Mennyit keres egy kubai?

Ujabb bejegyzes az archiv sorozatbol. Raadasul idokozben toobet is megtudtam. Amint tudom, megirom azt is.

Az biztos, hogy Kuba egy ellentmondásos hely és lassan kezd kialakulni bennem a kép, hogy a maguk módján a dolgok össze is függnek egymással. Próbálom megérteni mi hogy van és főleg, hogy miért, de marha nehéz itt átfogó képet kapni bármiről. A dolgok csak úgy vannak, az emberek meg nem tudják, hogy miért. Azért én próbálkozom a megértéssel. Irni is tervezek róla. Ha valakinek kiegészitő, vagy akár a leirtakkal ellentétes információi vannak, ne habozzon közkinccsé tenni!
Pont azért mert minden mindennel összefügg itt, nehéz eldönteni, hogy mivel kezdjem. A korábbi kirohanásom ellentételezéseként nézzük meg egy kicsi, hogy miért is nehéz a kubaiaknak. Sokaktól hallottam 20-25 dollár körüli számokat arra vonatkozóan, hogy mennyi a kubai átlagkereset. Ez igy ebben a formában szigorúan véve talán még igaz is. Azt már kevesen teszik hozzá, hogy valójában nem ennyiből élnek az emberek.
Talán a második nap amikor még Havanában új szállásra vadásztam, valahol egy eldugott ház belső udvarán találkoztam egy nagyon szimpatikus hölggyel aki kiadta volna az egyik szobáját, de sajnos kommunikálni nem nagyon tudtunk. A szomszédból hivott segitséget, a lány aki megjelent egész jól beszélt angolul. (Ő kettőből az egyik angolul tudó aki nem akart átverni!) Mire megnéztem a szobát és megtudtam a részleteket, elkezdett szakadni az eső igy maradtunk még beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy adja ki az érthetetlen matek. Csak tudja, közgazdász diplomája van. És hogy mit csinál vele? Otthagyta az állását és inkább mindeféle más dologgal tartja fenn magát, többek között idegenvezető is. Az állami átlagfizetés ugyanis tényleg 20-25 dollár havonta. Másmilyen meg nincs, mert az összes cég állami. Az árak ehez képest rettenetesen magasak, ennyiből nem lehet megélni. Azt még nem sikerült megtudnom, hogy egyébként mennyiből él egy átlag kubai havonta. Gyanús nekem, hogy ők se tudják magukról. A megoldás az, hogy minenkinek van második meg harmadik „munkája” valami maszek, valami fusi. (Vagy simán csak turistákat húz le, ami itt az egyik fő bevételi forrás)
Na jó, de akkor hogy van ez a maszekokkal? Itt jön a képbe Pedro és felesége akiknél az elmúlt estét töltöttem. A feleség nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, ő vegyészmérnök, Pedro is valamilyen mérnök, úgy sejtem talán informatikus. Mindketten keményen dolgoztak azért, hogy megvehessenek és kiadásra alkalmas állapotba hozzanak egy kis házat 3 szobával Cienfuegosban. Azóta ebből élnek, lényegesen jobban, mint mérnöki fizetésükből. Tőlük tudtam meg újabb részleteket a gazdasági csodáról. Lényegében a saját tulajdonodat (ház, autó) használhatod bevételszerzés céljára erős megkötésekkel és komoly elfonásokkal. Kezdjük azzal, hogy mindezeket a dolgokat eleve az államtól tudod megvenni. Pedro mondott valami olyat, hogy mintha ez nemrég megváltozott volna, de ennél többet ő se tudott hozzátenni. Ha megvan a ház kicsinositod, majd megveszed az államtól az engedélyt, hogy vendégeket fogadhass. Ha ilyen engedély hiányában találnak nálad küldi vendéget, olyan bűnti a vége, hogy még az unokáid is azt nyögik majd. Ha az engedély meg van az állam 35 CUC-ot kér /hó/szoba. Az ő esetükben ez ugye 105 CUC/hó. Ezen felül van 10% adó a bevételek után. És ha mindez nem lenne elég, éves szinten maximálva van a bevételed. Ha 100.000 CUP-nál (=4000CUC) több bevételed van egy évben akkor a felét elveszi az állam és berakja egy számlára ami a neveden van, de nem férsz hozzá, nem használhatod fel. Hogy mégis akkor mi történik a pénzzel, arra nem tudták a választ. Osztok-szorzok, kb. 200 USD-nek megfelelő bevétel jön ki a családnak egy hónapra, ez már igy reálisabb, mint a 20. Azt nem merem megkérdezni, hogy akkor miért nem csak 2 szobát adnak ki, rögtön több lenne a nyereség. (A kiadások nem levonhatók a 100.000 CUP-os plafon számitásánál.
A taxizás, dohánytermesztés, vendéglőzés hasonló feltételekkel megy. Az egészben az a szomorú, hogy egy tisztességes kaja nekik is belekerül legalább 1 CUC-ba fejenként, de ha már lemennek a szomszédhoz enni aki az etetést választotta megélhetésként, akkor 50-80 CUP között fizetnek. Ez az első olyan kommunizmus ahol sikerült megoldani, hogy a kaja és a pia is drága legyen az embereknek. Az már egy másik téma lesz, hogy azt hogyan oldják meg, hogy ennek ellenére ne legyen lázadás.