Újabb gyomros északtól

Mikor az előző bejegyzést irtam, még nem is sejtettem mennyire beletenyereltem. A buszvezető minden faluban megállt bizniszelni valakivel valamit, igy elsőre fel sem tűnt hogy a szokásosnál hosszabban időzünk valahol. Inkább csak egy óra várakozás után tűnt fel, hogy milyen kellemes, hogy egy ideje nem megy a légkondi. Nézem a gps-t, nem csak úgy megálltunk az út szélén, hanem kihúzódtunk valami városszéli elhagyatott susnyásba. Aztán dudaszó, egy fickó közli, hogy vamos és majdnem(!) mindenki elindul az újonnan jött buszhoz. Akkor én még nem tudtam, hogy mi a szitu, csak statisztikailag döntöttem úgy, hogy megyek a többséggel. Van abban valami érdekes, mikor az éjszaka közepén félkómásan átszállsz egy buszra, amiről nem érted, hogy miért történik és reméled a legjobbakat. És valóban, rájöttem, hogy ez egy jó dolog! Úgysem voltam benne biztos, hogy hova akarok menni. A csomagom meg van, reggelre nyilván leszek valahol, aztán meglátjuk hogyan tovább. De a hatalmas dráma elmaradt. Mint később megtudtam buszunk megadta magát az új busz meg a cserebusz volt.

