Vinalesből Cienfuegosba mentem. Az uti kalandokról már tudósitottam. Itt a szetesett autóban ismertem meg Thibot az elkényeztetett francia egyetemistát akivel társultunk a következő néhány mapra. Maga Cenfuegos nem egy nagy szám. Ipari kikötőváros. A szinház épület szép, de nem annyira mint amennyire drágán engednek be. Megtekintettem a hotelt is amiről Bence mesélt, ahol a szobák a ronda város felé néznek, a szép kilátás felé meg a közlekedő folyosók vannak. Azért arra kiváncsi lennék, hogy mi volt a koncepció.
Talán a legérdekesebb dolog Cienfuegosban az volt, hogy itt szakadt el nálam a cérna, de már azt sem tudom, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban. Egyszerűen csak jött.
A mérleg másik serpenyőjében ott van Pedro és a családja akikről már korábban futólag megemlékeztem. Az ő kedvességük és a velük való beszélgetés maradandó élmények!
Két nap alatt nem sikerült kitalálnunk, hogy miért is jönnek az emberek Cienfuegosba, továbbálltunk inkább Trinidadba. Még Vinalesben mondták, hogy Trinidad még turistásabb. Nem hittem nekik, pedig az utolsó szóig igaz. Nem vagyok az az idézős fajta, de Shakespeare szavai jutnak eszembe egy kicsit kitekerve. Szinház egész Trinidad és utcáin szinész minden férfi és nő. Mondjuk elgalább jól csinálják. Egész hihető. Meg élmény is van bőven. Voltam például egy barlangdiszkóban. Ami egy igazi szép mészkőbarlang, csak éppen szórakozóhelynek berendezve. Érdekes élmény. Ők nyilván nem féltik annyira a cseppköveket mint mi. Állitóalg van egy ilyen Vinales mellett is, de ott nem voltam, mert akkor még gyászolták a repülőkatasztrófát.
Lehet menni lovagolni is. Aki olvasta talán még emlékszik, hogy oda voltam meg vissza a vinalesi lovaglástól. Na ez pont az ellenkezője volt. Megbeszéltük a közvetitővel, hogy melyik vizeséshez akarunk menni. (Ahhoz ami jó messze van, mert szeretnénk sokat lovagolni.) Mutattunk róla képet, közösen megnéztük a térképen. El is kért érte 25 CUC-ot fejenként Kiváncsi lennék mennyit kap ebből aki tényleg odavisz minket. Ezúttal a világ legrosszabb lovát kaptam. Lusta volt mint a disznó, vagy 4 vesszőt használtam el útközben a noszogatására. Amikor végre elindult akkor kiderült, hogy elképesztően lassú a vágtája, cserébe baromi kényelmetlen is. Ha innen nézem, nem is bánom annyira, hogy egy teljesen másik vizeséshez vittek bennünket ami mondjuk negyedakkora távolságra van. Mondtuk a lovásznak, hogy bizony nem erről volt szó, de az egészről valószinuleg ő tehet a legkevesebbet. Azért ha már itt voltunk megnéztük a vizesést. Az időzités tökéletes volt, amint átöltöztünk úgy elkezdett szakadni az eső, mintha a zuhany alatt állnánk. (Csöndben jegyzem meg, nem is hagyta abba vagy 4 napig.) Pancsoláshoz viszont tökéletes volt. A viz hegyi patakhoz képest egész kellemes volt és lehetett a sziklákról különböző parafaktorú magasságokból ugrálni. Mikor visszaértünk a városba a lovász felhivta nekunk az összekötőt, aki hosszas veszekedés után visszaadott kettőnknek összesen 15 CUC-ot. Jó dolog, hogy Thibo folyékonyan beszél spanyolul, de van valami olyan a stilusában, ami még engem is irritál, pedig én az ő oldalán álltam.
A következő néhány napban Thibo visszament Havanában, én meg az eső végét vártam és próbáltam tovább indulni, de erről részben már irtam. A következő állomás Sancti Spiritus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése