a nevemet legalább. Cserébe én már elfelejtettem az övét, mert a névmemóriám továbbra is pocsék.
Én szokás szerint igyekeztem udvariasan elhessegetni a témát és beszélgettünk is tovább, mintha mi sem történt volna...

Órákkal később enni indultam és mivel egész nap látványosan unatkozott megkérdeztem nem akar-e velem tartani. Akart.

Az megér egy külön posztot, hogy miért a sokadik helyen kötöttünk ki enni, nem is lövöm most le a poént. Közben beszélgettünk az utazásról is. Nem is gondoltam mibe nyúlok bele:
- Miért fekszel egész nap az ágyban, miért nem nézel körül Manilában?
- Nem szeretem Manilát.
- Valahol máshol voltál itt a Fülöp-szigeteken?
- Nem, csak pár napja jöttem. Itt vagyok Manilában, két nap múlva elutazom.
- Ööö. Akkor miért vagy itt?
- Korábban Malájziában és Indonéziában voltam. Nem szeretem ezeket az országokat, itt csak költöm a pénzt.
- Akkor innen haza mész?
- Nem, Szingapúrba.
- Azt szereted?
- Nem igazán, de kicsit jobb.
- Akkor mégis miért utazol ebbe a sok országba, ha annyira nem szereted?
- Kell a pecsét az útlevélbe.
Ezen a ponton már egyre többet gondolkodtam az egyes kérdéseken, mert volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem értek.
- Minek?
- Hogy úgy nézzen ki mintha turista lennék?
- Az miért jó?
- Hogy kapjak vízumot a nyugati országokba. Ha nincs más pecsét az útleveledben azt hiszik, hogy letelepedni vagy megházasodni akarsz odamenni és nem kapsz vízumot.
Ez végülis egész logikus volt. Legalább kilyukadtunk valahova mielőtt megkergülök.
- És miért akarsz nyugati vízumot?
- Hogy találjak magamnak egy fehér férjet és letelepedjek.
Sakk-matt. Az első kört ezzel lezártuk én csak pislogok és örülök, hogy kértem egy sört, kell egy kicsit rágódnom a hallottakon. Nem mintha nem lenne kapásból tengernyi kérdésem folytatásként, de valahogy össze kell szednem magam, hogy legyen ebben a kérdezz-felelekben valami rendszer.
Nyilván ezen a ponton bevillant, hogy már az "én kezemet is megkérte". Mind tudjátok, hogy nem vagyok híján az egészséges önbecsülésnek, de 2 perc után ezt azért továbbra is túlzásnak érzem. Nem lehetnek túl nagyok az elvárások ezen a vadászaton. Részben korábbi tapasztalataimra hagyatkozva úgy gondoltam, "mindegy, csak fehér legyen".

Az igazságtól nem vagyok messze, de egy profi férjvadász azért ennél összetettebb szempontok alapján választ. Lehet, hogy mégsem random volt az a sok kérdés amikor találkoztunk? Milyen az ideális férj egy kínai lány számára? Honnan jön? Miért ilyen fontos a jó férj? Hogyan lehet hatékonyan férjre vadászni? Vajon működik-e? Mi az amit ő sem tud?
Mindezekre választ kapunk a folytatásból...

Addig emésszétek: Nem szeretek utazni, de kell a pecsét az útlevélbe!