Mindig mondom mindenkinek, hogy ha csinálsz valamit, csináld rendesen. Nos hát kérem én állom a szavam. Ha felszállok a szopórollerre, azt is megtekerem rendesen!
3 napnyi hasmenés után egy rázópadon töltve az éjszakát érkeztem meg a kora délutáni hőségben Varaderoba. Hogy is fogalmaztam? Valamit elszúrtam. Még előző nap kikértem Vágó úrtól az emailes segitséget, már csak net kéne, hogy megnézzem történt-e valami. Ahogy felmálházva baktatok az utcán egy pillanatra megjelenik a hőn áhitott Wifi ETECSA felirat. Az utca túloldalán valami kajálda hivogat pesoban megadott kellemes árakkal. Átmegyek, a net közben eltűnt, de legalább nem fogok éhezni. Biztos ami kérdezem mennyi az annyi. Az árlistán 20 peso, fekete leány mondja, hogy 5 CUC. Mondom, hogy ne vicceljünk már, oda van irva, hogy 20 peso. Azt mondja az a kubaiaknak van, turistáknak 5 CUC. Mutatom, hogy nekem bizony csak pesom van (ez ezen a ponton igaz is volt), meg különben is ott az ár a táblán, azt szeretném. Konzultál a többiekkel, bólint, jó lesz. Kérek egy sört is. Kérdezik, hogy a maláta cucc jó lesz-e. Akkor most lassan mondom, hogy mindenki értse: MALÁTA IZÉT SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE IGYATOK! Esetleg Melinda megkóstolhatja :) Ilyen édes cuccot én még nem próbáltam, és még csak nem is ez az egyetlen hibája. Borzalom. Végzek a kajával. Kérdezem, hogy mennyi az annyi, mert az ok, hogy a csirke 20, de a maláta borzalom nem tudom. Mondja, hogy 5. 25? 5! 5 mi? Hát öt CUC! De hát ezt már megbeszéltük... Erre beszáll egy másik is, keresnek egy turista étlapot. Szerepel is rajta néhány 5 CUC-os tétel, de az hal meg rák, amit valószinűleg nem tudnak, mert az angolul van, mutatom, hogy a csirke az bizony még az átbaszólapon is csak 3. Mire kihúzza magát a nő és mondja, hogy a malátaméreg még 2. Na ennek már a fele se tréfa adok nekik két 20-ast, mire kihivják a szakácsot, meg körbeáll még 2 helyi és leszámoltatnak velem összesen 125 pesot. Ez kérem igy ebben a formában már nem átverés, hanem konkrétam rablás!
Ezen a ponton egész morcos voltam. Leginkább azért fájt a dolog, mert szombat van, a busz lekéste a banki nyitvatartást, nekem meg összesen 11 CUC van a zsebemben. Mondjuk legalább ez a probléma megoldódott, mert talátam egy nyitva lévő bankot. Igy simán már csak fáradt voltam, meg nyűgös és zabos, de ez pont nem az a szitu ahol be lehet dobni a hisztikártyát. Megyek tovább net után kutatva. A bankból odébb küldenek 6 háztömbbel, onnan meg vissza 4-et. Megállok NY-i szabadságszobor pózban azon a járólapkockán ahol igy pont van wifi. Ezúton köszönöm segitőimnek a kapott infókat! Lényegében az első infora lecsaptam ami eljutott hozzám, különben is viccesnek találom a Solymar nevet.
Persze mikor kéne sehol egy taxi. 2,5km, nem sok, de most nincs hozzá kedvem. Talán 500m séta után lassit egy taxis. Mondom, hogy Solymar, mondja, hogy 10 peso? Kérdezem tuti Peso, igen monda és mutatja, hogy ott a családja is (két fiatal nő, meg egy kislány). Beülök, elindulunk ismerkedem a családdal, majd ők pár háztömb múlva kiszállnak. Még be se csapták az ajtót mikor a fickó egyrtelműen a tudtomra adja, hogy a családot meg is lehet ám dugni, ha éppen olyanom van... Ez az összes létező szempontból bizar. Ha tippelnem kéne a két fiatal nő a lányai voltak az egyik ölében meg ott volt az unoka. Érdeklődésmentes mosollyal reagálok, elengedjük a témát. Odaérünk a hotelhez. Adom a 10 pesot, a fickó fel van háborodva, hogy az bizony 10 CUC lesz. Kérdezem, hogy ez most valami vicc-e? Család a kocsiban, 2km, és 2x kérdeztem rá, hogy ugye peso. Kiszáll a kocsiból, ordibál mindenkinek mint a fába szorult féreg, mondja, hogy rendőrt hiv. Mondom, hogy részemről az mehet. Többen bekapcsolódnak a túlfűtött vitába. Megtudom, hogy itt Varaderon kérem a peso az nincs is, itt minden CUC. A kedvencem egy rozzant francia öreglány, aki görnyedt ujjai között ottfelejtett füstszűrőig szivott ám rég kihűlt cigarettás kezével hadonászva magyarázza nekem a tények ismeretének teljes hiányában, hogy ne szarozzak, fizessem már ki a taxist. A rend kedvéért számoljunk egy kicsit. 2km Budapesten se lenne egy ezres sem. Cserébe itt állitolag szinte ingyen van a munkaerő a jármű amortizációja gyakorlatilag 0 egy literbenzin meg 1 dollár. Végül kiegyezünk 5 CUC-ban, mert engem már kicsit zavar az összecsődült tömeg. A helyi temperamentumot még szoknom kell. A balhénak vége, kézfogás, ölelkezés, mindenki megy a dolgára.
A hotelben szabad szoba nincs. Helyben van egy Cubatour, intéznek nekem egy szobát egy másik, jobb hotelben. Kérdezem mennyi lesz a taxi oda, mondja, hogy az kb. 4km, szóval 3-5 CUC. Kimegyek, jön is az egyik taxisofőr aki az előző csetepatéban egész békepárti volt. Mondja, hogy oda bizony 10 CUC a dij, de látja, hogy volt ma már elég bajom, elvisz 5-ért. Istenadta rendes ember, meg kell becsülni az ilyet, hát van még tisztesség a földön. Kiderült, hogy én is tudok szinészkedni ha már nincs más. Hálásan megköszönöm a nagylelkűségét és elvitetem magam.

Nagy kár pedig már épp kezdtem megszeretni Kubát. Úgy látszik itt is igaz: akik élnek azok délnek mennek.