VIP

Napokig azt hittem en vagyok a faszagyerek, de kiderult hogy ez csak reszben igaz. Folyamatosan vip vendegkent vagyok Delhi legfelkapottab klubbjaiban, nehol meg itatnak is gratis. Ehez egyreszt kellett az hogy megismerjem a megfelelo embereket, masreszt viszont itt Indiaban presztizst ad egy helynek ha vannak kulfoldiek, szoval gyujtik oket. A kalapom ha lehet itt meg nagyobb attrakcio mint otthon es persze a lebilincselo szemelyisegem is sokat nyom a latban :-)

Package, you know

Tessék, pont most akartam hiánypótolni, erre Péter is posztol :) Azért ez a Delhi logisztikai gyöngyszem megér egy képet, talán még az általánosan javasolt 50 rúpiás baksist is:

Agra képekben

A híres Taj Mahal, a kevésbé híres mini Taj Mahal, Agra fort, cuki mókusok, éhes Márk, koszos utcák, vidám gyereksereg. Mi kell még?
link

Hazai ízek

Alapvetően sem vagyok válogatós az ételek terén, az indiai kaját meg kifejezetten szeretem. Még szerencsés is vagyok, bírja a gyomrom, semmi bajom nem volt eddig. Ami meglepő, mert itt ahol most lakom mindenkinek volt már valami gyomorbaja, de még tegnap az állomáson az Ausztráliába emigrált indiai is azt mondta állandóan rossz a gyomra amikor hazalátogat.
Ez mind szép, de van egy árnyoldala is az indiai kajának. Egyszerűen nincs annyi fehérje az étrendben mint otthon. 2 hét alatt már egy lyukkal szorosabbra kellett húznom az övemet, azóta már így is lötyög, de már nincs lyuk. Pár napja találtam végre egy nagy rakás hentest egy piacon és sikerült disznóhúst vennem. A hentes önmagában is egy élmény volt, mutatok is nektek néhány vidám füstölt kecskefejet:


Tegnap csak kevés időm volt, gondoltam gyorsan összedobok valami egyszerűt a serpenyőben (hagyma, hús, gomba, köretnek krumpli). Rég rontottam már ennyire el kaját, szépen sikerült ropogósra pirítani a húst benne, valahogy nem sikerült összebarátkoznom a serpenyővel. Ennek ellenére nem tudtam betelni az ízzel, annyira jól esett végre valami ismerőset és táplálót enni. Hamarosan újra próbálkozom.

Két nap múlva szabadulok

December 20.-án megpróbáltam vonatjegyet venni 23.-ára Delhiből Mumbaiba. Nem kaptam, itt ragadtam. Azóta többször is megpróbáltam elmenni innen, például Varanasiba pár napja fürödni egyet a Gangeszban, de sosem jött össze. Tegnap voltam megint az állomáson, jegyet akartam venni elsejére Jaisalmerbe. Természetesen nem kaptam, 5.-e lett volna az első lehetséges dátum.
Már nagyon mehetnékem van, fázom itt Delhiben, mert sehol nem fűtenek. A megoldás az lett, hogy mondtam a fickónak adjon egy jegyet mindegy, hogy hova csak el innen. Szóval Jodhpurba megyek elsején, a többit majd meglátjuk. Állítólag az is szép hely.

Mumbai chai

Parszor szobakerult mar a fuszeres indiai tea, a chai, rengeteg ilyet ittunk a napkozbeni kerekcserek alatt. Meg Mumbaiban, a palyaudvar elott lekaptam az elkeszites folyamatat:

Egyedul II.

En sem mertem megkockaztatni, hogy a vilag erjen veget hamarabb, mint ahogy Peter tenyleg egyedul nekiall a vilagnak, mar 21-en delelott fogtam a cokmokot, es leleptem a repterre. Valoban nem volt egy konnyes bucsu, de eleg hulye erzes volt ezutan a ket het utan, es plane az elmult nehany honap utan "otthagyni" Petert a futes, ablak es melegviz nelkuli szobaban, hogy kikuralja a megfazast, mielott kiderul, mennyire lesz hol tokegyedul karacsonykor :) Kozben, ha jol ertem, megoldodott a problemak nagy resze, bar a negyedik emeleti szobanal nem erzem praktikusnak, hogy a recepcion keresztul kellett megnyitni a melegvizet :)
A repteri ut meg adott egy utolso kultursokk-loketet. Valahogy ugy indult, hogy elvileg van kozvetlen metro a kozeli palyaudvarrol, de azt nyaron az osszeomlast megelozendo lezartak egy atfogo felujitasra - igy jar az, aki 10 ev alatt 5 metrot is felhuz, nalunk ilyen tuti nem lesz. Masodik korben a repteri buszra szavaztam volna, de ez kicsit "tu a szenakazalban" jellegunek tunt, es igazabol a szallodas is utbaigazitas helyett a sajat taxijukat ajanlotta. Vegulis magyar arszinvonalra visszaszokashoz meg ez a 350 INR (~1400 HUF) taxi is keves volt, szoval bevallaltam. (A metro kb 10 INR (~40 HUF) lett volna, a buszra tippem sincs, mert bar buszoztunk egyet, nem jottunk ra, hol lehet jegyet szerezni). Mikor megjott a "morning driver" (ez kesobb - neki - meg fontos volt), meg minden jonak tunt, aztan mikor a vezetest megelozo kormanyelengedos imadkozast az osszes 40-es temponal eszrevett templomnal megismetelte, mar kevesbe voltam nyugodt :) A repterre erve eloszor megprobalt levenni 200 INR (~800HUF) plusz "adora", en ennek ellenalltam, erre elkezdett borravalot kovetelni, hiszen o kulon az en kedvemert kelt fel mar 8 elott. A last minute hulyesegekre felretett penzt inkabb megkapta a UNICEF, ennel meg nekik is jobban hiszek.
A repteren veletlenszeruen beengedtek a lounge-ba is, valszeg arcra ment :D Viszont a felhulye checkin-ember mindket jaratra a tokutolso sorba adott helyet, ami miatt egyreszt az kepembe donthette az elottem ulo a szeket, masreszt kulon izgi volt Helsinkiben a 25 perces atszallashoz szaladni.
Ugy alakult, hogy ket napot (na jo, 36 orat) meg Koppenhagaban is toltottem a hazajutas elott, aminek kapcsan egy helyi karacsonyi hazibuliba is volt szerencsem elkeveredni. Ez valami egeszen elkepeszto volt, egyreszt a 100 negyzetmeterre bezsufolt 60-80 ember miatt, masreszt az Indiat kovetoen meglepoen oszinten baratsagos tokidegen danok miatt. Ja, es ha mar kultursokk - egy egesz nap turistaskodas soran nem kellett atugranom egy felig megevett patkanyt sem az ego szemetkupacok mellett, sot, meg csak nem is akart nekem senki eladni semmit, hacsak kifejezetten nem ragaszkodtam hozza :) (BTW Peter, tudtad, hogy a danok is esznek steaket? :) )

Zaraskent: ilyen hatassal volt ram a nagy kaland :)